2013. október 29., kedd

TANÁCS EGY EVANGÉLISTÁNAK


Kedves Testvérem!

  Az Úr küldte számodra ezt az üzenetet: Légy kedves a beszédben, gyengéd a cselekedetekben! Vigyázz magadra gondosan, mert hajlamos vagy
  a szigorúságra, uralkodásra és az elhamarkodott beszédre. Az Úr azt mondja néked: Légy éber és imádkozz, nehogy kísértésbe ess! A kemény kifejezések megszomorítják az Urat, a balga szavak ártanak. Azt a megbízást kaptam, hogy szóljak neked: Légy szelíd beszédedben, jól vigyázz szavaidra, kifejezéseid és magatartásod ne legyenek kemények. A Krisztushoz való hasonlatosság jó illata járja át minden szavad és tetted. Ne engedd, hogy szolgálatodat a természetedben rejlő jellemvonások bemocskolják vagy elrontsák. A kísértésben levőkön segíts és erősítsd őket. Ne hagyd, hogy éned elhamarkodott szavaidban kerüljön az előtérbe. Krisztus az életét adta a nyájért, tehát azokért is, akikért te dolgozol. Szavaid
  a lelkeket ne befolyásolják rossz irányba. Isten szolgájában a Krisztushoz való hasonlóság jellemtulajdonságai nyilatkozzanak meg.
  Elhamarkodott, erőszakos szavak nem állnak összhangban azzal a szent szolgálattal, amelyet Krisztus bízott szolgáira. Ha a mindennapi gyakorlatban Krisztusra tekintesz és Tőle tanulsz, akkor jellemed harmonikus, egészséges lesz. Csiszold előadásmódodat és ne szólj elítélő szavakat! Tanulj a nagy Tanítótól! Barátságos, együtt érző szavak oly jók, mint az orvosság, meggyógyítják a kétségbeesett lelkeket. Isten szavának, ha a gyakorlati életbe átültetjük, gyógyító, nyugtató ereje van. A kemény szavak sem neked, sem másoknak nem szolgálnak áldásul soha.
  Testvérem, neked Krisztus szelídségét, türelmét és jóságát kell képviselned. Ezért nyilvános előadásaidban az Ő példája világítson. "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes." (Jak. 3:17) Vigyázz és imádkozz, hogy le tudd küzdeni a durvaságot, amely esetenként előtör belőled! Ha Krisztus kegyelme lakozik benned, akkor szavaid megszentelődhetnek. Ha testvéreid nem úgy cselekszenek, mint szerinted kellene, akkor ne támadj rájuk szigorúan. Az Urat megszomorítottad időnként kemény szavaiddal.
  Akaratodat az Úr akarata alá kell helyezned. Szükséged van az Úr Jézus segítségére. Csak tiszta, szent szavak hagyják el ajkaidat; mivel az evangélium szolgája vagy, mások követik lelkületedet és példádat. A gyermekekhez légy mindenkor barátságos és szívélyes.
  Elérheted az isteni eszményképet, ha elhatározod, hogy az énedet nem szövöd bele munkádba. Az a tudat, hogy lélekben és munkádban arra törekszel, hogy Jézushoz hasonló légy, erőt, vigasztalást és bátorságot ad majd neked. Kiváltságod, hogy szelíd és szívből alázatos légy; akkor Isten angyalai támogatnak a megújulásért tett erőfeszítéseidben. Krisztus meghalt azért, hogy benned és mindazokban, akik példaképül választják Őt, az Ő élete nyilvánuljon meg. Megváltód erejével az Ő jellemét mutathatod be, bölcsességgel és erővel munkálkodhatsz, hogy az egyenetlen helyeket egyenessé tedd (lásd: Ésa. 40:4).

2013. október 25., péntek

MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL.

Drága az a gondolat, hogy Krisztus igazságát nekünk tulajdonítják, nem bármiféle érdemünkre való tekintettel, mert Isten ingyen ajándéka ez. Isten és az ember ellensége nem akarja, hogy ezt az igazságot tisztán hirdessük, mert tudja: hatalmának elvesztését jelenti, ha ezt az emberek tökéletesen elfogadják. Ha tud az elmén uralkodni annyira, hogy kétely, hitetlenség és sötétség keríti hatalmába azokat, akik Isten gyermekének tartják magukat, akkor kísértéseivel legyőzheti őket.
  Az az egyszerű hit bátorítson bennünket, amelyet Isten szavaiban elénk tár. Isten népének olyan hite legyen, amely megragadja az isteni erőt: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Ef. 2:8) Mindenki, aki hiszi, hogy Isten Krisztusért bűneinket megbocsátja dacára a kísértéseknek, folytassa bátran a hit nemes harcát. Hitük egészen addig erősödjön, míg keresztény életük és szavaik ki nem nyilvánítják, hogy "Jézus Krisztus vére... megtisztít minket minden bűntől." (I. Jn. 1:7)
  Ha mi a hármas angyali üzenet erejét és lelkét akarjuk, akkor a törvényt és az evangéliumot együtt kell feltárnunk, mert ez a kettő elválaszthatatlan. Ahogy az alvilági hatalom a hitetlenség gyermekeit arra sarkallja, hogy
  Isten törvénye érvénytelen és hogy Krisztust, a mi igazságunkat lábbal tapossák; úgy egy másik hatalom befolyásolja a hűségesek szívét, hogy a törvényt magasra emeljék és Krisztust mint a tökéletes Üdvözítőt felmagasztalják. Ha Isten gyermekeinek életét nem hatja át Isten ereje, akkor hamis tanok és vélemények ejtik foglyul gondolataikat. Krisztus és igazsága hiányozni fog tapasztalataikból és hitük nélkülözi az éltető erőt.
  Isten szolgái mind a munkaterületeken, mind a gyülekezetekben Krisztus teljességét hirdessék, hogy a hallgatók értelmes hitre tegyenek szert. Az embereket tanítsák meg arra, hogy Krisztus az ő megmentőjük és igazságuk. Sátán kifejezett szándéka az, hogy visszatartsa az embereket attól
  a hittől, hogy Krisztus az egyetlen reménységük. Az Üdvözítő bűntörlő vére csak azokért munkálkodik hatalmasan, akik ebben a szolgálatban hisznek és erre az Atya előtt hivatkoznak, mint Ábel tette áldozatánál.
  Kain áldozata nem volt kedves Isten előtt, mert Krisztus nélküli áldozat volt. Üzenetünk súlypontja nem Isten törvénye önmagában, hanem ezzel együtt a Jézusba vetett hit. Ösvényünket ma egy ragyogó fény világítja meg, amely Krisztusba vetett hitünket növeli. Minden fénysugarat magunkévá kell tennünk és aszerint élnünk, nehogy az ítéletkor vádolónk legyen. Feladataink és kötelességeink egyre fontosabbá válnak számunkra, ahogy egyre tisztábban látjuk az igazságot. Amikor ránk árad a világosság, megmutatja és megfeddi a tévedéseket, amelyek a sötétségben voltak elrejtve, és arra késztet, hogy az ember élete és jelleme megváltozzék, az Istentől nyert világossággal összhangba kerülve. Bűnök, amelyek egykor
  a lelki vakság miatt a tudatlanság bűnei voltak, többé nem követhetők el anélkül, hogy vétkessé ne tennének. A világosság növekedésével az embereknek át kell alakulniuk, emelkedetté és nemessé válva, különben még eltévelyedettebbé és makacsabbá lesznek, mint azelőtt.

2013. október 22., kedd

KRISZTUST HIRDETNI

Több oldalról hangzottak el olyan vélemények, hogy szónokaink előadásaikban a törvényről és nem Krisztusról beszélnek. Ez az állítás, ha pontosan megvizsgáljuk, nem fedi a valóságot, azonban valami alapja mégis lehet. Nem prédikáltak-e már olyanok, akik Isten dolgaiban nem rendelkeztek igazi tapasztalattal és Krisztus igazságát még nem öltötték magukra? Sok prédikátor csak beszédeket tartott, bizonyítékokat adott elő bibliai tárgyakról, és alig említette a Megváltó megmentő erejét. Bizonyságuk így nélkülözte Krisztus megtisztító vérét. Áldozatuk Kain áldozatához hasonló. Ő elhozta a föld termését az Úrnak, amely önmagában véve elfogadható lett volna Isten szemében. Maga a gyümölcs valóban nagyon jó volt, azonban az áldozatbemutatás erkölcsi ereje - a megölt Bárány vére, amely Krisztus vérét jelképezi - hiányzott belőle. Ehhez hasonlít a Krisztus nélküli prédikáció. Nem találja el a szívet, nem kelti életre a kérdést: "Mit cselekedjek, ha üdvözülni akarok?"
  Az összes meggyőződéses keresztény közül az adventisták mutassák be legjobban Krisztust a világnak. A harmadik angyal üzenete felszólít a szombat igazságának hirdetésére. Ezt az üzenethez tartozó többi igazsággal együtt kell hirdetnünk, azonban Jézus Krisztust, a megváltás központi erejét nem szabad kihagynunk. Krisztus keresztjénél a kegyelem és igazság találkoznak, "igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt. 85:11). A bűnös tekintetét a Golgotára kell irányítanunk, hogy a kisgyermek egyszerű hitével bízhasson Krisztus érdemeiben, hogy elfogadja igazságát és higgyen kegyelmében.
  
  Isten szeretete
  
  Isten szeretete által Krisztus kegyelmének kincsei rendelkezésünkre állnak, mind a gyülekezetnek, mind a világnak (lásd: Jn. 3:16). Mily csodálatos, mérhetetlen szeretet indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, amikor még bűnösök voltunk! Mennyit veszít az a lélek, aki - noha a törvény felszólítását megértette - nem ismeri el, hogy ahol a bűn megnövekedik, ott Krisztus kegyelme még inkább bővelkedik!
     Ha a törvényt helyesen mutatjuk be, akkor Isten szeretetét nyilatkoztatjuk ki. Azonban nem csodálkozhatunk azon, hogy a szíveket még az igazság sem lágyítja meg, ha hideg, élettelen módon mutatjuk be; s hogy az Isten ígéreteibe vetett hit ingadozik, ha a lelkészek és az evangélium szolgái Jézust nem úgy mutatják be, mint aki a törvényt betöltötte.
  Néhány, Isten ügyében tevékenykedő munkás túlzottan hajlamos volt arra, hogy súlyos vádakkal illesse a bűnösöket, háttérbe szorítva ezzel az Atya szeretetét, aki a Fiát halálra adta az emberért. Az igazság tanítója ismertesse meg a bűnössel, hogy Isten milyen a valóságban - Atya, aki sóvárgó szeretettel várja a visszatérő tékozló fiút, nem vág dühösen vádakat a fejéhez, hanem a viszontlátás örömére ünnepséget rendez számára. Ó, bár mindannyian megtanulnánk az Úrtól, hogy miként nyerhetünk meg lelkeket!
  Isten az értelmet a logikus meggyőződéstől egy belsőbb, magasabb, tisztább és dicsőbb fokra akarja elvezetni. Az emberi logika gyakran majdnem eloltotta azt a világosságot, amelyet Isten ragyogó sugarakban akart az emberekre árasztani, hogy meggyőzze őket az Úr dicséretéről és imádatáról, mert Ő minden dolog alkotójaként méltó arra.
  Néhány prédikátor abba a hibába esik, hogy prédikációja csak érvelésekből áll. Vannak emberek, akik meghallották az igazság tanításait és a felhozott bizonyítékok befolyásolták őket. Ha ezután Krisztust mint a világ Üdvözítőjét mutatják be nekik, akkor az elhintett mag kikelhet és gyümölcsöt teremhet Isten dicsőségére. Azonban mily gyakran elmulasztják, hogy a golgotai keresztet bemutassák az embereknek. Némelyek utoljára hallgathatnak prédikációt, és az arany alkalom elveszett, örökre elveszett. Ha az igazság tanításaival összekötve Krisztust és megváltó szeretetét képviselik előttük, akkor megnyerhették volna őket Isten számára.
  
  Krisztushoz vezető út
  
  Sokkal több ember vágyódik a Jézus Krisztushoz vezető utat megtalálni, mint gondolnánk. Az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetők ne mulasszák el, hogy Krisztust mint a bűnös egyetlen menedékét mutassák be. Némely prédikátor fölöslegesnek tartja, hogy a bűnbánatról és a hitről prédikáljon. Természetesnek veszik, hogy hallgatóik az evangéliumot ismerik és ezért úgy vélik, más természetű témáról kell beszélniük, hogy a figyelmet lekössék. Azonban sok ember a megváltás tervéről sajnálatos tudatlanságban  van; sokkal több tanításra lenne szükségük erről a fontos tárgyról, mint
  a többiről.
  A tantételek előadása fontos dolog, hogy ezáltal emberek az igazság láncát megérthessék szemről szemre, és egy tökéletes egészbe fűzzék össze; azonban egyetlen prédikációt se tartsunk anélkül, hogy a megfeszített Krisztust - mint az evangélium fundamentumát - be ne mutatnánk.
  A prédikátorok sokkal több szívet érnének el, ha többet foglalkoznának
  a gyakorlati kereszténységgel. Gyakran, amikor új területeken kezdődik el az igazság hirdetése, többnyire elméleti előadásokat tartanak. Az embereket a hallottak az eddigi nézeteikben megingatják. Sokan felismerik az igazság erejét és szeretnék biztos talajra helyezni lábukat. Ekkor érkezett el az ideje annak, hogy Jézus hitét a lelkiismeretbe véssük. Ha az összejöveteleket úgy fejezzük be, hogy ezt a gyakorlati munkát elhagyjuk, akkor igen nagy a veszteség.
  Az előadott bizonyítékok súlya miatt az emberek néha az igazság mellett döntenek anélkül, hogy megtértek volna. A prédikátor munkája addig befejezetlen marad, amíg hallgatói figyelmét nyomatékosan fel nem hívta arra, hogy új szívre van szükségük. Minden előadásban buzgón kérjük
  a hallgatókat, hogy hagyják el bűneiket és forduljanak Krisztushoz. Korunk gyakori bűneit és az élvezetekbe való belemerülést ítéljük el és a gyakorlati kereszténységet hirdessük. Isten igaz szolgája az, aki szívében érzi az általa mondott igék fontosságát, és együttérzését képtelen megtagadni azoktól a lelkektől, akikért munkálkodik.
  Ó, bárcsak tudnék megfelelő erejű szavakkal szólni evangéliumi munkatársaimhoz, hogy azt a hatást érjem el náluk, amit szeretnék! Testvéreim! Ti az élet igéit hirdetitek, lelkekkel foglalkoztok, akik a legmagasabb szintű fejlődésre képesek. Krisztus megfeszíttetett, Krisztus feltámadt, Krisztus a mennybe ment, Krisztus újra eljön - ezek az igazságok indítsák meg annyira, örvendeztessék meg és töltsék ki a prédikátor lelkét, hogy az embereknek szeretettel és nagy komolysággal tudja mindezt átadni. Így, miközben a prédikátor a háttérben marad, Jézus lép az előtérbe.
  Dicsőítsétek Jézust! Ti, akik a népet tanítjátok, dicsőítsétek prédikációtokkal, énekkel és imával. Összes erőtöket arra használjátok, hogy tévelygő, elveszett lelkeket "Isten Bárányához" vezessetek, magasztaljátok Őt, a feltámadt Üdvözítőt, és mondjátok mindenkinek, aki hallani akarja: "Jöjjetek Őhozzá, ki szeretett minket és önmagát adta értünk!" (Ef. 5:2)
  A megváltás evangéliuma legyen a középpontja minden prédikációnak és   minden ének szövegének, ezt könyörögjétek minden imátokban. Semmivel se egészítsétek ki igehirdetéseitekben Krisztust, Isten bölcsességét és hatalmát. Emeljétek magasra az élet szavát, hirdessétek Krisztust mint a bűnbánó egyetlen reményét, minden hívő mentsvárát. Tárjátok fel
  a szomorúak és az elesettek előtt a békesség útját és mutassatok rá az Üdvözítő kegyelmére és tökéletességére!
  Csak egy út vezet a sötétségből a világosságra - egészen Isten trónjáig -, ez a hit útja. Ez az ösvény nem sötét és nem bizonytalan, nem a véges emberi elme útja, nem olyan ösvény, amelyet emberi kéz alkotott, melyen minden vándortól útpénzt szednek. Emberi vezetéssel nem lehet ezt az utat megtalálni.
  Ez az Isten által készített út annyira teljes, annyira tökéletes, hogy az ember bármit tegyen is, semmit sem tehet hozzá tökéletességéhez. Elég széles ahhoz, hogy a legmegátalkodottabb bűnöst is befogadja, ha igazán megbánja bűneit, és mégis oly keskeny, hogy a bűn nem találhat helyet rajta. Ez az a felfelé vezető ösvény, amelyen az Úr megváltottai vándorolnak.
  

2013. október 13., vasárnap

AZ ÉLETNEK KENYERÉT ADJÁTOK AZ EMBEREKNEK!

Sokaknak azok közül, akikért prédikátorok dolgoznak, nincs tudomásuk
  a bibliai igazságokról, Isten követelményeit nem ismerik és a legegyszerűbb tanítás a gyakorlati istenfélelemről új kinyilatkoztatásnak tűnik előttük. Nekik előbb meg kell ismerni az igazságot, ezért a prédikátor szolgálata közben ne beszéljen olyan gondolatokról, amelyek pusztán a képzeletet gyönyörködtetik vagy a kíváncsiságot elégítik ki. Az éhező lelkeknek az élet kenyerét adja. Soha ne tartson olyan prédikációt, amely hallgatóinak nem nyújt segítséget abban, hogy világosabban felismerjék azt, amit tenniük kell, ha üdvözülni akarnak.
  A napi kívánalmak és próbák közepette férfiak és nők azonnali segítségre szorulnak. A prédikátor szavai költői leírások és fantáziadús gondolatok segítségével magasan szárnyalhatnak, melyek kellemesek az érzékeknek és fejlesztik a képzelőerőt, azonban az élettapasztalatokat és a napi szükségleteket nem érintik. Lehet, hogy azt gondolja, különleges beszédkészségével Isten nyáját legelteti; hallgatói is azt gondolhatják, hogy az igazságot ilyen szép kifejezésekkel még senki sem vázolta előttük. Azonban ha megvizsgáljuk ezt az örömérzést, melyet a képzelet dús előadásmód váltott ki, láthatjuk, hogy noha néhány igazságot bemutatott, az ilyen igehirdetések nem erősítik meg a hallgatókat az élet napi küzdelmeire.
  Aki igehirdetésében legmagasabb célul az ékesszólást tűzi ki, az a hallgatók figyelmét nem tudja a pompás szónoklatba szőtt igazságra irányítani. Ha az érzelmek elcsitulnak, akkor válik láthatóvá, hogy Isten szava nem jutott el elméjükbe és a megértésben sem gyarapodtak. Lehet, hogy csodálatukat fejezik ki a lelkész szónoki képességei iránt, azonban az elhatározáshoz semmivel sem jutottak közelebb. A prédikációról úgy beszélnek, mint egy színdarabról, a prédikátorról pedig mint egy színészről. Lehet, hogy újra eljönnek, hogy egy ilyen előadást meghallgassanak, de maradandó hatás és lelki táplálék nélkül távoznak majd.
  Nem szóvirágokkal ékes beszédre, tartalmatlan szóáradatokra van szükség. Lelkészeink úgy hirdessék az igét, hogy az segítségére legyen az  embereknek az életadó igazság megértésében. Testvéreim, ne szárnyaljatok olyan magasságokba, ahova az egyszerű emberek nem tudnak követni benneteket, és ha követnének is titeket, előnyöket és áldást nem nyernének. Krisztus egyszerű tanításait hirdessétek. Beszéljétek el élettörténetét, önmegtagadását és önfeláldozását, megaláztatását és halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a bűnösökért való mennyei közbenjárását. Minden összejövetelen vannak lelkek, akikre a Szentlélek hat. Segítsetek nekik, hogy az igazságot megértsék, törjétek meg nekik az élet kenyerét és hívjátok fel figyelmüket a legfontosabb kérdésekre.
  Sokan a tévedés igéit szólják. A ti beszédetek az igazságot képviselje. Olyan dolgokról beszéljetek, amelyek Isten nyájának zöld legelőül szolgálnak majd. Ne vezessétek őket puszta utakra, ahol éppen olyan messze vannak az élő vizek forrásától, mint beszédetek hallása előtt. Úgy szóljátok az igazságot, amint az Jézusban van, világítsátok meg a törvény követelményeit és az evangéliumot. Krisztust ábrázoljátok, aki az út, az igazság és az élet, és beszéljetek megmentő hatalmáról, amely mindenkinek rendelkezésére áll, aki Hozzá jön. Üdvösségünk fejedelme nem úgy könyörög népéért, mint egy koldus, aki az Atya részvétét akarja felkelteni, hanem mint győztes, aki győzelme vívmányaira igényt tart. Ő a legvégső határokig mindenkit üdvözíthet, aki általa Istenhez járul. Ezt a tényt tegyétek teljesen világossá előttük.
  Ha a prédikátorok nem vigyáznak, akkor az igazságot emberi díszítés alá rejtik. Ne vélje egy prédikátor sem, hogy ékesen szóló prédikációk által lelkeket téríthet meg. Aki másokat tanít, kérje Istentől, hogy az Ő Szentlelkével beteljen, és tegye képessé arra, hogy Krisztust mint a bűnös ember egyetlen reménységét tudja bemutatni. Szóvirágok, kellemes történetek vagy pedig nem az alkalomhoz illő anekdoták a bűnöst nem ébresztik bűnbánatra. Az emberek az ilyen beszédet úgy hallgatják meg, mint egy kellemes dalt. Az üzenet, amelyet a bűnösnek hallania kell, ez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16) Az evangélium elfogadása nem a művelt bizonyságtevéstől, szép előadástól vagy mélyreható érvelésektől függ, hanem az egyszerűségtől és az azokhoz való alkalmazkodástól, az "élet kenyere" éhezésétől.
  A Szentlélek ereje által válik az igehirdetés hatásossá. Ha Krisztus szól a prédikátoron keresztül, akkor a Szentlélek előkészíti a hallgatók szívét az Ige befogadására. A Szentlélek nem szolga, hanem vezető. Megvilágítja az  Igazságot az értelem előtt, és szól minden beszéden keresztül, ha a prédikátor teljesen átadja magát az isteni befolyásnak. Szent légkörrel veszi körül a lelket, a bűntudat nélkülit feddi és ahhoz utasítja, aki elveszi a világ bűneit.

2013. október 2., szerda

Prédikátor a szószéken

  "HIRDESD AZ IGÉT!"
  
  "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (II. Tim. 4:1-2)
  E határozott és erőteljes szavakban világosan kifejezésre jut Krisztus prédikátorának kötelessége. Hirdesse az Igét, nem az emberek vélekedését vagy hagyományát, kellemes meséket, szenzációs elbeszéléseket, hogy a képzeletet izgassa és az érzelmeket felgerjessze. Ne magasztalja fel magát, hanem Isten jelenlétében álljon a pusztulásba rohanó világ előtt és hirdesse az Igét. Könnyelműségnek, tréfálkozásnak, képzelet szülte magyarázatoknak ne adjunk helyet. Őszintén, komolyan kell beszélni, mint Isten szócsöve, amely a Szentírást magyarázza. Azt adja hallgatóinak, amire a jelenlegi és az örök üdvöt illetően a legnagyobb szükségük van.
  Prédikátor testvéreim, ha hallgatóitok előtt álltok, beszéljetek lényeges dolgokról, amelyek útbaigazítanak: tanítsátok a nagy gyakorlati igazságokat, amelyeket át kell ültetni az életbe. Beszéljetek Jézus megmentő erejéről. "Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata." (Kol. 1:14) Igyekezzetek hallgatóitokkal az igazság erejét megértetni.
  A prédikátorok a biztos prófétai Igét adják elő, amely a hetedik napot ünneplő adventisták hitének alapja. Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseit gondosan tanulmányozzuk, és velük kapcsolatban a következő kijelentést is: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29)
  Máté evangéliuma 24. fejezetét ismételten elénk tárták, mint olyat, amelyre fel kell hívnunk mindenki figyelmét. E fejezet beteljesedésének  idejében élünk. A prédikátorok és tanítók magyarázzák meg e jövendöléseket azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a kevésbé fontos dolgokat, hogy a lelkek sorsára nézve döntő igazságokat előadhassák.
  Az idő, amelyben élünk, állandó éberséget követel. Isten szolgái világítsák meg a szombatkérdést. Hirdessék a Föld lakóinak, hogy Krisztus nemsokára eljön, hatalommal és nagy dicsőséggel. A világnak szóló utolsó intő üzenet vezesse arra az embereket, hogy felismerjék Isten törvényének fontosságát. Az igazságot oly érthetően tárjuk fel, hogy a hallgatók közül egyetlen törvényáthágónak se lehessen mentsége az, hogy nem fogta fel az Isten parancsolatainak való engedelmesség fontosságát.
  Tanítást kaptam, hogy azt mondjam: gyűjtsetek bizonyítékokat a Szentírásból, hogy Isten a hetedik napot megszentelte és olvassátok fel ezeket az összejöveteleken. Mutassátok be azoknak, akik még nem ismerik az igazságot, hogy mindazoknak el kell szenvedniük döntésük következményét, akik az érthető "Így szól az Úr" szavakat nem veszik figyelembe.
  A szombat volt minden időben az Isten iránti hűség próbája. "Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott." (II. Móz. 31:17)
  
  Világi bölcsesség szent dolgokban
  
  Az evangéliumnak most mindenütt ellenállnak. A gonoszság sötétsége még sohasem volt erősebb, mint napjainkban. Gonosz lelkek emberi eszközökön keresztül viselnek hadat Isten parancsolatai ellen. Hagyományokat és hazugságokat helyeznek a Szentírás fölé, az észt és tudományt a kinyilatkoztatás, az emberi képességeket a Szentlélek tanítása, és formaságokat, ceremóniákat az istenfélelem életereje fölé. A súlyos bűnök elszakították az embereket Istentől. A hitetlenség gyors ütemben válik divatossá. "Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon felettünk" - ezrek mondásává vált. Isten szolgái emeljék fel szavukat mint a trombita, és tárják fel az embereknek törvényszegéseiket. Az enyhe prédikációk, amelyeket olyan gyakran tartanak, nem keltenek maradandó benyomást. Az embereknek nem hasít a szívébe, mert Isten szavának egyenes, éles igazságait nem közölték velük.
  Sokan, akik az igazság követőinek vallják magukat, ha igazi érzéseiket kinyilvánítanák, ezt mondanák: "Miért kell olyan egyenesen beszélni?" Azt is kérdeznék: "Miért kellett Keresztelő Jánosnak így szólni a farizeusokhoz:  "Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elközelgő haragjától megmeneküljetek?" (Mt. 3:7) Miért kellett neki Heródiás haragját kihívni maga ellen és Heródesnek azt mondani, hogy törvényellenes dolgot cselekszik, amikor testvére feleségével él? Az egyenes beszéd miatt életét vesztette. Miért nem munkálkodott csendben anélkül, hogy Heródiást haragra ingerelje?
  Így érveltek az emberek, míg a világi bölcsesség elfoglalta a hűség helyét és dorgálás hiányában a bűn továbbterjedt. Mikor hallatszik majd
  a gyülekezetekben ismét a hűséges rendreutasítás szava: "Te vagy az az ember!"? Ha ezek a szavak nem csak ritkán hangoznának, akkor többször megtapasztalhatnánk Isten hatalmát. Isten követői ne panaszkodjanak addig eredménytelen fáradozásaikról, míg meg nem bánják a siker utáni vágyukat és le nem győzik törekvésüket, amely arra irányul, hogy emberek tetszését elnyerjék, mert ez oda vezet, hogy elnyomják az igazságot és azt kiáltják: "Békesség!" - noha Isten nem hirdetett békét.
  Bárcsak az Úr minden prédikátora felismerné munkájának és hivatalának szentségét! A prédikátorok mint Isten elhívott követei óriási felelősséget hordoznak. Krisztus helyett, a menny titkainak sáfáraiként munkálkodjanak az engedelmeseket bátorítva, az engedetleneket intve. A világi bölcsesség nem lehet irányadójuk. Soha nem térhetnek le a Jézus által mutatott ösvényről. Előre kell menniük hitben és arra gondolniuk, hogy a bizonyságok fellege veszi körül őket. Ne a saját szavaikat mondják, hanem annak szavait, aki minden világi uralkodó felett van. Üzenetük ez legyen: "Így szól az Úr!"
  Isten olyan férfiakat akar, akik mint Nátán, Illés és János, az Ő üzenetét félelem és a következményekre való tekintet nélkül hirdetik, akik az igazságot még akkor is szólják, ha mindenüket fel kell áldozni érte.
  
  Mint éles nyilak
  
  Krisztus szavai éles nyilak voltak, amelyek elérték céljukat és megsebezték hallgatói szívét. Bármikor szólt a néphez, nagy vagy kicsiny hallgatósághoz, szavai mentő hatással voltak a lélekre. Egy üzenet sem veszett kárba, amely elhagyta ajkát. Minden szava új felelősséget helyezett hallgatóira.
  A prédikátorok ne féljenek, hogy fáradozásaik hiábavalókká válnak, ha Istentől kért erővel, őszintén hirdetik a világnak az utolsó kegyelmi üzenetet. Ha az emberi szem nem is követheti az igazság nyilának útját, ki állíthatja azt, hogy nem ért célig és nem hatolt át a hallgatók lelkén?
    Ha emberi fül nem is hallotta a megsebzett lélek kiáltását, az igazság mégis csendesen megtalálta a szívbe vezető utat. Isten szólt a lélekhez, és a végső elszámolás napján Isten hű szolgái a megváltó kegyelem diadal-jelvényeit viselve dicsőítik majd Krisztust.
  Senki sem tudja, hogy mennyi veszteség származik abból a prédikációból, amelyet a Szentlélek kenete nélkül tartanak. Minden összejövetelen vannak lelkek, akik még tétováznak, noha már majdnem elhatározták, hogy teljesen átadják magukat Istennek. Döntések születnek, azonban gyakran a prédikátor nélkülözi a Lelket, az üzenetnek nincs ereje, és az ingadozó lelkek nem kapnak határozott felszólítást.
  Ma, az erkölcsi sötétség korában a száraz elméletnél többre van szükség, hogy az emberekre hathassunk. A prédikátor álljon élő összeköttetésben Istennel. Úgy kell prédikálnia, mint aki hisz abban, amiről beszél. Az élő igazság, ha Isten embere ajkáról hangzik el, megremegteti a bűnösöket és a törvényszegők így kiáltanak fel: "Jehova az én Istenem, az Úré akarok lenni!"
  Isten szolgájának sohasem szabad a nagyobb világosság és az erő utáni kutatást abbahagynia. A bátortalanság és sötétség közepette is tovább kell küzdenie, imádkoznia, remélnie, azzal a határozott szándékkal, hogy
  a Szentírás alapos ismeretére eljusson és semmilyen adományt ne temessen el. Addig, míg csak egy lélek is van, akin segíteni lehet, mindig új bátorsággal kell felvennie a munkát. Mindaddig, amíg Jézus ezt mondja: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid. 13:5), míg az igazság koronája ajánltatik a győzőnek, míg közbenjárónk a bűnösökért esedezik, addig Krisztus szolgái reményteljes, fáradhatatlan tetterővel és kitartó hittel munkálkodjanak.
  Azok a férfiak, akik vállalják a felelősséget, hogy Isten szavát hirdessék az embereknek, felelősséggel tartoznak azért a befolyásért is, amelyet hallgatóikra gyakorolnak. Ha Istennek hű férfiai, akkor tudják, hogy az igehirdetésnek nem célja a szórakoztatás, a puszta információátadás, vagy az értelem meggyőzése.
  Az igehirdetés legyen hatással az értelemre és közöljön ismereteket, de ennél többet kell elvégeznie. A prédikátor szavainak ahhoz, hogy hatásuk legyen, a hallgatóság szívéhez kell eljutniuk. Éppen ezért a lelkész ne szőjön szórakoztató történeteket prédikációjába. Törekedjen arra, hogy megértse a lélek szükségletét és vágyódását. Ha gyülekezete előtt áll, gondolja meg, hogy hallgatói között ott vannak azok, akik kételyekkel küzdenek,  kétségbeesettek, szinte teljesen reménytelenek, és azok is, akik állandó kísértések közepette nehéz harcot vívnak a lélek ellenségével. Kérje azért az Üdvözítőt, hogy olyan szavakat adjon neki, melyek megerősítik e lelkeket a gonosszal szembeni küzdelemben.
  

Utolsó napi szombattartók.Avagy akiken Isten pecsétje található.

  Az ószövetségi próféciák világossá teszik, hogy az emberi történelem utolsó napjaiban azok, akik hűek Istenhez, a hetedik nap megfigyelői ...