AZ ÜZLETI ALAPELVEK ÉS MÓDSZEREK.

   
  Nincs a törvényes üzletnek olyan ága, amelyhez a Biblia ne nyújtana lényeges útmutatást. A szorgalomról, becsületességről, takarékosságról, mértékletességről és tisztaságról vallott elvei minden igazi siker alapját képezik. Ezek az alapelvek - amint a Példabeszédek könyve elénk tárja - a gyakorlati bölcsesség titkát rejtik. Hol találhat a kereskedő, a kézműves, bármely munkaterület szervezője jobb vezérelveket a maga és alkalmazottai számára, mint a bölcs ember szavaiban:
  "Láttál-é az ő dolgában szorgalmas embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között" (Péld 22:29).
  "Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés" (Péld 14:23).
  "Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke..." (Péld 13:4). "Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás" (Péld 23:21).
  "Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál" (Péld 20:19).
  "Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember..." (Péld 17:27), "... valaki pedig bolond patvarkodik" (Péld 20:3).
  "A hitetleneknek útjára ne menj..." (Péld 4:14).
  "Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?" (Péld 6:28).
  "Aki jár bölcsekkel, bölcs lesz..." (Péld 13:20).
  
  "Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Péld 18:24).
  Egymás iránti kötelezettségeinknek egész sorát foglalják magukba Krisztus szavai: "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal..." (Mt 7:12).
  Sok ember menekülhetett volna meg a pénzügyi bukástól és romlástól, ha ügyelt volna azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a Szentírás oly gyakran megismétel és hangsúlyoz:
  "A hívő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad" (Péld 28:20).
  "Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapszik" (Péld 13:11 új prot. ford.)
  "A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik" (Péld 21:6).
  "... szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak" (Péld 22:7).
  "Teljességgel megronttatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz" (Péld 11:15).
  "Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened" (Péld 23:10-11). "Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut" (Péld 22:16 új prot. ford.). "Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengergeti a követ, arra gurul vissza" (Péld 26:27).
  Ezek azok az alapelvek, amelyek a világi és a vallásos társadalom alapját és jólétét képezik; ezek jelentik életünk és vagyonunk biztonságát. Mindazt,
  
  ami lehetővé teszi a bizalmat és az együttműködést, a világ Isten törvényének köszönheti, amint Igéje elénk tárja. Mégis Isten Igéjének alapelvei gyakran elhomályosultak és majdnem teljesen kihaltak az emberek szívéből.
  A zsoltáros szavai: "A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst" (Zsolt 119:72) azt fejezi ki, ami nem vallásos szempontból is igaz. Azt a teljes gazdagságot állítják, amelyet az üzleti világban is kénytelenek elismerni. Még a szenvedélyes pénzszerzés, a kiélezett versengés és a lelkiismeretlen módszerek korában is elismerik, hogy egy ifjú számára az életben való elinduláshoz a feddhetetlenség, a becsületesség, a mértékletesség, a tisztaság és a szorgalom jobb tőkét jelent, mint csupán egy bizonyos pénzösszeg.
  Mégis, azok közül, akik értékelik ezeket a tulajdonságokat, és a Bibliát elismerik mint e tulajdonságok forrását, csak kevesen kötelezik el magukat ez alapelvektől való függésre.
  Isten tulajdonjogának elismerése képezi az üzleti feddhetetlenség, a becsületesség és a valódi siker alapját. Minden létező teremtője az igazi tulajdonos; mi csak sáfárai vagyunk. Mindaz, amivel rendelkezünk, reánk bízott tőke, amelyet az Ő utasítása szerint kell felhasználni.
  Olyan kötelezettség ez, amely előtt minden embernek meg kell hajolnia! Az emberi tevékenység egész körét foglalja magában. Akár elismerjük, akár nem, sáfárok vagyunk, akiket Isten felruházott tálentumokkal, képességekkel, és a világba helyezett bennünket, hogy elvégezzük általa kijelölt munkánkat.
  Isten minden embernek megszabta a maga munkáját (Mt 13:34), amelyre képességei alkalmassá teszik, s amellyel a legjobbat teheti önmagának és felebarátainak. Így adhatja meg az ember a tiszteletet Istennek.
  
  Munkánk vagy elhivatásunk Isten nagy tervének egy része, azért ha Isten akaratával összhangban végezzük azt, Ő maga felelős az eredményekért. Mint "Isten munkatársai" (1 Kor 3:9) kötelességeinket híven teljesítenünk kell az Ő utasításai szerint. Így nem lesz helye számunkra az aggasztó gondoknak. Szorgalom, hűség, gondoskodás, takarékosság és tapintat szükséges mindnyájunk számára. Minden képességünket a legnagyobb mértékben gyakorolnunk kell; mégsem saját erőfeszítéseinek sikeres kimenetelére kell építenünk, hanem Isten ígéreteire. Az Ige, amely táplálta Izraelt a pusztában, és támogatta Illést az éhség idején, ma is ugyanazzal a hatalommal bír: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk: vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:31-33).
  Isten, aki hatalmat ad az embernek a gazdagság megszerzésére, ezt az ajándékot egy meghatározott kötelezettséggel kötötte össze. Minden szerzeményünkből igényt tart egy részre. A tized az Úré. "A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré ... És minden tizede a baromnak és juhnak ... és minden az Úrnak legyen szentelve" (3 Móz 27:30-32). Jákobnak Béthelben tett fogadalma mutatja ennek a kötelezettségnek széleskörű elterjedését: "... valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom" (1 Móz 28:22).
  "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba" (Mal 3:10), hangzik Isten parancsa. Nem a hálára vagy a bőkezűségre hív fel bennünket. Ez csupán az egyszerű becsületesség dolga. A tized az Úré, azért megparancsolja, hogy adjuk vissza neki azt, ami az övé.
  
  "... a sáfároktól megkívántatik az, hogy mindenik hívnek találtassék" (1 Kor 4:2). Ha a becsületesség az üzleti élet lényeges alapelve, nem kell-e elismernünk Isten iránti kötelezettségünkben is ezt?
  Sáfárságunk feltételei kötelezettségeket rónak ránk Isten és az emberek iránt. Az élet ajándékáért minden ember adós a Megváltó szeretetének. Eledelünket, ruházatunkat, lakóhelyünket, testünket, lelkünket és értelmünket mind az Ő vérével vásárolta meg; és így a hála és a szolgálat reánk rótt kötelezettsége által Krisztus a mi felebarátainkhoz kötött bennünket. Megparancsolja nekünk: "... szeretettel szolgáljatok egymásnak" (Gal 5:13)! "... amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én vélem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).
  Pál kijelenti: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok" (Róm 1:14). Így mi is adósai vagyunk egymásnak. Ha Isten bennünket jobban megáldott, mint másokat, akkor kötelezettségeink vannak minden olyan embertársunk iránt, akiknek áldására lehetünk.
  Ezek az igazságok nem vonatkoznak jobban a bezárt szobákra, mint az irodahelységekre. A javak, amelyeket kezelünk, nem a mi tulajdonaink, azért ezt a tényt sohasem téveszthetjük szem elől. Mi csak sáfárok vagyunk, ezért Isten és embertársaink iránti kötelezettségeink teljesítésétől függ mind embertársaink jóléte, mind a mi sorsunk erre és az eljövendő életre is.
  "Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül" (Péld 11:24-25). "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd 11:1).
  
  "Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj...; ...holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!" (Péld 23:4-5).
  "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek" (Lk 6:38).
  "Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vállúi" (Péld 3:9-10).
  "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszi el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregek Ura" (Mal 3:10-12).
  "Ha az én rendeléseim szerint járok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át ti földeteken" (3 Móz 26:3-6).
  "Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:17). "Boldog, aki a
  
  nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának" (Zsolt 41:2-3).
  "Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki" (Péld 19-17).
  Aki ilyen befektetést tesz, kétszer annyi kincset halmoz fel. És ha itt is kell hagyni az ezeken kívül szerzett, de bölcsen felhasznált javakat, mégis kincset gyűjtött az örökkévalóságra; a jellemnek azt a kincsét, amely a legértékesebb vagyon a földön és a mennyben.
  
  BECSÜLETES ÜZLETVEZETÉS
  
  "Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időkben, és jóllaknak az éhség napjaiban" (Zsolt 37:18-19).
  "Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében... ; ... aki kárára esküszik, és meg nem változtatja" (Zsolt 15:2-4). "Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot" (Ésa 33:15-17).
  Isten Igéjében elénk tárja a sikeres ember képét, akinek élete a szó legigazibb értelmében eredményes, akit a menny és a föld tisztel. Jób ezt mondja tapasztalatáról:
  
  "Amint java-korom napjaiban valék,
  amikor Isten gondossága borult sátoromra!
  
  Mikor még a Mindenható velem volt
  és körülöttem voltak gyermekeim;
  Mikor lábaimat édes tejben mostam,
  és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
  Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon;
  a köztéren székemet felállítám:
  Ha megláttak az ifjak, félrevonultak,
  az öregek is fölkeltek és álltak.
  A fejedelmek abbahagyták a beszédet,
  és tenyeröket szájukra tették.
  A főemberek szava elnémult,
  és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
  Mert amely fül hallott, boldognak
  mondott engem, és amely szem látott,
  bizonyságot tett én felőlem.
  Mert megmentém a kiáltozó szegényt,
  és az árvát, akinek nem volt segítsége.
  A veszni indultnak áldása szállt reám,
  az özvegynek szívét megörvendeztetém.
  Az igazságot magamra öltém
  és az is magára ölte engem;
  palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
  A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
  A szűkölködőknek én atyjok valék,
  az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
  Az álnoknak zápfogait kitördösém,
  és fogai közül a prédát kiütém vala"
  (Jób 29:4-17).
  
  "A jövevény nem hált az utczán,
  ajtómat az utas előtt megnyitám"
  (Jób 31:32).
  
  "Hallgattak és figyeltek reám,
  és elnémultak az én tanácsomra.
  Az én szavaim után nem szóltak többet,
  s harmatként hullt rájok beszédem.
  
  Mint az esőre, úgy vártak rám,
  és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
  Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el,
  és arczom derűjét nem sötétíték be.
  Örömest választottam útjokat,
  mint főember ültem ott; úgy laktam ott,
  mint király a hadseregben, mint aki
  bánkódókat vigasztal"
  (Jób 29:21-25).
  
  "Az Úrnak áldása, az gazdagít meg,
  és azzal semmi nem szerez bántást"
  (Péld 10:22).
  
  A Bölcsesség kijelenti: "Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság" (Péld 8:18). A Biblia elénk tárja, hogy mi az eredménye annak, ha eltérünk a helyes alapelvektől Istennel és egymással való bánásmódunkban. Isten így szól azokhoz, akikre rábízta ajándékai, de mégis közönyösek vele szemben:
  "... Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegedtek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zakóra bérel... ; ... Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra!" (Agg 1:5-9).
  "Az előtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett" (agg 2:16). "... Mi okért? azt mondja a Seregek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll..." (Agg 1:9). "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval" (Mal 3:8).
  "Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot,
  
  vonta meg a föld az ő termését" (Agg 1:10). "Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabonaajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építettetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából" (Ámós 5:11). "Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem. A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben" (5 Móz 28:20. 32).
  "... aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz" (Jer 17:11).
  Az ilyen ember minden üzleti számláját, minden vállalkozásának részét a legalaposabban átvizsgálják az Ő láthatatlan számvizsgálói, akik sohasem palástolják el a rosszat, nem nézik el a gonoszt és sohasem egyeznek ki az igazságtalansággal.
  "Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre,..." (Préd 5:8).
  "Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő" (Jób 34:22). "Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet ... És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:11). "Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat" (Zsolt 50:21).
  "Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé egy könyv repül vala... Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni... Kibocsátom ezt,
  
  szól a Seregek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik és én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt s annak fáit és köveit" (Zak 5:1-4).
  Isten törvénye minden gonosztevőt kárhoztat. A gonosz cselekvője igyekezhet ugyan elfojtani a figyelmeztető hangot, de hiába, mert az követi őt. Megsemmisíti békéjét. Ha nem is ügyel rá, akkor is ott van vele a sírig. Bizonyságot tesz majd ellene az ítéletkor. Végül pedig az olthatatlan tűz megsemmisíti testét és lelkét.
  "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" (Mk 8:36-37).
  Ez olyan kérdés, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia, minden embernek meg kell szívlelnie: ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az üzletvitel vagy életterv, amely csak ennek a földi életnek rövid éveit foglalja magában, és nem tesz előkészületet a vég nélküli jövőre - legyen az bármely tökéletes és kifogástalan, nem ér semmit. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy vegyék be számításaikba az örökkévalóságot! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincset gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek el nem enyésznek, amelyeket tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt, "... szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba" (Lk 12:33; 16:9)!
  Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincset a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, nemesedne élete ezen a földön is.
  "... a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete" (1Tim 4:8)

TUDOMÁNY ÉS A BIBLIA:

"Mindezek közül melyik nem tudja,
  hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?"
  (Jób 12:9).
  
  Mivel a természet könyve és a kinyilatkoztatás könyve ugyanannak a mesteri elmének pecsétjét viseli magán, így csak egymással összhangban szólhatnak. Különböző módszerekkel és különböző nyelveken, de ugyanarról a magasztos igazságról tesznek bizonyságot. A tudomány mindig új csodákat fedez fel, azonban kutatásai semmi olyat sem tárnak fel, ami helyesen értelmezve ellenkezne az isteni kinyilatkoztatással. A természet könyve és az írott Ige fényt árasztanak egymásra. Megismertetnek bennünket Istennel azáltal, hogy feltárják előttünk törvényeit, amelyek által munkálkodik.
  Ha a természetben megfigyelt tényekből téves következtetéseket vonnak le az emberek, akkor azt vélik, hogy a természet és a kinyilatkoztatás között ellentét feszül, és az összhang helyreállítására irányuló erőfeszítéseikben olyan bibliamagyarázatokat fogadnak el, amelyek aláássák és megsemmisítik Isten Igéjének erejét. Sokan azt gondolták, hogy a geológia ellentmond a teremtés mózesi, szó szerinti magyarázatának. Azt állítják, hogy a földnek a káoszból való kialakulásához sok millió évre volt szükség, ezért azzal a céllal, hogy a Bibliát hozzáalakítsák ehhez a vélt tudományos kijelentéshez, a teremtés napjait rendkívül hosszú, meghatározatlan időszakoknak, korszakoknak fogadták el, amelyek szerintük évezredeknek vagy évmillióknak felelnek meg.
  Az ilyen végkövetkeztetés teljes alap nélküli. A
  
  Biblia minden tanítása összhangban áll önmagával és a természet tanításával. A teremtés munkájának első napjától a következő jelentést kapjuk:
  "... és lőn este és lőn reggel, első nap" (1 Móz 1:5). Lényegében ugyanezt olvassuk a teremtés első hat napjáról is. Az ihletett Ige kijelenti ezekről az időszakokról, hogy estéből és reggelből álló napok voltak, mint minden más nap azóta is. Magáról a teremtés művéről így hangzik az isteni kijelentés: "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). Mennyi időre lenne szüksége Istennek, aki megalkotta a megszámlálhatatlan világokat, hogy a földet a káoszból létrehozza? Vajon megsértsük-e az Ő Igéjét azzal, hogy "megmagyarázzuk" műveit?
  Igaz, hogy a földben megmaradt régészeti leletek tanúskodnak olyan emberek, állatok és növények létezéséről, amelyek sokkal nagyobbak, mint amilyeneket most ismerünk. Ezeket olyan bizonyítéknak tekintik, mintha a növények és állatok már a Mózes által jelzett idő előtt is léteztek volna. Ezekre a dolgokra vonatkozólag a Biblia története bőséges magyarázattal szolgál. A vízözön előtt a növények és állatok élete összehasonlíthatatlanul magasabbrendű volt, mint ami azóta ismeretes. A vízözön óriási kiterjedésű erdőket temetett a földbe, amelyek azóta szénné változtak, és kiterjedt szénmezőket alkotva biztosítják szén- és olajszükségletünket mai kényelmünket és jólétünket szolgálva. Mindezek a napvilágra kerülő jelentések megannyi tanúságok, amelyek némán tesznek bizonyságot Isten Igéjének igazságáról.
  A föld fejlődéselméletének tanával rokon az a tanítás, amely az ember kifejlődését az egysejtűek, puhatestűek
  
  és négylábúak felfelé haladó vonalának tulajdonítja, holott az ember a teremtés megkoronázó dicsősége volt. Ha tekintetbe vesszük az emberi alkalmat a kutatásra, milyen rövid akkor az élet, milyen korlátozott tevékenységi köre, különösen azokra az eseményekre vonatkozóan, amelyeket a Biblia története előtti időre kelteznek. Milyen gyakran helyesbítik vagy vetik el teljesen a tudomány feltételezett következtetéseit. Nagy készséggel fogadják el időről időre a föld keletkezésének időszakát, amelyet millió évekkel növelnek vagy csökkentenek. Milyen ellentétben állnak egymással a különböző tudósok által hirdetett elméletek! Mindezt tekintetbe véve, azért az elméletért, hogy az egysejtűektől, a puhatestűektől és farkatlan majmoktól származtassuk magunkat, elvessük-e a Szentírásnak azt az állítását, amely egyszerűségében is monumentális: "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt..." (1 Móz 1:27). Vajon elvessük-e azt a származási vonalat, amely kiválóbb mindannál, amelyet nagyra értékeltek a királyi udvarokban. A Biblia úgy emlékezik meg Séthről, mint aki Ádám fia volt, aki pedig Isten fia volt (1 Móz 5:3; Lk 3:38).
  Ha helyesen értelmezzük, a tudomány kijelentései és az élet tapasztalatai egyaránt összhangban vannak a Szentírás bizonyságtételével, azzal az állandó együttmunkálkodással, amelyet Isten a természetben kinyilvánít.
  A Nehémiás által feljegyzett énekben ezt énekelték a léviták: "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le" (Neh 9:6).
  A földdel kapcsolatban a Szentírás kijelenti, hogy a teremtés munkája befejeződött. "... munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte" (Zsid 4:3).
  
  De Isten hatalma most is fenntartja a teremtett mindenséget. Nem azért lüktet a pulzusunk, és nem azért lélegzünk egyenletesen, mert az egyszer megindított gépezet saját energiájával folyamatosan működik. Minden lélegzet, minden szívdobbanás annak gondviselését bizonyítja, akiben élünk, mozgunk és vagyunk (Acs 17:28).
  
  "Mindazok te reád néznek...
  Adsz nékik és ők takarnak;
  megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
  Elfordítod orczádat, megháborodnak;
  elveszed a lelköket, kimúlnak
  és porrá lesznek újra.
  Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak,
  és újjá teszed a földnek színét"
  (Zsolt 104:27-30).
  
  "Ő terjeszti ki északot az üresség fölé
  és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
  Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy
  a felhő alattok meg nem hasad.
  Ő rejti el királyi székének színét,
  felhőjét fölibe terítvén.
  Ő szab határt a víz színe fölé
  - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
  Az egek oszlopai megrendülnek, és
  düledeznek fenyegetésétől.
  Erejével felriasztja a tengert,
  és bölcsességével megtöri Ráhábot.
  Leheletével megékesíti az eget,
  keze átdöfi a futó kígyót.
  Ímé, ezek az ő útainak részei,
  de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból!
  Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné
  meg?
  (Jób 26:7-14).
  
  "... Szélvészben és viharban van az Úrnak útja
  és lábainak pora a felhő"
  (Náh 1:3).
  
  Az a hatalmas erő, amely az egész természetben munkálkodik és fenntart mindent, nem csupán egy mindent átható alapelv és tevékeny energia, amint néhány tudós állítja. Isten lélek, azonban mégis személyes lény, mert az embert saját képmására alkotta meg. Mint személyes lény, Isten kinyilvánította magát az Ő Fiában. Jézus "... az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása..." (Zsid 1:3). A földön járt és "... olyan állapotban találtatott mint ember..." (Fil 2:8). Mint személyes Megváltónk jött el a földre, és szállt fel a mennybe. Közbenjár értünk Istennél, akinek trónja előtt szolgál a mi érdekünkben "... mint valami emberfia..." (Dán 7:13).
  Pál apostol a Szentlélek által kijelenti Krisztusról, hogy "... Ő benne teremtetett minden ... minden Ő benne áll fenn" (Kol 1:16-17). A kéz, amely fenntartja az űrben a világokat, az a kéz, amely szabályos rendben és fáradhatatlanul működésben tart mindent mindenütt Isten világegyetemében, ugyanaz a kéz, amelyet értünk keresztre szegeztek.
  Isten nagysága felfoghatatlan számunkra. "... az Úr trónja az egekben... (Zsolt 11:4), de Lelke által mindenütt jelen van. Alaposan ismeri minden alkotását, és személyesen érdeklődik keze munkája iránt.
  
  "Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz,
  aki a magasságban lakozik?
  Aki magát megalázva, tekint
  szét mennyben és földön"
  (Zsolt 113:5-6).
  
  "Hová menjek a te lelked elől
  és a te orczád elől hova fussak?
  Ha a mennybe hágok fel, ott vagy;
  ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
  Ha a hajnal szárnyaira kelnék,
  és a tenger túlsó szélére szállnék:
  Ott is a te kezed vezérelne engem..."
  (Zsolt 139: 7-10).
  
  "Te ismered ülésemet és felkelésemet,
  messziről érted gondolatomat.
  Járásomra és fekvésemre ügyelsz,
  minden utamat jól tudod.
  Elől és hátul körülzártál engem,
  és fölöttem tartod kezedet.
  Csodálatos előttem e tudás,
  magasságos, nem érthetem azt"
  (Zsolt 139:2-3; 5-6).
  
  A mindenség Alkotója rendelte úgy, hogy az eszközök csodálatosan megfelelnek a céljainak, hogy kielégítsék az emberiség szükségleteit. Az anyagi világban Ő gondoskodott arról, hogy minden belénk oltott vágy teljesüljön, Ő teremtette úgy az embert, hogy ismerjen és szeressen. Ő nem hagyja lelkünk óhajait kielégítetlenül. Megfoghatatlan alapelv, személytelen fizikai erő vagy pusztán elvont fogalom nem elégítheti ki az emberi lények szükségét és sóvárgását a jelen életben a bűnnel, a szomorúsággal és a szenvedésekkel való harcában. Nem elég csak a törvényben és az erőszakban hinni, mert ezekben nincsen könyörület, azért sohasem hallják meg a segélykiáltást! Meg kell ismernünk azt a hatalmas kart, amely fenntart bennünket; meg kell ismernünk végtelen Barátunkat, aki megkönyörül rajtunk! Meg kell szorítanunk ezt a meleg kezet, és bíznunk kell gyengédséggel teljes szívében!
  
  Az, aki a legmélyebben tanulmányozza a természet titkait, az ismeri fel legjobban saját tudatlanságát és gyengeségét. Rádöbben arra, hogy vannak oly mélységek és magasságok, amelyeket nem érhet el, oly titkok, amelyekbe nem tud behatolni, és oly igazságok hevernek előtte, amelyeket még nem kutattak ki. El tudja mondani Newtonnal: "Olyan gyermeknek látom magam, aki a tengerparton kavicsokat és kagylókat keres, miközben az igazság hatalmas óceánja felfedezetlenül terül elém".
  A tudományt legmélyebben kutatók kénytelenek felismerni a természetben egy végtelen Hatalom munkálkodását. A természet tanítása azonban az ember magára hagyott, segítség nélkül való értelme számára csak ellentmondást és csalódást hozhat. Csak a kinyilatkoztatás fényében olvashatja el helyesen! "Hit által értjük meg..." (Zsid 11:3).
  A világot "Kezdetben teremté Isten..." (1 Móz 1:1). Lelkünk csak ebben a gondolatban találhat nyugalmat, amikor sóvárgó kérdéseivel galambként repül a bárkába (1 Móz 8:9). Felette, alatta és túl a "Végtelen Szeretet" lakozik, aki elvégezvén minden dolgát, "... töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel..." (2 Thess 1:11).
  "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége ... alkotásaiból megértetvén megláttatik ..." (Róm 1:20). Bizonyságtételük csak az isteni Tanító segítségével érthető meg. "Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke" (1 Kor 2:11).
  "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... (Jn 16:13). Csak annak a Léleknek segítségével magyarázhatjuk helyesen a tudomány kijelentéseit, aki kezdetben
  
  "...lebeg vala a vizek felett" (1 Móz 1:3), aki által minden lett, aki megvilágosít minden embert. Csak az isteni vezetés által ismerhetjük fel a legmélyebb igazságokat.
  A Mindenható irányítása mellett leszünk képesek felfogni az Ő gondolatait műveinek tanulmányozása közben..

A BIBLIA MINT NEVELŐ.

"Valahová mégysz,vezérel téged,

mikor aluszol ,őríz téged,

mikor felserkensz,beszélget teveled"

(Péld 6-22)

     Szellemi és lelki műveltség

  "Bölcsesség építi a házat, értelem
  szilárdítja meg, és ismeret
  tölti meg a szobákat mindenféle
  drága és kedves értékkel"
  (Péld 24:3-4 új prot. ford.).
  
  Isten elrendelt törvénye szerint a test, a lélek és az értelem erőit törekvéseink által szerezhetjük meg, és azokat a gyakorlat fejleszti ki. Isten törvényével összhangban gondoskodott Igéjében a szellemi és lelki fejlődés eszközeiről.
  A Biblia mindazokat az alapelveket tartalmazza, amelyeket meg kell érteniük az embereknek, hogy alkalmasak legyenek erre és az eljövendő életre.
  Ezeket az elveket mindenkinek meg kell értenie. Aki értékeli a Biblia tanításait, nem olvashat el belőle egyetlen szakaszt sem anélkül, hogy ne nyerne valamilyen áldásos gondolatot. A Biblia legértékesebb tanításait nem alkalmi vagy összefüggéstelen tanulmányozás által nyerjük el. Az igazság magasztos rendszerét a Szentírás nem úgy tárja elénk, hogy azt a felületes, gondatlan olvasó is megértheti. Sok kincse mélyen a felszín alatt fekszik, azért csak szorgalmas kutatás és állandó erőfeszítés által jutunk el odáig. Azokat az igazságokat, amelyek a nagy egészet alkotják, ki kell kutatnunk, és össze kell gyűjtenünk, mert "... itt egy kicsi, ott egy kicsi" (Ésa 28:10).
  Az egyes igazságokat felkutatva és összegyűjtve azt tapasztaljuk, hogy azok tökéletesen illenek egymáshoz. Egyik evangélium kiegészíti a másikat, minden jövendölés egy másiknak magyarázata, minden igazság egy másik igazságnak kiegészítése. A zsidó istentiszteleti rendszer árnyképeit az evangélium
  
  világítja meg. Isten szent Igéjében minden alapelvnek megvan a maga helye, minden ténynek a maga jelentősége. Egész rendszere, célja és annak végrehajtása bizonyságot tesz Alkotójáról. Ezt a felépítést a legélesebb emberi elme sem tudja kigondolni és kialakítani, csak a Végtelennek értelme.
  A Szentírás különböző részeinek kutatása és egymáshoz való viszonyuk tanulmányozása megkívánja az ember legmagasabbrendű képességeinek legintenzívebb tevékenységét. Senki sem merülhet bele ilyen tanulmányozásba anélkül, hogy ne fejlesztené szellemi erejét.
  A Biblia tanulmányozásának szellemi értéke nemcsak az igazság kutatásából és összegyűjtéséből áll. Életre hívja azt az erőfeszítést is, ami szükséges ahhoz, hogy a bemutatott tárgyakat felfogjuk és magunkévá tegyük. Ha sohasem erőltetjük meg elménket, hogy felfogja a magasztos és mélyreható igazságokat, akkor egy idő múlva elveszti a növekedéséhez szükséges erejét. Ha elménk csak közönséges dolgokkal foglalkozik, eltörpül és elgyengül. Ennek az elfajulásnak kivédésében és a fejlődés serkentésében semmi sem vetekedhet Isten Igéjének tanulmányozásával. Mint a szellemi fejlődés eszköze, a Biblia hatásosabb, mint bármely más könyv. Témájának fensége, kifejezéseinek méltóságteljes egyszerűsége, jelképes beszédének szépsége felüdíti és megnemesíti gondolatainkat, ahogyan ezt semmi más nem tudja megtenni. Semmi más nem nyújt olyan szellemi erőt, mint az a törekvésünk, hogy megragadjuk és felfogjuk a kinyilatkoztatás magasztos igazságait. AZ emberi elme, amely így kapcsolatba kerül a Végtelen gondolataival - kitágul és megerősödik.
  Még nagyobb a Biblia hatalma lelki természetünk kibontakozásában. Az Istennel egyesülő, közösségre teremtett ember csak az ilyen egységben találhatja
  
  meg valódi életét és kiteljesedését. Isten arra teremtette az embert, hogy Őbenne találja meg legszentebb, legigazibb örömét, ezért semmi más nem tudja kielégíteni szívének sóvárgását, lelkének éhségét és szomjúságát. Aki őszinte és tanulékony lélekkel tanulmányozza Isten Igéjét és igyekszik megérteni igazságait, az kapcsolatba kerül Teremtőjével; és csak önmagában találhat akadályt fejlődési lehetőségei előtt.
  Stílusának és tárgyának széleskörűségében a Biblia valami olyannal rendelkezik, ami minden elmét érdekel és minden szívhez szól. Lapjain találhatjuk meg a legrégibb történelmet, a leghívebb életrajzokat, az állam kormányzásának helyes alapelveit, a családi élet irányelveit, és ezek nem emberi bölcsességből származnak. A legmélyebb bölcseletet; a legfenségesebb, és leglelkesebb költészetet tartalmazza. A Biblia írásai felmérhetetlenül nagyobb értékűek, mint bármely emberi szerző művei; ami azonban a benne található főgondolatot illeti, annak értéke még nagyobb, és betölti a végtelen teret. Ennek a gondolatnak a megvilágításában minden tárgyának új jelentősége van. A legegyszerűbben kifejezett igazságai olyan alapelveket tartalmaznak, amelyek magasak, mint a menny és magukban foglalják az örökkévalóságot.
  A Biblia központi témája, amely körül minden más összpontosul: a megváltás terve és Isten képmásának helyreállítása az emberek lelkében. Az Édenben kijelentett ítélet első reményteljes ígéretétől kezdve a Jelenések könyvének utolsó dicső bátorító üzenetéig: "És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). A Biblia minden könyvének és szakaszának célja az ember felemelésének és Isten hatalmának bemutatása, "... aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által" (1 Kor 15:57).
  
  Aki megragadja ezt a gondolatot, annak értelme előtt az ismeretek végtelen türelme tárul fel és kezében tartja a kulcsot, amely megnyitja számára Isten Igéjének egész kincstárát.
  Erre irányul Urunknak és Üdvözítőnknek a figyelme is. Ez az a tudomány, amelyet a végtelen Értelem kigondolt, s amely behatol az ember szándékába. Ez, "mely örök időtől fogva el volt hallgatva" (Róm 16:25); az a tudomány, amely a megváltottak tanulmánytárgya lesz az örökkévalóságon át. Ez a legmagasabb tudomány, amelyet az ember felfoghat. Nincs hozzá hasonló, amely az értelmet úgy megragadná és amely a lelket úgy felemelné.
  Az ismeret érdeme: a tudomány hasznos, mivelhogy a bölcsesség életet ád... (Préd 7:12). Jézus pedig ezt mondta: " Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3).
  Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad; életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életét viszi magával. Átformálja természetünket, és lelkünket Isten képmására újjáteremti.
  Az így továbbadott élet hasonló módon él tovább. Így él az ember azzal az "Igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Az elme és a lélek abból él, amiből táplálkozik, ezért rajtunk áll, hogy eldöntsük mivel táplálkozzék. Mindenkinek hatalmában áll, hogy megválassza érdeklődését, amellyel lefoglalja gondolatait és kialakítja, kifejleszti jellemét. Minden embernek kiváltsága, hogy hozzájuthasson a Szentíráshoz, a Bibliához, Isten Igéjéhez.
  Isten így szól:
  "Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz" (Jer 33:3).
  
  Kezében Isten Igéjével, minden emberi lény - bárhová sodorja is sorsa - közösségben maradhat Istennel, ha maga is úgy akarja. A Szentírás lapjain beszélgetést folytathat az emberiség legnemesebb és legjobb tagjaival, és hallgathatja az Örökkévaló szavát, amint szól az emberekhez. Ha tanulmányozza és elmélkedik azokról a tárgyakról, "... amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni" (1 Pét 1:12), akkor közösségben lehet Istennel. Követheti a mennyei Tanító lábnyomait, és ugyanúgy hallgathatja szavait, mint amikor a hegyen, síkságon vagy a tengeren tanított. E világban is mennyei légkörben időzhet, és közölheti a föld megszomorítottjaival és megkísértettjeivel a reménység és a szentség utáni vágyakozás gondolatait, ami által ő maga is mindig szorosabb kapcsolatban kerül a Láthatatlannal. Énokhoz hasonlóan - aki Istennel jár - mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül a kapuk megnyílnak előtte és beléphet oda. Nem érzi majd magát idegennek. Fülébe csendülnek láthatatlan földi társai - a szentek - hangjai, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanazok a hangok köszöntik majd, amelyeket megismert és megszeretett már ezen a földön. Akik Isten Igéje által közösségben éltek a mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a menny társaságában.

MÁS GYAKORLATI TANÍTÁSOK.

  "A bölcs, az eszébe veszi ezeket,
  és meggondolják az Úrnak
  kegyelmességét!"
  (Zsolt 107:43).
  
  Isten gyógyító ereje hathatja át az egész természetet. Ha egy fát megvágnak, egy embert megsebesítenek vagy eltörik egy csontja, a szervezet azonnal megkezdi a sérülés helyreállítását. Sőt, mielőtt a szükség léteznék, a gyógyító tényezők már készenlétben állnak, és mihelyt megsérül egy testrészünk, minden erő hozzálát a helyreállítás munkájához. Így van a lelki birodalomban is. Mielőtt a bűn előidézte a nyomort, Isten gondoskodott előre orvosságról. Az ellenség megsebez, összezúz minden embert, aki enged a kísértésnek, de ahol megjelenik a bűn, ott van a Megváltó is. Krisztus munkája az, hogy: "... a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..." (Lk 4:18).
  Ebben a munkában együtt kell működnünk. "... még ha előfogja is az embert valami bűn... igazítsátok útba az olyant..." (Gal 6:1).
  "Igazítsátok útba": azt jelenti, hogy a tévedőt helyezzük vissza régi állapotába, mint ahogyan a kificamodott részt visszahelyezzük izületébe. Milyen gondolatot ébresztő kép! Aki tévedést követ el vagy bűnbe esik, kiesik a körülötte zajló élet összefüggéséből. Felismerheti tévedését és bűnbánattal telhet meg, de nem képes helyreállítani önmagát. Zavarban és bajban van, mint akit legyőztek, azért gyámoltalan. Vissza kell őt nyerni, meg kell őt gyógyítani, helyre kell állítani! Ti lelkileg, igazítsátok útba,
  
  (állítsátok helyre) az ilyent! Csak a Krisztus szívéből eredő szeretet képes meggyógyítani! Csak az képes meggyógyítani a megsebzett lelkeket, akiből úgy árad ez a szeretet, mint a fának a nedve vagy a testnek a vére!
  A szeretetnek csodálatos hatalma van, mert Istentől ered. Ha megtanulnánk a szelíd feleletet, amely "... elfordítja a harag felgerjedését..." (Péld 15:1), a szeretet, amely "... hosszútűrő, kegyes..." (1 Kor 13:4), "... sok vétket elfedez" (1 Pét 4:8), milyen gyógyító erővel bírna életünk! Mennyire átalakulna jellemünk! Földünk a mennyhez lenne hasonlóvá és annak előíze lehetne.
  Ezeket az értékes leckéket oly egyszerűen taníthatjuk, hogy a kisgyermekek is megértik. A gyermekek szíve érzékeny és fogékony. Ha idős korukban is olyanok lennénk, mint a gyermekek (Mt 18:3), ha megtanulnánk Megváltónk egyszerűségét, szelídségét és gyengéd szeretetét, akkor nem lenne nehéz számunkra, hogy megértsük a kicsinyek szívét, és megtanítsuk őket a szeretet gyógyító szolgálatára.
  Isten legkisebb és legnagyobb műveiben egyaránt tökéletesség uralkodik. A kéz, amely felfüggesztette a világokat az űrben, ugyanaz a kéz, amely kiformálja a mezők virágait! Vizsgáld meg mikroszkóppal a legkisebb és legközönségesebb útszéli virágot, és figyeld meg legapróbb részleteinek választékos finomságát és tökéletességét! Így a legegyszerűbb embersorsban is igazi szépséget találhatunk. Isten szemében a legközönségesebb munka is szép, ha szerető hűséggel végzik. A kis dolgok iránti lelkiismeretes figyelmesség is Isten munkatársaivá tehet bennünket, és elnyerheti az Ő elismerését, aki lát és tud mindent.
  A szivárvány, amely ragyogó fényívével áthidalja az eget, az örökkévaló szövetségének jele Isten és
  
  minden élő teremtmény között (Móz 9:16). A mennyei trónt körülvevő szivárvány is Isten gyermekeivel való békeszövetségének a jele.
  Amiképpen a felhőben megjelenő szivárványív a napfény és záporeső egyesülésének eredménye, úgy az Isten Királyiszéke feletti szivárványív ábrázolja az Ő kegyelmének és igazságának egyesülését. A bűnös, de bűnbánó lélekhez így szól Isten: "...Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!" (Jób 33:24).
  "...miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddlek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:9-10).
  
  A CSILLAGOK ÜZENETE
  
  A csillagoknak is bátorító üzenetük van minden emberhez. Azokban az órákban, amelyek mindenkit utolérnek, amikor szívünk ellankad és a kísértések súlyosan ránk nehezednek; amikor az akadályok legyőzhetetlennek látszanak és úgy tűnik, hogy életcélunkat lehetetlen elérnünk, s Isten szép ígéretei Sodoma almáihoz hasonlóak; hol találhatnánk ezekben az időkben olyan bátorítást és biztos menedéket, mint abban a leckében, amelyet Isten parancsára meg kell tanulnunk a zavartalanul pályájukon haladó csillagokról?
  "Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
  Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem
  
  gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallod-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ésa 40: 26-29).
  "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak... Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!" (Ésa 41:10, 13).
  A pálmafa a perzselő nap tüzében és a homokvihar ostromában is zölden virulva és gyümölcsöt teremve áll a pusztaság közepén, mert gyökereit élő források táplálják. Zöldellő koronája messze ellátszik a kiszáradt, puszta sivatagban, ezért a halálhoz közel álló utazó meggyorsítja lépteit a hűvös árnyék és az életadó víz felé.
  A pusztában álló fa jelképe annak, hogy Isten akarata szerint milyen legyen gyermekeinek élete ebben a világban, amelynek elfáradt, nyugtalan, a bűn pusztaságában veszi induló vándorait az élő vízhez kell vezetniük. Embertársaikat a Megváltóhoz kell utasítaniuk, aki ezt a meghívást intézi hozzájuk: "...Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék" (Jn 7:37).
  A széles, mély folyót - amely főútvonalat ad a nemzetközi forgalom és az utazás számára - világszéles áldásként értékelik, de gondolunk-e a kis vizekre, amelyek segítik kialakítani a nagy folyamot? Ha a kis folyók nem lennének, a nagy folyam eltűnne. Tőlük függ élete. Így azokat a férfiakat, akik valamilyen nagy munkát végeztek el, úgy tisztelnek, mintha sikerük egyedül csak tőlük függne; azonban eredményük számtalan munkás hűséges együttműködését követeli meg, akikről a világ semmit sem tud. A világ legtöbb munkásának sorsa az, hogy
  
  munkáját elismerés és megbecsülés nélkül kell végeznie, emiatt sokan elégedetlenkednek. Úgy érzik, hogy életüket elpazarolják. Azonban a kis patak, amely zajtalanul teszi meg útját a ligeteken és réteken át egészséget és szépséget hozva, éppen olyan hasznos, mint a széles folyó. Mialatt hozzájárul a folyó életének fenntartásához, segít elvégezni azt, amit a folyó egyedül sohasem tudott volna megtenni.
  E tanításra sok embernek szüksége van. A tehetséget túlságosan bálványozzák, és nagyon sokan túlzottan törtetnek a tisztesség után. Ezek az emberek semmit se tesznek, ha nem ismerik el őket vezetőnek. Nagyon sokan nem dolgoznak lelkesedéssel, ha nem kapnak érte dicséretet. Meg kell tanulnunk, hogy meglevő képességeinket hűségesen kamatoztassuk, alkalmainkat kihasználva megelégedjünk a menny által kijelölt sorsunkkal.
  
  A BIZALOM LECKÉJE
  
  "Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked; ... a tengernek halai is elbeszélik néked" (Jób 12:7-8). "Eredj a hangyához... nézd meg az ő útait..." (Péld 6:6). "Tekintsetek az égi madarakra..." (Mt 6:26). "Tekintsétek meg a hollókat..." (Lk 12:24).
  Ne csak mi beszéljünk a gyermekeknek Isten teremtményeiről. Maguk az állatok is tanítsák őket. A hangyák tanítsák meg őket a kitartó szorgalomra, az akadályok elszánt legyőzésére, a jövőről való gondoskodásra. A madarak pedig a bizalom édes leckéjét adják nekik. Mennyei Atyánk gondoskodik rólunk, de azért nekik kell összegyűjteni táplálékukat, megépíteni fészküket és felnevelni fiókáikat. Minden pillanatban ki van téve az ellenség támadásainak,
  
  amely meg akarja semmisíteni őket. Mégis mily vidáman végzik munkájukat! Milyen örömteljesen éneklik kis dalukat!
  Milyen szépen írja le a zsoltáros Istennek az erdő teremtményeiről való gondoskodását:
  
  "A magas hegyek a vadkecskéknek,
  a sziklák hörcsögöknek menedéke"
  (Zsolt 104:18)
  
  Isten elküldi a tavaszt, hogy végigfusson a dombok között, ahol a madarak lakhelye van és "...az ágak közül hangicsálnak" (Zsolt 104:12). Az erdők és dombok minden teremtménye része az Ő nagy háznépének. "Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen" (Zsolt 145:16).
  Az alpesi sast néha leveri a szélvihar a hegyek szűk szorosaiba. A viharfelhők körülzárják az erdők hatalmas madarát, és sötét tömegükkel elszakítják a napfényes magaslatoktól, ahol elkészítette otthonát. Menekülési kísérlete haszontalannak látszik. Ide-oda csapódik, erős szárnyaival verdesve a levegőt, és erős vijjogással tör felfelé áthatolva a fellegeken, és újra ott van a ragyogó napfényben, messze maga alatt hagyva a sötétséget és a szélvihart. Így minket is nehézségek, csalódások és sötétség vehet körül. Hamissággal találkozhatunk, balszerencse üldözhet, igazságtalanság érhet, oly fellegek borulhatnak reánk, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülményekkel. A menekülésnek csak egyetlen útja van számunkra is. A homály és köd csak a földet lepi el. A felhőkön túl Isten világossága fénylik. A hit szárnyain felemelkedhetünk mi is az Ő jelenlétének napfényébe.
  Sok leckét tanulhatunk meg ily módon. Önbizalmat tanulhatunk a fától, amely egyedül nő a síkságon
  
  vagy domboldalon, mélyen a földbe eresztve gyökereit, és így hatalmas ereje dacol a viharral. A korai befolyás erejét mutatja, hogy a fiatal korában meghajlított, alaktalan, csomós facsemetét semmilyen földi hatalom sem tudja többé kiegyenesíteni. Megtanulhatjuk a szent élet titkát a vízililiomtól, amely még a mocsaras tavak ölén is gaztól, szeméttől körülvéve mélyre ereszti gyökereit, a tiszta homokba, és onnan szívja életét, hogy illatos szirmait szennytelen tisztaságban emelje a világosságra.
  Miközben a gyermekek és ifjak ténybeli ismereteket szereznek tanítóiktól és a tankönyvekből, engedjétek nekik megtanulni levonni a tanulságokat és felismerni maguk számára az igazságot. Amikor kertészkednek, kérdezzétek meg őket, mit tanultak a növények gondozásából! Amikor egy szép tájat látnak, kérdezzétek meg tőlük, hogy miért ruházta fel Isten az erdőket és mezőket oly gyönyörű és változatos színárnyalatokkal? Miért nem színezett mindent komor sötétbarnára? Amikor virágot szednek, ébresszétek fel bennük azt a gondolatot, hogy miért őrizte Isten a mi számunkra Éden e vándorainak szépségét? Tanítsátok meg őket arra, hogy észrevegyék Isten róluk való gondoskodásának bizonyítékait, amelyek a természetben mindenütt megnyilvánulnak. Mert minden dolog csodálatosan alkalmazkodik szükségleteinkhez és boldogságunkat szolgálja.
  Csak az tanulja meg a természet legmélyebb tanításait és jut el a legmagasabb szolgálatra, aki felismeri benne a mennyei Atya keze munkáját, és aki olvassa az Ő kézírását a föld gazdagságában és szépségében. Egyedül csak az képes teljességében értékelni a hegyek, völgyek, folyók és a tenger jelentőségét és szépségeit, aki úgy tekinti őket, mint Isten gondolatainak kifejezését, mint a Teremtő kinyilatkoztatását.
  
  A Biblia írói sok szemléltető példát vettek a természetből, és amikor megfigyeljük a természet világát, a Szentlélek vezetése alatt még jobban megértjük Isten Igéjének tanításait; így a természet az Ige kincsestárának kulcsává válik.
  A gyermekeket buzdítsuk arra, hogy keressék ki a természetből azokat a tárgyakat, amelyek a Biblia tanításait szemléltetik, és keressék meg a Bibliában a természetből vett hasonlatokat! Keressék meg mind a természetben, mind a Szentírásban azokat a helyeket, amelyeket Krisztust ábrázolják, és mindazokat a dolgokat, melyeket Krisztus használt fel az igazság szemléltető bemutatására! Így megláthatják Őt a fában, a szőlőtőkében, a liliomban, a rózsában, a napban és a csillagokban. Megtanulhatják meghallani az Ő hangját a madarak énekében, a fák susogásában, a mennydörgésben és a tenger zúgásában. A természet minden dolga megismétli számukra Isten drága tanításait.
  A föld többé nem lesz elhagyott, puszta hely azok számára, akik így ismerkednek meg Krisztussal, hanem mennyei Atyjuk háza lesz, amely megtelik Annak jelenlétével, aki egykor az emberek között időzött.

AZ ÉLET TANÍTÁSAI!

"...Beszélj a földdel és az megtanít
  téged..."
  (Jób 12:8).
  
  A nagy Tanító kapcsolatba hozta hallgatóit a természettel, hogy hallhassák azt a hangot, amely minden teremtett dologban szólt hozzájuk, és amidőn szívük meglágyult, és elméjük fogékonnyá vált, segített nekik, hogy megmagyarázzák a jelenetek lelki tanításait, amelyeken szemeik megnyugodtak. Azok a példázatok, amelyek által szerette tanítani az igazság leckéit, mutatják, hogy lelke mennyire gyönyörködött abban, hogy összegyűjtse a mindenapi élet környezetéből vett tanításokat.
  Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a nyáj által Krisztus a halhatatlan igazságokat mutatta be. Levonta a szemléltető tanulságot az élet eseményeiből, azokból a tapasztalati tényekből, amelyeket hallgatói ismertek: a kovász, az elrejtett kincs, az igazgyöngy, a halászháló, az elveszett drakma, a tékozló fiú, a sziklára és a fövenyre épített ház. Tanításaiban volt valami, ami érdekelt mindenkit, amely minden szívhez szólt. Így az emberek mindennapi munkáját - ahelyett, hogy puszta robot lett volna számukra továbbra is, megfosztva a nemesebb gondoktól - beragyogták és felemelték a lelkiekre és a láthatatlan dolgokra való emlékezések.
  Így kell tanítanunk nekünk is. Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy a természetben meglássák
  
  Isten bölcsességének és szeretetének kifejezését! Istenről való gondolataik kapcsolódjanak össze a madarakkal, virágokkal és fákkal! Minden látható dolog szolgáljon számukra a láthatatlan dolgok magyarázatául, és az élet összes eseményei legyenek számukra az isteni tanítás eszközei!
  Így lehet elsajátítani a teremtett dolgokban és az élet minden tapasztalatában rejlő leckék tanulmányozását, ugyanakkor arra is fény derül, hogy mindazok a törvények, amelyek a természet dolgait és az élet eseményeit kormányozzák, bennünket is uralnak - javunkat szolgálva. Csak az irántuk tanúsított engedelmességben találhatjuk meg az igazi boldogságot és a sikert.
  
