a bibliai igazságokról, Isten követelményeit nem ismerik és a legegyszerűbb tanítás a gyakorlati istenfélelemről új kinyilatkoztatásnak tűnik előttük. Nekik előbb meg kell ismerni az igazságot, ezért a prédikátor szolgálata közben ne beszéljen olyan gondolatokról, amelyek pusztán a képzeletet gyönyörködtetik vagy a kíváncsiságot elégítik ki. Az éhező lelkeknek az élet kenyerét adja. Soha ne tartson olyan prédikációt, amely hallgatóinak nem nyújt segítséget abban, hogy világosabban felismerjék azt, amit tenniük kell, ha üdvözülni akarnak.
A napi kívánalmak és próbák közepette férfiak és nők azonnali segítségre szorulnak. A prédikátor szavai költői leírások és fantáziadús gondolatok segítségével magasan szárnyalhatnak, melyek kellemesek az érzékeknek és fejlesztik a képzelőerőt, azonban az élettapasztalatokat és a napi szükségleteket nem érintik. Lehet, hogy azt gondolja, különleges beszédkészségével Isten nyáját legelteti; hallgatói is azt gondolhatják, hogy az igazságot ilyen szép kifejezésekkel még senki sem vázolta előttük. Azonban ha megvizsgáljuk ezt az örömérzést, melyet a képzelet dús előadásmód váltott ki, láthatjuk, hogy noha néhány igazságot bemutatott, az ilyen igehirdetések nem erősítik meg a hallgatókat az élet napi küzdelmeire.
Aki igehirdetésében legmagasabb célul az ékesszólást tűzi ki, az a hallgatók figyelmét nem tudja a pompás szónoklatba szőtt igazságra irányítani. Ha az érzelmek elcsitulnak, akkor válik láthatóvá, hogy Isten szava nem jutott el elméjükbe és a megértésben sem gyarapodtak. Lehet, hogy csodálatukat fejezik ki a lelkész szónoki képességei iránt, azonban az elhatározáshoz semmivel sem jutottak közelebb. A prédikációról úgy beszélnek, mint egy színdarabról, a prédikátorról pedig mint egy színészről. Lehet, hogy újra eljönnek, hogy egy ilyen előadást meghallgassanak, de maradandó hatás és lelki táplálék nélkül távoznak majd.
Nem szóvirágokkal ékes beszédre, tartalmatlan szóáradatokra van szükség. Lelkészeink úgy hirdessék az igét, hogy az segítségére legyen az embereknek az életadó igazság megértésében. Testvéreim, ne szárnyaljatok olyan magasságokba, ahova az egyszerű emberek nem tudnak követni benneteket, és ha követnének is titeket, előnyöket és áldást nem nyernének. Krisztus egyszerű tanításait hirdessétek. Beszéljétek el élettörténetét, önmegtagadását és önfeláldozását, megaláztatását és halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a bűnösökért való mennyei közbenjárását. Minden összejövetelen vannak lelkek, akikre a Szentlélek hat. Segítsetek nekik, hogy az igazságot megértsék, törjétek meg nekik az élet kenyerét és hívjátok fel figyelmüket a legfontosabb kérdésekre.
Sokan a tévedés igéit szólják. A ti beszédetek az igazságot képviselje. Olyan dolgokról beszéljetek, amelyek Isten nyájának zöld legelőül szolgálnak majd. Ne vezessétek őket puszta utakra, ahol éppen olyan messze vannak az élő vizek forrásától, mint beszédetek hallása előtt. Úgy szóljátok az igazságot, amint az Jézusban van, világítsátok meg a törvény követelményeit és az evangéliumot. Krisztust ábrázoljátok, aki az út, az igazság és az élet, és beszéljetek megmentő hatalmáról, amely mindenkinek rendelkezésére áll, aki Hozzá jön. Üdvösségünk fejedelme nem úgy könyörög népéért, mint egy koldus, aki az Atya részvétét akarja felkelteni, hanem mint győztes, aki győzelme vívmányaira igényt tart. Ő a legvégső határokig mindenkit üdvözíthet, aki általa Istenhez járul. Ezt a tényt tegyétek teljesen világossá előttük.
Ha a prédikátorok nem vigyáznak, akkor az igazságot emberi díszítés alá rejtik. Ne vélje egy prédikátor sem, hogy ékesen szóló prédikációk által lelkeket téríthet meg. Aki másokat tanít, kérje Istentől, hogy az Ő Szentlelkével beteljen, és tegye képessé arra, hogy Krisztust mint a bűnös ember egyetlen reménységét tudja bemutatni. Szóvirágok, kellemes történetek vagy pedig nem az alkalomhoz illő anekdoták a bűnöst nem ébresztik bűnbánatra. Az emberek az ilyen beszédet úgy hallgatják meg, mint egy kellemes dalt. Az üzenet, amelyet a bűnösnek hallania kell, ez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16) Az evangélium elfogadása nem a művelt bizonyságtevéstől, szép előadástól vagy mélyreható érvelésektől függ, hanem az egyszerűségtől és az azokhoz való alkalmazkodástól, az "élet kenyere" éhezésétől.
A Szentlélek ereje által válik az igehirdetés hatásossá. Ha Krisztus szól a prédikátoron keresztül, akkor a Szentlélek előkészíti a hallgatók szívét az Ige befogadására. A Szentlélek nem szolga, hanem vezető. Megvilágítja az Igazságot az értelem előtt, és szól minden beszéden keresztül, ha a prédikátor teljesen átadja magát az isteni befolyásnak. Szent légkörrel veszi körül a lelket, a bűntudat nélkülit feddi és ahhoz utasítja, aki elveszi a világ bűneit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése