Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!(Ézsai 6,5)

Így kiált fel Ézsaiás próféta,hogy Isten előtt áll,akinek jelenlétében még a Szeráfok is eltakarják arcukat,miközben azt kiáltja egyik a másiknak:"Szent ,szent szent a Seregek Ura!"

De ki az ,aki még nem vétkezett szóval,ki az,aki még soha nem mondott ki egyetlen hazugságot sem? És Lukács elbeszéli nekünk Péterről,hogy amikor csodálatos halfogás által világos lett számára,ki az Ő mestere valójában?"Simon Péter ezt látva leborult az Úr Jézus lába elé,és így szólt:>>Menj el tőlem mert bűnös ember vagyok .Uram !>>(Lukács 5,8) Ha ezeket a férfiakat ilyen vallomásra késztette ez a felismerés,akkor mit gondolunk,ennek fényében nekünk milyennek kellene fölismernünk és látnunk magunkat!

Isten előtt nem elég egy általános felszínes bűnvallomás,hogy "hiszen mi bűnösek vagyok". Az sem ment fel senkit,hogy sokan megérdemlik az örök kárhozatot.Ma kell odáig eljutnunk ,amíg tart a kegyelem idő,hogy mélyen meghajló szívünkből törjön elő ez a személyes bűnvallás:,"Isten légy irgalmas nekem bűnösnek!"(Lukács 18,13) 

Egy ilyen kiáltásra soha nem marad el Isten kegyelmes válasza .