(Zsoltár 115,11)
Nem tudok olvasni,nem tudok imádkozni,de egyet megtehetek :bízhatok benne -mondta Hudson Taylor misszionárius,amikor súlyos beteg volt.
A szenvedő hívők gyakran nyugtalanok ,ha hosszú idő óta nem tudnak olvasni és imádkozni!Isten azonban nem vár el semmit amit nem tudunk megtenni:Ő ismeri a fájdalmat ,a rendkívüli kimerültséget,ami olykor még gondolkodóképességünktől is megfoszthat.Ő tudja ,hogy mi por vagyunk,tudja ,hogy sokszor minden erőfeszítésünk hiábavaló.Ő"az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene "(2Korintus 1.3)
Amit azonban Isten elvár minden gyermekétől az az,hogy fogadja el gyöngeségét ,teljes tehetetlenségét akkor is,ha nem érti miért? Számára elégnek kell lennie annak a tudatnak,hogy mindezt Isten engedte meg .Az Ő szívén kell menedéket keresnie ,maradéktalanul az Ő szeretetére kell hagyatkoznia,annak a kikutathatatlan szeretetére"aki tulajdon Fiát nem kímélte"(Róma 1,32),hogy megmentsen minket.
Mély öröm tölti be annak a szívét,aki a szeretet Istenének végtelen irgalmára támaszkodik,eltűnik a szívéből a nyughatatlanság.Számoljunk Ővele ,engedjük Isten kikutathatatlan szeretetének,mert Ő mindent tud!Az Ő jelenléte megvilágítja a legsötétebb utat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése