Gondolatok János evangéliumához

 

 

És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:(János 12,37-42)

 

 

 

Az előző versek szavainak,mint János evangéliuma sok részének ,jelképes jelentése van.A fény ,amely olyan sokáig világított a nép között,elrejtőzött ,és ennek sötétség volt következménye .Ezt az erkölcsi sötétséget látjuk a ma olvasott versekben.A sok jel ellenére,amelyeket Jézus Krisztus tett, a zsidók nem hittek benne.Isten már előre tudta ezt a hitetlenséget,és itt olvassuk,hogy mit jövendölhetett Ézsaiás próféta által évszázadokkal előbb erről a népről:megkeményedett hitetlenségében,és Isten ítéletképpen vakságot és szívük bezárását küldte rájuk"Valami ehhez hasonlót látunk ,az egyiptomi fáraó történetében .A fáraó megkeményítette a szívét azokkal a jelekkel szemben amelyeket Mózes tett,és végül megjött az ítélet,amikor már Isten keményítette meg a fáraó szívét.Ma is sokan vannak,akik hallottak Isten mentő szeretetéről,de a szívüket megkeményítették.Bárcsak az Üdvözítőhöz jönnének ,még mielőtt őket is eléri Isten ítélete.