A SZOLGÁLAT NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELEI

  Részvét
  
  "Isten azt kívánja szolgáitól, hogy a részvét és a tiszta szeretet kapcsolja őket össze. A Krisztus szeretetéhez hasonló légkör, amely a hívő lelkét körülveszi, az élet illatává teszi őt, és Istent arra indítja, hogy fáradozásait megáldja. A kereszténység nem emel válaszfalat az emberek között, hanem egybekapcsolja őket egymással és Istennel.
  Figyeld meg, milyen szelíden és részvéttel foglalkozik az Úr az Ő teremtményeivel. Szereti tévelygő gyermekét és kérleli, hogy térjen vissza hozzá. Az Atya átkarolja bűnbánó fiát, gyűrűt húz ujjára, mely királyi méltóságának jele; az Atya köntöse takarja el rongyait - és mégis milyen sokan vannak, akik a tékozló fiúra nemcsak hogy közömbösen, hanem megvetéssel tekintenek. A farizeusokhoz hasonlóan mondják: "Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyebek." (Lk. 18:11) De mit gondoltok, vajon hogyan tekint Isten azokra, akik Krisztus munkatársainak vallják ugyan magukat, ám miközben a lélek a kísértések áradata ellen küzd, konokul, önzően és makacsul állnak ott, mint a példázatbeli idősebb fiú?
  Mily kevéssé osztjuk Krisztus részvétét, amely a legerősebb kapcsolat lenne Isten és közöttünk; részvét az elesett, vétkes, szenvedő lelkek iránt, akik halottak bűneikben! Az embertelen magatartás felebarátunkkal szemben a legnagyobb bűnünk. Sokan azt hiszik, hogy Isten igazságát képviselik, miközben szelídsége és nagy szeretete teljesen hiányzik belőlük. Gyakran azok, akikkel szemben keményen és szigorúan lépnek fel,  kísértések alatt nyögnek. Sátán harcol e lelkekkel, és a kemény, részvétlen szavak annyira elbátortalanítják őket, hogy a kísértő zsákmányai lesznek.
  Krisztusi együttérzésre van szükségünk; nemcsak azok iránt, akiket hibátlannak látunk, hanem azokért a szegény, szenvedő, harcoló lelkekért is, akik sokszor megtévednek, vétkeznek és megbánják bűneiket, akik megkísértettek és elcsüggedtek. Gyengeségeik iránti részvéttel menjünk felebarátainkhoz, olyan részvéttől áthatva, amelyet irgalmas Főpapunk érez." (A nagy Orvos lábnyomán, 163-164.)
  
  Becsületesség
  
  Kipróbált bátorságú és messzemenően becsületes férfiakra van szükség ma; olyan férfiakra, akik nem félnek felemelni szavukat az igazság mellett. Krisztus minden szolgájának mondom: hivatali kötelességeitek végzése során minden egyes cselekedeteteket a becsületesség jellemezze. A tizedet és a meghatározott célt szolgáló, rátok bízott pénzt azonnal juttassátok
  a helyére. Az Isten országára adott pénzt sohase használjátok fel saját szükségleteitekre, azt gondolva, hogy majd később visszatérítitek. Ezt tiltja az Úr. Az kísért titeket, aki mindenestől gonosz. Ha Isten szolgája az Úr kincstára számára pénzt vesz fel, akkor dátummal ellátott nyugtát állítson ki az adakozó részére, így - mielőtt a kísértés, hogy anyagi nehézségek miatt saját céljaira használja, tért hódítana szívében - félretéve azt, hogy ha kívánják, akkor bemutathassa.
  
  Összeköttetés Krisztussal
  
  A Főpásztorral való szoros összeköttetés a lelkészt Krisztus hű, élő helyettesévé, a világ világosságává teszi! Hitünk minden pontját világosan kell értenünk: azonban sokkal fontosabb, hogy a prédikátort az általa hirdetett igazság megszentelje.
  Az a munkás, aki a Krisztussal való szoros összeköttetés jelentőségét ismeri, állandóan növekvő vágyat, mindig gyarapodó képességet kap, hogy felfogja Isten szolgálatának jelentőségét. Ismerete gyarapszik, mert a növekedés a kegyelemben egyúttal a Szentírás megértésében való fejlődést is jelenti. Ő valóban Isten munkatársa. Felismeri, hogy ő csak eszköz, és hogy át kell adnia magát a Mesternek. Próbák érik, mert ezek nélkül soha nem ismerné fel a bölcsesség és tapasztalat hiányát. Azonban ha alázatosan és bizalommal keresi az Urat, minden próba áldására válik. Néha úgy tűnik majd, mintha vereséget szenvedne, de ezek látszólagosak, Isten eszközei a megjobbításra, amelyek által önismeretet és Isten iránti szilárdabb bizalmat kaphat. Ha elkövet is még hibákat, megtanulja, hogy ugyanazokba ne essen bele többé! Ellenálló képessége a gonosszal szemben megnövekedik és ezáltal példája jótékonyan hat másokra.
  
  Alázatosság
  
  Isten szolgája legyen nagyon alázatos. Aki az isteni dolgokban a legmélyebb tapasztalatokat szerezte, az van a legtávolabb a büszkeségtől és önfelmagasztalástól. Isten dicsőségéről emelkedett gondolatai vannak, ezért úgy érzi, hogy az Ő szolgálatában a legalacsonyabb tisztség is túlságosan megtisztelő számára. Nagyra értékeli Isten dicsőségét, és a legkisebb szolgálatot is megtiszteltetésnek tartja. Amikor Mózes negyven nap után lejött a hegyről, ahol Istennel volt együtt - nem tudva, hogy arca ragyog Isten dicsőségétől -, félelem fogta el azokat, akik látták őt.
  Pál nagyon szerényen vélekedett a keresztényi életben való előmeneteléről. Önmagáról mint a legnagyobb bűnösről beszélt: "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." (Fil. 3:12) Az Úr Pált mégis nagyra becsülte.
  Üdvözítőnk Keresztelő Jánost a legnagyobb prófétának nevezi, és mégis, amikor megkérdezték tőle, vajon ő-e a Krisztus, kijelentette, hogy nem méltó Ura sarujának megoldására. Amikor tanítványai panaszkodtak, hogy mindenki az új tanítóhoz csatlakozik, János emlékeztette őket arra, hogy ő csak előhírnöke volt annak, aki eljövendő.
  Ilyen lelkületű szolgákra van ma szükség. Az önteltekre, önmagukkal elégedettekre nincs szüksége Istennek. Urunk olyan követeket kíván, akik érzik, hogy szükségük van Krisztus engesztelő vérére, akik nem kérkedve, önelégülten vesznek részt a munkában, hanem a hit teljes bizonyosságával, és felismerik, hogy állandóan szükségük lesz Krisztus segítségére, hogy a lelkekkel bánni tudjanak.
  
  Komolyság
  
  Nagyobb komolyság nyilvánuljon meg. Az idő gyorsan múlik és nekünk emberekre van szükségünk, akik készek úgy munkálkodni, mint Krisztus. Nem elegendő, hogy csendes, imádkozó életet éljünk. Az elmélkedés önmagában  nem elégíti ki a világ szükségleteit. A vallás ne csak személyes életünket befolyásolja: legyünk széles látókörű, tetterős, komoly keresztények, akik vágynak arra , hogy az igazságot másokkal is közölhessék.
  Krisztusba vetett hittel mondjuk el az embereknek a megváltás hírét, és az üzenetet komoly, lelkiismeretes erőfeszítéssel tudassuk velük. Keressünk lelkeket, imádkozzunk és dolgozzunk értük. Buzgón könyörögjünk, odaadóan imádkozzunk. Egyhangú, élettelen imáinkat át kell formálnunk elmélyült, komoly, esedezésekké.
  
  Állhatatosság
  
  Sok állítólagos istenfélő ember jelleme tökéletlen és egyoldalú. Magatartásuk elárulja, hogy Krisztus iskolája tanulóiként feladataikat csak nagyon hiányosan tanulták meg. Némelyek, akik megtanulták Jézus szelídségét utánozni, nem követik az Ő igyekezetét a jó cselekvésében. Mások tevékenyek és buzgók, azonban dicsekvők; ők sohasem tanultak alázatosságot. Megint mások viszont Jézust teljesen kihagyják munkájukból. Kellemesen viselkedhetnek az emberekkel, részvétet érezhetnek felebarátaik iránt, szívükben azonban nem uralkodik az Üdvözítő, és nem tanulták meg
  a mennyei nyelvet. Nem imádkoznak úgy, ahogyan Krisztus imádkozott; nem értékelik Krisztus mértéke szerint a lelkeket; nem tanulták meg elviselni a nehézségeket a lelkek megmentésében. Egyesek keveset tudnak a kegyelem átalakító erejéről, önzők, bírálók, keményszívűek lesznek. Mások befolyásolhatók, engedékenyek, hol erre, hol arra hajlanak, hogy elnyerjék felebarátaik tetszését.
  Bármilyen buzgón is képviseljük az igazságot, a kimondott szavak keveset érnek, ha a mindennapi élet nem bizonyítja a megszentelő erőt.
  A következetlen út megkeményíti a szívet, korlátozza a munkás szellemi képességét és akadályokat helyez azok útjára, akikért dolgozik.
  
  A mindennapi élet
  
  A prédikátor legyen mentes a kevésbé fontos feladatoktól, hogy teljesen szent hivatásának szentelhesse magát. Istennel járjon és helyezze magát teljesen Isten fegyelme alá, hogy élete az igazi önuralom gyümölcseit teremje. Kifejezésmódja legyen tökéletes; komolytalan, olcsó szavak ne hagyják el ajkát. Ruházata álljon összhangban munkája jellegével. A prédikátorok és tanítók igyekezzenek, hogy megfeleljenek a Szentírásban kinyilatkoztatott  kívánalmaknak. Figyeljenek az apró dolgokra is, melyeknek az emberek gyakran nem tulajdonítanak jelentőséget. A kis dolgok elhanyagolása gyakran vezet a fontosabb kötelezettségek elmulasztásához.
  Isten szőlőjének munkásait minden korszakban a jók példái bátorítják. Élvezik Isten szeretetét, az angyalok szolgálatát, Jézus együttérzését és az igazságnak megnyert lelkek reménységét. "Az értelmesek pedig fénylenek, mint az ég fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké." (Dn. 12:3)

A TERMÉS BEGYŰJTÉSE,

  Egyik álmomban - 1886. szeptember 29-én - nagy társasággal sétáltam, akikkel áfonyát kerestünk. A társaságban fiatal férfiak és nők voltak, akik segítettek a gyümölcs összeszedésében. Mintha városban lettünk volna, mert csak kevés szabad területet találtunk; azonban a városon kívül szántóföldek, szép ligetek és ápolt kertek voltak. Élelmiszerrel megrakott kocsink előttünk ment. Hamarosan a kocsi megállt, a társaság minden irányba szétoszlott, hogy gyümölcsöt keressen. A kocsi körül magas és alacsony áfonyabokrok voltak tele gyümölccsel, azonban az emberek mind túl messzire tekintettek és nem vették észre ezeket. Elkezdtem a közelemben
  
  levő gyümölcsöket szedni, azonban óvatosnak kellett lennem, nehogy az éretleneket is leszedjem, mert ezek annyira az érett gyümölcsök közé vegyültek, hogy egy füzérről csak egy-két szemet tudtam leszedni.
  Néhány szép, nagy áfonyaszem már korábban a földre hullott, és a kukacok és bogarak már félig megették azokat. "Ó - gondoltam, bárcsak előbb átkutattam volna ezeket a helyeket, mennyi értékes bogyót megmenthettünk volna! Most azonban már késő. Felszedem azért a lehullott bogyókat, hogy megnézzem, van-e még jó közöttük. Mert ha teljesen romlottak is, legalább megmutatom a testvéreknek, hogy mennyit szedhettek volna, ha idejében jönnek."
  Ebben a pillanatban érkezett oda a társaságunkból egy-két barangoló személy. Beszélgetésük teljes figyelmüket lekötötte. Amikor megláttak, így szóltak: "Mindenütt keresgéltünk, de sehol sem találtunk bogyókat." Csodálkozva vették észre a nálam lévő nagy mennyiséget. "Itt még sokat lehet szedni ezekről a bokrokról." Elkezdték szedni, de csakhamar abbahagyták és így szóltak: "Nem igazságos, hogy itt szedünk. Te találtad ezt
  a helyet és így a bogyók is téged illetnek." Én azonban így válaszoltam: "Nem baj, szedjetek csak, ahol találtok. Ez Isten szántóföldje, e bogyók az Ő tulajdonai, előjogotok, hogy összegyűjtsétek azokat."
  Nemsokára úgy tűnt, hogy ismét egyedül voltam. Néha a kocsi felől nevetgélést és tréfálkozást hallottam. Odakiáltottam: "Mit csináltok?" Így válaszoltak: "Nem találunk bogyókat, és mert fáradtak és éhesek vagyunk, idejöttünk, hogy megebédeljünk. Ha kipihentük magunkat, tovább keresünk."
  "De ti még nem gyűjtöttetek semmit - mondtam én -, elfogyasztjátok a készletünket és nekünk nem adtok semmit. Most nem ehetek, itt nagyon sok a gyümölcs, amit le kell szedni. Ti nem találtatok, mert nem néztétek elég közelről. Nem kívül függnek a bokrokon a bogyók, meg kell keresni őket. Igaz, marékszámra nem lehet szedni őket, azonban ha a zöld bogyók között gondosan körülnéztek, akkor elsőrangú szemeket találtok."
  Kicsi vödröm nemsokára tele lett és odavittem a kocsihoz. Közben így szóltam: "Ennél szebb áfonyát még sohasem szedtem, és itt a közelben találtam őket, mialatt ti a távolban hiába kerestetek és kifáradtatok." Most mindnyájan odajöttek, hogy a bogyókat megcsodálják, majd ezt mondták: "Ezek a bogyók a magas cserjékről valók, kemények és jók. Nem hittük, hogy a magas cserjéken is lehet bogyókat találni, ezért csak az alacsonyakon kerestünk és sajnos keveset találtunk."
  
  Erre így szóltam: "Nem tennétek félre ezeket a bogyókat és jönnétek velem, hogy még többet szedjünk a magas bokrokról?" De nem gondoskodtak arról, hogy hová tegyék a gyümölcsöt. Volt ugyan sok edény és zsák, de azokban az élelmet tartották. Elfáradtam a várakozásban és végül így szóltam: "Nem azért jöttetek, hogy gyümölcsöt szedjünk? Miért nem készültetek fel arra, hogy a leszedett bogyókat hová teszitek?"
  Az egyik közülük így szólt: "White testvérnő, nem hittük, hogy itt áfonyát találunk, ahol a házak olyan közel vannak és annyi ember szokott járni: de mivel annyira szerettél volna szedni, hát eljöttünk veled. Gondoltuk, hozunk magunkkal elég ennivalót és egy jót kirándulunk, ha nem találunk semmit."
  Azt válaszoltam: "Nem értem az ilyen munkát. Elmegyek még egyszer a bokrokhoz. Elmúlik a nappal, nemsokára besötétedik és akkor már nem gyűjthetünk." Néhányan velem jöttek, de a többiek a kocsinál maradtak, hogy egyenek.
  Az egyik helyen kis csoport képződött, és élénken beszélgettek valami számukra felettébb érdekes dologról. Odamentem és láttam, hogy az egyik asszony karján lévő kisgyermek köti le a figyelmüket. "Nincs már sok időnk, dolgozzatok addig, míg nem késő" - szóltam hozzájuk.
  Sokan egy fiatal férfit és egy leányt figyeltek, akik versenyt futottak
  a kocsihoz. Mire odaértek, annyira elfáradtak, hogy leültek kipihenni magukat. Mások is leheveredtek pihenni a fűben.
  Így múlt el a nap és csak keveset végeztünk. Végül azt mondtam: "Testvéreim, ti sikertelennek mondjátok a mai utunkat. Ha ti így szoktatok dolgozni, nem csodálkozom eredménytelenségeteken. A siker vagy a kudarc attól függ, hogyan végzitek a munkát. Van itt áfonya, hiszen én is találtam. Azok, akik most tanulják, hogy miként kell végezni ezt a munkát, úgy fognak dolgozni, ahogy ti ma bemutattátok nekik. Néhányan közületek hiába keresgéltek az alacsony bokrokon, mások találtak néhány szemet: azonban a magas bokrok mellett elmentek, mert nem remélték, hogy ott találnak. Látjátok, hogy összegyűjtött áfonyáim nagyok és érettek. Nemsokára a többi is megérik és újra átnézhetjük a bokrokat. Így tanítottak engem gyümölcsöt szedni. Ha a kocsi közelében kerestétek volna, ti is találtatok volna ugyanúgy, mint én.
  Az a tanítás, amit ti ma a kezdőknek ebben a munkában adtatok, beléjük vésődik majd. Az Úr ezeket a gyümölcstermő bokrokat a sűrűn lakott helyek közelében nevelte és elvárja, hogy ti azokat megtaláljátok. Ti azonban
  
  túl sokat foglalkoztatok az evéssel és a szórakozással: nem azzal a komoly elhatározással jöttetek ide, hogy gyümölcsöt szedjetek.
  A jövőben nagyobb komolysággal és buzgalommal dolgozzatok. Egészen más célt tűzzetek ki magatoknak, mert különben munkátok soha nem lesz eredményes. Ha helyes módszerrel, dolgoztok, akkor az ifjabb munkásokat megtaníthatjátok majd arra, hogy az evés és a szórakozás kevésbé fontos. Az élelmiszerrel megrakott kocsit nehéz volt idehozni, ti azonban többet törődtetek az élelemmel, mint a gyümölccsel, amelyet mint munkátok jutalmát kellene hazavinnetek. Szorgalmasak legyetek, először a hozzátok legközelebb lévő gyümölcsöket szedjétek és csak azután menjetek távolabbra: később ismét visszajöhettek és dolgozhattok
  a közelben, ily módon a siker nem marad el."

ELTÖKÉLTSÉG ÉS GYORSASÁG

"Önálló gondolkodású férfiakra van szükség, akiket komoly törekvés lelkesít, és nem olyanokra, akik képlékenyek, mint a gitt. Akik elvárják, hogy mindent készen a kezükbe adjanak, akik meghatározott mennyiségű munkát kívánnak elvégezni meghatározott összegű fizetésért, akik teljesen alkalmasnak szeretnének bizonyulni a feladatra anélkül, hogy vennék
  
  a fáradságot és alkalmazkodnának vagy tanulnának - ezek nem azok a férfiak, akiket Isten elhív a munkálkodásra. Az, aki nem tudja képességeit minden szükséges helyzetben alkalmazni, nem a mai kor embere. Azok
  a férfiak, akiket Isten fel akar használni a munkában, nem lehetnek petyhüdtek és erőtlenek, gyengék vagy jellemtelenek.
  Vannak férfiak, akik beképzelik, hogy valami nagyot és jót alkothatnának, ha a körülmények mások lennének, miközben nem használják a már meglévő képességeiket azokon a helyeken, ahová a gondviselés helyezte őket. Egyéni függetlenség és egyéni erőfeszítés - ezek a szükséges tulajdonságok most. Egyéniségünket nem kell feláldozni, hanem alakítani kell, csiszolni és nemessé tenni.
  Isten ügye olyan embereket igényel, akik gyorsan át tudják tekinteni
  a dolgokat, és azonnal, a megfelelő időben, erőteljesen tudnak cselekedni. Ha megállsz és a nehézségeket és zavarba ejtő helyzeteket mérlegeled, amelyek utadba kerülnek, akkor bizony keveset fogsz elvégezni. Minden lépésnél akadályokkal és nehézségekkel találkozol, ezért erős szándékkal határozd el, hogy felülkerekedsz rajtuk, különben azok győznek le téged.
  Előfordul olykor, hogy az Isten munkájával kapcsolatos különböző utak és célok, különféle cselekvési módok egyenlő eséllyel, súllyal jelennek meg gondolatainkban - pontosan ilyenkor van szükség a legkifinomultabb ítélőképességre. S ha valamit eredményesen akarunk valóra váltani, a legmegfelelőbb pillanatban kell tennünk. A mérleg legkisebb billenését is vegyük észre, és azonnal döntsünk ez ügyben. A hosszas halogatás kimeríti az angyalokat. Néha még a helytelen döntés is megbocsáthatóbb, mintha állandóan ingadozunk, habozunk, hol erre, hol arra hajlunk. Az ilyen habozásból és kétkedésből több zavar és baj származik néha, mint a túl elhamarkodott cselekedetekből.
  Megmutatták nekem, hogy a legkiválóbb győzelmek és a legfélelmetesebb vereségek perceken fordultak meg. Isten gyors cselekvést vár el tőlünk. A halogatás, kételkedés, bizonytalankodás és határozatlanság gyakran minden előnyt az ellenség kezébe ad. A dolgok időzítése sokat tehet az igazság érdekében. A győzelem sokszor a halogatás miatt marad el. Válságok alakulnak ki majd emiatt. A megfelelő időben véghezvitt gyors és határozott lépések fényes győzelmeket fognak hozni, míg a késlekedés
  és hanyagság nagy bukásokat és különösen Isten megszégyenítését eredményezi. A válságos pillanatban megtett gyors lépések gyakran lefegyverzik az ellenséget - csalódik és vereséget szenved, mert azt hitte, hogy lesz ideje terveket szőni és cselfogásokat bevetni.
  
  Lehet, hogy minden tervünk jól kidolgozott bizonyos eredmények elérésére, a legkisebb halogatás mégis úgy megváltoztathatja a dolgok állását, hogy azok a nagyszerű célok, melyeket elérhettünk volna, veszendőbe mennek a gyors előrelátás és az azonnali végrehajtás hiánya miatt.
  Még sokat tehetünk azért, hogy ráneveljük gondolkodásunkat a tunyaság legyőzésére. Van idő, amikor az óvatosságra és az érett megfontolásra szükség van, ilyenkor az elhamarkodottság balgaság volna: azonban még ilyenkor is sok veszteséget okozott már a túlzott kétkedés. Az elővigyázatosság bizonyos mértékig fontos, azonban a tétovázás és okoskodás bizonyos alkalmakkor sokkal több bajt okozott, mint az elhamarkodottságból származó kudarc." (Testimonies III., 496-498. o.)
  Sokan egy ideig eredményesen harcolnak az élvezetekben és a kényelemben megnyilvánuló önző vágyaik ellen. Őszinték, komolyak, de elfáradnak a sokáig tartó fáradozások, a naponkénti halál és a vég nélküli nyugtalanság miatt. A restség csábítónak tűnik, az én halála visszataszítónak: lezárják álmos szemüket és kísértésbe esnek, ahelyett, hogy ellenállnának neki.
  Az Isten szavaiban lefektetett utasítások semmi egyezkedést nem engednek a bűnnel. Isten Fia kinyilatkoztatta magát, hogy ezáltal az embereket magához vonja. Nem azért jött, hogy a világot álomba ringassa, hanem azért, hogy a keskeny ösvényt megmutassa, amelyen mindazoknak vándorolni kell, akik Isten városának kapuit végül el akarják érni. Gyermekeinek követniük kell az utat, amelyet Ő készített - ha ez kényelmük és önző vágyaik kielégítésének feláldozásába, fáradozásba vagy szenvedésbe kerül is -, fenn kell tartaniuk az állandó küzdelmet az "én" ellen.

TÁRSADALMI KAPCSOLATOK..

"A fiatal, nős vagy nőtlen prédikátorok hasznos befolyását többnyire lerontja a fiatal nők irántuk mutatott érdeklődése. E lányok nem veszik észre, hogy mások figyelik őket, és hogy viselkedésük árthat az általuk annyira csodált prédikátornak. Ha az illendőség szabályait pontosan betartanák, jobb lenne nekik és még inkább a prédikátornak. Mivel nem ezt teszik, kellemetlen helyzetbe kerül a prédikátor és mások rossz megvilágításban látják őket.
  Ilyen esetekben azonban magára a prédikátorokra nehezedik a dolog  terhe. Nyilvánítsák ki ellenérzésüket az ilyen figyelmességgel szemben, akkor nem sokáig alkalmatlankodnak nekik. Minden gonosz látszatot kerüljenek, és ha a fiatal lányok nagyon barátságosak, akkor a prédikátoroknak kötelességük értésükre adni, hogy az kellemetlen nekik. Vissza kell utasítaniuk az arcátlanságot, még ha ezért durvának is tartják őket, nehogy szégyent hozzanak Isten munkájára. Azok a fiatal leányok, akik Istent és az Ő igazságát elfogadták, hallgatnak a feddésre és megváltoznak.
  Tréfák, élcek és világias beszélgetések a világot jellemzik. A keresztények, akiknek szívében Isten békéje lakozik, vidámak és boldogok anélkül, hogy léhák vagy könnyelműek lennének. Mialatt imádkozva őrködnek, derűt és békét sugároznak, amelyek minden feleslegesség fölé emelik őket.
  Ha az istenfélelem titka feltárult Krisztus szolgájának, akkor az minden földi és érzéki élvezet fölé fogja őt emelni. Isteni természet részesévé válik, mert elkerüli a romlottságot, amely a vágy által van a világban. Isten és a lelke közötti összeköttetés által megismeri az Ő akaratát, és gyakorlati tanítások kincsei tárulnak fel előtte, melyeket az embereknek elmondhat anélkül, hogy derültséget vagy csak egy halvány mosolyt fakasztana. Ellenkezőleg: a hangulatot ünnepélyessé teszi, megérinti a szívet és az erkölcsi érzéket felébreszti a szent kívánalmak iránt, melyeket Isten támaszt a vágyak és az élet vonatkozásában. Mindnyájan, akik az Igét hirdetik, legyenek tiszta szívű és életű emberei Istennek." (Testimonies III., 241. o.)
  "Olyan férfiak is szeretnék magukat Isten szolgálatára szentelni, akiknek fogalmuk sincs a munka szentségéről és felelősségéről. Kevés tapasztalatot szereztek a hit gyakorlásában addigi életükben és nem ismerik a lélek folyton visszatérő éhségét Isten lelke után. Néhány nagy tehetségű férfi, aki fontos állást tölthetne be, nem tudja, milyen lélek uralja őt. Beszélgetésük olyan természetesen tréfálkozó, mint a dombról leszaladó víz. Képtelenségeket mondanak, fiatal lányokkal szórakoznak és közben naponta hallják az ünnepélyes üzenetet, a szívbe markoló igazságokat. A vallás az elméjükben van, szívüket azonban a hallott igazságok nem szentelték meg. Addig nem vezethetnek másokat az élő vizek Forrásához, amíg ők maguk nem isznak belőle.
  Nincs időnk könnyelműségre, hiúságra vagy tréfálkozásra. A történelem a végéhez közeledik. Aki könnyelműen gondolkodott, az jusson más értelemre! Péter apostol mondja: "Felövezvén elmétek derekait, józanok legyetek, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, amikor meg jelen. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: szentek legyetek, mert én szent vagyok." (I. Pét. 1:13-16)
  A szétszórt gondolatokat gyűjtsük össze és Istenre összpontosítsuk. Maguknak a gondolatoknak kell engedelmeskedniük Isten akaratának. Ne adjunk és ne várjunk dicséretet, mert ezáltal az önbizalomra való hajlam erősödik és így az alázatosság nem növekszik; romlást idéz elő ahelyett, hogy megtisztítana. Azokra, akik igazán alkalmasak és hivatásuknak érzik, hogy Isten munkájával szoros összeköttetésben legyenek, e munka szentsége olyan súllyal nehezedik, hogy úgy érzik magukat, mint a kévékkel megrakott kocsi. Itt az ideje, hogy megfeszítsük minden erőnket az önző szív természetes érzéseinek legyőzésére." (Testimonies III. 473-474.)
  "Ha egy prédikátor, aki a világnak az ünnepélyes intő üzenetet hirdeti, a barátok vagy testvérek vendégszeretetét élvezi és - mint a nyáj pásztora - elhanyagolja kötelességeit, ha példamutatásban és viselkedésben gondatlan, ha az ifjúsággal komolytalan beszélgetéseket folytat, tréfákban és viccelődésekben vesz részt, humoros anekdotákat mond el, hogy derültséget fakasszon, akkor méltatlanná válik arra, hogy az evangélium szolgája legyen, és meg kell térnie, mielőtt a bárányok és juhok őrzésével megbíznák. Azok a prédikátorok, akik a hű pásztorokra tartozó kötelességeket elmulasztják, azt bizonyítják, hogy az igazság, amit másokkal közölni akarnak, még nem szentelte meg őket; ne tartsák meg őket az Úr szőlőjében mint munkásokat, amíg a prédikátori tisztség szentségét nagyobbra nem értékelik." (Testimonies III., 233.)
  Krisztus szolgája legyen az ima és istenfélelem embere; vidám, de nem nyers és durva, tréfálkozó vagy léha. A tréfa komikusokhoz és színészekhez illik, azonban méltóságon aluli azok számára, akik arra vállalkoztak, hogy az élők és holtak között álljanak és Isten szócsövei legyenek.

UDVARIAS VISELKEDÉS

 Azoknak, akik szent dolgokkal foglalkoznak, szól ez az ünnepélyes figyelmeztetés: "Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!" (Ésa. 52:11) Minden olyan ember, akit Isten megbízott és megtisztelt valamivel, akire valamilyen különleges szolgálatot bízott, legyen körültekintő szavaiban és cselekedeteiben! Legyenek odaadó, istenfélő férfiak, akik az igazság cselekvése és tiszta, igaz szavak által embertársaikat magasabb szintre tudják emelni. Minden őket érő kísértés ellenére nem rendülnek meg, határozott, komoly szándékú emberek, akiknek legfőbb vágyuk lelkeket megnyerni Krisztusnak.
  Sátán különleges támadásai érik az evangélium szolgáit. Tudja, hogy
  a prédikátorok is csak emberek, önerejükből semmiféle erénnyel és szentséggel nem rendelkeznek, az evangélium kincseit földi edényekbe helyezték,  melyek csak isteni erő által válhatnak a tisztaság edényeivé. Ő tudja, hogy Isten a prédikátorokat arra rendelte el, hogy hatékony eszközök legyenek a lelkek megmentésében, és csak akkor működhetnek eredményesen, ha engedik, hogy életüket az örökkévaló Atya irányítsa. Ezért kísérli meg minden bölcsességével rávenni őket a bűnre, jól tudva: ha ez sikerül, akkor hivatásuk a bennük lévő bűnt csak fokozza, mert a bűnt követve
  a gonosz szolgái lesznek.
  Akiket Isten elhívott erre a munkára, adják bizonyságát annak, hogy alkalmasak a szent helyen végzendő szolgálatra. Az Úr azt parancsolta: "Legyetek szentek teljes életetekben!" (I. Pét. 1:15) "Légy példája a hívőknek!" - írja Pál (I. Tim. 4:12, 16; lásd: I. Pét. 4:7-8).
  Tisztaság és erkölcsös viselkedés - megszívlelendő dolgok. Óvjuk meg magunkat a jelen elfajult bűneitől. Krisztus követei ne alacsonyodjanak le annyira, hogy léha társalgásokat folytatnak, hajadonokkal vagy férjes asszonyokkal bocsátkoznak bizalmaskodásba. Maradjanak meg a saját helyükön illő méltósággal, ugyanakkor lehetnek közvetlenek, kedvesek és udvariasak is mindenkihez. Távol kell tartaniuk magukat mindentől, ami közönségességnek és bizalmaskodásnak tűnik. Ez tiltott terület, amelyre igen veszélyes lépni. Minden szó, minden cselekedet inkább arra szolgáljon, hogy felemeljen, finomabbá, nemesebbé tegyen. Bűn az ilyen dolgokban való meggondolatlanság.
  Pál figyelmeztette Timótheust, hogy gondolatban is csak tiszta, nemes dolgokkal foglalkozzék, hogy fejlődése mindenki számára látható legyen. Ez a tanács a mai férfiaknak is felettébb szükséges. Nyomatékosan hangsúlyozom evangéliumi munkásaink körében annak szükségességét, hogy minden gondolatuk és cselekedetük tiszta legyen. Egyéni elszámolási kötelezettségünk van Isten felé - személyre szóló munkánk, melyet senki sem végezhet el helyettünk. Arra kell törekednünk, hogy a világot jobbá tegyük. Ha társas életünket ápoljuk, ez ne csak szórakozásul szolgáljon, hanem a magasabb cél érdekében tegyük.
  Nem látunk elég rosszat körülöttünk, amely indokolttá tenné e figyelmeztetés szükségességét? Mindenfelé tönkretett emberek, ledöntött családi oltárok, elpusztult otthonok vesznek körül. Különös módon feladják az alapelveket, az erkölcsi érzék alacsony színvonalra süllyed és a Föld rohamosan Sodomává válik. Hatalmas mértékben növekednek azok a bűnök, amelyek Isten ítéletét hozták el az özönvíz előtti világra és Sodomát tűzhalál által pusztították el. Közeledünk a véghez, amikor a Föld tűzzel tisztíttatik meg. Vajha mindazok, akiket Isten az igazság világosságának terjesztésével megbízott, elszakadnának minden bűntől! Vajha a becsületesség útján járnának és uralkodnának minden szenvedély és szokás felett, mely valamilyen módon elhomályosítja Isten művét vagy annak szentségét beszennyezi. A prédikátoroknak kötelességük az őket megközelítő kísértésnek ellenállni és fölébe emelkedni mindannak, ami az értelmet lealacsonyítja. Éberség és ima által úgy megóvhatja jellemének leggyengébb oldalait, hogy azok lesznek a legerősebbek. Krisztus kegyelméből az emberek erkölcsi szilárdságot, akaraterőt és kitartást nyerhetnek. Ez a kegyelem erőt nyújt nekik Sátán csábító, ámító kísértéseinek legyőzésére, és így hűséges, jámbor keresztényekké válhatnak.
  
  A prédikátorok mutassanak jó példát
  
  A prédikátorok szent, hivatásuknak megfelelő, jó példát mutassanak az ifjúságnak. Segítsenek az ifjabbaknak, hogy őszinték legyenek, a másokkal való érintkezésben azonban szerények és méltóságteljesek. Napról napra hintsék a magot, amely kikelve megtermi majd gyümölcsét. Minden durvaságot és komolytalanságot küszöböljenek ki, és gondolják meg, hogy ők nevelők - szavaik és tetteik akaratlanul is élet vagy halál illata lesznek a velük érintkezőknek.
  Szükséges a lélek fegyelmezése, a gondolatok és a szív tisztasága. Az erkölcsi tisztaság a helyes gondolkodástól és cselekedetektől függ. Gonosz gondolatok megrontják a lelkeket, míg a helyes gondolatok előkészítik
  a lelket, hogy egységben munkálkodjon a Mesterrel. Legyen minden gondolat a Krisztus iránti engedelmesség foglya.
  Az igazság tanítóinak szavai és cselekedetei bölcsek és elővigyázatosak legyenek. Isten nyájának kellő időben adják a táplálékot. Ne helyeseljék
  a sekélyes életfelfogást, oly hittel bírjanak, amely szeretet által munkálkodik és a lelket megtisztítja minden testi gondolattól és vágytól. Az ilyen jellemű munkások nem alázkodnak meg földi dolgok előtt, nincsenek embereknek alávetve és nincsenek kitéve Sátán kísértéseinek. Bátrak és erősek. Az Igazság Napja felé fordulnak, és így olyan légkörbe jutnak, amely szabad és mentes minden erkölcsi és szellemi tisztátalanságtól.
  Aki a Biblia vallási elvei szerint él, erkölcsi erővel rendelkezik; a Szentlélek nemesítő befolyása által az ízlés és hajlam tiszta és szent lesz. Semmi sem nyert olyan nagy hatalmat kívánságaink felett, semmi sem hatol
  olyan mélyre cselekedeteink indítóokaiba, semmi sem gyakorol olyan hatalmas befolyást az életre és ad a jellemnek olyan szilárdságot és erőt, mint Krisztus vallása. A hívőt mindig magasabbra emeli, nemes szándékkal ihleti, illendő magaviseletre tanítja és minden tettének megadja a kijáró méltóságot.
  Hogyan küzdje le a fiatal ember gonosz hajlamait és miként fejleszthet nemes és jó jellemet? Szívlelje meg a következő szavakat: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek." (I. Kor. 10:31) Ez az alap, amelyből minden indítéknak, gondolatnak és cselekedetnek származni kell. A szentségtelen szenvedélyeket feszítsük meg. Ezek a szenvedélyek majd engedékenységért kiáltanak hozzánk, Isten azonban szent és nagy célokat és vágyakat ültetett a szívünkbe, melyeket nem szabad lealacsonyítanunk. Csak akkor süllyedünk le, ha vonakodunk értelmünknek és lelkiismeretünknek engedelmeskedni. Pál kijelenti: "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Fil. 4:13)
  Ha közeledtek Jézushoz és igyekeztek hivatásotokat jól rendezett élettel és istenfélő viselkedéssel ékesíteni, akkor lábaitok megőriztetnek attól, hogy tilos területre tévedjenek. Ha őrködtök, állandóan imádkozva, és ha mindent úgy tesztek, mintha Isten közvetlen jelenlétében lennétek, akkor a kísértésekben nem fogtok elbukni, s remélhetitek, hogy mindvégig tiszták, szeplőtlenek és állhatatosak maradtok. Ha a kezdeti bizalmatokat mindvégig szilárdan megtartjátok, akkor Istennel jártok majd és amit kegyelme megkezdett, azt Istenünk országában dicsőség koronázza meg.
  "A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal. 5:22-23) Ha Jézus bennünk van, megfeszítjük a testet indulataival és kívánságaival együtt.