.... Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.(Lukács 15,20)

Korunk életérzését üresség ,unalom és félelem jellemzi.Ez kifelé az élet értelmének lázas keresésében ,életéhségben ,az élvezetek hajszolásában Nyilvánul meg ,és a mindezek mögött tátongó feneketlen mélységben ,amely félelmekben ,szenvedélyekben és pszichózisokban jelentkezik.A reménytelenek nemzedékének reménytelenségét már rég nem palástolja senki.A védettségnek és biztonságnak magas az ára.Újra feltör az Istenre vonatkozó megválaszolatlan kérdés is.Sokféleképpen keresik a boldogságot azok ,akik csalódtak az életben.

De nem adott-e Isten már régen választ ezekre a problémákra ?A Biblia megmutatja nekünk Isten emberképét a maga időtlen érvényességében : elveszett teremtmény ,akinek Őrá van szüksége,és az irgalmas Isten kegyelmet akar gyakorolni vele szemben.Ezért küldte el az Ő fiát ,hogy megmentse az elveszett embert ,és örök védettséget adjon neki.

Ennek van az ember életében egy gyakorlati oldala: az embereknek el kell dönteniük,hogy elfogadják-e Isten megváltásra szóló ajánlatát.Aki mindig kitér e döntés elől,azt az a veszély fenyegeti,hogy örökre elkárhozik.Aki azonban Isten megváltó művét Jézus Krisztusban elfogadja,annak az életében megjelennek ennek következményei.A keresztény élet olyan élet ,amelyben Krisztusé az első hely.A keresztény embernek azért van örök élete ,mert már most olyan bensőséges kapcsolatban van azzal aki"örök élet"de azért is ,embert Isten örök otthont ígért neki-örök hazát  a hontalan bolyongó embernek.