Kísértés és bukás ...1 Mózes 3.

Kísértés és bukás 

1 Mózes 3.

Sátán kígyó alakját öltve magára ment az Édenbe. A kígyó gyönyörű szárnyas lény volt, és mialatt a levegőben repült, megjelenése ragyogó volt, fényes angyalhoz hasonlított. Nem járt a földön, hanem helyről helyre repült a levegőben, és az emberhez hasonlóan gyümölcsöt evett. Sátán a kígyó bőrébe bújt, letelepedett a tudás fájára, és lassan enni kezdte annak gyümölcsét.

Éva először öntudatlanul távolodott el férjétől munkája közben. Amikor észrevette, hogy messzire ment, érezte, hogy veszély származhat belőle, azonban újra biztonságban érezte magát, ha nem is marad közvetlenül férje mellett. Elég bölcs és erős ahhoz, hogy felismerje a gonosz közeledését és szembeszálljon vele. Az angyalok figyelmeztették erre, hogy ne tegye. Éva kíváncsisággal vegyes csodálkozással meredt a tiltott fa gyümölcsére. Látta, hogy nagyon gyönyörű, és azon elmélkedett, hogy Isten miért tiltotta meg olyan határozottan a gyümölcs evését, sőt még érintését is. Most érkezett el az alkalom Sátán számára. Megszólította őt, mintha képes volna kitalálni gondolatait: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (I. Móz. 3:1) Lágy és kellemes hangon szólította meg a csodálkozó Évát, aki megdöbbenve hallgatta, hogy a kígyó beszél. A kígyó magasztal Éva szépségét, ami nem volt kellemetlen számára. Éva azonban elcsodálkozott, mert tudta, hogy Isten nem ruházta fel a kígyót a beszéd adományával.

Éva kíváncsisága felébredt. Ahelyett, hogy elmenekült volna erről a helyről, figyelmesen hallgatta a kígyó beszédét. Nem jutott eszébe, hogy az elbukott ellenség használja fel a kígyót közvetítőnek, médiumnak. Sátán beszélt, nem a kígyó. Évát félrevezette hízelgésével és elhitette. Ha egy parancsoló egyéniséggel találkozott volna, akinek alakja hasonlított volna az angyalokéhoz, akkor résen lett volna. Az idegen hang hallatára férjéhez kellett volna szaladnia, hogy megtudakolja tőle, miért szólította meg őt valaki. Éva azonban vitába szállt a kígyóval. Válaszolt kérdésére: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, amely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.” (I. Móz. 3: 2–3) A kígyó így felelt: „Bizony nem haltok me; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (I. Móz. 3:4–5)

Sátán azt mondta, hogy ha esznek a tiltott fa gyümölcséből egy új és nemesebb ismeret birtokába jutnak, amivel eddig nem rendelkeztek. Ez volt az ő különös cselekedete, amellyel bukása óta arra bírta az embereket, hogy fürkésszék ki a Mindenható titkait, és ne legyenek megelégedve azzal, amit Isten kinyilatkoztatott, és ne engedelmeskedjenek annak, amit Ő megparancsolt. Isten parancsai iránti engedetlenségre akarta bírni őket, és elhitetni velük, hgoy a teljes ismeret csodálatos területére léptek. Ez azonban puszta feltevés és nyomorult csalás volt. Nem törekszenek annak megértésére, amit Isten kinyilatkoztatott, és megvetik kifejezett parancsait. Istentől függetlenül igyekeznek a bölcsesség elnyerésére, és igyekeznek megérteni azt, amit Isten úgy látott jónak, hogy visszatartson a halandóktól. Kérkednek előrehaladott eszméikkel és elbűvöli őket saját hiábavaló bölcselkedésük, azonban éjszakai sötétségben tapogatóznak az igazi ismerettel kapcsolatban. Mindenkor tanulnak, de az igazság ismeretére sohasem jutnak el

Isten nem akarta, hogy e bűntelen pár a gonosznak bármiféle ismeretével is bírjon. B őven megajándékozta őket a jóval, de visszatartotta tőlük a gonoszt. Éva bölcsnek gondolta a kígyó szavait és elfogadta szabadelvűségét: „Bizony nem haltok meg, hanem tudja Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint Isten, jónak és gonosznak tudói.” (I. Móz. 3: 4–5) Így hazuggá tette Istent. Merészen azt állította, hogy Isten megcsalta őket, nehogy az övével egyenlő ismeretre tegyenek szert. Isten így szólt: „Ha esztek, bizony meghaltok.” A kígyó azonban ezt mondta: „Ha esztek, bizony nem haltok meg.”  

A kísértő azzal áltatta Évát, hogy ha eszik a gyümölcsből új és magasabbrendű tudást nyer, ami egyenlővé teszi Istennel. Felhívta Éva figyelmét önmagára. Lám, ő szabadon eszik a fáról és nemcsak hogy teljesen ártalmatlannak tartotta gyümölcsét, hanem pompásnak és üdítőnek is. Mondta Évának, hogy a tiltott gyümölcs csodálatos tulajdonságai adtak neki bölcsességet és erőt, amelynek megízlelését is megtiltotta Isten, mert ismeri eme csodálatos tulajdonságokat. Azt mondta, Isten nem váltja be szavát. Tilalma csak megfélemlítés, hogy a jótól távol tartsa őket. Azt mondta, nem halhatnak meg. Vajon nem ettek-e az élet fájáról, amely a halhatatlanság fája? Azt mondta, Isten megcsalta őket, hogy megfossza mindkettőjüket a szerencse és boldogság magasztos állapotátó l. Ekkor leszakította a gyümölcsöt, átnyújtotta Évának és ő kezébe vette. A kísértő most így szólt: „Ímé, tilos volt érintenetek, hogy meg ne haljatok.” Azt mondta Évának, hogy nem éri több rossz és halál sem a gyümölcs evése által, sem a fa megérintése által. Éva felbátorodott, mivel nem érezte Isten rosszallását. Azt gondolta, hogy a kísértő szavai bölcsek és helyesek. Evett a gyümölcsből, íze pompásnak tűnt fel neki, és azt képzelte, hogy érzi csodálatos hatását. {  

Éva kísértővé válik 

Éva ekkor szakított a gyümölcsből és evett belőle. Azt képzelte, hogy érzi egy új és magasabbrendű lét életadó erejét, amely a tiltott gyümölcs felüdítő hatásának eredménye. Éva egy idegen és természetellenes izgalom hatása alatt állt, amikor megkereste férjét, kezében a tiltott gyümölccsel. Elmondta Ádámnak a kígyóval való bölcs beszélgetését, és azonnal a tudás fájához akarta vezetni őt. Elmondta férjének, hogy evett a gyümölcsből, és ahelyett, hogy a halálnak legkisebb érzetével bírna, egy kellemes, üdítő hatást érez. Éva mihelyt engedetlen lett, egy hatalmas eszközzé vált férje elbuktatására. 

Ádám elszomorodott, megijedt és megdöbbent. Lelkében nagy küzdelem ment végbe. Megmondta Évának, hogy egészen biztos benne, hogy az ellenség volt az, akire figyelmeztették őket, és ha az volt, Évának meg kell halnia. Éva biztosította őt, hogy nem érez semmi rossz hatást, inkább nagyon kellemes érzése van, azért kérte Ádámot, hogy ő is egyen. 

Ádám tudta, hogy Éva megszegte az egyetlen tilalmat, amelyet Isten eléjük állított, mint hűségük és szeretetük próbáját. Éva úgy okoskodott, hogy a kígyó azt mondta, bizonnyal nem halnak meg, és szavainak igaznak kell lennie, mivel nem érzi Isten rosszallását, hanem egy kellemes hatást, amelyet elképzelése szerint az angyalok éreznek

Ádám bánkódott, hogy Éva eltávozott oldala mellől, de tettét már elkövette. Meg kellett válnia attól, akinek társaságát annyira megszerette. Hogyan viselhetné el ezt? Nagyon szerette Évát, így végső elkeseredésében elhatározta, hogy osztozik sorsában. Úgy érvelt, hogy Éva az ő énjének egy része, azért ha neki meg kell halnia, akkor ő is meg akar halni vele, mert nem tudja elviselni a tőle való elválás gondolatát. Hiányzott az irgalmas és jóságos Teremtőjében való hite. Nem gondolt arra, hogy Isten, aki a föld porából formálta őt élő, szép alakká és Évát élettársává teremtette, képes lenne pótolni helyét. A bölcs kígyó szavai ne lennének igazak? Éva ugyanolyan gyönyörűnek, szépnek és ártatlannak tűnt fel előtte, mint engedetlen cselekedete előtt. Nagyobb és magasztosabb szeretettel közeledett feléje, mint engedetlensége előtt a gyümölcs hatásának következményeként. Ádám nem látta meg a halál jelét. Éva a gyümölcs boldogító hatásáról s iránta érzett égő szerelméről beszélt. Elhatározta, hogy szembenéz a következményekkel. Megragadta a gyümölcsöt, gyorsan megette, és akárcsak Éva, ő sem érezte azonnali rossz hatását. 

Az ember szabad választása 

Isten kioktatta ősszüleinket a tudás fájával kapcsolatban, és elmondta nekik Sátán bukását, és azt, milyen veszély fenyegeti őket, ha hallgatnak sugalmazásaira. Nem fosztotta meg őket attól, hogy szabadon választhassanak, egyenek-e a tiltott gyümölcsből vagy sem. Szabad erkölcsi lényeknek teremtette őket, akik vagy hisznek az ő szavának, engedelmeskednek parancsolatainak és élnek, vagy a kísértőnek hisznek, engedetlenek lesznek és elvesznek. Mindketten ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, és a nagy tudás, amit elnyertek, a bűn megismerésére és a bűnösség érzete lett. Az őket körülvevő fény nemsokára eltűnt. Bűneik érzetében és isteni fénypalástjuk elvesztésének tudatában megborzongtak és igyekeztek betakarni mezítelenségüket.

Ősszüleink hittek a kígyó szavának, aki nem adta semmi jelét irántuk való szeretetének. Semmit sem tett boldogságukért és jólétükért, míg Isten mindent megadott nekik, ami jó volt eledelül és kellemes látványt jelentett számukra. Bárhová tévedt tekintetük, mindenütt bőséget és szépséget láttak. Évát mégis félrevezette a kígyó, azt hitte, valamit eltitkoltak tőlük, ami olyan bölccsé tenné őket, mint Isten. Ahelyett, hogy hittek és bíztak volna Istenben, kétségbevonták jóságát, és Sátán szavainak hittek.  

Ádám először azt képzelte bukása után, hogy egy új, magasabb rendű lét feltámadását érzi. De nemsokára megrettent törvényszegésének gondolatától. A levegő, amely eddig enyhe és egyenletes hőmérsékletű volt, úgy tűnt fel, mintha megborzongatta volna őket. A szent pár érezte bűnét. Érezték a jövő rettenetességét, hiányosságukat, lelkük mezítelenségét. Az édes szeretet, béke és az áldott megelégedés boldogsága eltűnt belőlük, és helyébe olyan hiányérzetük támadt, amit azelőtt nem tapasztaltak sohasem. figyelmük először ekkor fordult külsejükre. Bűnbeesésük előtt nem voltak felöltözve, hanem fény burkolta be őket, mint a mennyei angyalokat. Ez a fény azonban, amely eddig körülvette őket, eltávozott. Hogy mezítelenségük érzetétől megszabaduljanak, leplet kerestek, mert hogyan is kerülhetnének Isten és az angyalok elé ruhátlanul?   

Bűnük most valódi fényében állt előttük. Isten kifejezett parancsának megszegése megvilágosodott előttük. Ádám korholta Éva balgaságát, amiért eltávolodott tőle, és hagyta, hogy a kígyó megcsalja. Mindketten azzal áltatták magukat, hogy Isten – aki mindent megadott nekik, hogy boldoggá tegye őket – megbocsátja engedetlenségüket irántuk való nagy szeretetéért, és így büntetésük nem lesz olyan rettenetes.   

Sátán ujjongott sikerén. Megkísértette az asszonyt, hogy bizalmatlan legyen Isten iránt, kétségbe vonja bölcsességét és behatoljon mindentudó, bölcs terveibe. Éva által legyőzte Ádámot is, mert Éva iránti szeretetében engedetlenné vált Isten parancsolatai iránt, és így elbukott vele együtt.   

Az ember bukásának híre elterjedt a mennyben. Minden hárfa elnémult. Az angyalok szomorúan tették le fejükről koronájukat. Az egész menny nagy izgalomban volt. Az angyalok bánkódtak az ember hálátlanságán, hogy Isten gazdag bőkezűségét így viszonozták. Tanácsot tartottak, mit tegyenek a bűnös párral. Attól féltek, hogy kinyújtják kezüket, és esznek az élet fájáról, és akkor megörökítik a bűn életét.   

Az Úr meglátogatta Ádámot és Évát, és tudtukra adta engedetlenségük következményeit. Midőn hallották Isten méltóságteljes közeledését, igyekeztek elrejtőzni tekintete elől, akiben gyönyörűségüket találták ártatlanságuk és szentségük idején. „Szólította ugyanis az Úr Isten az embert és mondta neki: Hol vagy?” Ádám így szólt: „Szavadat hallottam a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem.” Isten így kérdezte: „Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, amelytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? (I. Móz. 3:11) Az Úr ezt nem azért kérdezte, mintha nem tudta volna, hanem a bűnös pár meggyőzése végett. Hogyan lett szégyenlőssé és félőssé? Ádám nem azért ismerte el törvényszegését, mintha megbánta volna engedetlenségét, hanem hogy szemrehányást tegyen Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy ettem.” (I. Móz. 3:12) Ekkor az asszonyhoz szólt: „Mit cselekedtél?” Éva így válaszolt: „A kígyó ámított el engem, úgy ettem.” (I. Móz. 3:13)

Az átok 

Ekkor az Úr így szólt a kígyóhoz: „Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.” (I. Móz: 3:14) Amiképpen kezdetben a kígyót felmagasztalták minden mezei vad fölé, most fokozzák le minden állat alá, mivel közvetítő eszköz volt, amely által Sátán cselekedett. Ádámhoz így szólt az Úr: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.” (I. Móz. 3:17– 19)   

Isten megátkozta a földet bűneik miatt, mivel ettek a tudás fájáról és kijelentette: Fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.” (I. Móz. 3: ) Kiosztotta nekik a jót, és visszatartotta tőlük a gonoszt. Most pedig kijelenti, hogy egyenek belőle, ismerkedjenek a rosszal életük minden napján  

Az emberi fajnak ezen időtől fogva szenvednie kellett Sátán kísértéseitől. Ádám osztályrésze az állandó fáradságos munka és aggodalom lett, a boldogító és vidám munka helyett, amelynek eddig örvendett. Csalódást, bánatot és fájdalmat kell azóta elszenvedniük és végül el kell múlniuk. Porból lettek és újból porrá kell válniuk.   

Közölték velük, hogy elvesztik édeni otthonukat, mivel engedtek Sátán csalásának és elhitték szavait, hogy Isten hazudik. törvényszegésük által ajtót nyitottak Sátánnak, hogy még könnyebben hozzájuk férhessen, azért nem volt számukra biztonságos az Éden kertjében maradás, hogy bűnös állapotukban az élet fájához ne jussanak és meg ne örökítsék a bűnt. Könyörögtek, hogy ott maradhassanak, habár eljátszották minden jogukat az Édenhez. Megígérték, hogy a jövőben feltétlen engedelmességet tanúsítanak Isten iránt. Azonban közölték velük, hogy ártatlanságuk elvesztése folytán bűnbe esve nem erőt nyertek, hanem nagy erőtlenséget. Nem őrizték meg feddhetetlenségüket, amíg szent, boldog ártatlanságban éltek, azért még kevesebb erejük lesz, hogy igazak és hűségesek maradjanak tudatos bűneik állapotában. Ekkor a legrettenetesebb fájdalom és lelkiismeret furdalás kínozta őket. Most felismerték, hogy a bűn büntetése a halál.

Az angyalok megbízatást kaptak, hogy azonnal őrizzék az élet fájához vezető utat. Sátán kieszelt terve az volt, hogy Ádám és Éva engedetlenekké váljanak Isten iránt, magukra vonják Istennek haragját, azután egyenek az életnek fájáról, hogy megörökíthessék a bűn életét. Azonban Isten szent angyalokat küldött, hogy elzárják az élet fájához vezető utat. Ezen angyalok körül fénysugarak ragyogtak minden oldalról, amelyek villogó lángpallosnak látszottak. 

A lázadás következményei

A lázadás következményei 

A kert közepén, közel az élet fájához állt a jó és gonosz tudásának fája. Isten ezt a fát arra szánt, hogy iránta való engedelmességük, hitük és szeretetük záloga legyen. Az Úr megparancsolta ősszüleinknek, hogy egyenek róla és ne érintsék, hogy meg ne haljanak. Megmondta, hogy egynek kivételével a kertnek minden fájáról bátran ehetnek, ha azonban arról a fáról esznek, bizonnyal meghalnak

Midőn az Úr Ádámot és Évát a szép kertbe helyezte, mindenük megvolt boldogságukhoz, amit csak kívántak. Isten azonban mindentudó bölcsességében úgy döntött, hogy kipróbálja hitüket, mielőtt örök biztonságot ad nekik. Mindketten Isten kegyében voltak, beszélgettek egymással. A gonoszt mégsem helyezte el elérhető közelségükből. Sátán engedélyt kapott, hogy megkísértse őket. Ha kiállják a próbát, Istennek és a mennyei angyalok kegyében részesülnek.   

Sátán ámulva eszmélt rá új állapotára. Boldogsága elillant. Rátekintett azokra az angyalokra, akik vele együtt egykor olyan boldogok voltak, és akiket vele együtt kiűztek a mennyből. Bukásuk előtt az elégedetlenségnek egyetlen árnyéka sem homályosította el tökéletes boldogságukat. Most minden megváltozott. Arcuk, amely azelőtt Teremtőjük képmását sugározta vissza, bánatos és kétségbee sett volt. Viszály, egyenetlenség és keserű vádolás uralkodott közöttük. Mindez lázadásuk előtt ismeretlen volt a mennyben. Sátán most szemlélhette lázadásának rettenetes következményeit. Remegve és félve nézett a jövőbe.

Volt idő, amikor örömteljes és boldog énekkel dicsérték Istent és Fiát. Lucifer vezette a mennyei kart. Ő adta meg az első hangot. Akkor az egész mennyei sereg együtt énekelt vele, és a dicsőséges zene dallama visszhangzott a mennyen át Istennek és egyszülött Fiának tiszteletére. Most azonban az édes dallamok helyett zavaros és haragos szavak jutottak a lázadó fülébe. Hol van ő? Nem egy rettenetes álom-e az egész? Kizárták a mennyből? Többé sohasem nyílnak meg a menny kapui előtte? Közeledik az imádás órája, amikor a fényes szent angyalok meghajolnak az Atya előtt. Ő azonban többé nem énekelhet együtt az angyalok karával. Többé nem fog meghajolni tiszteletben és szent áhítatban az örök Isten színe előtt

Ha újra tiszta, igaz és hűséges lehetne, boldogan feladná hatalmát. Hiába, elveszett. Vakmerő lázadása megfosztja a megváltástól, és ez nem volt minden. Másokat is lázadásra szított és vesztükbe sodorta az angyalokat is, akik pedig sohasem gondoltak arra, hogy kétségbe vonják a mennyei akaratot, vagy hogy vonakodjanak engedelmeskedni Isten törvényének, amíg ő el nem hitette velük, hogy egy magasztosabb és dicsőségesebb szabadságnak örvendhetnének. Most olyan nagy felelősség nyugszik rajta, amelytől örömest szabadulna. 

A bukott angyalok háborogtak csalódott reményeikben. A nagyobb szabadság helyett tapasztalhatták engedetlenségüknek és a törvény megszegésének szomorú következményeit. Ezeket a boldogtalan lényeket többé sohasem tudná irányítani Jézus Krisztus szelíd kormányzása. Lelkük többé sohasem buzdulna fel mélységes szeretetre, békére és örömre, amelyet az Ő jelenléte mindig felindított bennük, hogy megtérjenek hozzá vidám engedelmességgel és hódolatteljes tisztelettel.

Sátán visszahelyezését kéri eredeti állapotába 

Sátán remegett, amikor áttekintette munkáját. Egyedül elmélkedett a múltról, a jelenről és a jövő terveiről. Egész teste reszketett, mintha szélvihar rázta volna meg. Ekkor egy angyal érkezett a mennyből, aki szólította és felkérte őt egy Jézussal való beszélgetésre. Jézus ezt megengedte neki. Lucifer elmondta Isten Fiának, hogy megbánta lázadását, és újra kívánja elnyerni Isten kegyét. Kész volt visszafoglalni azt a helyet, amelyet Isten azelőtt jelölt ki számára, hogy alárendelje magát az Ő bölcs hatalmának. Krisztus sírt Sátán fájdalmán, de elmondta neki, mint Isten gondolatát, hogy sohasem fogadnák őt vissza a mennybe. A mennyet nem veszélyeztetheti. Az egész mennyet megrontaná, ha visszafogadnák, mert a bűn és lázadás tőle eredt. A lázadás magvait magában hordta. A lázadásra nem volt oka, és így reménytelenül megrontotta nemcsak önmagát, hanem az angyalokat is, akik boldogok lettek volna a mennyben, ha állhatatosak maradtak volna. Isten törvénye csak kárhoztatni tudott, megbocsátani nem. 

Nem azért tért meg, mert látta Isten jóságát, amellyel visszaélt. Lehetetlen, hogy Isten iránti szeretete annyira megerősödött volna bukása óta, hogy készséges megadásra és boldog engedelmességre vezette volna Isten törvénye iránt, amelyet megtagadott. Bánatának oka nyomorúsága volt, amelyet felismert a drága mennyei világosság elvesztésében, és a bűnnek érzete, amely ránehezedett és a csalódás, amelyet akkor tapasztalt, amikor várakozása nem teljesült. A mennyen kívül uralkodni merőben különbözött attól a tisztelettől, amely a mennyben körülvette. Túl soknak tűnt fel előtte a menny összes kiváltságának elvesztése, hogy elviselhesse. Szerette volna visszanyerni őket. 

Helyzetének e nagy megváltozása nem növelte Isten és bölcs, igazságos törvénye iránti tiszteletét. Amikor meggyőződött róla, hgoy nincs lehetőség arra, hogy visszajusson Isten kegyébe, rosszindulatát növekvő gyűlölettel és bosszúvággyal nyilvánította ki. 

Isten tudta, hogy ilyen elszánt lázadás nem marad tétlenül. Sátán eszközöket talál majd ki a mennyei angyalok bosszantására és megveti az Ő tekintélyét. Ha nem nyerhetne bemenetelt a menny kapuin, a bejáratnál várna, és kicsúfolná az angyalokat, viszályt szítana köztük, amikor ki- és bejárnak. Meg akarja semmisíteni Ádám és Éva boldogságát. Lázadásra ingerelné őket, tudva, hogy ezzel bánatot okoz a mennynek.

Összeesküvés az emberi család ellen 

Követői felkeresték Sátánt, és ő ingerülten és kihívó tekintettel közölte velük tervét, hogy elragadja Istentől Ádámot és társát, Évát. Ha bármilyen módon engedetlenségre csábítaná őket, Isten engedményt tehetne. Ők is bocsánatot nyerhetnének, és akkor ő és a bukott angyalok osztozhatnának velük Isten kegyelmében. Mert ha Ádám és Éva egyszer is megszegnék Isten törvényét hozzájuk hasonlóan, őket is Isten haragja sújtaná. Törvényszegésükkel szintén lázadókká válnának. Így együtt birtokolhatnák az Édent velük, és otthonukká tehetnék. Ha pedig eljutnának a kert közepén álló életnek fájához, akkor talán erejük egyenlő lenne az el nem bukott, szent angyalokéval, és Isten maga sem tudná kiűzni őket.  

Sátán tanácsot tartott a bukott angyalokkal. Nem mindnyájan jöttek el szívesen, hogy egyesüljenek a kockázatos és rettenetes célért. Elmondta, hogy egyikükre sem bízza tervének végrehajtását, ehhez az ő bölcsessége szükséges. Azt mondta, fontolják meg a dolgot addig, míg ő visszavonul, és megérleli tervét. Igyekezett hatást gyakorolni rájuk, hogy ez az utolsó és egyetlen reményük. Ha megbuknak, nincs többé remény, hogy visszanyerjék és uralják a mennyet vagy Isten művének valamely részét.

Sátán elvonult tehát, hogy megérlelje tervét, hogyan buktathatja el Ádámot és Évát. Félt attól, hogy célja kudarcot vall, sőt ha Ádámot és Évát sikerül is rábírnia Isten parancsai iránti engedetlenségre és törvényeinek megszegőivé válnak is, attól tartott, hogy abból számára semmi jó sem származik, helyzete nem javulna. Ez csak bűnét súlyosbítaná

Reszketett arra a gondolatra, hogy a szent párt is nyomorúságba és bűnbe taszítja, mint ahova ő maga került. Habozott és tétovázott. Angyalai már keresték, döntésére vártak. Közölték, hogy hajlandók véghezvinni tervét, hordozzák a felelősséget és vállalják a következményeket  

Sátán legyőzte a kételkedését és gyengeségét. Meggyőzte magát, hogy keresztülviszi tervét és erejétől telhetőleg mindent megtesz, hogy dacoljon Isten tekintélyével. Megismertette az angyalokkal terveit. Ha nyíltan közeledik Ádámhoz és Évához, és panaszkodna Isten Fia ellen, egy pillanatig sem hallgatnának rá, inkább felkészítené őket a védekezésre. Ha megfélemlítené őket erejével, mit sem érne el vele. Elhatározta, hogy ravaszsághoz és cselhez folyamodik, és így viszi véghez azt, amire a hatalom vagy erőszak nem lenne képes.

Ádám és Éva figyelmeztetése 

Isten összegyűjtötte az angyali sereget, hogy rendszabályokat fog anatosítsanak a fenyegető gonoszság elhárítására. Elhatározták a mennyei tanácsban, hogy angyalok látogassák meg az Édent és figyelmeztetik Ádámot, hogy ellenség fenyegeti. Két angyal sietett ősszüleink meglátogatására. A szent pár szelíd ártatlansággal fogadta őket, hálásan megköszönték Teremtőjüknek, hogy ilyen túláradó bőkezűséggel bánik velük. Minden gyönyörűség és szépség az övék volt, örvendezhettek neki. Az Úr mindent bölcsen elrendezett, és amit minden más áldásnál többre becsültek, az Isten Fiának és a mennyei angyaloknak a társasága volt. Mert sok mondanivalójuk volt számukra minden látogatásnál új felfedezéseikről, a természet szépségeiről, amiket édeni otthonukban láttak. Sok kérdésük volt sok dolog felől, amelyeket csak homályosan fogtak fel. 

Az angyalok kedvesen és szeretettel megadták nekik a kívánt felvilágosításokat. Elmondták Lucifer lázadásának és bukásának szomorú történetét is. Világosan tudtukra adták, hogy a jó és gonosz tudásnak fáját azért helyezték a kertbe, hogy záloga legyen Isten iránti engedelmességüknek és szeretetüknek. Elmondták, hogy az angyalok is csak az engedelmesség feltétele mellett tarthatták meg magasztos és boldog állapotukat, és hogy ők hasonló helyzetben vannak. Ha engedelmeskednek Isten törvényének, kimondhatatlanul boldogok lesznek; ha engedetlenek, elveszítik magasztos állapotukat, és a reménytelen kétségbeesésbe zuhannak.

Az angyalok elmondták Ádámnak és Évának, hogy Isten nem kényszeríti őket engedelmességre, hogy nem fosztotta meg őket attól, hogy döntsenek, szabadon engedelmeskednek-e vagy ha úgy akarják, engedetlenek legyenek. Isten csak egy tilalmat állított eléjük. Ha ellenszegülnek Isten akaratának, bizonnyal meghalnak. Elmondták Ádámnak és Évának, hogy a legmagasabb rangú angyal, aki a rangsorban legközelebb állt Krisztushoz, megtagadta az Isten törvénye iránti engedelmességet. Elmondták, hogy az a lázadás háborút okozott a mennyben, a lázadókat kiűzték onnan, és minden angyalnak távoznia kellett, aki Sátánnal egyesülve kétségbevonta a nagy Jehova tekintélyét, és hogy ez az elbukott ellenség mindazoknak ellensége, akik Istennek és Fiának érdekeit szolgálják.

Elmondták, hogy Sátán ártani akar nekik, azért vigyázniuk kell, mert kapcsolatba kerülhetnek vele, de nem árthat nekik, ha engedelmeskednek Isten parancsainak. Ha szükséges, minden angyal a segítségükre siet, hogy ne árthasson nekik. De ha engedetlenek lesznek Isten parancsolatai iránt, akkor Sátán hatalmat nyer, hogy mindig bosszantsa, zavarja és bántsa őket. Ha állhatatosan szembeszegülnek Sátán első alattomos sugalmazásának, akkor ugyanolyan biztonságot nyernek, mint a mennyei angyalok. De ha engednek a kísértőnek, akkor Isten nem kíméli őket. El kell szenvedniük törvényszegésük büntetését, mert Isten törvénye olyan szent, mint Őmaga, azért feltétlen engedelmességet követel mindenkitől a mennyben és a földön. 

Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy foglalatosságában ne távolodjék el Ádámtól, mert kapcsolatba kerülhet az ellenséggel. Egymástól elkülönülve nagyobb veszélyben lennének, mintha mindketten együtt vannak. Az angyalok meghagyták nekik, hogy szigorúan kövessék Isten utasítását a tudás fáját illetően, mert tökéletes engedelmesség esetén biztonságban vannak, az elbukott ellenségnek nincs hatalma rajtuk. Isten nem engedi meg Sátánnak, hogy a szent párt megkísértse. Csak a jó és gonosz tudásának fájánál közeledhez hozzájuk.  

Ádám és Éva biztosította az angyalokat, hogy sohasem fogja megszegni Isten kifejezett parancsát, mert legnagyobb élvezetük az ő akaratának teljesítése. Az angyalok harmonikus zene szent dallamában egyesültek Ádámmal és Évával. Midőn énekeik felcsendültek az áldott Édenből, Sátán hallotta az Atya és Fiú örömteljes imádásának hangját. Irigysége, gyűlölete és rosszindulata növekedett, és kifejezte azt az óhaját követői előtt, hogy Ádámot és Évát engedetlenségre csábítja, és azonnal rájuk zúdítja haragját, hogy dicséneküket a Teremtőjük iránti gyűlölet és átok énekévé változtassa.