KRISZTUS VISSZATÉRÉSE!!
A HETEDIK CSAPÁS ÉS A RÉSZLEGES FELTÁMADÁS
Hatalmas földrengés támad, olyan, "amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy" (Jel 1/18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna, bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak szerteszét... Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok... Hatalmas jégdarabok, "tálentom" nagyságúak pusztítanak
Sírok nyílnak meg, és "sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra" (Dán 12:2). Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy meghallják, amikor Isten békeszövetséget köt törvénye megtartóival. Azok is, "akik Őt általszegezték" (Jel 1:7), akik gúnyolódtak és nevettek Krisztus haláltusáján; és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőítését.
ISTEN KIHIRDETI KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK IDEJÉT
Sötét, nehéz felhők jöttek, és egymásba ütköztek. A légkör kettévált, és felgöngyölődött. A nyitott űrön keresztül az Orionba nézhettünk, ahonnan Isten hangja hallatszott. - EW 41 (1851).Csakhamar hallottuk Isten szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk krisztus eljövetelének napját és óráját. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek és földrengésnek tartották. Amint isten megmondta Jézus eljövetelének napját és óráját, átadta népének az örökkévaló szövetséget, egy mondatot mondott és azután szünetet tartott, míg a szavak a földön végigzengtek. Isten Izraele szemét felfelé emelve állott, hallgatván Jehova szájából jövő szavakat, melyek hangos dörgésként zengtek végig a földön. Félelmetesen ünnepélyes volt. Minden mondat végén a szentek kiáltották: "Dicsőség! Alleluja. " Isten dicsőségétől fénylettek, mint Mózes orcája, amikor lejött a Sinairól. A gonoszok nem tudtak rájuk nézni a dicsőség miatt, és amikor a vég nélküli áldás elhangzott azokon, akik tisztelték Istent a szombat szentségének megtartásával, hatalmas győzelmi kiáltás hangzott a fenevad és képe felett. Fogalmam sincs az Istentől elhangzott időt illetően. Hallottam az órát kijelenteni, de miután visszatértem a látomásból, nem emlékszem arra. Megrendítő jelenet, oly ünnepélyes benyomás, amit semmilyen nyelven nem lehet leírni. Az mind élő valóság volt részemre. E jelenet végén megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az Ember Fia ült.
AZ ELVESZETTEK RÉMÜLETE
Amikor a föld ide-oda imbolyog, mint egy részeg, amikor a menny rázkódik, mert az Úrnak nagy napja eljött, ki képes megállni? Remegve e lelki gyötrelemben, megértenek valamit, amitől hiába próbálnak megszabadulni. "Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt" (Jel 1:7). Vadul átkozódnak, hogy elnémítsák a természetet - istenüket: "hegyek és kősziklák essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül" (Jel 6:16) Amikor Isten véget vet népe fogságának, rettenetes lesz azok ébredése, akik az élet nagy harcában mindent elvesztettek... Egy élet szerzeményei egy pillanat alatt válnak semmivé. A gazdagok siratják palotáik pusztulását, aranyuk és ezüstjük elvesztését... De nem azt sajnálják, hogy elfeledkeztek Istenről és embertársaikról, hanem azt, hogy Isten győzött. Bűneik következményeit siratják, de gonoszságukat nem bánják meg.
JÉZUS LESZÁLL HATALOMMAL ÉS DICSŐSÉGGEL
Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Ember Fiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő...
A király útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer". Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet...
A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből.
HATÁS AZOKRA, AKIK KERESZTRE FESZÍTETTÉK
Akik főszerepet játszottak Krisztus megvetésében és keresztre feszítésében, előjönnek, hogy lássák Őt, amint van; és azok, akik megvetették Krisztust, előjönnek és látják a megdicsőült szenteket. Ez akkor lesz, amikor a szentek egy pillanat alatt átváltoznak és elragadtatnak, hogy Urukkal találkozzanak a levegőben. Azok, akik bíborruhát adtak rá és töviskoronát tettek homlokára, akik a szegeket kezén és lábán átverték, ránéznek és siratják. Emlékeznek, hogyan mellőzték szeretetét, és hogyan utasították el részvétét. Visszagondolnak, hogy a gyilkos és rabló Barabbást hogyan választották helyette, hogy Jézust tövissel koronázták meg, és megkorbácsolták, megfeszítették, és a keresztfán halála órájában a papok és a főemberek hogyan gúnyolták mondván: "...szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki" [Mt 27:42]. Mindazok a sértések és megvetések, amit Krisztusnak tettek, minden szenvedés, amit tanítványainak okoztak, oly frissen él emlékezetükben, mint amikor a sátáni tetteket elkövették. A gyakran hallott esedező hang ismét fülükben hangzik. A kegyes kérelem hangja oly világosan fog csengeni a fülükben, mint amikor a Megváltó a zsinagógákban és az utakon beszélt. Azután azok, akik átszegezték, hívni fogják a sziklákat és hegyeket, hogy essenek rájuk és takarják el őket a trónon ülő orcájától és a Bárány haragjától.
"ÉBREDJETEK TI, AKIK ALUSZTOK, ÉS KELJETEK FEL!"
A felhők tekercsként összegöngyölődnek és ott van az Ember Fia fényes, tiszta jele. Isten gyermekei tudják, mit jelent ez a felhő. Zene hangját hallják, és amint az közeledik, a sírok megnyílnak, a halottak feltámadnak."Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek" [Jn 5:28-29]. Ez a hang hamarosan visszhangzik a holtak nemzetségein át és minden szent, aki Jézusban alszik, felébred és elhagyja börtönét. A drága holtak Ádámtól kezdve egészen a legutolsó meghalt szentig meghallják majd Isten Fiának hangját, s előjönnek a sírból a halhatatlan életre. A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!" A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népbál mérhetetlen sokan - életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.
A BARLANGOKBÓL, ODÚKBÓL ÉS A FÖLDALATTI BÖRTÖNÖKBŐL
A hegyek erődjeiben, a föld barlangjaiban, odúiban a Megváltó kinyilatkoztatja jelenlétét és dicsőségét.
Még egy kis idő és Ő, akinek el kell jönni, eljő és nem késik. Szeme tűzlángként hatol be a legerősebben bezárt földalatti börtönökbe és előkeresi az elrejtetteket, mert nevük be van írva a Bárány életkönyvében. A Megváltó szeme felettünk és körülöttünk van, érzékelve minden nehézséget és minden veszélyt; nincs oly hely, ahová szeme ne tudna behatolni, és népének oly bánata és szenvedése, amelyet ne érne el Krisztus együttérzése...
Isten gyermeke Jézus Krisztus hatalmának első látására megrémül. Érzi, nem tud szentsége jelenlétében élni. De az a szó hangzik, mint Jánoshoz: "Ne félj". Jézus jobb kezét Jánosra helyezte; felemelte elájult állapotából. Így tesz hűséges bizalmasaival is. Isten örökösei padlásszobákból, kunyhókból, börtönökből, vesztőhelyekről, hegyekből és pusztaságokból, a föld barlangjaiból, a tenger üregeiből jönnek elő.
AZ ÓCEÁN MÉLYSÉGÉBŐL, BÁNYÁKBÓL ÉS HEGYEKBŐL
Ha Krisztus eljön, hogy egybegyűjtse azokat, akik hűségesek voltak, akkor felhangzik az utolsó trombita és az egész föld, a magas hegyek ormaitól a bányák legmélyebb zugáig, meghallja azt. A meghalt igazak hallják az utolsó trombita hangját és előjönnek sírjaikból, hogy halhatatlanságba legyenek felöltöztetve és találkozzanak Urukkal. Örömmel beszélek az igazak feltámadásáról, akik előjönnek a föld minden részéről, a sziklás barlangokból, a földalatti börtönökből, a föld üregeiből, a mélység vizeiből. Egyetlen egy sem kerüli el figyelmét. Mindenki meghallja hangját. Dicsőséggel és győztesként jönnek elő. Dicső látványt nyújtanak ezek a hegyek és dombok [Svájcban], amikor Krisztus, az életadó előhívja a holtakat! Azok előjönnek a barlangokból, a földalatti börtönökből, a mély üregekből, ahová testüket eltemették.
A GONOSZOKAT MEGÖLIK
Isten elegyítetlen haragjának félelmetes kiáradásakor elhullanak a föld gonosz lakói az ádáz indulattal vívott eszeveszett harcban - papok, hatalmasságok, a nép, gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek. "És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, el sem temettetnek" (Jer 25:33).
Amikor Krisztus eljön, a gonoszokat eltörli a föld színéről. Megemésztődnek szájának leheletétől, és elpusztulnak dicsőségének fényétől. Krisztus elviszi népét Isten városába, és a föld lakatlan lesz. A bűnnel szemben, bárhol van is, "a mi Istenünk megemésztő tűz" (Zsid 12:29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is. Arcának dicsősége, ami élet az igazaknak, emésztő tűz lesz a gonoszoknak.
A GONOSZOK ELPUSZTÍTÁSA A KEGYELEM CSELEKEDETE
Tudnának-e azok, akik teljes szívükből gyűlölik Istent, az igazságot és a szentséget, a mennyei sokaság közé lépve himnuszt énekelni? El tudnák-e viselni Isten dicsőségét és a Bárányét? Semmiképpen! Kegyelmi idejük évekig tartott. Formálhatták volna jellemüket a mennyei életre. De nem tanulták meg szeretni a tisztaságot, és nem tanulták meg a menny nyelvét. Most pedig már túl késő. Azok, akik egész életükben Isten ellen lázadtak, alkalmatlanok a mennyei életre. A menny tisztasága, szentsége és békéje kínszenvedés lenne számukra; Isten dicsősége pedig megemésztő tűz. Menekülnének arról a szent helyről. Szívesen fogadnák a pusztulást, hogy elrejtőzhessenek annak színe elől, aki meghalt üdvösségükért. A gonoszok sorsa saját döntésük következménye. A mennyből való kirekesztésük, ami rajtuk múlik, Isten részéről igazságos és irgalmas cselekedet.
HAZAFELÉ
Az élő igazak "nagy hirtelen, egy szempillantásban" elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe. Az angyalok "egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld egyik végétől a másik végéig". A kicsi gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába. Valamennyien beléptünk a felhőbe és hét napon át vitettünk az üvegtengerhez. Midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: "Szent!" És midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: "Szent!" És a szent angyalok, akik a felhőt körülfogták, így kiáltottak: "Szent, szent szent az Úr, a seregek Istene!" S a felhőn ülő szentek kiáltották: "Dicsőség! Alleluja!". Ó! mily dicsőséges lesz Őt látni, és megváltottjaként fogadva lenni! Sokáig vártunk, de reményünk nem homályosult el. Ha csak láthatjuk a király szépségében, örökké áldottak leszünk. Úgy érzem, mintha hangosan kellene kiáltanom: "Hazafelé!"
AZ ANGYALOK ÉNEKELNEK, KRISZTUS GYŐZÖTT
Azon a napon a megváltottak az Atya és Fiú dicsőségében tündökölnek. Az angyalok arany hárfáikon játszva üdvözlik a Királyt és a győzelem jeleit: azokat, akik meg lettek mosva és meg lettek fehérítve a Bárány vérében. A diadal éneke hangzik, betöltve a mennyet. Krisztus győzött. Ő belép a mennyei udvarokba; a megváltottak társasága a bizonyíték, hogy szenvedése és áldozata nem volt hiábavaló. Jézus leírhatatlan szeretettel köszönti hűséges gyermekeit "Uruk örömében". A Megváltó boldog, hogy a dicsőség országában láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán megmentett lelkeket. Akkor Megváltónk szemlélni fogja az Ő jutalmát munkájának eredményében. Krisztus abban a nagy sokaságban, amelyet egyetlen ember sem képes megszámolni - "...titeket ...az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júd 24). Ő, aki vérével megváltott és életének példája által tanított minket - "...lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik..." (Ésa 53:11).
A SZENTEK KORONÁT ÉS HÁRFÁT KAPNAK
Nagy angyalsereget láttam, dicsőséges koronát hoztak a városból, minden szentnek névre szóló koronát. Amint Jézus kérte a koronákat, az angyalok átnyújtották néki, és Jézus saját kezűleg helyezte azt a szentek fejére.. Az üvegtengernél a száznegyvennégyezer négyszögalakban állt. Némelyiken nagyon fényes korona volt, másokén nem olyan fényes. Néhány korona telve volt ragyogó csillagokkal, másikon csak néhány volt. Mindenki nagyon megelégedett volt koronájával. Az élet koronája fényes, avagy halovány lesz; ragyogni fog sok csillaggal, vagy néhány drágakővel lesz csak megvilágítva összhangban saját cselekedeteinkkel. Egyetlen megmentett sem lesz a mennyben ragyogó korona nélkül. Ha belépsz, néhány lélek lesz a dicsőség udvarában, akik eszközeiteken keresztül nyertek oda belépést. A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül... Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére... Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. ...A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk.
Hatalmas földrengés támad, olyan, "amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy" (Jel 1/18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna, bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak szerteszét... Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok... Hatalmas jégdarabok, "tálentom" nagyságúak pusztítanak
Sírok nyílnak meg, és "sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra" (Dán 12:2). Azok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból, hogy meghallják, amikor Isten békeszövetséget köt törvénye megtartóival. Azok is, "akik Őt általszegezték" (Jel 1:7), akik gúnyolódtak és nevettek Krisztus haláltusáján; és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőítését.
ISTEN KIHIRDETI KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK IDEJÉT
Sötét, nehéz felhők jöttek, és egymásba ütköztek. A légkör kettévált, és felgöngyölődött. A nyitott űrön keresztül az Orionba nézhettünk, ahonnan Isten hangja hallatszott. - EW 41 (1851).Csakhamar hallottuk Isten szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk krisztus eljövetelének napját és óráját. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek és földrengésnek tartották. Amint isten megmondta Jézus eljövetelének napját és óráját, átadta népének az örökkévaló szövetséget, egy mondatot mondott és azután szünetet tartott, míg a szavak a földön végigzengtek. Isten Izraele szemét felfelé emelve állott, hallgatván Jehova szájából jövő szavakat, melyek hangos dörgésként zengtek végig a földön. Félelmetesen ünnepélyes volt. Minden mondat végén a szentek kiáltották: "Dicsőség! Alleluja. " Isten dicsőségétől fénylettek, mint Mózes orcája, amikor lejött a Sinairól. A gonoszok nem tudtak rájuk nézni a dicsőség miatt, és amikor a vég nélküli áldás elhangzott azokon, akik tisztelték Istent a szombat szentségének megtartásával, hatalmas győzelmi kiáltás hangzott a fenevad és képe felett. Fogalmam sincs az Istentől elhangzott időt illetően. Hallottam az órát kijelenteni, de miután visszatértem a látomásból, nem emlékszem arra. Megrendítő jelenet, oly ünnepélyes benyomás, amit semmilyen nyelven nem lehet leírni. Az mind élő valóság volt részemre. E jelenet végén megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az Ember Fia ült.
AZ ELVESZETTEK RÉMÜLETE
Amikor a föld ide-oda imbolyog, mint egy részeg, amikor a menny rázkódik, mert az Úrnak nagy napja eljött, ki képes megállni? Remegve e lelki gyötrelemben, megértenek valamit, amitől hiába próbálnak megszabadulni. "Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt" (Jel 1:7). Vadul átkozódnak, hogy elnémítsák a természetet - istenüket: "hegyek és kősziklák essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül" (Jel 6:16) Amikor Isten véget vet népe fogságának, rettenetes lesz azok ébredése, akik az élet nagy harcában mindent elvesztettek... Egy élet szerzeményei egy pillanat alatt válnak semmivé. A gazdagok siratják palotáik pusztulását, aranyuk és ezüstjük elvesztését... De nem azt sajnálják, hogy elfeledkeztek Istenről és embertársaikról, hanem azt, hogy Isten győzött. Bűneik következményeit siratják, de gonoszságukat nem bánják meg.
JÉZUS LESZÁLL HATALOMMAL ÉS DICSŐSÉGGEL
Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Ember Fiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő...
A király útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer". Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet...
A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből.
HATÁS AZOKRA, AKIK KERESZTRE FESZÍTETTÉK
Akik főszerepet játszottak Krisztus megvetésében és keresztre feszítésében, előjönnek, hogy lássák Őt, amint van; és azok, akik megvetették Krisztust, előjönnek és látják a megdicsőült szenteket. Ez akkor lesz, amikor a szentek egy pillanat alatt átváltoznak és elragadtatnak, hogy Urukkal találkozzanak a levegőben. Azok, akik bíborruhát adtak rá és töviskoronát tettek homlokára, akik a szegeket kezén és lábán átverték, ránéznek és siratják. Emlékeznek, hogyan mellőzték szeretetét, és hogyan utasították el részvétét. Visszagondolnak, hogy a gyilkos és rabló Barabbást hogyan választották helyette, hogy Jézust tövissel koronázták meg, és megkorbácsolták, megfeszítették, és a keresztfán halála órájában a papok és a főemberek hogyan gúnyolták mondván: "...szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki" [Mt 27:42]. Mindazok a sértések és megvetések, amit Krisztusnak tettek, minden szenvedés, amit tanítványainak okoztak, oly frissen él emlékezetükben, mint amikor a sátáni tetteket elkövették. A gyakran hallott esedező hang ismét fülükben hangzik. A kegyes kérelem hangja oly világosan fog csengeni a fülükben, mint amikor a Megváltó a zsinagógákban és az utakon beszélt. Azután azok, akik átszegezték, hívni fogják a sziklákat és hegyeket, hogy essenek rájuk és takarják el őket a trónon ülő orcájától és a Bárány haragjától.
"ÉBREDJETEK TI, AKIK ALUSZTOK, ÉS KELJETEK FEL!"
A felhők tekercsként összegöngyölődnek és ott van az Ember Fia fényes, tiszta jele. Isten gyermekei tudják, mit jelent ez a felhő. Zene hangját hallják, és amint az közeledik, a sírok megnyílnak, a halottak feltámadnak."Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek" [Jn 5:28-29]. Ez a hang hamarosan visszhangzik a holtak nemzetségein át és minden szent, aki Jézusban alszik, felébred és elhagyja börtönét. A drága holtak Ádámtól kezdve egészen a legutolsó meghalt szentig meghallják majd Isten Fiának hangját, s előjönnek a sírból a halhatatlan életre. A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!" A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népbál mérhetetlen sokan - életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.
A BARLANGOKBÓL, ODÚKBÓL ÉS A FÖLDALATTI BÖRTÖNÖKBŐL
A hegyek erődjeiben, a föld barlangjaiban, odúiban a Megváltó kinyilatkoztatja jelenlétét és dicsőségét.
Még egy kis idő és Ő, akinek el kell jönni, eljő és nem késik. Szeme tűzlángként hatol be a legerősebben bezárt földalatti börtönökbe és előkeresi az elrejtetteket, mert nevük be van írva a Bárány életkönyvében. A Megváltó szeme felettünk és körülöttünk van, érzékelve minden nehézséget és minden veszélyt; nincs oly hely, ahová szeme ne tudna behatolni, és népének oly bánata és szenvedése, amelyet ne érne el Krisztus együttérzése...
Isten gyermeke Jézus Krisztus hatalmának első látására megrémül. Érzi, nem tud szentsége jelenlétében élni. De az a szó hangzik, mint Jánoshoz: "Ne félj". Jézus jobb kezét Jánosra helyezte; felemelte elájult állapotából. Így tesz hűséges bizalmasaival is. Isten örökösei padlásszobákból, kunyhókból, börtönökből, vesztőhelyekről, hegyekből és pusztaságokból, a föld barlangjaiból, a tenger üregeiből jönnek elő.
AZ ÓCEÁN MÉLYSÉGÉBŐL, BÁNYÁKBÓL ÉS HEGYEKBŐL
Ha Krisztus eljön, hogy egybegyűjtse azokat, akik hűségesek voltak, akkor felhangzik az utolsó trombita és az egész föld, a magas hegyek ormaitól a bányák legmélyebb zugáig, meghallja azt. A meghalt igazak hallják az utolsó trombita hangját és előjönnek sírjaikból, hogy halhatatlanságba legyenek felöltöztetve és találkozzanak Urukkal. Örömmel beszélek az igazak feltámadásáról, akik előjönnek a föld minden részéről, a sziklás barlangokból, a földalatti börtönökből, a föld üregeiből, a mélység vizeiből. Egyetlen egy sem kerüli el figyelmét. Mindenki meghallja hangját. Dicsőséggel és győztesként jönnek elő. Dicső látványt nyújtanak ezek a hegyek és dombok [Svájcban], amikor Krisztus, az életadó előhívja a holtakat! Azok előjönnek a barlangokból, a földalatti börtönökből, a mély üregekből, ahová testüket eltemették.
A GONOSZOKAT MEGÖLIK
Isten elegyítetlen haragjának félelmetes kiáradásakor elhullanak a föld gonosz lakói az ádáz indulattal vívott eszeveszett harcban - papok, hatalmasságok, a nép, gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek. "És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, el sem temettetnek" (Jer 25:33).
Amikor Krisztus eljön, a gonoszokat eltörli a föld színéről. Megemésztődnek szájának leheletétől, és elpusztulnak dicsőségének fényétől. Krisztus elviszi népét Isten városába, és a föld lakatlan lesz. A bűnnel szemben, bárhol van is, "a mi Istenünk megemésztő tűz" (Zsid 12:29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is. Arcának dicsősége, ami élet az igazaknak, emésztő tűz lesz a gonoszoknak.
A GONOSZOK ELPUSZTÍTÁSA A KEGYELEM CSELEKEDETE
Tudnának-e azok, akik teljes szívükből gyűlölik Istent, az igazságot és a szentséget, a mennyei sokaság közé lépve himnuszt énekelni? El tudnák-e viselni Isten dicsőségét és a Bárányét? Semmiképpen! Kegyelmi idejük évekig tartott. Formálhatták volna jellemüket a mennyei életre. De nem tanulták meg szeretni a tisztaságot, és nem tanulták meg a menny nyelvét. Most pedig már túl késő. Azok, akik egész életükben Isten ellen lázadtak, alkalmatlanok a mennyei életre. A menny tisztasága, szentsége és békéje kínszenvedés lenne számukra; Isten dicsősége pedig megemésztő tűz. Menekülnének arról a szent helyről. Szívesen fogadnák a pusztulást, hogy elrejtőzhessenek annak színe elől, aki meghalt üdvösségükért. A gonoszok sorsa saját döntésük következménye. A mennyből való kirekesztésük, ami rajtuk múlik, Isten részéről igazságos és irgalmas cselekedet.
HAZAFELÉ
Az élő igazak "nagy hirtelen, egy szempillantásban" elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe. Az angyalok "egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld egyik végétől a másik végéig". A kicsi gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába. Valamennyien beléptünk a felhőbe és hét napon át vitettünk az üvegtengerhez. Midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: "Szent!" És midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: "Szent!" És a szent angyalok, akik a felhőt körülfogták, így kiáltottak: "Szent, szent szent az Úr, a seregek Istene!" S a felhőn ülő szentek kiáltották: "Dicsőség! Alleluja!". Ó! mily dicsőséges lesz Őt látni, és megváltottjaként fogadva lenni! Sokáig vártunk, de reményünk nem homályosult el. Ha csak láthatjuk a király szépségében, örökké áldottak leszünk. Úgy érzem, mintha hangosan kellene kiáltanom: "Hazafelé!"
AZ ANGYALOK ÉNEKELNEK, KRISZTUS GYŐZÖTT
Azon a napon a megváltottak az Atya és Fiú dicsőségében tündökölnek. Az angyalok arany hárfáikon játszva üdvözlik a Királyt és a győzelem jeleit: azokat, akik meg lettek mosva és meg lettek fehérítve a Bárány vérében. A diadal éneke hangzik, betöltve a mennyet. Krisztus győzött. Ő belép a mennyei udvarokba; a megváltottak társasága a bizonyíték, hogy szenvedése és áldozata nem volt hiábavaló. Jézus leírhatatlan szeretettel köszönti hűséges gyermekeit "Uruk örömében". A Megváltó boldog, hogy a dicsőség országában láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán megmentett lelkeket. Akkor Megváltónk szemlélni fogja az Ő jutalmát munkájának eredményében. Krisztus abban a nagy sokaságban, amelyet egyetlen ember sem képes megszámolni - "...titeket ...az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júd 24). Ő, aki vérével megváltott és életének példája által tanított minket - "...lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik..." (Ésa 53:11).
A SZENTEK KORONÁT ÉS HÁRFÁT KAPNAK
Nagy angyalsereget láttam, dicsőséges koronát hoztak a városból, minden szentnek névre szóló koronát. Amint Jézus kérte a koronákat, az angyalok átnyújtották néki, és Jézus saját kezűleg helyezte azt a szentek fejére.. Az üvegtengernél a száznegyvennégyezer négyszögalakban állt. Némelyiken nagyon fényes korona volt, másokén nem olyan fényes. Néhány korona telve volt ragyogó csillagokkal, másikon csak néhány volt. Mindenki nagyon megelégedett volt koronájával. Az élet koronája fényes, avagy halovány lesz; ragyogni fog sok csillaggal, vagy néhány drágakővel lesz csak megvilágítva összhangban saját cselekedeteinkkel. Egyetlen megmentett sem lesz a mennyben ragyogó korona nélkül. Ha belépsz, néhány lélek lesz a dicsőség udvarában, akik eszközeiteken keresztül nyertek oda belépést. A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül... Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére... Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. ...A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése