Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.
(Efézus 5,8.17)
Szüleim kedvéért egyszer azt mondtam ,hogy kész vagyok részt venni egy evangélizáción.Én magam közömbös voltam,bár akkor már mindkét nővérem elfogadta az Úr Jézust Megváltójának.
Este a teremben hátul ültem sok más résztvevő között,és szilárdan elhatároztam,hogy nem figyelek oda.Unalmamban az embereket és a termet nézegettem,a mennyezet falburkolatát és a középen függő csillárt.Egy öt izzóból álló csoportban csak négy égett.na ,azt az egyet igazán kicserélhette volna valaki! -gondoltam.Ekkor a jelenlevők mind énekelni kezdtek .Én észre sem vettem,hogy a prédikátor leült ,és az órának már vége volt.A kijáratnál néhány szót váltottam ott lévő fiatalokkal aztán hazamentem.
Egyetlen szót sem fogtam fel a prédikációból.És Isten mégis megérintette a lelkiismeretemet.Éjszaka nem tudtam aludni ,állandóan a terem közepén lévő csillárra gondoltam .Az öt villanykörte közül csak négy világított.Az ötödik sötét volt,nem volt fénye,nem adott meleget.Nem a mi családunk képe volt ez? Négy lámpa égett:édesanyám ,édesapám ,és a két nővérem .És én? .Igen nekem nem volt fényem,én nem adtam meleget,halott voltam Isten szemében.Ekkor térdre borultam és bűneim bocsánatát kértem.és Ia keresztre irányította a tekintetemet,Hitben megragadtam a kegyelmet ,és meg voltam mentve.Attól a pertől kezdve öt lámpa világít a családunkban-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése