Dicsőség Istennek!

Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.

Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.(János 12,27-28)

 

 

 

Az Úr Jézus beszélt arról,hogy Ő mint Emberfia megdicsőül(23.vers). Magától értetődően ez a megdicsőülés csak azután történhet meg ,hogy Ő a kereszten végzett engesztelő művével számtalan ember előtt megnyitotta az utat a dicsőségbe.Ez az engesztelő mű még előtte állt.Tudta,hogy elfogják ;lelkének félelmei és gyötrelmei ,amelyeket nem sokkal később a Gecsemáné-kertben szenvedett el,előre vetítették árnyékukat.Maga előtt látta a keresztet mindazzal a borzalommal ,ami reá várt és lelke megrendült.Ez a megrendülés nyilvánul meg kérésében:"Atyám ments meg ettől az órátólengem!"Egyrészt előtte volt a lehetőség ,hogy az Atya megmenti Őt,másrészt maga előtt látta a sok embert ,akik Sátán zsákmányai voltak-és az őirántuk érzett szeretete győzött.Ezért mondta:"De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!"Kész volt ara ,hogy a legnehezebbet is magára vállalja értünk.

Gondolt azonban Istenre .az Atyára is akinek a nevét halála által kellett megdicsőítenie. Magasztaltassék a mi Urunk az Ő engedelmességéért,önmegtagadásáért,és teljes oda adásáért!Folyt köv :