A hétpecsétes könyv a Jelenések könyvben

A hétpecsétes könyvAz ítélet bizonyítékai

Tanulmánysorozatunk előző részében Jelenések könyve 4-5. fejezetét vizsgáltuk meg, összevetve azt Dániel könyve 7. fejezetével. A nyitott ajtó látomásán keresztül feltárultak előttünk a mennyei ítélet képei. A vizsgálati ítélet messze túlmutat az egyéni sorsok felőli döntésen. Fő témája Isten Királysága, tétje pedig az egész világegyetem örök sorsa.

Ahhoz ugyanis, hogy Isten véget vethessen Lucifer lázadásának, először kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítékot kell szolgáltatnia afelől, hogy Krisztus Királyságában nincs létjogosultsága a bűnnek. Ezen bizonyítékok feltárulását az egész mennyei világ feszült érdeklődéssel figyeli, és ezeket fogjuk most mi is szemügyre venni.

Hétpecsétes titok

Az ítéletről szóló látomás különös hangsúlyt helyez a hét pecséttel lezárt könyvre:

„És láttam a trónon ülő jobb kezében egy belül és hátul teleírt könyvet, lepecsételve hét pecséttel, és láttam egy erős angyalt, aki hangosan kiáltott: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem abba betekinteni. Én nagyon sírtam, hogy senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és beletekintsen.”Jelenések 5:1-4

Bár a hétpecsétes könyv a titokzatosság váltófogalma lett a köznyelvben, a Biblia az erkölcsi kiválóságot hangsúlyozza e könyv felnyitásával kapcsolatban. Megfelelő alkalmasság nélkül senki sem képes „elolvasni” a könyvet, mert az egy erkölcsi természetű cselekmény, ti. az ítélet:

„Láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket a trón előtt állni, és könyvek nyittattak ki, majd egy másik könyv nyittatott ki, amely az élet könyve; és a halottak a könyvekbe írottak alapján ítéltettek meg, cselekedeteik szerint.”Jelenések 20:12

„…Összeült a törvénykezés, és könyveket nyitottak ki.”Dániel 7:10b

A hétpecsétes könyv tartalmaz minden bizonyítékot, ami az ítélet szempontjából lényeges. Az egész világegyetem sorsa forog kockán, így nem lehet túlhangsúlyozni e könyv jelentőségét.

Az ítélet kérdései

Ahhoz, hogy meg tudjuk fejteni az egyes pecsétek jelentését, a vizsgálati ítélet procedúráját kell először megértenünk. Az ítéletnek legalább három kérdésben kell határozatot hoznia (lásd az előző tanulmányt):

1. Jézus királyi alkalmassága
2. A lázadás sorsa
3. A királyság alattvalói

Egy jogszerű bírósági tárgyaláson megvizsgálják az összes bizonyítékot, amely egy adott ügy kapcsán jelentőséggel bírhat. Az ítélet könyvének ezért tartalmaznia kell mindazon bizonyítékokat, amelyek e kérdések megválaszolásánál számba vehetőek.

Ahhoz, hogy Jézus igazolni tudja királyi alkalmasságát, meg kell mutatnia, hogy az Ő uralma alatt álló emberek életében nincs több helye a bűnnek. Krisztus uralma a világegyetem békéjének és boldogságának záloga – de ezt a tényt az elbukott emberiségre vonatkozóan is bizonyítania kell. Az ítélet könyvében ezért szerepelnie kell minden olyan ember életének, aki valaha is kapcsolatba került Krisztus uralmával. Az egyéni életeken kívül vizsgálat tárgyát képezik azok az intézmények és embercsoportok is, amelyek közvetlen összefüggésbe hozhatók Krisztus uralmával (pl. vallásos mozgalmak, felekezetek vagy magukat Istenhez tartozónak valló nemzetek).

Bár Jézus keresztáldozatával gyakorlatilag megpecsételődött a lázadás sorsa, a vizsgálati ítélet további bizonyítékokat is feltár az emberi történelemből, amelyek minden kétséget eloszlatnak a lázadás természetével kapcsolatban. Isten senkiben nem akar kérdőjeleket hagyni, ezért az ítélet bizonyítékai által arra is rá fog mutatni, hogy a lázadók nemcsak magukat fosztják meg Krisztus jóságos uralmától, hanem – amíg léteznek – az egész világegyetem boldogságát megrontanák. Ezen állítás igazolására az ítéletnek számba kell vennie mindazokat a világi hatalmakat (mint a lázadó kormányzat képviselőit), amelyek valamilyen módon érintkeztek Isten népével (mint Krisztus kormányzatának képviselőivel).

Végezetül az ítéletből ki kell derülnie annak is, kik tartoznak valójában Isten királyságához. Sokan vannak, akik bár felvették Isten nevét – Hozzá tartozónak vallották magukat –, cselekedeteikkel az ellenkezőjét tanúsították:

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát… És akkor azt mondom nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”Máté 7:21,23

Jézus oltalmába veszi a kegyelmébe kapaszkodó hívőket, ugyanakkor nem vállal felelősséget azon emberek gonosz cselekedeteiért, akik csak névlegesen vetették alá magukat Krisztus uralmának, valódi megtérés nélkül:

„Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.”Máté 10:32-33

Amikor a vizsgálati ítélet ezen részéről gondolkodunk, fontos szem előtt tartanunk Jézus bizonyságtételét: Ő nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse, és önmaga feláldozása árán életet adjon az embereknek (János 12:47; 10:10-11). Jézus védőügyvédünk, nem vádolónk, és ez az ítéletben is megmutatkozik (1János 2:1-2)! Az egész menny arra vágyik, hogy minél több embert megmenthessen az örök élet számára (Lukács 15:7), és mély fájdalommal veszi tudomásul, ha akár csak egy lélekről is bebizonyosodik, hogy elutasította Isten kegyelmét:

„Ha pedig nem hallgattok erre, titokban sírni fog a lelkem kevélységetek miatt, és zokogva zokogok, szemem könnyeket hullat, mert az ÚR nyája fogságba kerül.”Jeremiás 13:17 vö. Lukács 19

Az ítélet rendje

A fentiek alapján kirajzolódik előttünk az ítélet menete. Mindenekelőtt az Isten népéről szóló feljegyzések kerülnek elő:

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt.”2Korinthus 5:10

A földi történelem során élt összes névleges és valódi hívő élete vizsgálat alá kerül. Az egyházról szóló feljegyzések által Isten feltárja a világegyetem előtt megváltási tervének kibontakozását a bűnesettől fogva az újjáteremtésig:

„azért, hogy most az egyház által megismertesse a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Isten sokféle bölcsességét”Efézus 3:10

Az ítélet első szakasza kizárólag azon személyek és intézmények történelmét vizsgálja, amelyek közvetlenül kapcsolatban voltak Isten népével (1Péter 4:17). Az Úr kegyelmét soha nem igénylő emberek élete Jézus eljövetele után, az „ezer év” alatt lesz megítélve (Jelenések 20:4-6). [Ennek részleteire egy későbbi tanulmányban térünk ki.]

Az eljárás módszerével kapcsolatban Jézus kijelentése ad eligazítást:

„Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg, azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.”Lukács 12:47-48

Más szóval az ítélet figyelembe veszi az egyes emberek által elérhető világosság mértékét, és cselekedeteiket az alapján mérlegeli, hogy milyen lehetőségeik voltak ebben az életben Isten megismerésére, és a Neki való engedelmességre. Ez az elv nemcsak egyéni szinten, hanem történelmi léptékben is igaz:

„A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál! Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.”Máté 12:41-42

„Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tértek meg: Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kapernaum, nem az égig magasztaltattál-e fel? A pokolig zuhansz alá, mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.”Máté 11:20-24

A fenti kijelentések alapján az ítélet különbséget tesz különböző embercsoportok között, aszerint, hogy mennyi világosság volt elérhető számukra. Az azonos vallási kiváltságokkal rendelkező emberek csoportja alkot egy nemzedéket. A világosság mértéke korszakról korszakra eltérő lehet, és sokszor azon is múlik, hogy egy adott csoport földrajzilag mennyire volt közel a világosság forrásához.:41

7.Laodicea

7. Laodicea

Ha Isten műve Filadelfiával jut teljességre, miről szól Laodicea? A gyülekezet nevének jelentése: megítélt nép, és egy nagyon komoly figyelmeztetést tartalmaz a a szeretetben meglankadt egyház számára. A laodiceai levél elsősorban az 1844-es nagy ébredés letéteményeseihez, az adventista egyházhoz szól, de a nekik szóló üzenet korunk egész kereszténysége számára tanulságos. Ezen üzenet megszívlelése sokak számára az utolsó esély lehet a megmenekülésre az ítélet lezárulása előtt.

Jézus népe Bírájaként mutatkozik be a laodiceai gyülekezetnek: „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…” (Jelenések 3:14b). Majd hozzáteszi: „…az Isten teremtésének kezdete”. Soha nem volt nagyobb jelentősége a teremtés hangsúlyozásának, mint most, materialista korunkban. Isten teremtő ereje azonban nem csak a fizikai világ megalkotásakor nyilvánult meg; a lelkek megmentését most is ugyanez a hatalom végzi:

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.”2Korinthus 5:17

Sajnos az evolúciós gondolkodás nemcsak a modern tudományos világképet határozza meg, hanem az ember Istenhez való viszonyát is. Nagyon sok keresztény most is úgy gondolja, hogy Isten áldásainak elnyeréséért tennie kell valamit: le kell győznie rossz szokásait, el kell jutnia a szentség egy bizonyos fokára – fejlődnie kell. Sokkal jobban bíznak saját erőfeszítéseikben, mint Isten végtelen szeretetében és kegyelme erejében. Ez a gondolkodás eltávolít Istentől:

„Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!”Jeremiás 17:5

Ez Laodicea legfőbb problémája. Azt állítják, hogy hisznek Krisztusban, de valójában mégis inkább arra támaszkodnak, amit az ember megtehet, nem pedig arra, amire Isten hatalma képes. Jézus így jellemzi állapotukat és ennek következményét:

„tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.”Jelenések 3:15-16

Laodicea a langyos kereszténység. Nem tagadná meg Istent nyilvánosan, de nem is buzog igazán az Úrért. Mivel ő maga sem ismeri Isten feltétlen szeretetét, mások felé sem tudja azt közvetíteni. Ha vannak is alkalmi felbuzdulások és nagyobb megmozdulások, a többség magatartása közömbös marad. Az Úr számára elfogadhatatlan ez a fajta „kereszténység”. Ahogy az ember kiköpi a langyos vizet, Jézus is úgy utasítja el őket az ítéletben:

„aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.”Máté 10:33

Miért ilyen szigorú az Úr? Laodicea helyzete nem azért olyan reménytelen, mert már nem térhet meg. Csakhogy ez a gyülekezet egyáltalán nem akarja elismerni súlyos válságállapotát, ellenkezőleg, azt állítja magáról, hogy gazdag, és semmire sincs szüksége (Jelenések 3:17). Annyira el van telve saját „igazságával”, hogy képtelen megragadni Isten kegyelmét.

Tanulságos megvizsgálni, hogyan jutott az adventizmus ebbe az állapotba. Az 1844 előtti ébredés idején a Jézust várók hite és reménysége Mesterükre összpontosult. Isten Lelke hatalmasan munkálkodott bennük és általuk. A csalódás után azonban Isten elvárásaival kezdtek foglalkozni, és figyelmük a törvény felé fordult. Ettől azonban nem lettek buzgóbb keresztények. Mivel az Úr eljövetele ismét a távolba került gondolataikban, sokan ismét meg merték engedni maguknak a testi gondolkodást. Hogy fenn tudják tartani a rendet, és továbbra is hatékonyan hirdethessék különleges üzenetüket, kénytelenek voltak szervezetet létrehozni.

Megszívlelendő a mondás: „Mikor nem jön tűz a mennyből, az emberek gyufaszálakhoz folyamodnak.” Az Úr ebben az időben (1860-as évek) már nem munkálkodott közöttük olyan látványosan, mint kezdetben, ezért egyeztek ki emberi szükségmegoldásokkal.

Fontos észrevenni, hogy az egyházzá alakulást éppen a szeretet meghidegülése – a langyos állapot – indokolta. Amíg minden hívő Jézusra figyelt, szervezet nélkül is tökéletes egység uralkodott közöttük, és teljes összhangban haladt előre a munka. Amikor azonban hitük meglankadt, újra szükségük lett az emberi szabályozásra és a törvény rendszerére, amely általában egyházszervezetben és felekezetiségben ölt testet. A lelki hanyatlás ezen mechanizmusa az összes, Isten által indított mozgalomban megfigyelhető, az apostolok korától fogva a reformáción át, egészen a modern kori ébredésekig. Legfőbb ideje, hogy tanuljunk belőle!

Könnyen látható, hogy a laodiceai állapot nem csak az adventistákra jellemző. Valójában az egész protestantizmus ettől szenved (lásd a szárdiszi levelet), csak hosszabb idő óta. Nem azon múlik, hogy valaki laodiceai állapotban van-e, hogy melyik egyházban van és melyik hitvallást tekinti magára nézve kötelező érvényűnek. A különbség ott kezdődik, hogy valaki a Lélek uralma alatt áll-e vagy sem. Amíg valaki nincs a Lélek uralma alatt, addig a törvény uralma alatt áll, akármit is gondol. A törvény pedig halálra ítél (2Korinthus 3:6,9)!

Ebből az állapotból csak egyetlen kiút létezik, erről beszél Jézus a továbbiakban:

„Azt tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjék ki szégyenteljes mezítelenséged, és szemgyógyító írral kend be a szemedet, hogy láss.”Jelenések 3:18

Az ókori Laodicea gazdag kereskedővárosként fekete gyapjútermékeiről és szemgyógyító kenőcséről volt híres. Az Úr ítélete szerint azonban az ember saját erőforrásai önmagukban értéktelenek. Az Isten művében való hatékonyság egyedül Jézustól származik. Ehhez azonban Pálhoz hasonlóan le kell mondani saját igazságunkról:

„De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért.”Filippi 3:7

Amivel Laodicea büszkélkedik, éppen annak van legnagyobb hiányában:

• Kipróbált arany = Jézus győztes hite
• Fehér ruha = Jézus igazságossága
• Szemgyógyító ír = Jézus evangéliuma

A legszomorúbb és legfájdalmasabb talán az utolsó pont. Minden keresztény elismeri, hogy nincs olyan hite mint Jézusnak, és élete sem hibátlan. A felekezetük által hirdetett evangéliumról mégis mindenki azt nyilatkozza: „…de nálunk van az igazság!!!” Mekkora tévedés! Még ha valaki a teljes igazságot hirdeti is, de önmagára nem alkalmazza, akkor semmit sem használ neki! Jézus azt mondja: „Végy tőlem!” Az igazi evangéliumot nem lehet könyvből megtanulni, csak a Jézussal való személyes kapcsolatból. Amíg nem ismeri valaki Jézust személyesen, semmit sem tud az evangéliumról. Ó, bárcsak minél hamarabb megértenék a keresztények, hogy Jézus a minden, a minden, a MINDEN!

Jézushoz nem lehet hozzáadni semmit! És elvenni sem kell belőle semmit. Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg, és ha megtaláltad Őt, mindent megnyertél Vele, és teljes vagy Őbenne (Kolossé 2:9-10). Ha langyos vagy, keresd az Urat, a Vele való forró szerelmet, és térj vissza Hozzá! Ha még nem ismered Jézust, keresd az Urat, szerelmesedj Bele, és Ő egészen betölti életedet! Ha Jézussal jársz nap mint nap, boldog vagy, ápold a szerelmet és növekedj benne! Ez az igazi kereszténység titka. „Végy tőlem!” – hív az Úr.

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: Légy buzgó tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.”JelenésekBár Laodicea a végső megkeményedés útján halad, mégsem teljesen reménytelen az állapota. Isten könyörülő minden megtérő gyermekéhez. Ha meg is szomorítja a szívet feddő üzenetével, azért teszi, mert szeret, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Ha meghallottad hangját, adj hálát hívásáért, és nyisd meg szívedet Előtte! Lépj élő közösségbe Jézussal most, hogy amikor megjelenik dicsőségében, ne tolvajként lepjen meg, hanem barátként üdvözölhesd Őt!

„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.”Jelenések 3:21

Jézus befejező ígérete bátorító: van megtérés Laodiceából. Ha valaki megfogadja tanácsát, ebből az állapotból is megszabadulhat, sőt, teljes győzelmet arathat a bűn felett (lásd a filadelfiai levelet). Dicsőség az Úrnak végtelen kegyelméért!

 3:19-20