  A SZOLGÁLAT TÖRVÉNYE
  
  Minden mennyei és földi dolog azt bizonyítja, hogy az élet törvénye: a szolgálat törvénye. A végtelen Atya minden élő létezését szolgálja. Krisztus úgy jött el a földre, "... mit aki szolgál" (Luk 22:27).
  Az angyalok szolgáló lelkek, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget (Zsid 1:14). Az ég madarai, a mező állatai, az erdő fái, a levelek, a fű és virágok, a nap és az égen ragyogó csillagok, mind-mind szolgálnak. A tó és a tenger, a folyó és a forrásvíz mind befogad, hogy ő is adjon.
  A természetben minden úgy szolgálja az ember életét, hogy egyúttal saját életét is biztosítja. "Adjatok, néktek is adatik..." (Lk 6:38), olyan tanítás ez, amely a természetben ugyanúgy bele van plántálva, mint ahogy a Szentírásban is megtaláljuk.
  A domboldalak és síkságok medret adnak a hegyi pataknak, hogy elérje a tengert, és százszorosan visszakapják azt, amit adtak. A csörgedezve útján haladó folyam maga után a szépség és termékenység
  
  ajándékait hagyja. A nyári hőségtől kopár, megbarnult mezőkön túl a zöldellő természet viruló sávja jelzi a folyó útját. Minden nemes fa, minden rügy, minden virág tanúja Isten kegyelmének, amelyet megad mindazoknak, akik csatornái lesznek a világ számára.
  
  HITBEN VETNI
  
  A megszámlálhatatlan tanításokból, amelyekre a növekedés folyamatának különböző fokozatai tanítanak, egyik legértékesebb a megváltónak a felnövekvő magról szóló példázata, amelynek tanulsága egyaránt szól öregeknek és fiataloknak.
  "És monda : Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4:26-28).
  A mag a csírázás tulajdonságával bír, amelyet Isten plántált beléje. Mégis, ha a magot magára hagyjuk, nincsen ereje arra, hogy kikeljen. Az embernek is meg kell tennie a maga részét a gabona növekedése érdekében, azonban egy bizonyos ponton túl már semmit se tehet. Bíznia kell abban, aki a vetést és aratást összekapcsolta végtelen hatalmának csodálatos láncszemeivel.
  A magokban élet, a talajban pedig erő van, mégis ha a végtelen Hatalom nem munkálkodik éjjel és nappal, a mag nem kel ki, és nem hoz termést. A záporesőknek fel kell frissíteniük a szomjas, kiszáradt földeket; a napnak meleget kell adnia, és az eltemetett maghoz elektromosságnak kell áramlania. A magban helyezett életet, amelyet a teremtő ültetett bele, egyedül Ő tudja felszínre hozni.
  "A mag az Isten beszéde "(Lk 8:11). "Mert amint
  
  a föld megtermi csemetéjét, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt" (Ésa 61:11). Amiképpen a természetes aratásban, úgy a lelki aratásban is az egyedüli hatalom, amely életet eredményezhet: az Istentől eredő élet.
  A magvető része e munkában a hit. Ő nem képes megérteni a mag csírázásának és növekedésének titkát, de bízik azokban a tényezőkben, amelyek által Isten előidézi a növényzet virulását. Elveti a magot és várja, hogy sokszoros termésben gyűjtse be. Így kell munkálkodniuk a szülőknek és tanítóknak is, várva az elvetett mag aratását.
  A jó mag egy ideig észrevétlenül pihenhet a szívben. Semmi jelét sem adja annak, hogy gyökeret vert volna, de miután Isten Lelke rálehel az emberre, az elrejtett mag kikel és végül gyümölcsöt terem. Életmunkánkban nem tudhatjuk, melyik lesz sikeres, ez vagy amaz. Ezt a kérdést nem nekünk kell eldöntenünk. "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet..." (Préd 11:6).
  Isten nagy szövetségese kijelenti, hogy "... míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek" (1 Móz 8:22). Ebben az ígéretben műveli meg és veti be földjét a földműves. Ne tanúsítsunk kevesebb bizalmat a lelki vetésben sem, és ebben az ígéretben bízva végezzük munkánkat: "Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem" (Ésa 55:11). "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve" (Zsolt 126:6).
  A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja, míg a növény felnövekedése a jellem kifejlődését szemlélteti. Élet nem lehetséges növekedés nélkül. A növénynek növekednie kell vagy elpusztul. A növény növekedése ugyanolyan csendes és észrevétlen,
  
  mint a jellem fejlődése. Életünk fejlődésének minden fokán lehet tökéletes, mégis, ha betöltjük Isten szándékát állandóan előrehaladunk.
  A növény mindazt elfogadván növekszik, amit Isten adott életének fenntartására. Így a mi lelki növekedésünket is az isteni eszközökkel való együttműködés által érjük el. Amiképpen a növény gyökeret ver a földben, úgy nekünk is meg kell gyökereznünk Krisztusban. A növény is elfogadja a napfényt, a harmatot és az esőt, nekünk is be kell fogadnunk a Szentlelket. Ha szívünk Krisztusra támaszkodik, Ő "...eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső..." (Hós 6:3). "És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt..." (Mal 4:2). "... Virágozni fog, mint a liliom...; ...felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő..." (Hós 14:6.8).
  A búza kifejlődik, ahogyan kifejleszti "... először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4:28). A földműves célja a mag elvetésénél a gabona learatása; kenyér az éhezőknek és mag a jövő aratásai számára. Így az isteni Földműves is aratásra vár. Arra törekszik, hogy visszatükröződjék követőinek szívében és életében, hogy általuk másoknak életében és szívében is kijelenthesse magát.
  A növénynek a magról való fokozatos kifejlődése gyakorlati tanítást nyújt a gyermeknevelésre. Először jön a fű, azután a kalász, majd a teljes búza a kalászban (Mk 4:28). Krisztus, aki ezt a példázatot adta, teremtette a kis magot. Ő adta életerejét és rendelte el azokat a törvényeket, amelyek kormányozzák növekedését. A példázatban tanított igazságokat megvalósította saját életében. Ő, a mennyei Felség, a dicsőség Királya csecsemőként született meg Betlehemben, és egy ideig anyai gondoskodásra
  
  szorulva élt. Gyermekkorában Ő is úgy beszélt és cselekedett, mint egy gyermek. Tisztelte szüleit, és készségesen teljesítette kívánságaikat. Értelmének első megnyilatkozásától fogva állandóan növekedett a kegyelemben és az igazság ismeretében.
  A szülők igyekezzenek úgy ápolni gyermekeik hajlamait, hogy életüknek minden fokozatában felfedezhessék azt a szépséget, amely megfelel az adott életkornak! Mint ahogy természetességében kibontakozik a kerti virág.
  A kicsinyeket gyermeki egyszerűségben kell nevelnünk. Úgy kell őket szoktatni, hogy megelégedjenek a kicsiny, hasznos kötelességekkel, örömökkel és tapasztalatokkal, amelyek megfelelnek életkoruknak.
  A gyermekkor a példázatban megfelel a fűnek, amelynek ugyancsak megvan a maga sajátságos szépsége. A gyermekeket nem kell koravén érettségbe erőltetni, hanem ameddig csak lehetséges, őrizzék meg gyermekségük frissességét és báját. Minél egyszerűbb és nyugodtabb a gyermek élete, annál mentesebb a mesterséges izgalmaktól, annál szorosabb összhangban van a természettel; és ez hat a legkedvezőbben fizikai erejére, értelmi és lelki képességeire.
  A Megváltó egy csodaétel: az ötezer táplálása alkalmával szemlélteti Isten hatalmának munkálkodását az aratás terméseiben. Jézus elhúzza a függönyt a természet világa elől, és kinyilatkoztatja állandóan javunkra gyakorolt teremtő erejét. A földbe vetett mag megszaporításánál Ő, aki megszaporította a kenyereket, csodát művelt minden napon. Csoda által táplál állandóan milliókat a föld aratásának mezejéről. Az embereket felhívja, hogy munkálkodjanak együtt vele a gabona kezelésében és a kenyér elkészítésében, mégis elvesztik szemük elől az isteni tényezőket. Hatalmának munkálkodását
  
  természetes okoknak vagy emberi eszközöknek tulajdonítják, és ajándékait nagyon gyakran önző módon használják fel, ami által megrontják és áldás helyett átokká teszik. Isten mindezt igyekszik megváltoztatni. Azt kívánja, hogy tompa érzékszerveink felfrissüljenek és felismerjék az Ő kegyelmes jóságát, hogy ajándékai olyan áldást hozzanak a számunkra, amint azt Ő akarja.
  Isten Igéje, az Ő életének szétosztása ad életet a magnak, amely életnek a gabona elfogyasztása által leszünk részesei. Isten azt kívánja, hogy ezt felismerjük, hogy a mindenapi kenyér elfogadásakor lássuk meg az Ő ténykedését, és szorosabb kapcsolatba kerüljünk Vele.
  
  Isten természeti törvényei szerint az okot változatlan bizonyossággal követi az okozat. Az aratás igazolja a megelőző vetést. Itt nem tűrik el a tettetést. Az emberek megcsalhatják embertársaikat; dicséretet és jutalmat kaphatnak oly szolgáltatásért, amelyet nem végeztek el. A természetben azonban nem érvényesülhet a csalás. A hűtlen földművesre az aratás elhozza a kárhoztatás ítéletét. Ez a legmagasabb értelembe véve igaz a lelki élet birodalmában is. A gonosz látszólag sikert arat, de a valóságban nem. A gyermek, aki kerüli az Iskolát; az ifjú, aki hanyag tanulmányaiban; a jegyző vagy az inas, aki nem szolgálja munkaadójának érdekeit; bármilyen foglalkozású vagy hivatású ember, aki hűtlen munkakörében - áltathatja magát, hogy mindaddig előnyt nyer, amíg el tudja rejteni gonoszságát. Mégsem így igaz, mert megcsalja önmagát. Az élet aratása a jellem, amely eldönti sorsát mind erre, mind az eljövendő életre.
  Az aratás az elveszett mag megsokszorozódása.
  
  Minden mag fajtájának megfelelő termést hoz. Így van ez dédelgetett jellemvonásainkkal is. Az önzés, az önszeretet, az önbecsülés, az önös érdek önmagától termelődik újra, s ennek vége nyomorúság és romlás. "Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet (Gal 6:8). A szeretet, a rokonszenv és a kedvesség az áldás gyümölcseit termik meg, és múlhatatlan aratást eredményeznek.
  Az aratásban a mag megsokszorozódik. Egyetlen mag, egyetlen búzaszem, amely az ismételt vetés által szaporodik, végül az egész földet betakarja arany kévével. Ilyen messze terjedő lehet egyetlen életnek, sőt egyetlen tettnek a hatása is.
  A Krisztus megkenéséért feltört alabástrom edény emlékezete a szeretetnek mily sok jócselekedetére indította az embereket hosszú évszakokon át! Megszámlálhatatlan ajándékot hozott az Üdvözítő műve számára annak a névtelen, szegény özvegynek az adománya, aki két fillért, egy negyed pénzt dobott a perselybe (Mk 12:42).
  
  ÉLET A HALÁL ÁLTAL
  
  Az elveszett mag leckéje bőkezűségre tanít. "Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat" (2 Kor 9:6).
  Az Úr mondja: "Boldogok ti, akik minden vizek mellett vettek..." (Ésa 32:20). Minden vizek mellett vetni annyit jelent, hogy mindenhová adunk, ahol segítségünkre szükség van. Ez nem fog szegénnyé tenni bennünket. Aki bőven vet, bőven fog aratni. Az arató a vetés által sokszorosítja meg magvait. Így áldásainkat is azáltal növelhetjük meg, hogy továbbadjuk, közöljük azokat. Isten Igéje bőséget ígér számunkra, hogy adhassunk másoknak is.
  Amikor életünk áldásait továbbadjuk, az elfogadó
  
  hálája előkészíti szívét a lelki igazságok befogadására, és így termést hoz az örök életre.
  A magnak a földbe vetése a Megváltó értünk hozott áldozatát szimbolizálja. Jézus így szólt: "... Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem" (Jn 12:24). A mag csak Krisztus áldozata által hozhat termést Isten országa számára. A növényvilág törvénye szerint az élet az Ő halálának eredménye, gyümölcse.
  Így van mindazoknál, akik gyümölcsöt teremnek, mint Krisztus munkatársai, mert náluk az önérdeknek, önszeretetnek el kell tűnnie. Életünket bele kell vetnünk a világ szükségének barázdájába; az önfeláldozás törvénye egyben önmagunk megtartásának a törvénye. A földműves azáltal őrzi meg magvát, hogy elveti azt. Így akkor őrizzük és tartjuk meg életünket, amikor készségesen átadjuk azt Isten és embertársaink szolgálatára.
  A mag meghal, hogy új életre sarjadjon; ezáltal a feltámadás igazságát tárja elénk. Isten így szólt az emberi testről, amelyet eltemettek, hogy elporladjon a sírban: "... Elvettetik romlandóságban, feltámaszttatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámaszttatik erőben" (1 Kor 15:42-43).
  A szülőknek és tanítóknak igyekezetükben gyakorlatiassá kell válniuk, hogy ezeket a leckéket megtanítsák. A gyermekek maguk készítsék elő a talajt és vessék el a magot. A gyermekek munkálkodásakor a szülők megmagyarázhatják nekik a szív kertjének hasonlata által az elveszett jó vagy rossz maggal, hogy a kertet is elő kell készíteni a természetes mag számára, ugyanúgy a szívet is elő kell készíteni az igazság magvai számára. Amikor a magvat a fölbe vetik, tanítást adhatnak számukra Krisztus haláláról, és amikor a fű kisarjad, beszélhetnek
  
  a feltámadás igazságáról. A növény növekedését szemlélve folytathatják a természetes és a lelki növekedés közötti összefüggés kifejtését.
  Az ifjúságot hasonló módon kell tanítanunk. A föld megművelésénél állandóan új leckéket tanulhatunk meg. Senki sem tekint egy darab megműveletlen földre azzal a várakozással, hogy az azonnal termést fog hozni. Kitartó, szorgalmas munkával kell előkészítenünk a talajt a mag elvetésére, és a kikelt növényt gondoznunk kell. Így kell tennünk a lelki vetésnél is. Szívünk talaját bűnbánat által kell feltörnünk. A felnövekvő gonoszt, amely megfojtja a jó magot, ki kell irtanunk. Amiképpen a tüskével benőtt földet csak szorgalmas munkával hozhatjuk helyre, így szívünk gonosz hajlamait is csak a Krisztus nevében és erejében tett komoly erőfeszítésekkel győzhetjük le.
  A talaj művelésénél a gondos munkás azt tapasztalja, hogy alig álmodott kincsek tárulnak fel előtte. Senki se érhet el sikert a földművelésben vagy kertészetben, ha nem veszi tekintetbe a vele kapcsolatos törvényeket. Tanulmányoznunk kell mindenfajta növény különleges szükségleteit. A különböző fajta növények különféle talajt és művelést igényelnek, amelyek az őket uraló törvények szerint megszabják a siker feltételeit. Az átültetésnél megkívánt figyelem, hogy egyetlen gyökérszálat se zsúfoljunk össze és helyezzünk el helytelenül; a fiatal növény gondozása, megmetszése, öntözése, a fagytól való megóvása éjjel és nappal; a gyom irtása, a betegségek, a rovarpestis távoltartása, nemcsak a jellem fejlődése tekintetében tanít fontos leckékre, hanem maga a munka is fontos eszköze jellemünk fejlesztésének. Amikor gondosságot, türelmet és figyelmet szentelünk a részleteknek, és engedelmeskedünk a növényeket uraló törvényeknek, ezzel a leglényegesebb kiképzést nyújthatjuk. Az élet titkaival és a természet
  
  gyönyörűségeivel való állandó kapcsolat, az a gyengédség, amelyet Isten teremtésének ezek a csodálatos tárgyai megkívánnak, felüdítik a lelket, nemesítik a jellemet, és a tanult leckék előkészítik a munkást arra, hogy eredményesebben bánjon másokkal.

A természet tanítása

"Vedd ezt füledbe... állj meg   és gondold meg az Istennek csudáit...   vagy a tökéletes tudásnak csudáit   érted-é?"   (Jób 37:13.15)     Isten a természetben   "... Dicsősége elborítja az egeket,   és dícséretével megtelik a föld"   (Hab 3:3).      Minden teremtett dolog viseli az istenség pecsétjét. A természet bizonyságot tesz Istenről. Ha a fogékony elme érintkezésbe kerül a világegyetem csodáival és titkaival, el kell ismernie egy végtelen Hatalom munkálkodását. A föld nem a saját, benne rejlő ereje által termi meg bőségét, és folytatja évről évre a nap körüli keringését. Egy láthatatlan kéz vezeti a bolygókat égi körforgásukban.   Titokzatos életerő hatja át az egész természetet - erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot a világűrben; ez él a nyári szellőben lebegő atomnyi bogárban, ez ad szárnyakat a fecskének és táplálja az éhes hollófiókákat; ez bontja ki a rügyeket, és gyümölcsé alakítja a virágot.   Ugyanez a hatalom, amely fenntartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagok és atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is. Azok a törvények, amelyek irányítják a szív tevékenységét, szabályozzák a test életáramának keringését, annak a hatalmas Értelemnek törvényei, akinek törvényes hatalma van minden élőlény felett, mert Tőle indul ki minden élet. Minden ember csak a Vele való összhangban találhatja meg igazi munkakörét. Minden élőlény létfeltétele: az Isten életerejének elfogadása által fenntartott élet, amely a Teremtő akaratával összhangban folytat. A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából,      hogy behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást.   Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak az egész természet megvilágosodik, - a világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik. Az ember egyesülése Istennel és a természettel, a törvény általános fennhatósága, valamint a törvény áthágásának következményei is befolyásolják az elmét és átformálják a jellemet.   Ezek olyan leckék, amelyeket gyermekeinknek meg kell tanulniuk. A kicsiny gyermekek számára, - akik még nem képesek tanulni a nyomtatott könyvekből, és még nem lehet bevezetni őket az iskola tantervének megszokott menetébe - a természet a tanulásnak és a gyönyörűségnek kimeríthetetlen forrását nyújtja. A gonosszal való érintkezés által szívük még nem keményedett meg, ezért gyorsan felismerik Annak jelenlétét, aki áthat minden teremtett dolgot. Fülük, amelyet még nem tompított el a világ zaja, figyel Annak hangjára, aki a természet kijelentései által szól hozzájuk. A természet tanítása nem kevesebb élvezet forrása lesz az idősebbek számára is, akiknek állandóan szükségük van a lelki és örökkévaló dolgok csendes emlékeztetőire. Ahogyan Éden lakói tanultak a természet könyvéből, ahogyan Mózes felismerte Isten kézírását Arábia síkságain és hegyein, a gyermek Jézus Názáret domboldalain, úgy a mai gyermekek is tanulhatnak a természet könyvéből. A látható szemlélteti a láthatatlant. Az erdő magas fájától kezdve a sziklába kapaszkodó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig mindenben megláthatják Isten képmását és kezenyomát.   Amennyire a körülmények megengedik, helyezzék a gyermeket legfiatalabb korától fogva olyan környezetbe, ahol ezt a csodálatos tankönyvet megnyithatják előtte. Szemléljék meg a nagy Művész      által festett jeleneteket az egek változatos festővásznán. Ismerjék meg a föld és tenger csodát, figyeljék meg a változó évszakok feltárulatlan titkait, és tanuljanak a Teremtő műveiből. Semmi más módon nem vehetjük meg ilyen szilárdsággal és biztosan az igazi nevelés alapjait.   A természettel kapcsolatba kerülve még a gyermek is okot lát arra, hogy zavarba jöjjön, mert felismeri az ellentétes erők munkálkodását, és itt magyarázatra van szüksége. Amikor a természetben megnyilvánuló gonoszt szemlélik az emberek, mindenkinek meg kell tanulnia ezt a szomorú leckét:   "Valamely ellenség cselekedte azt..." (Mt 13:28).   Csak a Golgota hegyéről ragyogó világosság fényében lehet igazán olvasni a természet tanításait. Mutassa meg Betlehem és a kereszt története, hogy mily jó legyőzni a gonoszt, és hogy minden áldás, amelyet nyertünk, a megváltás ajándéka!   A vadrózsa és a tüske, a bogáncs és a konkoly jelképezi a természetben a rosszat és a rombolást. A madarak éneke, a rügyfakadás, az eső és a napfény, a nyári zápor és a reggeli harmat, a természet ezernyi tárgya, az erdők tölgyfái, és a fák gyökerénél nyíló ibolyák a mindent helyreállító szeretetet jelképezik. És a természet még mindig Isten jóságáról beszél nekünk.   "Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata... (Jer 29:11).   Ez az az üzenet, amelyet a kereszt fényében az egész természet arculatán olvashatunk. Az egek kijelentik az Ő dicsőségét, és a föld telve van az Ő gazdagságával.

A SZENTEK ÖRÖKSÉGE!

 (elérkeztünk az utolsó részhez adja Isten ,hogy mindnyájan örököljük ezt az örökséget)

 

 (E. G. Whitenak a mennyről és az új földről kapott különböző látomásai az örökkévalóság bemutatása. Mennyei dolgokat mutattak meg néki emberi fogalmak meghatározásaival. Értelmi képességünk és nyelvünk korlátai miatt nem ismerhetjük teljesen a leírt jelenetek valóságos megjelenését. "Most tükör által homályosan láttunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennünk az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, mint én is megismertettem" 1Kor 13:12. )
  
  AJÁNDÉK AZ ÚRTÓL
  
  Krisztus, csak Krisztus és igazságossága ad részünkre útlevelet a mennybe. A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, ezzel szemben mind a mennyre való jogcímünk, mind alkalmasságunk Krisztus igazságában rejlik.Azért, hogy tagjaivá lehessünk a mennyei családnak, Krisztus tagjává lett a földi családnak. A legpompásabb földi palotához való jogcímnél többet ér, hogy jogunk lehet a mennyei hajlékokhoz, amelyeket Urunk készít. Ezért távozott a földről. Minden földi dicsőítésnél többet érnek azok a szavak, amelyeket Megváltónk intéz hűséges szolgáihoz: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta" (Mt 25:34).
  
  MIÉRT ELMÉLKEDÜNK AZ ELJÖVENDŐ VILÁGRÓL
  
  Jézus a mennyet szemlélteti és annak dicsőségét mutatja abból a célból, hogy az örökkévalóság ne legyen kitörölve emlékezetünkből. Az örökkévalóság tekintetében ápolni kívánjuk Isten jelenlétének gondolatát. Pajzs az ellenség bejövetele ellen; erőt és biztonságot ad; a lelket a félelemtől megszabadítja. A menny légkörében lélegezvén, nem akarjuk a világ maláriáját lélegezni...  Jézus eljön, hogy bemutassa a menny előnyét teljes valóságában, hogy annak vonzásában a gondolatok meghitté váljanak, és az emlékezet az égi, örök szeretet képeivel teljen meg...
  A Nagy Tanító a jövendő világ képeit tárja az ember elé. Azt, annak vonzó birtoklásával a látomások körébe hozza... Ha meg tudja ragadni az értelmet az eljövendő élettel és annak áldásaival, összehasonlítva azt e világ időleges gondjaival; az éles ellentét mélyen bevésődik az értelembe, lekötve a szívet, a lelket és az egész lényt.
  
  A KERESZTÉNY INDÍTÉKAI
  
  Erősebb indítékok és a hatóerők hatalmasabbak, sohasem hozhatók működésbe; a rendkívüli jutalom a jó tettért, a menny birtoklása, az angyalok társasága, Isten és Fia közössége és szeretete, erőnknek az örök időkre való felemelése és kiterjesztése, - nem ezek azok a hatalmas ösztönzések és buzdítások, melyek serkentenek Teremtőnk és Megváltónk számára szívünk szeretetteljes szolgálatának átadására?
  Ha békében találkozhatunk Jézussal, és megváltattunk örökre, a legboldogabb lények leszünk. Ó! otthon lenni végre, ahol a gonoszok megszűnnek a kellemetlenkedéstől és a megfáradtak nyugalomban vannak!
  Szeretek mindent látni, ami szép a természetben e világon. Úgy gondolom, hogy teljesen megelégedett lennék e földdel, körülvéve Isten jó dolgaival, ha az nem volna a bűn átkával megrontva. De nekünk új egünk és új földünk lesz. János látta ezt látomásában és azt mondta: "És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök" [Jel 21:3]. Ó! áldott reménység, dicsőséges látvány.
  
  VALÓSÁGOS ÉS ÉRZÉKELHETŐ HELY
  
  A tanítványok részére az öröm dicső forrása annak tudata, hogy oly barátunk van a mennyben, aki közbenjár érettünk. Krisztus látható mennybemenetele által eddigi nézetük és a mennyről való szemléletük megváltozott. Régebben azt gondolták, hogy az a határtalan valóságok tája anyagtalan lelkektől lakva; most a menny Jézussal kapcsolódott össze, akit szerettek és mindenek felett tiszteltek, akivel társalogtak és együtt mentek, akit érintettek, még a feltámadott testét is...
  A menny többé nem jelenik meg számukra határozatlan, megfoghatatlan területként, betöltve megfoghatatlan lelkekkel. Most eljövendő otthonukként néztek rá, ami lakóhelyük lesz szerető Megváltójuk által.  Sokan attól félve, hogy az eljövendő örökség túlságosan anyagi jellegűnek tűnik, azokat az igazságokat is elspiritualizálják, amelyek otthonukként emlegetik örökségünket. Krisztus - amint tanítványainak ígérte - azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számukra.  Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek kertben és mezőn.
  
  LEÍRHATATLAN DICSŐSÉG
  
  Láttam Jézus felülmúlhatatlan szeretetét és dicsőségét. Arckifejezése ragyogóbb volt a déli napnál, ruhája fehérebb a legfehérebbnél. Hogyan tudnám... leírni a menny dicsőségét és a kedves angyalok énekét, amint a tízhúrú hárfákon játszanak!  Az ott látott csodálatos dolgokat nem tudom leírni. Bár beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor el tudnám mondani a jobb világ dicsőségét.  A nyelv túl gyenge, hogy megkísérelje a menny leírását. Amint a jelenet feltárult előttem, a csodálkozástól a szavam elállt. Elbűvölve a menny túláradó ragyogásától és dicsőségétől, leteszem a tollam és kiáltom: "Ó! mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elmondani a menny dicsőségét vagy a megváltó szeretet kikutathatatlan mélységét. Az emberi nyelv alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden.  Ha csak egy pillantásunk lenne a mennyei városba, sohasem kívánnánk ismét a földön lakni.
  
  FOLYÓK, DOMBOK, FÁK
  
  Itt láttuk az élet fáját és Isten királyiszékét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az élet fája állt. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból. Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek. Így áll az élet fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületéből keletkeztek volna.  Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A széles elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál.
  
  VIRÁGOK, GYÜMÖLCSÖK ÉS ÁLLATOK
  
  Majd újabb rétet láttam, amelyet a legkülönfélébb virágok díszítettek, s mikor szedegettem belőlük, így kiáltottam fel: "Hisz ezek nem hervadnak el, sosem hervadnak el!" Azután megint másik rétet láttam, melyet gyönyörű magas, zöld fű borított, s midőn Jézus dicsőítésére  hullámzott, az arany és ezüst szín pompájában tündökölt. Majd olyan mezőre léptünk, hol a legkülönfélébb állatok: oroszlán, bárány, leopárd és farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük járkáltunk és azok békésen követtek bennünket...
  Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez; nem, nem; az egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. A fák ágai fel és alá hajladoztak, s így kiáltottunk: "Biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erőkben. " Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé...
  Megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. ...A templom körüli térséget mindenfajta fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette a teret...
  Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, több mérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemünk azért mégis áttekinthetett. Ott láttam az élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek.
  
  AZ ÖRÖK IFJÚSÁG ÉLETEREJE
  
  A halottak olyan termettel támadnak fel, amilyennel a sírba szálltak. Ádám is a feltámadt sokaság között áll. Alakja méltóságteljes, alig kisebb, mint az Isten Fiáé. Élesen különbözik a későbbi nemzedékektől. Ez is mutatja, hogy az emberiség elkorcsosult. De az igazak az örök ifjúság frissségével és elevenségével támadnak fel... A rég elvesztett Édenbe - az élet fájához - visszavitt üdvözültek "növekedni fognak" (Mal 4:2), mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat.  Ha Ádám a teremtéskor nem lett volna megajándékozva húszszoros életerővel, mint amellyel az emberek most rendelkeznek, az emberi faj életének jelenlegi állapotával, a természeti törvények megsértésével már kihalt volna.  Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége... A tanulás nem fogja elménket fárasztani, és erőnket kimeríteni.  A menny a tökéletes egészség. -
  
  SZAVATOLT BOLDOGSÁG
  
  Jézus fellebbentette a fátylat a jövendő életről. "A feltámadáskor - mondta - sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben" (Mt 22:30). JÉ 510.
  
  Vannak, akik azt hiszik, hogy az újföldön házasodnak, születnek. De akik hisznek az Írásokban, nem fogadhatnak el ilyen tantételt. Az a tantétel, hogy gyermekek születnek az új földön, nem része a "prófécia biztos" szavának.
  Feltételezésekbe és oly elméletekbe belemerülni, amit Isten nem adott tudtunkra Szavában, elbizakodottság. Szükségtelen belebocsátkoznunk a jövő állapotát érintő feltételezésekbe.  Isten munkásai ne fordítsanak időt azon elmélkedésre, hogy az új földön milyen feltételek uralkodnak. Elbizakodottság belemerülni feltételezésekbe és elméletekbe oly dolgokat illetően, amit az Úr nem nyilatkoztatott ki. Ő megtett minden előkészületet eljövendő életünk boldogsága érdekében, és nekünk nem kell a számunkra lefektetett tervekről elmélkednünk! Az elkövetkező élet állapotát sem kell ez élet állapotához mérnünk.
  
  A MEGVÁLTOTTAK MEGŐRZÖTT AZONOSSÁGA
  
  Jézus feltámadása előképe volt mindazok végső feltámadásának, akik benne aludtak el. A feltámadott Üdvözítő arckifejezését, modorát, beszédét a tanítványai valamennyien jól ismerték. Amint Jézus feltámadott a halottak közül, éppen úgy azoknak is fel kell majd támadniuk, akik benne aludtak el. Ráismerünk majd barátainkra, mint ahogy a tanítványok is megismerték Jézust. Lehet, hogy életük folyamán  megváltoztak, s megbetegedtek vagy megcsúnyultak, de Jézus visszajövetelekor tökéletes egészségben és testi-lelki arányosságban támadnak fel. Azonosságukat azonban megdicsőült testükben is tökéletesen megőrzik. Ugyan az az alkat jön elő, de mentes lesz a betegségtől és minden hibától. Az ismét él, a megjelenéskor ugyanazt az egyéniséget viseli, úgy hogy a barát megismeri barátját.  Akkor majd mindent olyan tökéletesen fogunk ismerni, ahogyan Isten ismer bennünket. Ott az a szeretet és rokonszenv, amelyet Isten ültetett belénk, megtalálja majd gyakorlásának legigazibb terét.
  
  PIROSPOZSGÁS ARC ÉS FÉNYRUHA
  
  Amikor Ádám Teremtője kezéből kikerült, nemesen magas és szépen arányos volt. Kétszer olyan magas volt, mint most a földön élő emberek, és formás volt. Arcvonása tökéletes és szép volt. Arcszíne sem nem fehér, sem nem sárgás, hanem pirospozsgás, az egészség gazdag színárnyalatának ragyogásával. Éva nem volt oly magas, mint Ádám. Kissé magasabb volt Ádám vállánál. Ő is nemesen arányos és nagyon szép volt.  A bűntelen pár nem viselt mesterséges öltözéket: fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek istennek, ez a palást burkolta be őket.
  
  CSALÁDTAGJAINK FELETTI ÖRÖM A MENNYBEN
  
  Az angyalok kíséretét látjuk a kapu mindkét oldalán, és Jézus beszédét figyeljük: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta". Itt elmondja néked, hogy örömének részese vagy, és mi ez az öröm? Atyák, ez lelketek vajúdása eredményének az öröme. Anyák, ez az igyekezet eredményének az öröme, amivel meg vagytok jutalmazva. Itt vannak gyermekeitek; az élet koronája van homlokukon.  Isten legnagyobb ajándéka Krisztus, kinek élete érettünk adatott. Meghalt értünk, feltámadott, hogy előjöhessünk a sírból, a mennyei angyalok dicső társaságában találkozhassunk szeretteinkkel és felismerjük arcukat, mert a krisztusi hasonlatosság nem semmisíti meg arcvonásukat, hanem átalakítja azt dicsőséges képmására. Minden szent ismerni fogja egymást családi rokonságba kapcsolódva.
  
  A CSECSEMŐK ÉS GYENGEELMÉJŰEK ÜDVÖSSÉGE
  
  Amint a kis csecsemők haláluk után előjönnek porágyukból, azonnal szárnyra kelnek anyjuk karjába. Ismét találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. De sok kicsinek nincs ott az anyja. Hiába figyelünk anyjuk győzelmes énekére. Az angyalok fogadják az anyátlan csecsemőket, és az élet fájához vezetik őket.  Néhányan megkérdezték, vajon a még élő szülők kisgyermekei meg lesznek-e váltva, mivel nékik nincs jellempróbájuk, de mindenkit meg kell vizsgálni és jellemét meg kell határozni próba által. A kérdés így hangzik: Hogyan kaphatják kicsiny gyermekek ezt a vizsgát és próbát? Azt mondom, hogy a hívő szülők hite befedi a gyermeket, amiképpen Isten kiküldte ítéletét Egyiptom első szülötteire...
  Hogy a hitetlen szülő minden gyermeke üdvözül-e, nem tudjuk, mivel isten nem tudatta célját e dolgot illetően; ezt hagyjuk Istenre, és tartsuk magunkat ahhoz, amit egyszerűvé tett Szavában.  X ...esetét illetően úgy látod őt, mint amilyen most és sajnálod együgyűségét. Néki nincs bűntudata. Isten kegyelme eltávolít minden vele született, örökölt gyengeelméjűséget, és a szentek között a világosságban lesz öröksége. Neked az Úr értelmet adott, X az ész befogadó képességét tekintve gyermek, de rendelkezik a gyermek alázatosságával és engedelmességével.
  
  A HŰSÉGES ANYÁK ELISMERÉSE
  
  Amikor ítélkeznek és megnyitják a könyveket, amikor a nagy Bírótól elhangzik a "jól vagyon", és a halhatatlan dicsőség koronáját a győztesek homlokára helyezik, sokan leveszik koronájukat az összegyűlt világegyetem szeme láttára és rámutatva anyjukra, mondják: Ő tett azzá, ami vagyok Isten kegyelme által. Oktatását, imáját megáldották örökkévaló üdvösségemre. Isten angyalai halhatatlanná teszik azoknak az anyáknak nevét, akiknek erőfeszítései megnyerték gyermeküket Jézus Krisztus számára.
  
  A LÉLEKMENTŐK JUTALMA
  
  Amikor a megváltottak Isten előtt állnak, drága lelkek jelentkeznek nevük említésekor, mert a hűséges, türelmes erőfeszítések, az érdekükben tett esedezések és komoly meggyőzések segítették őket, hogy az Erősséghez meneküljenek. Így azok, akik e világban Istennel együtt munkálkodtak, elnyerik jutalmukat.
  Amikor a szép város a magasban van, a kapuk sarokvasainak csillogása visszatükröződik, és a népek, akik megtartották az igazságot, bemennek, a dicsőség koronáját fejükre helyezik és ők tiszteletet, dicsőséget adnak Istennek. És akkor néhányan mondják: "Ha te nem mondod nekem azokat a jóságos szavakat, ha nem könnyeztél, könyörögtél és fáradtál volna, sohasem látom meg a királyt az ő szépségében. " Micsoda jutalom ez! Milyen jelentéktelen az emberi lények dicsérete ebben a földi mulandó életben, összehasonlítva a végtelen jutalommal, amely a hűségesekre vár a jövő halhatatlanságában!
  
  VÁLTOZATLAN ALKATUNK
  
  Hogy szent lehess a mennyben, először szentnek kell lenned a földön. Jellemtulajdonságod, amit ez életben dédelgetsz, nem változik  meg a halál vagy a feltámadás által. Ugyanazzal az érzéssel jössz ki a sírból, mint amit tanúsítottál otthon és a társadalomban. Jézus eljövetelekor nem változtatja meg a jellemet. Az átalakítás munkáját most kell elvégezni. Mindennapi életünk meghatározza sorsunkat. A jellemhibákat meg kell bánnunk, és le kell győznünk Krisztus hatalma által, és Krisztust tükröző jellemet kell kialakítanunk ebben a próbaidőben, hogy alkalmassá legyünk a fenti lakóhelyre.
  
  A MENNY BÉKÉS, SZERETŐ LÉGKÖRE
  
  A mennyei udvarok békéjét és összhangját nem rontja meg a durvák, barátságtalanok jelenléte.   A mennyben minden nemes és magasztos. Mindenki a másik érdekét és boldogságát keresi. Senki sem törődik önmagával. Minden szent lény fő öröme, hogy biztosítsa a körülötte lévők örömét és boldogságát.  Úgy látszott, mintha ott lennék, ahol minden béke, ahová a föld viharos viszályai sohasem jutnak el; a menny az igazságosság királysága, ahová minden szent, tiszta és áldott össze van gyűjtve, tízezerszer tízezren és ezerszer ezren boldogságban, tiszta meghittségben, Istent és a trónon ülő Bárányt dicsérve élnek és járnak.
  Hangjuk tökéletes összhangban van. Sohasem tesznek egymásnak rosszat! A menny fejedelmei és hatalmas uralkodói felülmúlják egymást a jóban, keresvén a másik boldogságát és örömét. A legnagyobb ott a legkisebb önbecsülésben, és a legkisebb a legnagyobb hálájában és szeretetének gazdagságában.
  Ott nincs sötét tévedés, mely elborítja az értelmet. Az igazság és ismeret, amely világos, erős és tökéletes, minden kételyt eltávolít és a kétkedés homálya nem vetíti káros hátrányait boldog lakóira. Semmi vita nem rontja a menny édes, tökéletes békéjét. Lakói nem ismerik a bánatot, szomorúságot, könnyet. Minden tökéletes összhangban, tökéletes rendben és tökéletes boldogságban van... A menny olyan otthon, ahol együttérzés él minden szívben és minden tekintet ezt fejezi ki. A szeretet ural mindent. Nincsenek civódó elemek, és nincs szavaknak hangzavara, vitája vagy csatája.
  
  NINCS KÍSÉRTÉS, NINCS BŰN
  
  A jó és gonosz tudásának fája többé nem nyújt alkalmat a kísértésre. Ott nem lesz kísértő, és így nem lesz lehetőség a gonosz elkövetésére. Az angyalok és a megváltott szentek győzelmi kiáltását hallottam, ami tízezer hangszerként hallatszott, mert sátán többé nem bántja, s nem kísérti őket, és mert más világok lakói is megszabadultak jelenlététől és kísértéseitől.
  
  KÖZÖSSÉG AZ ATYÁVAL ÉS FIÚVAL
  
  Isten népének abban a kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval... De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Örökre vele leszünk és örvendezünk drága orcája fényének. A vidító látványra szívem nagyot dobban örömében!  Ott a menny, ahol Krisztus. A Krisztust szeretők számára a menny nem lenne menny, ha Ő nem lenne ott. -  Meghitt, gyengéd kapcsolat fog fennállni Isten és a feltámadt szentek között.  A megváltottak a fejükre helyezett koronát lábukhoz teszik, és arany hárfán dicséi az egész menny Őt, aki a trónon ül. Ha ez életben hűségesek Istenhez, "látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). És mi a menny boldogsága, ha nem az, hogy Istent lássa? Nincs nagyobb öröm, minthogy Krisztus kegyelme által megváltott bűnösök láthatják Isten orcáját és Atyaként imádhatják Őt.
  
  TESTVÉRISÉG AZ ANGYALOKKAL ÉS MINDEN KOROK HŰSÉGESEIVEL
  
  Minden megváltott saját életéből érti majd meg az angyalok szolgálatát. Milyen csodálatos élmény lesz az, amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki őrizőjük volt legkorábbi éveiktől kezdve! Aki vigyázott lépéseikre és befedezte fejüket a veszedelem napján, velük volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyüket, és először üdvözölte őket a feltámadás hajnalán! Megtudhatják tőle az isteni közbelépés történetét egyéni életükben és a mennyei együttműködés szerepét az emberiségért végzett minden munkájában. Sohasem tudhatjuk meg, hogy milyen látható és láthatatlan veszélytől óvott meg az angyalok közbelépése, míg az örökkévalóság fényében meg nem látjuk Isten gondviselését. A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazibb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden korszak hűségeseivel - akik megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében -, a szent kötelék, amely összekapcsol "minden nemzetség"-et " mennyen és földön" (Ef 3:15) - mind hozzájárul a megváltottak boldogságához.
  
  BIZONYSÁGUL AZ EL NEM BUKOTT LÉNYEKNEK
  
  "Az Embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon" (Mt 20:28). Krisztus földi munkáját - a tanítást, pásztorolást - a mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az a nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban is együttmunkálkodhatunk vele. "Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12). Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is.
  Miért engedte meg isten a nagy küzdelem folytatását a korszakokon át? Miért nem rövidítette meg Sátán életét lázadása kitörésekor? Ez azért történt, hogy a világegyetem meggyőződhessen Isten igazságosságáról a gonosszal való bánásmódja által. A megváltás tervében vannak olyan magasságok és mélységek, amelyeket az örökkévalóságban  se tudunk kimeríteni sohasem; oly csodák, amelyekbe az angyalok is vágyakoznak betekinteni. Az összes teremtett lények közül csak a megváltottak ismerték meg személyes tapasztalatuk által a bűnnel való tényleges küzdelmet. Együttmunkálkodtak Krisztussal, beléptek a Krisztus szenvedéseivel való közösségbe, amiben még az angyalok sem részesülhettek. Vajon nem rendelkeznek-e majd olyan bizonyságtétellel a megváltás tudományában, amely értékes lesz az el nem bukott lények számára?
  
  ISTEN DICSÉRETE DALLAMOS ZENÉVEL
  
  Ott olyan ének és zene hangzik fel, amilyent Istentől kapott látomásaikon kívül halandó fül nem hallott és emberi elme el nem gondolt.
  És azok az énekek, amelyeket a megváltottak énekelnek majd - tapasztalataik énekei - kinyilatkoztatják Isten dicsőségét: "Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent" (Jel 15:3-4) Van egy angyal, aki mindig vezet, aki először érinti a hárfa húrjait és adja meg a hangot, azután valamennyien belekacsolódnak a menny tökéletes zenéjébe. Azt nem lehet leírni. A dallam mennyei, isteni.  Nem a fájdalmak férfiaként, hanem dicsőséges és diadalmas királyként áll az Olajfák hegyén, míg a héber alleluják a pogány hozsannákkal vegyülnek, és a megváltottak hangja, hatalmas seregként felkiáltássá nő: Koronázzátok meg a mindenség Urát.
  
  A VILÁGEGYETEM KINCSEINEK KUTATÁSA
  
  Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára! Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének semmi emlékeztetőjét sem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét, és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét se látja sehol...
  Az egész világegyetem kincsei feltárulnak majd Isten gyermeki előtt tanulmányozásra. Kimondhatatlan gyönyörűséggel hatolunk majd be az el nem bukott lények örömébe és bölcsességébe. Meglátjuk azokat a kincseket, amelyeket a korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélése által elnyertünk. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is... Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét - napokat, csillagokat és naprendszereket -, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre - a legparányibbtól a legnagyobbig - a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
  
  A SZENT TÖRTÉNELMET ÁTTEKINTIK
  
  A megváltott sokaság világról világra jár és idejük nagy részét a megváltás titkainak kutatása tölti ki.   A megváltás kérdései töltik be a megváltottak szívét és gondolatvilágát. Erről beszélnek az örökké tartó korszakokon át. Meg fogják érteni azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus szeretett volna tanítványainak feltárni, de nem volt elég hitük megértésükhöz. Krisztus tökéletességét és dicsőségét egyre újabb megvilágításban fogják látni. A végtelen korszakokon át a hű gazda újat és régit hoz elő "éléstárából".  Akkor megnyílik értelme előtt a nagy küzdelem folyamata, amely már az idők kezdete előtt megindult, és csak akkor fejeződik be, amikor az idő megszűnik. Feltárul előtte a bűn történetének kezdete, a végzetes csalás ravasz munkálkodásával; az igazság szembeszállt a tévelygéssel   és legyőzte azt. Akkor félrehúzzák a függönyt, amely a látható világot elzárja a láthatatlantól, és csodálatos dolgok fognak megnyilatkozni!  Amikor földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja tudni, hogy mi volt megváltásának ára...
  Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán.
  
  AZ ÉLET MEGMAGYARÁZOTT REJTÉLYEI
  
  Az élet minden rejtélye megoldódik akkor. Ahol szemünk csak zűrzavart és csalódást, meghiúsult célokat és terveket érzékelt, ott csodálatos, minden felett győztes megvalósított célt, mennyei harmóniát látunk majd.
  Ott Jézus az Isten trónjából ömlő élő folyam mellett vezet bennünket, és megmagyarázza a homályos gondviselést, amely által e földön hordozott jellemünk tökéletesítése céljából Mindaz, ami Isten gondviselésében meglepett bennünket, az az eljövendő világban igazolva lesz. A nehezen érthető dolgok akkor magyarázatot nyernek, a kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges értelmünk csak zavart és az ígéret töredékét fedezi fel, ott meglátjuk a legtökéletesebb és legszentebb összhangot. Tudni fogjuk, hogy a végtelen szeretet igazgatta a tapasztalatokat, amelyek oly fárasztóknak látszottak. Amint felfogjuk gyöngéd gondoskodását, aki minden dolgot javunkra fordít, kibeszélhetetlen örömmel és dicsőséggel örvendezünk.
  
  A NEMES CSELEKEDETEK KIFEJLESZTÉSE
  
  Ott mindazok, akik önzetlen lelkülettel munkálkodtak, szemlélni fogják munkájuk eredményét. Meglátják minden helyes alapelv és nemes  tett kibontakozását, amiből itt alig látunk valamit. A világ legnemesebb munkáinak eredményeiből mily kevés láttatik meg ebben az életben a cselekvő előtt! Mily sokan dolgoznak önzetlenül és fáradhatatlanul azokért, akik távol vannak tőlük, és akiket nem is ismernek! A szülők és tanítók lefekszenek utolsó, mély álomba merülve. , Életük, munkájuk látszólag hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük az áldás olyan forrását nyitotta meg, amely sohasem apad el. Csak hitben látják, hogy gyermekeik, akiket felneveltek, áldássá és ihletővé lettek embertársaik számára, és befolyásuk ezerszeresen megismétlődik Sok munkás az erő, a reménység és a bátorítás üzenetét küldi szét a világba; oly szavakat, amelyek megnyugvást jelentenek a vágyakozó szíveknek minden országban. Ők azonban magányosan, az ismeretlenség homályában munkálkodva csak keveset tudnak fáradozásaik eredményeiről. Így lelki ajándékokat nyernek, terheket hordoznak, és elvégzik a munkát. Az emberek elvetik a magot, amelyből sírjuk felett mások aratják le az áldott termést. Fákat ültetnek, hogy mások ehessék meg gyümölcsét. Itt ezen a földön megelégszenek azzal, ha azt tudják, hogy mozgásba hozták a jóra indító tényezőket. Az eljövendő világon azonban meglátják majd mindezek hatását és ellenhatását.
  
  ÖRÖMÜNK ÁLLANDÓAN NŐ
  
  A megváltás tervében titkok vannak - Isten Fiának megalázása emberi forma magára öltésével, az Atya csodálatos szeretete és leereszkedése, hogy odaadta Fiát - ezek a mennyei angyaloknak folyamatos csodálatuk tárgyai... És ezeket a megváltottak tanulmányozni fogják örök időkön át. Amint szemlélik Isten munkáját a teremtésben és megváltásban, új igazságok tárulnak fel a csodálkozó és gyönyörködő elme előtt. Amint egyre többet tanulnak Isten bölcsességéről, szeretetéről és hatalmáról, elméjük állandóan fejlődik és örömük állandóan nő.  És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet,  a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos ered, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés kórusában.
  
  OTT VÉGTELENSÉG VAN
  
  Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodákat szemlélhetnek, új igazságokat érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erőik tevékenységét.  Noha messze haladunk isten bölcsességének és hatalmának ismeretében, még mindig ott van az azon túli végtelenség.  Minden atyai ágon örökölt szeretet, amely lejött nemzedékről nemzedékre az emberi szívek csatornáin keresztül, minden gyöngédség forrása, amely megnyílt az emberek lelkében, csak piciny erek a végtelen óceánokhoz mérten, amikor összehasonlítjuk azokat Isten végtelen, kimeríthetetlen szeretetével. A nyelv nem tudja elmondani, a toll nem tudja leírni azt. Életed minden napján elmélkedhetsz arról, szorgalmasan kutathatod az Írásokat abból a célból, hogy érthesd azt. Összegezhetsz minden erőt és képességet, amit Isten az igyekezet által adott, hogy felfogjuk a mennyei Atya szeretetét és együttérzését; és mégis, ott végtelenség van. Tanulmányozhatod ezt a szeretetet időkön át, de sohasem fogod megérteni Isten szeretetének hosszúságát, szélességét, mélységét és magasságát, amit Fiában adott, hogy meghaljon a világért. Az örökkévalóság önmagában sohasem tudja azt kinyilatkoztat
  
  AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEM HIRDETI, HOGY ISTEN A SZERETET
  
  A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.