Az ószövetségi próféciák világossá teszik, hogy az emberi történelem utolsó napjaiban azok, akik hűek Istenhez, a hetedik nap megfigyelői lesznek. Ézsaiás mennyei látomásban a végidőről elmélkedve, arra az időre, amikor „közel van az én üdvösségem, és megjelenik igazságom” (Ézsaiás 56:1), kijelenti: „Boldog ember, aki ezt cselekszi, és embernek fia, aki megragadja; aki megőrzi a szombatot, hogy beszennyezze azt, és megóvja kezét attól, hogy bármi rosszat tegyen” (2. vers).
Ez a megígért áldás, amely a közvetlenül Krisztus eljövetelét megelőző napok szombatünneplésével kapcsolatos, nem csak a zsidókra vonatkozik, vagy az emberek egyetlen osztályára sem. „Az idegen fiai is, akik az ÚRhoz csatlakoznak, hogy szolgálják őt, és szeressék az ÚR nevét, legyenek szolgái, mindazok, akik megtartják a szombatot, hogy ne szennyezzék azt, és megtartják az én szövetségemet; Még őket is elviszem szent hegyemre, és megörvendeztetem őket imaházamban” (Ézsaiás 56:6, 7).
Az utolsó időkben, amikor férfiak, nők és gyermekek várják Krisztus eljövetelét, lesz egy szombati reformüzenet, felhívás a Krisztust szeretőkhöz, hogy válasszák el magukat a világtól annak minden akadályával együtt, hogy betartsák a az Úr igazi szombatja, és el kell különíteni minden bűntől és gonosztól.
A Sátán ma ugyanazokkal a fegyverekkel dolgozik, mint korábban. Manapság a főcsaló elhiteti az emberekkel, hogy az apostolok óva intettek minket: „Tegyünk rosszat, hogy jó legyen?” (Róma 3:8). Másképp fogalmazva: „Maradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem bővelkedjen?” (Róm 6:1). Ennek eredményeként manapság sok embert rávesznek a törvény negyedik parancsolatának megszegésére, ami a szombat. Ez relevánssá teszi számukra Pál apostol feddését a Róma 2:23-ban: „A törvény megszegésével gyalázod Istent” (Róma 2:23).
A törvény megszegése Isten szégyene. Sok keresztény úgy találja, hogy ha a megigazulás kegyelemből történik, akkor nem kell felhagynia a vétkezéssel, vagyis abbahagynia a Tízparancsolat törvényének – az igazságosság örök mércéjének – áthágását. De ez egy nagy hazugság. A kegyelem eszköz a már elkövetett bűnök eltörlésére, de semmiképpen sem jogosítvány a vétkezés folytatására. Ezért be kell tartanunk a törvényt, hogy ne hagyjuk abba a megigazulás elérését „a múltbeli bűnök bocsánatára” (Róma 3:25) – mert a Törvény betartása nem távolítja el a múlt bűneit –, hanem be kell tartanunk azt, hogy kerülje a bűnismétlést – ismét bűnbeesést. Mert ha ismét vétkeznénk, semmissé tennénk a már elért megigazulást és érvénytelenné tennénk a kegyelmet, mint ha minden megszáradás után bekapcsolnánk a vízcsapot, akkor a nap és szél által már végzett szárítást visszavonnánk.
Ezért a hit, amely által megigazulunk, hatalmat ad nekünk a törvény megalkotására és megtartására, hogy a megigazulás után ne essünk vissza a bűnbe: „Akkor hit által semmisítjük meg a törvényt? Isten ments: igen, mi hozzuk létre a törvényt” (Róma 3:31).
„A mai szószékekről a következő szavak hangzanak el: „Higgy, csak higgy! Higgyetek Krisztusban; semmi közöd a régi törvényhez, csak Krisztusban bízhatsz. Mennyire különbözik ez az apostol szavaitól, aki kijelenti, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Azt mondja: „Ti pedig legyetek az ige cselekvői, és ne csak hallgatói, megtévesztve önmagatokat.” Jakab 1:22. Olyan hittel kell rendelkeznünk, amely szeretet által működik, és megtisztítja a lelket. Sokan arra törekednek, hogy felszínes hittel helyettesítsék az élet egyenességét, és ezen keresztül gondolkodnak, hogy elnyerjék az üdvösséget” (Hit és cselekedetek, 89. o.).
„Sokan azt kiabálják, hogy „Higgy, csak higgy”. Kérdezd meg tőlük, hogy mit kell hinned. El kell hinned a Sátán által Isten szent, igazságos és jó törvénye ellen kovácsolt hazugságokat? Isten nem arra használja fel nagy és becses kegyelmét, hogy semmivé tegye törvényét, hanem arra, hogy törvényét megerősítse. Mi Pál döntése? Azt mondja: „Akkor mit mondjunk? A törvény bűn? Isten mentsen. Nem, nem ismertem a bűnt, hanem a törvény által… Mert valaha törvény nélkül is éltem, de amikor eljött a parancsolat, a bűn feléledt, és [a parancsolat akkor véget ért? – Nem.] Én [Pál] meghaltam… Miért a törvény [közvetlenül útjában áll szabadságomnak és békémnek? – Nem.] szent, a parancsolat pedig szent, igazságos és jó” Róm. 7:7-12″ (Válogatott üzenetek, 1. kötet, 347. o.; a zárójelek és a megjegyzések az eredeti forrásban találhatók).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése