Formálódik a fenevad bélyege ! Klíma mozgalom =egy világvalás.=vasárnap törvény !

 https://www.youtube.com/watch?v=zLD6nIAbyFc

Van e remény arra ,hogy a föld helyre álljon eredeti formályára?

 A küzdelem véget ér Az ezer esztendő végén Krisztus a megváltottak és az angyalok kíséretében ismét eljön a földre. Félelmes méltósággal száll alá, és életre szólítja a gonoszokat a végítéletre. Hatalmas sereg jön elő, megszámlálhatatlan, mint a tenger fövénye. Micsoda különbség van köztük és azok között, akik az első feltámadáskor léptek ki sírjukból! Az igazakat Jézus hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel. A gonoszok pedig a betegség és a halál nyomait viselik. Az emberek sokaságát magával ragadja Isten Fiának dicsősége. A gonoszok egy emberként kiáltják: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében!". Nem a Jézus iránti szeretet mondatja ezt velük. Akaratlanul mondják. Az igazság kényszeríti ki szájukból. Most is éppúgy gyűlölik Krisztust, és szívük éppúgy lázad ellene, mint amikor sírba szálltak. Nem lesz több kegyelemidejük a múlt hibáinak helyrehozására. Ennek semmi értelme nem lenne. Az élethosszig tartó törvényszegés nem lágyította meg szívüket. A második próbaidő alatt is megkerülnék Isten kívánalmait, és lázadást szítanának a menny ellen, akárcsak az elsőben. Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének ígéretét. A próféta ezt mondja: "Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. " "És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye közepén ketté válik,... igen nagy völggyé. " "És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy" (Zak 14:5.4.9). Az új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll az égből a fogadására megtisztított és előkészített helyre. Krisztus belép a Szent Városba, és vele népe és az angyalok. Ekkor Sátán felkészül az utolsó nagy összecsapásra. A tét a főhatalom. Amíg a gonoszság fejedelme nem gyakorolhatta hatalmát, és nem volt kit becsapjon, addig tehetetlen és komor volt. De amikor a gonoszok feltámadnak, és Sátán maga mellett látja a nagy sokaságot, reménye újraéled, és eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. Az elkárhozottak egész seregét zászlaja alá gyűjti, és megkísérli velük tervét megvalósítani. A gonoszok Sátán foglyai. Krisztus megtagadásával meghódoltak a lázadó vezér előtt. Most is készek javaslatait elfogadni, és parancsát teljesíteni. Sátán azonban korábbi ravaszságához híven nem árulja el kilétét. Fejedelemnek mondja magát, a világ jogos urának, akit jogtalanul kiforgattak örökségéből. Becsapott alattvalói előtt megváltónak tünteti fel magát. Azt hazudja, hogy az ő hatalma hozta ki őket a sírból, és azt ígéri, hogy felszabadítja őket a legkegyetlenebb elnyomás alól. Krisztus távollétében Sátán - állításai alátámasztására - csodákat művel. A gyengéket erőssé teszi, és mindenkit betölt a maga szellemével és erejével. Majd vállalja, hogy a szentek tábora ellen vezetve őket, elfoglalja Isten Városát. Ördögi ujjongással mutat a feltámadtak megszámlálhatatlan sokaságára, és kijelenti, hogy vezérükként képes lesz legyőzni a várost, és visszaszerezni trónját és birodalmát. Abban a roppant nagy tömegben temérdek ember van az özönvíz előtti időből: magas kort megért, hatalmas termetű szellemóriások, akik a bukott angyalok befolyásának engedve minden ügyességüket és tudásukat a maguk dicsőségére használták. Csodás művészi 
alkotásaik láttán a világ bálványozta lángelméjüket. De Isten eltörölte őket a föld színéről kegyetlen és gonosz találmányaik miatt, amelyek a földet megfertőzték és Isten képmását eltorzították. Vannak közöttük királyok és hadvezérek, akik népeket győztek le; vitéz emberek, akik soha egyetlen csatát nem vesztettek el; büszke, becsvágyó harcosok, akiknek közeledtére birodalmak reszkettek. A halál nem változtatott rajtuk. Sírjukból kilépve felvették megszakadt gondolataik fonalát. Ugyanaz a győzelmi vágy sarkallja őket, ami a sírba szálláskor bennük élt. Sátán először angyalaival tanácskozik, majd a királyokkal, hódítókkal és hatalmasokkal. Felmérik párthíveik erejét, létszámát, és kijelentik, hogy a városon belüli sereget, amely az ő seregükhöz képest kicsi, le tudják győzni. Terveket fektetnek le a gazdag és dicső új Jeruzsálem elfoglalására. És nyomban készülődni kezdenek a csatára. Ügyes szakemberek harceszközöket gyártanak. Sikereikről híres hadvezérek a harcosok sokaságát seregekké szervezik. Végül támadásra szól a parancs, és a megszámlálhatatlan sereg elindul. Soha nem volt földi hódítónak ekkora serege. Az első földi háború óta eltelt századok során soha nem hívtak össze ehhez fogható hadsereget. Sátán, a leggyakorlottabb harcos áll az előhad élén. Angyalai is egyesítik erejüket a végső harcra. Királyok és harcedzett katonák zárkóznak fel Sátán mögé, majd hatalmas csapatok következnek parancsnokuk vezérletével. A tömött sorok katonai pontossággal haladnak a repedezett, egyenetlen földön Isten Városa felé. De Jézus parancsára bezárulnak az új Jeruzsálem kapui. Sátán seregei pedig körülveszik a várost, és felkészülnek az ostromra. Krisztus ekkor ismét megmutatja magát az ellenségnek. Messze a város felett, fényes arany alapzatú trónon ül az Isten Fia, és körülötte országának polgárai. Nincs nyelv, amely el tudná mondani, nincs toll, amely le tudná írni Krisztus hatalmát és fenségét. Az Örökkévaló Atya dicsősége betakarja a Fiút, betölti Isten Városát, és a kapukon át beragyogja az egész földet. A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat. Majd azok következnek, akiknek a jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek mondta; és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek hitükért. Mögöttük pedig a "nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből... a trón előtt és a Bárány előtt... fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak" (Jel 7:9). Harcuknak vége. A győzelmet kivívták. A versenyt megfutották és megnyerték. A pálmaág a kezükben győzelmüket szimbolizálja; a fehér ruha pedig Krisztus makulátlan szentségét jelképezi, amely most már az övék. A megváltottak dicsénekbe kezdenek. Énekük az ég boltozatán visszaverődve betölti a levegőeget. "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!" (Jel 7:10). Az angyalok és a szeráfok ajkáról is az imádat hangja csendül. Sátán hatalmának és gonoszságának láttán a megváltottak most értik meg igazán, hogy csak egy hatalom - a Krisztusé - tehette őket győztesekké. Abban a fénylő sokaságban senki sem tulajdonítja a saját érdemeinek az üdvösséget, saját erejének és jóságának a győzelmet. Tetteikről, szenvedéseikről említés sem történik. Minden ének tartalma, minden himnusz mondanivalója ez: Az üdvösség a mi Istenünké és a Bárányé! A föld és a menny összesereglett lakóinak jelenlétében megtörténik Isten Fiának megkoronázása. Majd a királyok Királya, aki megkapta a legnagyobb méltóságot és hatalmat, ítéletet mond a kormányzata ellen lázadókra, és végrehajtja ítéletét törvényének áthágóin és népe sanyargatóin. Isten prófétája ezt mondja: "Láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:11-12). A gonoszoknak, mihelyt a könyvek megnyílnak, és Jézus rájuk tekint, minden bűnük eszükbe jut. Meglátják, hol tért le lábuk a tisztaság és a szentség útjáról. Rádöbbennek, hogy gőgjükkel és lázadásukkal milyen súlyosan megsértették Isten törvényét. A megejtő kísértések, amelyeket bűnös életükkel hívtak ki, az áldások, amelyekkel visszaéltek, Isten küldöttei, akiket semmibe vettek, az intések, amelyeket elvetettek, a gazdagon áradó kegyelem, amelyet konok, megátalkodott szívük visszautasított - mind megjelennek. És mintha tüzes betűkkel íródnának eléjük! A trón felett feltűnik a kereszt. Körképszerűen felsorakoznak Ádám megkísérlésének és bukásának jelenetei, és a nagy megváltási terv egymást követő eseményei: a nyomorúságos környezet, amely a Megváltót születésekor fogadta; a gyermek Jézus engedelmessége és szerénysége; keresztsége a Jordán vizében; pusztai böjtje és megkísértése; ahogy szolgált az embereknek, a menny legdrágább áldásait kínálva nekik; jótékony és irgalmas cselekedeteivel zsúfolt napjai; a hegyek magányában imával töltött, átvirrasztott éjszakái; az irigykedő, gyűlölködő, gonosz cselszövések, amelyekkel jótetteit viszonozták; a megdöbbentő, megmagyarázhatatlan vívódás a Gecsemáné-kertben az egész világ bűneinek nyomasztó súlya alatt; a gyötrelem éjszakájának félelmes eseményei; ahogy kiszolgáltatták a gyilkos csőcseléknek; ahogy ellenkezés nélkül tűrte, hogy elfogják, miközben legkedvesebb tanítványai elhagyták, és foglyul ejtői Jeruzsálem utcáin durván hajtották; ahogy az Isten Fiát diadalmasan bemutatták Annásnak; ahogy a főpap palotájában, Pilátus törvénytermében, a gyáva, kegyetlen Heródes udvarában gúnyolták, sértegették, kínozták és halálra ítélték - mind elevenen lejátszódik. Majd a végső jelenetek tárulnak a hullámzó tömeg elé - a Golgota felé vezető utat taposó türelmes Szenvedő; a kereszten függő mennyei Fejedelem; a haláltusáján nevető gőgös papok és gúnyolódó csőcselék; a természetfölötti sötétség; a hullámzó föld, a megrepedt sziklák, a megnyílt sírok - jelezve azt a pillanatot, amikor a világ Megváltója kilehelte lelkét. E rettenetes jelenetek a valóságnak megfelelően játszódnak le. Sátán, angyalai és alattvalói nem tudják szemüket levenni a maguk kovácsolta eseményekről. Mindenki visszaemlékszik a maga szerepére. Heródes, aki Betlehemben meggyilkolta az ártatlan gyermekeket, hogy megszabaduljon Izrael Királyától; az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkén szárad Keresztelő János vére; a gyenge, megalkuvó Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, a főemberek és az őrjöngő tömeg, akik ezt kiáltották: "Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon!". Mindnyájan látják vétkük szörnyűségét. És miközben az üdvözült sereg " Ő meghalt értem! " kiáltással a Megváltó lábához teszi koronáját, ők hasztalan próbálnak elrejtőzni Krisztus tekintetének mennyei fenségétől, amely túlszárnyalja a nap ragyogását. Krisztus apostolai - a hős Pál, a szenvedélyes Péter, a szeretett és szerető szívű János, valamint hűséges testvéreik is ott vannak a megváltottak sokaságában, és velük a mártírok hatalmas serege; a falakon kívül pedig - minden hitvány és förtelmes dologgal együtt - azok, akik üldözték, börtönbe vetették és megölték őket. Néró - e kegyetlen és erkölcstelen szörnyeteg - látja azok boldogságát és megdicsőülését, akiket egykor megkínzott, és akiknek határtalan szenvedésében gyönyörködött. Néró anyja is tanúja saját tettei gyümölcsének, annak, hogy miként öröklődtek fiában az ő jellemének gonosz vonásai, a szenvedélyek, amelyek az ő befolyása és példája nyomán fejlődtek ki és erősödtek meg fiában, és olyan bűncselekményekben gyümölcsöztek, amelyek megremegtették a világot. Vannak ott pápista papok és főpapok, akik Krisztus követőinek vallották magukat, de Isten népének lelkiismeretét úgy akarták elfojtani, hogy kínpadra, börtönbe és máglyára küldték őket. Ott vannak a gőgös pápák, akik Isten fölé emelték magukat, akiknek volt bátorságuk arra, hogy a Magasságos törvényét megváltoztassák. Az úgynevezett egyházatyáknak lesz mivel elszámolniuk Isten előtt, de szívesen elmenekülnének e számadás elől. Túl későn látják be, hogy a Mindenható féltőn őrzi törvényét, és korántsem fogja igazolni a bűnöst. Most ismerik csak fel, hogy Krisztus azonosul szenvedő népének érdekeivel. Most érzik szavainak súlyát: "Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40). Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál. Ekkor mindenki előtt világossá válik, hogy a bűn zsoldja nem a csodálatos függetlenség, nem az örök élet, hanem rabság, romlás és halál. A gonoszok látni fogják, mit vesztettek lázadó életükkel. Az "igen-igen nagy örök dicsőséget" semmibe vették, amikor Isten felkínálta nekik. De milyen kívánatosnak tűnik most! "Mindez az enyém lehetett volna - kesergi az elveszett ember -, de én eldobtam magamtól. Ó, micsoda elvakultság! Nyomorúsággal, gyalázattal és reménytelenséggel cseréltem fel a békességet, boldogságot és dicsőséget. " Belátják, hogy Isten jogosan rekeszti ki őket a mennyből. Életükkel ezt vallották: "Nem akarjuk, hogy Ő (Jézus) uralkodjék rajtunk!" A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják kezében a mennyei törvénytáblákat - a tilalmakat, amelyeket semmibe vettek és áthágtak. Tanúi a megváltottak kitörő csodálatának és elragadtatott imádatának; és miközben az ének hangja végigzúg a városon kívül rekedt tömeg felett, egy emberként kiáltják: "Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya! " (Jel 15:3) - és térdre hullva imádják az élet Fejedelmét. Sátán kővé meredve nézi Krisztus dicsőségét és méltóságát. Ő, aki valamikor oltalmazó kérub volt, tudja, honnan esett ki. Hogy megváltozott, milyen mélyre süllyedt a fénylő szeráf, a "hajnal fia"! A tanácsból, amelyben egykor megbecsült helye volt, örökre ki van rekesztve. Látja, hogy az Atya közelében dicsőségét elfedezve áll valaki. Sátán látja, amikor egyhatalmas angyal Krisztus fejére teszi a koronát, és tudja, hogy ő kapta volna ezt a megtisztelő feladatot. Eszébe jut régi hazája, amelynek ő is ártatlan és feddhetetlen lakója volt; a béke és a boldogság, amelyet ő is élvezett addig, amíg nem kezdett Isten ellen zúgolódni, és Krisztusra irigykedni. Vádaskodott, lázadozott, hazudozott, hogy megnyerje az angyalok rokonszenvét és támogatását. És amikor Isten bocsánatot kínált neki, ő semmit nem tett saját gyógyulása érdekében. Ezek az emlékképek mind felidéződnek benne. Elgondolkozik azon a munkán is, amit az emberek között végzett, és e munka következményein - egymás közti ellenségeskedésükön, a rettenetes mészárlásokon, birodalmak emelkedésén és bukásán, királyságok megdöntésén, a kavargások, harcok és forradalmak hosszú során. Eszébe jut, milyen szívósan támadta Krisztus munkáját, és miként próbálta az embert mindjobban lezülleszteni. Látja, hogy ördögi ármánykodásával nem tudta megrontani azokat, akik Jézusba vetették bizalmukat. Birodalmára, fáradságos munkájának gyümölcsére tekintve csak kudarcot és pusztulást lát. Most elhitette a tömeggel, hogy Isten városa könnyű zsákmány lesz. De ő tudja, hogy ez nem igaz. A nagy küzdelemben újra és újra vereséget szenvedett, és meghódolásra kényszerült. Nagyon jól ismeri az Örökkévaló hatalmát és méltóságát. A nagy lázadó mindig igazolni akarta magát. Be akarta bizonyítani, hogy a lázadásért Isten kormányzása a felelős. E roppant intelligencia minden képességét erre a célra összpontosította. Megfontoltan, tervszerűen dolgozott, és bámulatos sikerrel fogadtatta el tömegekkel a hosszú küzdelemre adott magyarázatát. Az összeesküvés elindítója évezredeken át igazságként adta elő a hazugságot. De most ütött az óra, amikor a lázadás véglegesen meghiúsul, és Sátán története és jelleme lelepleződik. Krisztus trónfosztására, népének elpusztítására és Isten városának elfoglalására tett utolsó nagy erőfeszítésével az őscsaló egészen lerántja álarcát. A vele szövetkezők észreveszik a vállalkozás teljes kudarcát. Krisztus követői és a hűséges angyalok szemlélői az Isten kormányzása elleni fondorkodás kiteljesedésének. És mindenki elborzad tőle. Sátán látja, hogy lázadása, amelyre senki nem kényszerítette, alkalmatlanná tette a mennyei életre. Képességeit az Isten elleni harcban gyakorolta. A menny tisztasága, békéje és harmóniája mérhetetlen gyötrelem lenne számára. Isten irgalma és igazságossága ellen emelt vádjai elnémulnak. A gyalázat, amellyel Jahvét akarta illetni, teljesen visszahull reá. És Sátán most leborul, és beismeri, hogy Isten jogosan ítélte el. "Ki ne félne Téged, Uram! És ki ne dicsőítené a Te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted; mert a Te ítéleteid nyilvánvalókká lettek" (Jel 15:4). Minden kétely, amely a hosszú küzdelem során az igazság és tévelygés kérdésében felmerült, most tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének gyümölcsei minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalóak lesznek. Az egész világegyetem láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra. "Dicsér Téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid" (Zsolt 145:10). A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodni fog arról, hogy Ellen G. White A Nagy küzdelem 380 minden teremtmény boldogsága szorosan összefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva, az egész világegyetem - hűségesek és lázadók - egyként hirdetik: "Igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya!". Az a nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért hozott, világosan tárul a világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus elfoglalja jogos helyét, és fejedelemségek, hatalmasságok és minden néven nevezendő méltóságok fölé magasztosul. A reá váró örömért - hogy megdicsőítheti a fiak sokaságát - nem törődve a gyalázattal, elviselte a keresztet. Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még nagyobb az öröm és a dicsőség. A Megváltó rátekint a képmására átalakult megváltottakra, akiknek a jelleme Isten jellemének tökéletes tükre, és arca Királyuk arcának mása. Meglátja bennük lelke vajúdásának gyümölcsét, és elégedett. Majd olyan hangon, amelyet mind az igazak, mind a gonoszok tábora meghall, ezt mondja: "Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban. " És a trón körül álló fehérruhások dicsénekbe kezdenek: "Méltó, a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és dicsőséget és áldást" (Jel 5:12). Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, és meghajolni Krisztus főhatalma előtt, de jelleme változatlan marad. Elsöprő áradatként tör ki belőle ismét a lázadás. Eszeveszett dühében eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. És felkészül a menny Királya elleni utolsó elkeseredett harcra. Alattvalói közé rohan, és megpróbálja őket a maga dühével áthatni, és azonnali harcra indítani. De a megszámlálhatatlan milliók között, akiket ő csábított lázadásra, senki sem akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszok éppúgy gyűlölik Istent, mint Sátán, de ők felismerik helyzetük reménytelenségét, azt, hogy nem tudják Jahvét legyőzni. Démoni dühvel támadnak Sátánra, és azokra, akik eszközei voltak a megtévesztésben, mert haragjuk most már ő ellenük lobbant fel. Ezt mondja az Úr: "Mivel ollyá tevéd szívedet, minő az Isten szíve: azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. A sírgödörbe szállítnak alá. " "Elvesztélek, te oltalmazó kérub a tüzes kövek közül... A földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére... Tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek... Rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel" (Ez 28:6-8. 16-19). "A vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen. " "Haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden Ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket. " "Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük" (Ésa 9:5; 34:2; Zsolt 11:6). Istentől az égből tűz száll alá. A föld feltöredezik. Előkerülnek a föld mélyébe rejtett fegyverek. Emésztő lángokat lövell minden tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A föld is megolvad, és ami rajta van megég (Mal 4:1); 2Pt 3:10). A föld felszíne olyan, mint a megolvadt anyag - roppant nagy bugyborékoló tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája - "bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért" (Ésa 34:8). A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31). "Pozdorjá"-vá lesznek, "és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura" (Mal 4:1).Pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. "Cselekedeteik szerint" kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti. Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. "Nyugszik, csöndes az egész föld. (Az igazak) ujjongva énekelnek" (Ésa 14:7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. "Nagy sokaság szavát", "mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát" hallani, "mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható" (Jel 19:6). A földet pusztító tűz borítja, de az igazak biztonságban vannak a Szent Városban. Akik az első feltámadáskor léptek ki a sírjukból, azokon nincs hatalma a második halálnak. Míg Isten a gonoszoknak megemésztő tűz, népének nap és pajzs (Jel 20:6; Zsolt 84:12). "Láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala" (Jel 21:1). A tűz, amely a gonoszokat megemészti, megtisztítja a földet. Elsöpri az átok minden nyomát. Nincs örökké égő pokol, amely a megváltottakat a bűn félelmes következményeire emlékezteti. A bűnnek csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A megdicsőült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: "Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke" (Hab 3:4). A megsebzett oldalából folyó vér békéltette meg az embert Istennel. Ott van az Üdvözítő dicsősége, ott van az "Ő hatalmának rejteke". A Megváltó áldozata "elégséges ... a megtartásra"; ezért arra is van hatalma, hogy megsemmisítse azokat, akik Isten irgalmát semmibe vették. Jézus a megalázás nyomait a legmagasabb érdemjelként viseli. A Golgota sebei a Megváltót dicsőítik és hatalmát hirdetik az örök korszakon át. "Te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom" (Mik 4:8). Mióta a lángoló pallos az első emberpárt elzárta az Édentől, szent emberek várva várták ezt az időt, "Isten tulajdon népének" megváltását (Ef 1:14). Az ember a földet, amely eredetileg az ő birodalma volt, átjátszotta Sátánnak, és ez a hatalmas ellenség sokáig uralta. De Isten a megváltás terve útján visszaszerezte. Mindaz, ami elveszett a bűn miatt, "megtaláltatott". "Így szól az Úr,... aki alkotá a földet és teremté azt és megerősítés nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá" (Ésa45:18). Ez volt Isten eredeti szándéka a föld megteremtésével. És ez a terv most valóra vált; a földet örökké a megváltottak fogják lakni. "Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak" (Zsolt 37:29).  Sokan, attól félve, hogy az eljövendő örökség túlságosan anyagi jellegűnek tűnik, azokat az igazságokat is elspiritualizálják, amelyek otthonukként emlegetik örökségünket. Krisztus - amint tanítványainak ígérte - azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számukra. Akik hisznek Isten Igéjének tanításaiban, azok tudnak a mennyei lakóhelyekről. De még "szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik" (lKor 2:9). Az emberi nyelv alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden. A Biblia "hazá"-nak nevezi a szentek örökségét (Zsid 11:14-16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál. "Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. " "Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. " "Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt... Kezeik munkáját elhasználják választottaim" (Ésa 32:18; 60:18; 65:21-22). Ott "örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike". "A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik. " "Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy' kisgyermek őrzi azokat. " "Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén" - mondja az Úr (Ésa 35:1; 55:13; 11:6.9.). Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. "Halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás..., mert az elsők elmúltak. " "Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer" (Jel 21:4; Ésa 33:24). Az Új Jeruzsálem, a megdicsőült új föld fővárosa "ékes korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén". "Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz. " "A népek az ő világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. " Ezt mondja az Úr: " Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. " "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük" (Ésa 62:3; Jel 21:11.24; Ésa 65:9; Jel 21:3). "Éjszaka nem lesz" Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. "És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket" (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a  ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni. "Templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány" (Jel 21:22). Isten népének abban a kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval. "Most tükör által homályosan látunk" (lKor 13:12). Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét. A megváltottak kölcsönösen ismerni fogják egymást. A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és a legigazabb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden korszak hűségeseivel - akik megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében -, a szent kötelék, amely összekapcsol "minden nemzetség"-et "mennyen és földön" (Ef 3:15) - mind hozzájárul a megváltottak boldogságához. Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten elfelejtésére kísértő kegyetlen, ámító ellenség. Ott minden tehetség fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja elménket fárasztani, és erőnket kimeríteni. Ott a legnagyobb vállalkozások is véghezvihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új dolgok serkentgetik a lélek és a test képességeit. A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét - napokat, csillagokat és naprendszereket -, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre - a legparányibbtól a legnagyobbig - a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti. És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában. "Minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé, és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké (Jel 5:13).  A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.

JELENÉSEK 21

1Ezután új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt és tenger sem volt többé. 2És én, János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, felkészítve, mint a vőlegény számára felékesített menyasszony. 3És az égből hangos szózatot hallottam, amely ezt mondta: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga Isten lesz velük. 4És Isten letöröl szemükről minden könnyet és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.“

5Aki a királyi széken ül, ezt mondta: „Íme, mindent újjáteremtek.“ És ezt mondta nekem: „Írd meg, mert ezek a beszedek megbízhatóak és igazak.“

6És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. 7Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és ő pedig fiam lesz. 8De a gyáváknak, és hitetleneknek és utálatosoknak és gyilkosoknak és paráznáknak és varázslóknak és bálványimádóknak és hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.“

9És a hét angyal közül az egyik hozzám jött, akinél a hét utolsó csapással teli pohár volt, és ezt mondta nekem: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.“ 10És lélekben elvitt engem egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá. 11Benne volt az Isten dicsősége, és annak ragyogása hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspis kőhöz, 12és nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja és a kapukon tizenkét angyal, és a felírt nevek, Izrael fiai tizenkét törzsének nevei. 13Napkeletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu. 14A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának neve.

15Aki velem beszélt, annál egy arany mérővessző volt, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. 16És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost mérővesszővel: tizenkétezer futam, hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő. 17És megmérte annak kőfalát: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. 18És a kőfal jáspisból épült, a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. 19És a város kőfalának alapja drágakövekkel volt ékesítve. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt. 21A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy volt, minden egyes kapu egy gyöngy, és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.

22És templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma és a Bárány. 23És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége megvilágosította, és lámpása a Bárány. 24És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik dicsőségüket. 25Annak kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem is lesz ott. 26És a pogányok odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, 27és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik be vannak írva az élet könyvébe, amely a Bárányé.

Ki menti meg a Bolygót a pusztulástól? Ember avagy Isten ? A földet meg kell tisztítani a bűntől csak így lehet megmenteni a bolygót,és ezt Isten meg is teszi.

 A Föld pusztulása! "Az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól... Amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. És siratják őt, és jajgatnak őrajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, ... mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted" (Jel 18:5-10). "A föld kalmárai is", akik "az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak", "távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skárlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!" (Jel 18:11.3.15-17). Ezek a büntetések sújtják Babilont Isten haragjának napján. Babilon betöltötte gonoszságának mértékét. Ideje lejárt. Megérett a pusztulásra. Amikor Isten véget vet népe fogságának, rettenetes lesz azok ébredése, akik az élet nagy harcában mindent elvesztettek. A kegyelemidő alatt Sátán csalásaitól elvakultan megindokolták vétkeiket. A gazdagok kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten törvényének áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni. De most elvesztik mindazt, ami által naggyá lettek; kifosztottak és védtelenek lesznek. Rémülten nézik bálványaik pusztulását, amelyek drágábbak voltak nekik, mint Alkotójuk. Földi gazdagságért és örömökért eladták lelküket, és nem az Isten mércéje szerinti gazdagságra törekedtek. Ezért fulladt kudarcba az életük. Örömeik keserűségre változnak, kincseik elértéktelenedtek. Egy élet szerzeményei egy pillanat alatt válnak semmivé. A gazdagok siratják palotáik pusztulását, aranyuk és ezüstjük elvesztését. De panaszszavuk elhal, mert félnek, hogy bálványaikkal együtt ők is elpusztulnak. A gonoszok szíve tele van bánattal. De nem azt sajnálják, hogy elfeledkeztek Istenről és embertársaikról, hanem azt, hogy Isten győzött. Bűneik következményeit siratják, de gonoszságukat nem bánják meg. Minden követ megmozgatnának a győzelemért. A világ látja, hogy azoknak, akiket kigúnyolt, kinevetett és pusztulásra szánt, nem árt a ragály, a fergeteg és a földrengés. Aki megemésztő tűz a törvényszegőnek, biztos menedék népének. A lelkész, aki az emberek kegyeiért feláldozta az igazságot, most meglátja tanításainak jellegét és következményeit. Nem kétséges, hogy a Mindenható szeme elkísérte a szószékre, figyelte, amikor az utcán járt, és amikor emberek ügyeivel foglalkozott. Minden lelki hatás,  minden leírt sor, minden kimondott szó, minden cselekedet, amely hamis nyugalmat kínált, az embereknek magvetés volt; és a magvető a szerencsétlen, elveszett lelkekben most láthatja munkájának gyümölcsét. Az Úr így szól: "Hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség. " "Megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam" (Jer 8:11; Ez 13:22). "Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait... Ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát. " "Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje... És nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezéreinek" (Jer 23:1-2; 25:34-35) . A papság és a nép belátja, hogy nem törekedett az Istennel való kapcsolatra. Felismerik, hogy lázadtak az igaz és igazságos törvények szerzője ellen. A mennyei elvek elvetésével a bűn, a viszály, a gyűlölet és a gonoszság ezer és ezer forrását fakasztották fel, mígnem a föld egy nagy harcmezővé, erkölcsi fertővé vált. Ez a kép tárul most azok elé, akik elvetették az igazságot, és melengették a tévelygést. Nyelv nem tudja kifejezni, mennyire vágynak az engedetlenek és a hitehagyók arra, amit örökre elvesztettek - az örök életre. Azok, akiket a világ képességükért és ékesszólásukért bálványozott, most igazi megvilágításban látják ezeket. Felismerik, mit játszottak el törvényszegésükkel, és azok lábához esnek, akiknek a kitartását semmibe vették, kigúnyolták, és most beismerik, hogy Isten őket is szerette. Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevevésére biztatták, és arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek tombolnak a dühtől. "Elvesztünk! - kiáltják -, és ti okoztátok pusztulásunkat!" És rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják. Mindenütt folyik a harc, és ömlik a vér. "Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, Ő minden testnek ítélő bírája, a hitetleneket fegyverre veti" (Jer 25:31). Hatezer évig folyt a nagy küzdelem. Isten Fia és a menny követei harcoltak a gonoszság hatalma ellen. Inteni, tanítani, menteni akarták az embereket. Most már mindenki döntött. A gonoszok teljesen Sátán mellé álltak az Isten elleni harcban. Ütött az óra, hogy Isten megvédje sárba tiport törvényének tekintélyét. Ez a küzdelem nemcsak Sátán ellen, hanem az emberek ellen is folyik. "Pere van az Úrnak a népekkel... a bűnösöket kardélre hányja!" (Jer 25:31) Megkapták a szabadulás jegyét azok, "akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek". Most elindul a halál angyala - az ezékieli látomás öldöklő fegyverrel ábrázolt angyala -, aki ezt a parancsot kapta: "Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el" (Ez 9:4.6). Az öldöklés a nép állítólagos lelki őrei között kezdődik. Először a hamis őröknek kell elpusztulniuk. Nincs irgalom, nincs kímélet. Férfiak, asszonyok, hajadonok és kisgyermekek együtt pusztulnak el. "Az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé" (Ésa 26:21). "És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk, éspedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét" (Zak 14:12-13). Isten elegyítetlen haragjának félelmetes kiáradásakor elhullanak a föld gonosz lakói az ádáz indulattal vívott eszeveszett harcban - papok, hatalmasságok, a nép, gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek. "És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, el sem temettetnek" (Jer 25:33). Amikor Krisztus eljön, a gonoszokat eltörli a föld színéről. Megemésztődnek szájának leheletétől, és elpusztulnak dicsőségének fényétől. Krisztus elviszi népét Isten városába, és a föld lakatlan lesz. "Ímé az Úr megüresíti a földet, és elpusztítja azt, és elfordítja színét, és elszéleszti lakóit! " " Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet." "Mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói" (Ésa 24:1.3. 5--6) . Az egész föld olyan, mint egy kietlen pusztaság. A földrengés által elpusztított városok és falvak romjai, gyökerestől kitépett fák, a tengerből kivetett és a földből kiszakított töredezett sziklák hevernek szerte a föld felszínén, és roppant nagy üregek jelzik az alapjukról levált hegyek helyét. Ekkor lesz az az esemény, amelyet az engesztelési nap utolsó ünnepélyes mozzanata szimbolizált. Amikor a szentek szentjében véget ért a szolgálat, és a bűnért való áldozat vére által a templom megtisztult Izrael bűneitől, a főpap az élő bűnbakot az Úr elé állította, és a gyülekezet színe előtt megvallotta felette "Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és... azokat a baknak fejére" helyezte (3Móz 16:21). Amikor pedig a mennyei templomban ér véget az engesztelés munkája, Isten és a mennyei angyalok, valamint a megváltott sereg színe előtt Jézus hasonlóképpen helyezi Isten népének bűneit Sátánra. Sátánnak minden bűnért, amelyre rávette az embert, felelnie kell. És miként a bűnbakot a főpap lakatlan vidékre küldte, Krisztus is száműzi Sátánt a puszta földre, a lakatlan és sivár pusztaságra. A Jelenések könyvének írója megjövendöli Sátán száműzését, a föld káosszá és kietlenné válását, és azt, hogy ez az állapot ezer esztendeig fog tartani. Az Úr második eljövetelének és a gonoszok elpusztulásának ábrázolása után a próféta így folytatja: "Láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. És megkötözé a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, és veté őt a mélységbe, és bezárá azt, és bepecsételé őfelette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre" (Jel 20:1-3). Hogy a "mélység" kifejezés a kusza és sötét földet jelenti, az nyilvánvaló más bibliai igékből. A föld "kezdetben" való állapotáról a Biblia azt mondja, hogy "kietlen és puszta ... és Betétség vala a mélység színén" (lMóz 1:2). A próféciából kitűnik, hogy ilyenné is alakul vissza, legalábbis részben. Jeremiás kijelenti: "Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. Nézek, és ímé a bő termőföld pusztává lőn; és minden városa összeomlott" (Jer 4:23-26). A kietlen föld lesz ezer esztendeig Sátánnak és gonosz angyalainak az otthona. A földhöz láncolt Sátánnak nem lesz lehetősége arra, hogy más világokat is felkeressen, és arra sem, hogy kísértse és megzavarja azokat, akik soha nem buktak el. Ilyen értelemben lesz megkötözve. Nem lesz a földön senki, aki felett hatalmát gyakorolhatná. Meg lesz fosztva a csalás és a rontás lehetőségétől, ami hosszú századokon át egyedüli öröme volt. Ésaiás próféta, előre látva Sátán pusztulását, így kiált: "Miként estél alá az égből fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!... Ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet... Hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! Akik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza! " (Ésa 14:12-17). Sátán a hatezer éves lázadásával a "föld ama háborgatója" lett. "A föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza. " Hatezer éven át börtönébe zárta Isten népét, és örökre fogságában is tartotta volna. De Krisztus letörte a bilincseket, és szabadon bocsátotta a foglyokat. Isten még a gonoszokat is elzárja az ördög hatalmától. Sátán egyedül marad itt gonosz angyalaival, hogy meglássa a bűn átkos következményét. "A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, ki-ki az ő sírjában. l e pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally... Nem egyesülsz velük a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet" (Ésa 14:18-20). Sátán ezer évig mérhetetlen szenvedések között fog ide-oda kóborolni a kihalt földön, és nézi Isten törvénye elleni lázadásának következményeit. Bukása óta a szüntelen tevékenység száműzte életéből az elmélkedést. De amikor hatalmától meg lesz fosztva, gondolkozhat azon, mit csinált a mennyei kormányzat elleni lázadása óta. Félhet és retteghet az ijesztő jövőtől, amikor minden gonoszságáért szenvednie, és az általa okozott bűnökért bűnhődnie kell. Isten népének Sátán fogsága örömet és boldogságot hoz. Így szól a próféta: "Majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól, és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett, e gúnydalt mondod Babilon királya felett (aki itt Sátánt ábrázolja), és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak... ! Eltörte az Úr a gonoszok Ellen G. White A Nagy küzdelem 374 pálcáját, az uralkodónak vesszejét. Aki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatatlanul" (Ésa 14:3--6). Az első és második feltámadás közötti ezer év alatt ítélet folyik a gonoszok felett. Pál apostol írásaiból kitűnik, hogy ez az ítélet a második adventet fogja követni. "Idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait" (lKor 4:5). Dániel kijelenti, hogy amikor "eljöve az Öregkorú", "ítélet adaték a magasságos egek szemeinek" (Dán 7:22). Ekkor az igazak mennyei királyokként és papokként uralkodnak. János ezt mondja a Jelenések könyvében: "Láték királyi székeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel. " "Lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig" (Jel 20:4.6). Erről mondta Pál, hogy "a szentek a világot ítélik meg" (lKor 6:2). Krisztussal együtt ítélkeznek a gonoszokon. Összevetik tetteiket a törvénykönyvvel, a Bibliával, és mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint; és ez az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe. Krisztus és népe Sátánt és angyalait is megítéli. Pál ezt mondja: "Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni?" (lKor 6:3). Júdás pedig kijelenti, hogy "az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta" (Jud 6). A második feltámadás az ezer esztendő végén lesz. Ekkor a gonoszok feltámadnak, és megjelennek Isten előtt, hogy "a megírott ítélet"-et végrehajtsák rajtuk. A Jelenések könyvének írója, miután látta az igazak feltámadását, így szólt: "A többi halottak ...meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő" (Jel 20:5). Ésaiás pedig ezt mondja a gonoszokról: "Összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak" (Ésa 24:22

 jelenések 20:11 .

És láttam egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek szeme elől eltűnt a föld és az ég, úgyhogy helyük sem volt található. 12És láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket, állni Isten előtt, és könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, amely az élet könyve, és a halottakat azokból ítélték meg cselekedeteik szerint, amik a könyvekbe voltak írva. 13És a tenger kiadta a benne lévő halottakat, és a halál és a pokol is kiadta az ott lévő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. 14A halál és pokol belevettetett a tűz tavába. A tűz tava a második halál 15És ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Ferenc pápa: Őrizd meg a teremtést, vagy nézz szembe Isten ítéletével 2021. november 11Írta: Andy Roman 3 hozzászólás Ferenc pápa elérte a klímahisztéria csúcspontját azzal a kijelentésével, hogy szembe kell néznie Isten ítéletével. Ez a félelem taktika a COP26-on összegyűlt vezetők manipulálását célozza. 2021. november 9-én Ferenc pápa arra kérte a katolikusokat, hogy imádkozzanak gyümölcsöző eredményért a COP26 összejövetelén zajló klímatárgyalások során. A pápa azt mondta: „Reméltem, hogy részt vehetek a glasgow-i COP26 találkozón, és egy kis időt tölthetek Önnel, bármilyen rövid is. Sajnálom, hogy ez nem bizonyult lehetségesnek. Örülök, hogy ma csatlakozol az imához szándékaimért és ennek az összejövetelnek a gyümölcsöző kimeneteléért, amelynek célja korunk egyik nagy erkölcsi kérdésének megvitatása volt : Isten teremtésének megőrzése, amelyet művelendő kertként kaptunk, és mint emberi családunk közös otthona… Fogy az idő; ezt az alkalmat nem szabad elvesztegetni, nehogy szembe kelljen néznünk Isten ítéletével, amiért nem vagyunk hűséges sáfárok a ránk bízott világban . [1] Az éghajlatváltozás „korunk egyik legnagyobb morális kérdése?” Hol van ez kifejezve a 10 parancsolatban? Úgy tűnik, minden hisztéria és világvége-jóslat a klímaválság miatti világvégéről meghiúsult. A „tudományról” és az olvadó jégsapkákról, a történelmi aszályokról, a hatalmas tüzekről és más természeti katasztrófákról szóló úgynevezett érvek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy az embereket ráriadják az üvegházhatású gázok kibocsátásának (CO2) csökkentésére. Ferenc pápa most azt a további fenyegetést is hozzátette, hogy „Isten ítéletével” kell szembenéznie, amiért nem cselekszik azonnal a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatban. Még egyszer: hol beszél Isten törvénye a fosszilis tüzelőanyagokról? Vajon a szén, az olaj és a földgáz használata Isten ítéletét hozza rajtunk? Ez az új evangélium, és az „energia” lett a „nagy erkölcsi kérdés” ma? Ezt üzeni Ferenc pápa a világnak. Miért ragaszkodik a pápa ahhoz, hogy ezzel az új zöld propagandával semmisítse meg Krisztus evangéliumát? Nem ezt mondja Isten szava. Isten haragja nem száll le a világra, mert otthonainkat és járműveinket szénalapú energiával látjuk el. Ez szándékosan elferdíti a bibliai igazságot, miközben figyelmen kívül hagyja napjaink valódi erkölcsi kérdéseit: „Mert Isten haragja megjelenik a mennyből az emberek minden istentelensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamisságban tartják… Mert amikor megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem is hálálkodtak; de hiábavalókká váltak képzeletükben, és balga szívük elsötétült. Bölcsnek vallván magukat, bolondok lettek, és a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó emberhez, madarakhoz, négylábú vadállatokhoz és csúszómászókhoz hasonlatos képpé változtatták. Róma 1:18-23. Isten ítéletei a bűnre és az engedetlenségre fognak esni. Krisztus evangéliuma az ember erkölcsi gonoszságával foglalkozik. Üzenet ez, amely megfeddi a kor divatos bűneit, és felszólítja a férfiakat és a nőket, hogy forduljanak el tőlük. De a népegyházak ma nem ezt teszik. Többé nem hangsúlyozzuk erkölcsi kötelességeinket, amelyekkel tartozunk Istennek a parancsolatainak betartásával. És amikor a hitehagyott kereszténység elmulasztja ezeket a bibliai figyelmeztetéseket, és ehelyett klímahisztéria terjesztésére használja fel befolyását, akkor ők is Isten ítéleteinek címzettjei lesznek. „Tehát te, embernek fia, őrzővé tettelek téged Izrael háza előtt; azért hallod az igét az én számból, és figyelmeztesd őket tőlem . Amikor azt mondom a gonosznak: Ó, gonosz ember, bizony meghalsz; ha nem szólsz, hogy figyelmezd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz meghal az ő vétkében; de az ő vérét kérem a kezedből ." Ezékiel 33:7, 8. Ferenc pápa most az új zöld társadalom szócsöve. Nem az éghajlatváltozásról van szó; politikáról, hatalomról, ellenőrzésről és pénzről szól. 100 billió dollárt ígértek a globalisták „zöld” projektekre . [2] A klímaváltozás mozgalma álvallásosok, álközgazdászok, áltudósok és korrupt, kapzsi politikusok keverékévé vált. Manipulálják és kihasználják a klímaválságot, a Covid-19 világjárványt és az új globális pénzügyi válságot saját személyes ambícióik érdekében. A bolygó jövőjére vonatkozó szörnyű jóslatok végtelen listája lesz a környezeti és egyéb társadalmi/politikai aggályok kitalálásával vagy mélyen eltúlzásával. A szocialista forradalmároknak mindent válsággá vagy egzisztenciális fenyegetéssé kell tenniük, hogy megkerüljék reprezentatív kormányzati rendszerünket, és rákényszerítsék „progresszív” marxista víziójukat az Egyesült Államokra és a társadalom többi részére. Ha a napirendjük ellen beszél, cenzúrázni fog. Ha megkérdőjelezi népszerű és globalista narratívájukat, akkor töröljük. Ha megkérdőjelezi az éghajlatváltozás „tudományát”, „tudománytagadónak” fogják nevezni. Ha kritizálod a pápai új világrendet, akkor hazai terroristának számítanak. Nincs abban semmi rossz, ha olyan politikákat támogatunk, amelyek tiszta levegőt és vizet biztosítanak számunkra. De ezt a világvége-retorikát és pánikot, amelyet ma hallunk, arra használják, hogy kommunista stílusú kényszerrel és tekintélyelvű taktikákkal világunk példátlan átalakulását idézzék elő, és a cél egy passzív és engedelmes nyilvánosság megteremtése. Globális vagy nemzeti válság esetén az elnök egyszerűen aláírhatja a végrehajtó parancsot ideológiájuk előmozdítása érdekében. Tragikus módon az éghajlatváltozási mozgalom a politikai és vallási globalisták nagy hatalomrablóvá vált, és a prófécia azt mondja, hogy ezt a hatalmat rosszra, nem pedig jóra fogják használni: "A föld királyai paráznaságot követtek el , és a föld lakói megrészegedtek paráznaságának borától." Jelenések 17:2. "Ezeknek egy az esze, és hatalmukat és erejüket a fenevadnak adják ." Jelenések 17:13. „ Ezek háborúznak a Bárány ellen , és a Bárány legyőzi őket, mert ő az urak Ura és a királyok Királya.” Jelenések 17:14. „Mert Isten azt a szívükbe helyezte, hogy teljesítsék az ő akaratát, megegyezzenek, és adják országukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek Isten beszédei .” Jelenések 17:17. "És az asszony, akit láttál, az a nagy város (Róma) , amely uralkodik a föld királyai felett." Jelenések 17:18.

 

Ferenc pápa: Őrizd meg a teremtést, vagy nézz szembe Isten ítéletével

2021. november 11Írta: Andy Roman  3 hozzászólás

Ferenc pápa elérte a klímahisztéria csúcspontját azzal a kijelentésével, hogy szembe kell néznie Isten ítéletével. Ez a félelem taktika a COP26-on összegyűlt vezetők manipulálását célozza. 2021. november 9-én Ferenc pápa arra kérte a katolikusokat, hogy imádkozzanak gyümölcsöző eredményért a COP26 összejövetelén zajló klímatárgyalások során. A pápa azt mondta:

„Reméltem, hogy részt vehetek a glasgow-i COP26 találkozón, és egy kis időt tölthetek Önnel, bármilyen rövid is. Sajnálom, hogy ez nem bizonyult lehetségesnek. Örülök, hogy ma csatlakozol az imához szándékaimért és ennek az összejövetelnek a gyümölcsöző kimeneteléért, amelynek célja korunk egyik nagy erkölcsi kérdésének megvitatása volt : Isten teremtésének megőrzése, amelyet művelendő kertként kaptunk, és mint emberi családunk közös otthona…   Fogy az idő; ezt az alkalmat nem szabad elvesztegetni, nehogy szembe kelljen néznünk Isten ítéletével, amiért nem vagyunk hűséges sáfárok a ránk bízott világban . [1]

Az éghajlatváltozás „korunk egyik legnagyobb morális kérdése?” Hol van ez kifejezve a 10 parancsolatban? Úgy tűnik, minden hisztéria és világvége-jóslat a klímaválság miatti világvégéről meghiúsult. A „tudományról” és az olvadó jégsapkákról, a történelmi aszályokról, a hatalmas tüzekről és más természeti katasztrófákról szóló úgynevezett érvek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy az embereket ráriadják az üvegházhatású gázok kibocsátásának (CO2) csökkentésére. Ferenc pápa most azt a további fenyegetést is hozzátette, hogy „Isten ítéletével” kell szembenéznie, amiért nem cselekszik azonnal a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatban.

Még egyszer: hol beszél Isten törvénye a fosszilis tüzelőanyagokról? Vajon a szén, az olaj és a földgáz használata Isten ítéletét hozza rajtunk? Ez az új evangélium, és az „energia” lett a „nagy erkölcsi kérdés” ma? Ezt üzeni Ferenc pápa a világnak. Miért ragaszkodik a pápa ahhoz, hogy ezzel az új zöld propagandával semmisítse meg Krisztus evangéliumát? Nem ezt mondja Isten szava. Isten haragja nem száll le a világra, mert otthonainkat és járműveinket szénalapú energiával látjuk el. Ez szándékosan elferdíti a bibliai igazságot, miközben figyelmen kívül hagyja napjaink valódi erkölcsi kérdéseit:

„Mert Isten haragja megjelenik a mennyből az emberek minden istentelensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamisságban tartják… Mert amikor megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem is hálálkodtak; de hiábavalókká váltak képzeletükben, és balga szívük elsötétült. Bölcsnek vallván magukat, bolondok lettek, és a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó emberhez, madarakhoz, négylábú vadállatokhoz és csúszómászókhoz hasonlatos képpé változtatták. Róma 1:18-23.

Isten ítéletei a bűnre és az engedetlenségre fognak esni. Krisztus evangéliuma az ember erkölcsi gonoszságával foglalkozik. Üzenet ez, amely megfeddi a kor divatos bűneit, és felszólítja a férfiakat és a nőket, hogy forduljanak el tőlük. De a népegyházak ma nem ezt teszik. Többé nem hangsúlyozzuk erkölcsi kötelességeinket, amelyekkel tartozunk Istennek a parancsolatainak betartásával. És amikor a hitehagyott kereszténység elmulasztja ezeket a bibliai figyelmeztetéseket, és ehelyett klímahisztéria terjesztésére használja fel befolyását, akkor ők is Isten ítéleteinek címzettjei lesznek.

„Tehát te, embernek fia, őrzővé tettelek téged Izrael háza előtt; azért hallod az igét az én számból, és figyelmeztesd őket tőlem . Amikor azt mondom a gonosznak: Ó, gonosz ember, bizony meghalsz; ha nem szólsz, hogy figyelmezd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz meghal az ő vétkében; de az ő vérét kérem a kezedből ." Ezékiel 33:7, 8.

Ferenc pápa most az új zöld társadalom szócsöve. Nem az éghajlatváltozásról van szó; politikáról, hatalomról, ellenőrzésről és pénzről szól. 100 billió dollárt ígértek a globalisták „zöld” projektekre . [2] A klímaváltozás mozgalma álvallásosok, álközgazdászok, áltudósok és korrupt, kapzsi politikusok keverékévé vált. Manipulálják és kihasználják a klímaválságot, a Covid-19 világjárványt és az új globális pénzügyi válságot saját személyes ambícióik érdekében. A bolygó jövőjére vonatkozó szörnyű jóslatok végtelen listája lesz a környezeti és egyéb társadalmi/politikai aggályok kitalálásával vagy mélyen eltúlzásával.

A szocialista forradalmároknak mindent válsággá vagy egzisztenciális fenyegetéssé kell tenniük, hogy megkerüljék reprezentatív kormányzati rendszerünket, és rákényszerítsék „progresszív” marxista víziójukat az Egyesült Államokra és a társadalom többi részére. Ha a napirendjük ellen beszél, cenzúrázni fog. Ha megkérdőjelezi népszerű és globalista narratívájukat, akkor töröljük. Ha megkérdőjelezi az éghajlatváltozás „tudományát”, „tudománytagadónak” fogják nevezni. Ha kritizálod a pápai új világrendet, akkor hazai terroristának számítanak.

Nincs abban semmi rossz, ha olyan politikákat támogatunk, amelyek tiszta levegőt és vizet biztosítanak számunkra. De ezt a világvége-retorikát és pánikot, amelyet ma hallunk, arra használják, hogy kommunista stílusú kényszerrel és tekintélyelvű taktikákkal világunk példátlan átalakulását idézzék elő, és a cél egy passzív és engedelmes nyilvánosság megteremtése. Globális vagy nemzeti válság esetén az elnök egyszerűen aláírhatja a végrehajtó parancsot ideológiájuk előmozdítása érdekében. Tragikus módon az éghajlatváltozási mozgalom a politikai és vallási globalisták nagy hatalomrablóvá vált, és a prófécia azt mondja, hogy ezt a hatalmat rosszra, nem pedig jóra fogják használni:

• "A föld királyai paráznaságot követtek el , és a föld lakói megrészegedtek paráznaságának borától." Jelenések 17:2.
• "Ezeknek egy az esze, és hatalmukat és erejüket a fenevadnak adják ." Jelenések 17:13.
• „ Ezek háborúznak a Bárány ellen , és a Bárány legyőzi őket, mert ő az urak Ura és a királyok Királya.” Jelenések 17:14.
• „Mert Isten azt a szívükbe helyezte, hogy teljesítsék az ő akaratát, megegyezzenek, és adják országukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek Isten beszédei .” Jelenések 17:17.
• "És az asszony, akit láttál, az a nagy város (Róma) , amely uralkodik a föld királyai felett." Jelenések 17:18.
  
  Az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól... Amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. És siratják őt, és jajgatnak őrajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, ... mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted" (Jel 18:5-10).

• JELENÉSEK 18

  1Ezek után láttam egy másik angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt és dicsősége beragyogta a földet. 2És kiáltott teljes erejéből, hangos szóval:

  „Leomlott, leomlott a nagy Babilon,

  és az ördögöknek lett lakóhelyévé,

  mindenféle tisztátlan léleknek tömlöcévé,

  és mindenféle tisztátalan és utálatos madárnak tömlöcévé.

  3Mert paráznasága haragjának borából ivott minden nép,

  és a föld királyai vele paráználkodtak,

  és a föld kalmárai az ő tobzódásának javaiból gazdagodtak meg.“

  4Egy másik szózatot is hallottam a mennyből, amely ezt mondta:

  „Fussatok ki belőle, én népem,

  hogy ne legyetek részesei bűneiben,

  és ne kapjatok a rámért csapásokból.

  5Mert bűnei az égig hatoltak,

  és Isten megemlékezett gonoszságairól.

  6Fizessetek úgy neki, ahogy ő fizetett nektek,

  és adjátok kétszeresen vissza cselekedetei szerint:

  abba a pohárba, amelyet ő megtöltött, kétszeresen töltsetek neki.

  7Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja szívében:

  Úgy ülök, mint egy királynő

  és nem vagyok özvegy

  és gyászt sem látok soha.

  8Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások:

  a halál, a gyász és az éhség

  és tűzzel égetik meg,

  mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.“

  9És siratják őt, és gyászolják a föld királyai, akik vele paráználkodtak és tobzódtak, amikor látják az ő megégettetésének füstjét. 10Kínjától való félelmük miatt távol megállva ezt mondják:

  „Jaj! Jaj! Te nagy város,

  Babilon, te hatalmas város,

  egy óra alatt utolért ítéleted!“

  11A föld kalmárai is siratják és gyászolják, mert áruikat már senki sem veszi: 12az aranyat, és ezüstöt, drágakövet és gyöngyöt, és gyolcsot és bíbort és selyem és skarlátruhákat, különféle tujafát és elefántcsontedényt, drága fából és rézből és vasból és márványból készült edényt, 13és fahéjat és illatszereket és keneteket és tömjént és bort és olajat és zsemlelisztet és gabonát és barmokat és juhokat és lovakat és kocsikat és rabokat és emberi lelkeket.

  14És a haszon, amit lelked kívánt, elveszett, és minden bőség és pompa eltávozott tőled, azokat többé meg nem találod. 15Ezeknek árusai, akik ezekből gazdagodtak meg, kínjától való félelmük miatt távol állnak, sírva és jajgatva, 16ezt mondják:

  „Jaj! Jaj! A nagy város,

  amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött

  és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel volt ékesítve, hogy elpusztult egy óra alatt ennyi gazdagság!“

  17És a kormányosok és a hajókon lévők mind és az evezősök, és akik a tengeren kereskedtek távol megálltak, 18és amikor meglátták égésének füstjét így kiáltottak: „Van-e hasonló e nagy városhoz?“ 19És port hintettek fejükre, sírva és jajgatva kiáltoztak:

  „Jaj! Jaj! Ez a nagy város,

  amelynek jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren,

  hogy elpusztult egyetlen óra alatt!

  20Örülj neki, te menny

  és ti szent apostolok és próféták,

  mert Isten értetek ítéletével megbüntette őket.“

  21És egy erős angyal, egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvett és a tengerbe dobta és így szólt:

  „Ilyen nagy hirtelen vettetik le Babilon,

  a nagy város és többé meg nem találják“.

  22És hárfások és zenészek és fuvolások és trombitások szava

  nem hallatszik benned többé,

  nem található benned egyetlen mesterség mestere sem,

  és nem hallatszik benned a malom zúgása sem,

  23és lámpa világossága benned nem fénylik többé,

  és nem hallatszik benned vőlegénynek és menyasszonynak szava sem,

  mert a te kalmáraid voltak a föld fejedelmei,

  mert a te varázslásodtól tévelyedett el minden nép:

  24de benne találtatott a prófétáknak és szenteknek vére,

  akiket megöltek a földön.