Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek,
(Titus 2,11)
Kegyelem ,megkegyelmezés,kegyelemkenyér.az a gondolat ,hogy más kegyelmére szorulunk,általában nem ébreszt bennünk kellemes érzéseket.Ha a saját sorsunkról van szó,azt legszívesebben a saját kezünkben tartjuk.Ha mások segítségére van szükségünk,akkor megtérítjük az igénybe vett szolgálatot.Kegyelemre szorulni.ez ellenkezik az önbecsüléssel.
De amikor Istenről van szó .mit gondolsz,-akkor is igényt tarthatunk valamiféle megbecsülésre,vagy neki is felkínálhatunk valamilyen térítést ? Egészen biztos, hogy nem .Vele szemben mi ,emberek mindig adósok maradunk.Napról napra,láthatjuk jótéteményeit.Ő a nagy Adományozó."hiszen Ő ad mindenkinek életet,leheletet és mindent " (Apcsel 17,25)". Ki tudná közülünk megadni neki azt a megbecsülést ,amely Őt ezért illeti? És akkor még itt a másik kérdés :cselekedjük-e az Ő akaratát ,kérdezzük-e Őt egyáltalán? Vagy napról napra Isten nélkül élünk,sőt néha tudatosan is megszegjük parancsolatait?
Ezt az adósságot nem lehet kiegyenlíteni a mi teljesítményeinkkel,áldozatokkal vagy jó cselekedetekkel.Ezt csak kegyelemből lehet elengedni,föltéve ,hogy az ember elismer adósságát ,és isten kegyelméhez menekül.Ez a kegyelem megjelent nekünk,amint a mai Igénk mondja.De mikor? Amikor Jézus Krisztus ,isten Fia emberré lett és a földre jött,hogy itt elszenvedje Isten ítéletét értünk ,bűnösökért-"üdvözítő kegyelmet hozva minden embernek",ezért had kérjünk :ragadd meg Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét!Jöjj még ma Őhozzá, a megváltóhoz !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése