- A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
- (Zsoltár 119,130)
- Ludwig Richter ,a festő (1803-1844) írta.
- Egyszer kopogtattak az ajtómon ,szabad mondtam ,erre belépett egy férfi akinek arcára volt írva,hogy derék és becsületes ember.Elmondta nekem ,hogy ő kormányos egy holland hajón ,amly hajótörést szenvedett.Pénzre lett volna szüksége .Volt valami vonzó ennek a férfinak a szilárd ,nyugodt szerény lényében,így aztán adtam neki némi aprópénzt.Megköszönte ,hálás tekintettel nézett rám mintha ő is szeretne engem valami szívességben részesíteni,és azt mondta "hosszú út előtt állok,de jó útitársam van!"Ó hiszen az nagy szerencse ,feleltem élénken,miközben éreztem ,hogy ez nekem fájdalmasan hiányzik.Ki az? "maga az én hűséges Istenem ,és itt egy kis könyvet vett elő a zsebéből .itt van az Ő igéje .Ha vele beszélek,ebben felel nekem.Így aztán bátran vándorolok,kedves fiatalember!. Még egyszer köszönetet mondott és elment .Engem azonban szavai nyílként találtak el,és egy tüske sokáig a szívemben maradt belőlük.Én nem gondoltam Istenre,számomra Ő egy távoli ,bizonytalan hatalom volt.Ez a szegény ember pedig úgy beszél ,mintha élő kapcsolatban volna vele,amiből ilyen nyugodt bátorság ,ilyen örömteli bizalom fakadt.Az ő kis kincse ,a könyvecske ,számomra teljesen idegen volt,hiszen én sohasem olvastam a bibliát.Ezt a kis eseményt az újabb élmények nemsokára elhomályosították,bár nem felejtettem el.Később ugyanis újra felbukkant emlékeim között ,és olyan mély élettapasztalatok elindítójának bizonyult ,amelyek nagymértékben előmozdították belső életem megváltozását .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése