A FENEVAD BÉLYEGE VAGY ISTEN PECSÉTJE?
CSAK KÉT OSZTÁLY
Csak két osztály lehet. Egymástól eltérően vannak megjelölve; vagy az élő Isten pecsétjével, vagy a fenevad vagy képének bélyegével. A hit és hitetlenség közötti nagy viszályba az egész keresztény világ belekeveredik. Mindenki állást foglal. Néhányan nyilvánvalóan nem elegyednek a viszályba. Nem foglalnak állást az igazság ellen, de nem akarnak bátran kiállni Krisztusért birtokuk elvesztése vagy fájó szemrehányástól való félelem miatt. Az ilyenek mind krisztus ellenségéhez számláltatnak. Amint az idők végéhez közeledünk, a világosság és a sötétség gyermekei közötti határvonal egyre határozottabb lesz. A vélemények egyre jobban eltérnek egymástól. Ez a különbség ki van fejezve Krisztus szavában: "Újjá születnek" - újjáteremtetnek Krisztusban; halottak a világnak és élnek Istennek. Ez a szétválasztás fala, amely elválasztja a mennyeit a földitől és leírja a különbséget azok között, akik a világhoz tartoznak, és akik abból kiválasztattak, akik becsesek Isten szemében.
CSALÁDTAGOK ELVÁLASZTÁSA
Azok, akik egyazon család tagjai voltak, el lesznek választva. Az igazakra pecsétet helyeznek. "És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" [Mal 3:17]. Azok, akik engedelmeskedtek Isten törvényeinek, egyesülnek a szentek társaságával a világosságban. Ők a kapukon keresztül belépnek a városba, és joguk van az élet fájához.
"Az egyik felvitetik", neve az élet könyvében áll, míg azok, akikkel társult, Istentől az örök elválasztás bélyegét kapják.
AZ ELNYERT VILÁGOSSÁG ÁLTAL MEGÍTÉLVE
Sokan, akiknek nem volt az a kiváltságuk, mint nekünk, előbb mennek be a mennybe, mint azok, akiknek nagy világosságuk volt, de nem jártak abban. Sokan az ismeretük szerinti legjobb világosságban éltek, és aszerint lesznek megítélve. Mindenkinek várnia kell a kijelölt időre, amíg a figyelmeztetés eljut a világ minden részére, amíg elegendő világosságot és bizonyítékot adtak minden léleknek. Néhánynak kevesebb, másoknak több világossága lesz, de mindenki ez elnyert világosság szerint lesz megítélve. Isten törvényét illetően nekünk nagy világosság adatott. Ez a törvény a jellem irányadó mértéke. Megkívánja az embertől, hogy hozzá alkalmazkodjon és általa lesz megítélve az utolsó nagy napon. Azon a napon az embereket az elnyert világosság szerint kezelik. Azok, akiknek nagy világosságuk volt és megvetették azt, rosszabb helyzetben vannak, mint azok, akiknek nem adatott oly nagy ismeret. Ők magukat magasztalják fel, s nem az Urat. Az emberi lényekre kirótt büntetés minden esetben arányos lesz az Istenre hozott szégyennel. Mindenki eleget fog tudni ahhoz, hogy értelmesen dönthessen.
NINCS BOCSÁNAT A SZÁNDÉKOS VAKSÁGRA
Senki sem lesz elítélve azért, mert nem figyelt arra a világosságra és ismeretre, amely sohasem volt az övé, és így nem is nyerhette el azt. De sokan visszautasítják a Krisztus képviselői által nyújtott igazság iránti engedelmességet, mert alkalmazkodni kívánnak a világ mértékéhez s az igazság, amelyet megértettek, a világosság, amely a lélekben ragyogott, kárhoztatja őket az ítéletben. Azok, akiknek alkalmuk van az igazság hallgatására, és mégsem vesznek fáradságot, hogy hallgassák vagy megértsék azt, gondolván, ha nem hallják, akkor nem lesznek felelősek, Isten előtt ugyan úgy bűnösek, mintha hallották és megvetették volna. Nem lesz bocsánat azok számára, akik a tévelygést választják akkor, ha megérthetik mi az igazság. Szenvedésében és halálában Jézus bűnhődött a tudatlanság bűnéért, de nincs rendelkezés a szándékos vakságra.
Nem felelünk azért a világosságért, amely nem érte el tudatunkat, de azért igenis, melynek ellenálltunk és visszautasítottuk. Az ember nem értheti meg azt az igazságot, amit sohasem nyújtottak neki és ezért nem ítélhető el azért a világosságért, amellyel sohasem rendelkezett.
A GYAKORLATI JÓINDULAT FONTOSSÁGA
Az utolsó nap döntése a mi gyakorlati jóindulatunkon múlnak. Krisztus minden jótékony cselekedetet úgy ismer el, mintha vele tették volna. Mikor a népeket elébe gyűjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért tettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedő embertársaik személyében. ...A pogányok között vannak olyanok is, akik tudatlanul imádják Istent, akikhez a világosság még nem jutott el valamiféle emberi közbenjárás, segítség útján. Nos, ezek mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik, de hangját már hallották, mikor szólt hozzájuk a természetben, és így tették meg azt, amit a törvény megkövetelt tőlük. Munkálkodásuk nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a Szentlélek már megérintette szívüket és felismerték, hogy Isten saját gyermekeinek ismerte el őket.
A népek és a pogányok közül a legmegalázottabbak mennyire meglepődnek, és milyen boldogok lesznek, amikor az Üdvözítő ajkáról ezeket a szavakat hallják fülükbe csendülni: "Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40). Milyen boldogság tölti be a Végtelen Szeretet szívét, mikor látja, hogy követői meglepődéssel és örömmel kapják fel fejüket az ő jóváhagyást kifejező szavaira!
AZ INDÍTÉK JELLEMZI A CSELEKVÉST
Az ítélet napján egyesek védelmül felhozzák a jótettet, mint indokot, amiért ellenszolgáltatást várnának. Azt fogják mondani: "Fiatal embereket segítettem az üzleti élethez. Pénzt adtam kórház alapítására. Az özvegy szükségét enyhítettem és a szegényeket otthonomba fogadtam. " Igen, de indítékaid annyira be voltak szennyezve az önzéstől, hogy a cselekedet nem fogadható el az Úr szemében. Mindaz, amit tettél, téged hozott feltűnően előtérbe. Az indíték határozza meg cselekedeteink jellegét, az pecsételi őket becstelenséggé vagy magas erkölcsi értékké.
MI ISTEN PECSÉTJE
Épp oly gyorsan, amint Isten népe el van pecsételve homlokán - ez nem valamilyen látható pecsét vagy bélyeg, hanem hitben van elhelyezve mind értelmileg, mind lelkileg, így az nem mozdítható - Isten népe éppoly gyorsan van elpecsételve és elő van készítve a rostálásra, mely be is következik. Valóban, az már elkezdődött. Az élő Isten pecsétje azokra van helyezve, akik lelkiismeretesen megtartják az Úr szombatját.
(Ezt és más ehhez hasonló állításokat a fejezetben korábban idézett részek fényében kell érteni, jelezvén, hogy Isten csak azért az ismeretért tartja felelősnek az embereket, amellyel rendelkeznek, vagy amelyet el tudnak nyerni. ) Azok, akiknek homlokukon van Isten pecsétje, megtartják a negyedik parancsolat szombatját. A szombat megünneplése az isten iránti hűség jele. A tíz közül egyedül a negyedik parancsolat tartalmazza a nagy Törvényadó, a menny és a föld Teremtőjének pecsétjét. Az Úr emlékművének megünneplése az Édenben elrendelt szombat, a hetedik nap szombatja Isten iránti hűségünk próbája.A jel Isten népének minden tagjára van helyezve éppen úgy, amint megjelölték a héber lakások ajtaját, hogy az általános pusztulástól megőrizzék a népet. Isten kijelenti: "Adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük"
KRISZTUSHOZ HASONLÓ JELLEM
Az élő isten pecsétjét csak azokra helyezik, akik Krisztushoz hasonló jellemmel rendelkeznek. Azoknak, akik az élő Isten pecsétjét kapják és a nyomorúság idején védve vannak, Jézus képmását kell tükrözniük. Isten pecsétjét sohasem helyezik tisztátalan férfi vagy nő homlokára. Azt sohasem helyezik bűnre vágyó, világot szerető férfi vagy nő homlokára. Azt sohasem helyezik hamis nyelvű vagy álnok szívű férfiak vagy nők homlokára. Mindazok, akik elnyerik a pecsétet, szeplő nélkül kell legyenek Isten előtt. Ők a menny jelöltjei. A szeretet az engedelmességben van kifejezve és a tökéletes szeretet elűz minden félelmet. Azok, akik Istent szeretik, Isten pecsétjével rendelkeznek homlokukon, és Isten munkáját végzik Azok, akik legyőzik a világot, a testet és a gonoszt, kegyeltek lesznek, és lenyerik az élő isten pecsétjét.
Küzdünk-e - férfiak és nők - minden Isten-adta erőnkkel, hogy elnyerjük a Krisztus teljességének mértékét? Keressük-e az Ő teljességét egyre magasabbra és magasabbra jutva, megpróbálván elérni jellemének tökéletességét? Ha Isten szolgái elérik azt a pontot, akkor homlokukon el lesznek pecsételve. A mindent feljegyző angyal kijelenti: "Elvégeztetett!" Ők tökéletesek lesznek benne a teremtés és a megváltás által.
MOST VAN AZ ELPECSÉTELÉS IDEJE
Láttam, hogy a szombat-próba nem jöhet el, amíg Jézus közbenjárása a szentélyben nincs befejezve, és amíg át nem halad a második kárpiton; ezért a keresztények, akik elaludtak ez ajtó megnyílása előtt, mely az éjféli kiáltás - 1844 július hónapja után következett be - és nem tartották meg az igaz szombatot, reménységben nyugodnak, mert nem volt világosságuk, amellyel most rendelkezünk, mióta ez az ajtó megnyílt. Láttam sátán, hogy Isten népe közül néhányat megkísértett ezen a ponton. Mivel oly sok jó keresztény álomba merült a hit győzelmében és nem tartották meg az igaz szombatot, kételkedtek, hogy az most próba lenne számunkra...
Sátán most minden eszközt felhasznál az elpecsételés eme idejében, hogy Isten népének értelmét távol tartsa a jelenvaló igazságtól, és őket ingadozóvá tegye. Láttam, hogy ő [Mrs Hastings] el volt pecsételve és felkél Isten szavára és a száznegyvennégyezerrel lesz. Láttam, nem kell gyászolnom őt, ő a nyomorúság idején pihen. - 2SM 263 (1850).
Földünkön élnek emberek, akik elmúltak 90 évesek, az idős kor természetes következménye látható gyengeségükben. De hiszik Istent, és Isten szereti őket. Isten pecsétje rajtuk van és ők azok között lesznek, akiknek azt mondja az Úr: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg"
Ó! BÁRCSAK ISTEN PECSÉTJE RAJTUNK LENNE
Rövid az idő, s mindenki, aki Isten gyermeke, megkapja az Ő pecsétjét. Ó! bárcsak homlokunkra lenne helyezve! Ki tudja elviselni a mellőzés gondolatát, amikor az angyal elmegy, hogy elpecsételje homlokukon Isten szolgáit? Ha az igazságban hívők nem állhatatosak hitükben e viszonylag békés napokban, mi fogja őket megtartani, ha eljön a nagy próba, és rendelet hangzik el azok ellen, akik nem imádják a fenevad képét és nem veszik fel az ő bélyegét homlokukra vagy kezükre? Ez az ünnepélyes időszak már nincs messze. , A gyengeség és tétovázás helyett Isten népe erőt és bátorságot kell gyűjtsön a nyomorúság idejére!
MI A FENEVAD BÉLYEGE
János egy népet látott elkülönítve azoktól, akik a hét első napjának megtartása által imádják a fenevadat vagy képét. E napnak a megünneplése a fenevad bélyege. A fenevad bélyege a pápai szombat. Amikor eljön a próba, világosan kitűnik, mi a fenevad bélyege. Az a vasárnap megtartása. Isten jele vagy pecsétje ki van nyilatkoztatva a hetedik napi szombat, az Úr teremtése emlékének megtartásában. A fenevad bélyege ennek ellentéte, a hét első napjának megtartása.
"Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal... hogy az ő jobb kezükre vagy homlokukra bélyeget tegyenek" [Jel 13:16]. nem csak, hogy az embereknek kezükkel nem kell dolgozni vasárnap, de értelmükkel is el kell ismerniük a vasárnapot szombatként.
AMIKOR A FENEVAD BÉLYEGÉT ELNYERIK
Még senki sem nyerte el a fenevad bélyegét. A vasárnap ünneplése még nem a fenevad bélyege, és nem is lesz mindaddig, amíg ki nem adják a rendeletet a bálvány szombat imádására. Eljön az idő, amikor ez a nap lesz a próba, de ez az idő még nem jött el. Isten az embereknek adta a szombatot, mint jelet közte és köztünk hűségünk próbájaként. Akik az Isten törvényéről kapott világosság után folytatják az engedetlenséget és az emberi törvényeket Isten törvénye fölé emelik, azok az előttünk lévő nagy válságban a fenevad bélyegét kapják. A hűség nagy próbája a szombat lesz, mely az igazságnak különösen vitatott pontja. A végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem szolgálják Őt.
Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat megtartása, ahogy az Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka. Míg az egyik csoport a földi hatalmaknak való engedelmesség jelét elfogadva a fenevad bélyegét veszi fel, a másik a menny tekintélyéhez való hűség jelét választva, megkapja Isten pecsétjét.
A VASÁRNAP MEGTARTÁSÁNAK VÉGREHAJTÁSA A PRÓBA
Senki sincs kárhoztatva, amíg világosságuk van és látták a negyedik parancsolat kötelezettségét. De amikor a rendeletet kiadják, érvényre juttatván az álszombatot, és a harmadik angyal hangos kiáltása figyelmeztetni fogja az embereket a fenevad és képe imádása ellen, a vonalat élesen meghúzzák a hamis és az igaz között. Azok, akik továbbra is folytatják az áthágást, elnyerik a fenevad bélyegét.
De eljön az az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja.
Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: "a fenevad bélyegét". Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, az felveszi "a fenevad bélyegét".
Csak két osztály lehet. Egymástól eltérően vannak megjelölve; vagy az élő Isten pecsétjével, vagy a fenevad vagy képének bélyegével. A hit és hitetlenség közötti nagy viszályba az egész keresztény világ belekeveredik. Mindenki állást foglal. Néhányan nyilvánvalóan nem elegyednek a viszályba. Nem foglalnak állást az igazság ellen, de nem akarnak bátran kiállni Krisztusért birtokuk elvesztése vagy fájó szemrehányástól való félelem miatt. Az ilyenek mind krisztus ellenségéhez számláltatnak. Amint az idők végéhez közeledünk, a világosság és a sötétség gyermekei közötti határvonal egyre határozottabb lesz. A vélemények egyre jobban eltérnek egymástól. Ez a különbség ki van fejezve Krisztus szavában: "Újjá születnek" - újjáteremtetnek Krisztusban; halottak a világnak és élnek Istennek. Ez a szétválasztás fala, amely elválasztja a mennyeit a földitől és leírja a különbséget azok között, akik a világhoz tartoznak, és akik abból kiválasztattak, akik becsesek Isten szemében.
CSALÁDTAGOK ELVÁLASZTÁSA
Azok, akik egyazon család tagjai voltak, el lesznek választva. Az igazakra pecsétet helyeznek. "És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" [Mal 3:17]. Azok, akik engedelmeskedtek Isten törvényeinek, egyesülnek a szentek társaságával a világosságban. Ők a kapukon keresztül belépnek a városba, és joguk van az élet fájához.
"Az egyik felvitetik", neve az élet könyvében áll, míg azok, akikkel társult, Istentől az örök elválasztás bélyegét kapják.
AZ ELNYERT VILÁGOSSÁG ÁLTAL MEGÍTÉLVE
Sokan, akiknek nem volt az a kiváltságuk, mint nekünk, előbb mennek be a mennybe, mint azok, akiknek nagy világosságuk volt, de nem jártak abban. Sokan az ismeretük szerinti legjobb világosságban éltek, és aszerint lesznek megítélve. Mindenkinek várnia kell a kijelölt időre, amíg a figyelmeztetés eljut a világ minden részére, amíg elegendő világosságot és bizonyítékot adtak minden léleknek. Néhánynak kevesebb, másoknak több világossága lesz, de mindenki ez elnyert világosság szerint lesz megítélve. Isten törvényét illetően nekünk nagy világosság adatott. Ez a törvény a jellem irányadó mértéke. Megkívánja az embertől, hogy hozzá alkalmazkodjon és általa lesz megítélve az utolsó nagy napon. Azon a napon az embereket az elnyert világosság szerint kezelik. Azok, akiknek nagy világosságuk volt és megvetették azt, rosszabb helyzetben vannak, mint azok, akiknek nem adatott oly nagy ismeret. Ők magukat magasztalják fel, s nem az Urat. Az emberi lényekre kirótt büntetés minden esetben arányos lesz az Istenre hozott szégyennel. Mindenki eleget fog tudni ahhoz, hogy értelmesen dönthessen.
NINCS BOCSÁNAT A SZÁNDÉKOS VAKSÁGRA
Senki sem lesz elítélve azért, mert nem figyelt arra a világosságra és ismeretre, amely sohasem volt az övé, és így nem is nyerhette el azt. De sokan visszautasítják a Krisztus képviselői által nyújtott igazság iránti engedelmességet, mert alkalmazkodni kívánnak a világ mértékéhez s az igazság, amelyet megértettek, a világosság, amely a lélekben ragyogott, kárhoztatja őket az ítéletben. Azok, akiknek alkalmuk van az igazság hallgatására, és mégsem vesznek fáradságot, hogy hallgassák vagy megértsék azt, gondolván, ha nem hallják, akkor nem lesznek felelősek, Isten előtt ugyan úgy bűnösek, mintha hallották és megvetették volna. Nem lesz bocsánat azok számára, akik a tévelygést választják akkor, ha megérthetik mi az igazság. Szenvedésében és halálában Jézus bűnhődött a tudatlanság bűnéért, de nincs rendelkezés a szándékos vakságra.
Nem felelünk azért a világosságért, amely nem érte el tudatunkat, de azért igenis, melynek ellenálltunk és visszautasítottuk. Az ember nem értheti meg azt az igazságot, amit sohasem nyújtottak neki és ezért nem ítélhető el azért a világosságért, amellyel sohasem rendelkezett.
A GYAKORLATI JÓINDULAT FONTOSSÁGA
Az utolsó nap döntése a mi gyakorlati jóindulatunkon múlnak. Krisztus minden jótékony cselekedetet úgy ismer el, mintha vele tették volna. Mikor a népeket elébe gyűjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért tettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedő embertársaik személyében. ...A pogányok között vannak olyanok is, akik tudatlanul imádják Istent, akikhez a világosság még nem jutott el valamiféle emberi közbenjárás, segítség útján. Nos, ezek mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik, de hangját már hallották, mikor szólt hozzájuk a természetben, és így tették meg azt, amit a törvény megkövetelt tőlük. Munkálkodásuk nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a Szentlélek már megérintette szívüket és felismerték, hogy Isten saját gyermekeinek ismerte el őket.
A népek és a pogányok közül a legmegalázottabbak mennyire meglepődnek, és milyen boldogok lesznek, amikor az Üdvözítő ajkáról ezeket a szavakat hallják fülükbe csendülni: "Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40). Milyen boldogság tölti be a Végtelen Szeretet szívét, mikor látja, hogy követői meglepődéssel és örömmel kapják fel fejüket az ő jóváhagyást kifejező szavaira!
AZ INDÍTÉK JELLEMZI A CSELEKVÉST
Az ítélet napján egyesek védelmül felhozzák a jótettet, mint indokot, amiért ellenszolgáltatást várnának. Azt fogják mondani: "Fiatal embereket segítettem az üzleti élethez. Pénzt adtam kórház alapítására. Az özvegy szükségét enyhítettem és a szegényeket otthonomba fogadtam. " Igen, de indítékaid annyira be voltak szennyezve az önzéstől, hogy a cselekedet nem fogadható el az Úr szemében. Mindaz, amit tettél, téged hozott feltűnően előtérbe. Az indíték határozza meg cselekedeteink jellegét, az pecsételi őket becstelenséggé vagy magas erkölcsi értékké.
MI ISTEN PECSÉTJE
Épp oly gyorsan, amint Isten népe el van pecsételve homlokán - ez nem valamilyen látható pecsét vagy bélyeg, hanem hitben van elhelyezve mind értelmileg, mind lelkileg, így az nem mozdítható - Isten népe éppoly gyorsan van elpecsételve és elő van készítve a rostálásra, mely be is következik. Valóban, az már elkezdődött. Az élő Isten pecsétje azokra van helyezve, akik lelkiismeretesen megtartják az Úr szombatját.
(Ezt és más ehhez hasonló állításokat a fejezetben korábban idézett részek fényében kell érteni, jelezvén, hogy Isten csak azért az ismeretért tartja felelősnek az embereket, amellyel rendelkeznek, vagy amelyet el tudnak nyerni. ) Azok, akiknek homlokukon van Isten pecsétje, megtartják a negyedik parancsolat szombatját. A szombat megünneplése az isten iránti hűség jele. A tíz közül egyedül a negyedik parancsolat tartalmazza a nagy Törvényadó, a menny és a föld Teremtőjének pecsétjét. Az Úr emlékművének megünneplése az Édenben elrendelt szombat, a hetedik nap szombatja Isten iránti hűségünk próbája.A jel Isten népének minden tagjára van helyezve éppen úgy, amint megjelölték a héber lakások ajtaját, hogy az általános pusztulástól megőrizzék a népet. Isten kijelenti: "Adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük"
KRISZTUSHOZ HASONLÓ JELLEM
Az élő isten pecsétjét csak azokra helyezik, akik Krisztushoz hasonló jellemmel rendelkeznek. Azoknak, akik az élő Isten pecsétjét kapják és a nyomorúság idején védve vannak, Jézus képmását kell tükrözniük. Isten pecsétjét sohasem helyezik tisztátalan férfi vagy nő homlokára. Azt sohasem helyezik bűnre vágyó, világot szerető férfi vagy nő homlokára. Azt sohasem helyezik hamis nyelvű vagy álnok szívű férfiak vagy nők homlokára. Mindazok, akik elnyerik a pecsétet, szeplő nélkül kell legyenek Isten előtt. Ők a menny jelöltjei. A szeretet az engedelmességben van kifejezve és a tökéletes szeretet elűz minden félelmet. Azok, akik Istent szeretik, Isten pecsétjével rendelkeznek homlokukon, és Isten munkáját végzik Azok, akik legyőzik a világot, a testet és a gonoszt, kegyeltek lesznek, és lenyerik az élő isten pecsétjét.
Küzdünk-e - férfiak és nők - minden Isten-adta erőnkkel, hogy elnyerjük a Krisztus teljességének mértékét? Keressük-e az Ő teljességét egyre magasabbra és magasabbra jutva, megpróbálván elérni jellemének tökéletességét? Ha Isten szolgái elérik azt a pontot, akkor homlokukon el lesznek pecsételve. A mindent feljegyző angyal kijelenti: "Elvégeztetett!" Ők tökéletesek lesznek benne a teremtés és a megváltás által.
MOST VAN AZ ELPECSÉTELÉS IDEJE
Láttam, hogy a szombat-próba nem jöhet el, amíg Jézus közbenjárása a szentélyben nincs befejezve, és amíg át nem halad a második kárpiton; ezért a keresztények, akik elaludtak ez ajtó megnyílása előtt, mely az éjféli kiáltás - 1844 július hónapja után következett be - és nem tartották meg az igaz szombatot, reménységben nyugodnak, mert nem volt világosságuk, amellyel most rendelkezünk, mióta ez az ajtó megnyílt. Láttam sátán, hogy Isten népe közül néhányat megkísértett ezen a ponton. Mivel oly sok jó keresztény álomba merült a hit győzelmében és nem tartották meg az igaz szombatot, kételkedtek, hogy az most próba lenne számunkra...
Sátán most minden eszközt felhasznál az elpecsételés eme idejében, hogy Isten népének értelmét távol tartsa a jelenvaló igazságtól, és őket ingadozóvá tegye. Láttam, hogy ő [Mrs Hastings] el volt pecsételve és felkél Isten szavára és a száznegyvennégyezerrel lesz. Láttam, nem kell gyászolnom őt, ő a nyomorúság idején pihen. - 2SM 263 (1850).
Földünkön élnek emberek, akik elmúltak 90 évesek, az idős kor természetes következménye látható gyengeségükben. De hiszik Istent, és Isten szereti őket. Isten pecsétje rajtuk van és ők azok között lesznek, akiknek azt mondja az Úr: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg"
Ó! BÁRCSAK ISTEN PECSÉTJE RAJTUNK LENNE
Rövid az idő, s mindenki, aki Isten gyermeke, megkapja az Ő pecsétjét. Ó! bárcsak homlokunkra lenne helyezve! Ki tudja elviselni a mellőzés gondolatát, amikor az angyal elmegy, hogy elpecsételje homlokukon Isten szolgáit? Ha az igazságban hívők nem állhatatosak hitükben e viszonylag békés napokban, mi fogja őket megtartani, ha eljön a nagy próba, és rendelet hangzik el azok ellen, akik nem imádják a fenevad képét és nem veszik fel az ő bélyegét homlokukra vagy kezükre? Ez az ünnepélyes időszak már nincs messze. , A gyengeség és tétovázás helyett Isten népe erőt és bátorságot kell gyűjtsön a nyomorúság idejére!
MI A FENEVAD BÉLYEGE
János egy népet látott elkülönítve azoktól, akik a hét első napjának megtartása által imádják a fenevadat vagy képét. E napnak a megünneplése a fenevad bélyege. A fenevad bélyege a pápai szombat. Amikor eljön a próba, világosan kitűnik, mi a fenevad bélyege. Az a vasárnap megtartása. Isten jele vagy pecsétje ki van nyilatkoztatva a hetedik napi szombat, az Úr teremtése emlékének megtartásában. A fenevad bélyege ennek ellentéte, a hét első napjának megtartása.
"Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal... hogy az ő jobb kezükre vagy homlokukra bélyeget tegyenek" [Jel 13:16]. nem csak, hogy az embereknek kezükkel nem kell dolgozni vasárnap, de értelmükkel is el kell ismerniük a vasárnapot szombatként.
AMIKOR A FENEVAD BÉLYEGÉT ELNYERIK
Még senki sem nyerte el a fenevad bélyegét. A vasárnap ünneplése még nem a fenevad bélyege, és nem is lesz mindaddig, amíg ki nem adják a rendeletet a bálvány szombat imádására. Eljön az idő, amikor ez a nap lesz a próba, de ez az idő még nem jött el. Isten az embereknek adta a szombatot, mint jelet közte és köztünk hűségünk próbájaként. Akik az Isten törvényéről kapott világosság után folytatják az engedetlenséget és az emberi törvényeket Isten törvénye fölé emelik, azok az előttünk lévő nagy válságban a fenevad bélyegét kapják. A hűség nagy próbája a szombat lesz, mely az igazságnak különösen vitatott pontja. A végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem szolgálják Őt.
Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat megtartása, ahogy az Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka. Míg az egyik csoport a földi hatalmaknak való engedelmesség jelét elfogadva a fenevad bélyegét veszi fel, a másik a menny tekintélyéhez való hűség jelét választva, megkapja Isten pecsétjét.
A VASÁRNAP MEGTARTÁSÁNAK VÉGREHAJTÁSA A PRÓBA
Senki sincs kárhoztatva, amíg világosságuk van és látták a negyedik parancsolat kötelezettségét. De amikor a rendeletet kiadják, érvényre juttatván az álszombatot, és a harmadik angyal hangos kiáltása figyelmeztetni fogja az embereket a fenevad és képe imádása ellen, a vonalat élesen meghúzzák a hamis és az igaz között. Azok, akik továbbra is folytatják az áthágást, elnyerik a fenevad bélyegét.
De eljön az az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja.
Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: "a fenevad bélyegét". Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, az felveszi "a fenevad bélyegét".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése