Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! (Lukács 13,34

Egy anya számára nincs borzasztóbb csalódás annál,ha a gyermeke nem élve jön a világra.ha hónapokon át tartó várakozás,reménykedés és fájdalmak után végül azt kell megtapasztalnia ,hogy mindez hiába való volt,az több mint lesújtó.

Létezik azonban egy még ennél sokkal mélyebb fájdalom,amelyet mi emberek alig tudunk átérezni.A mi Urunk és Üdvözítőnk érezte ezt ,amikor a a földön járt és arra készült,hogy megváltás művét véghez vigye a Golgotán.Ő a dicsőség Ura megalázta magát ,amikor valóságos emberré lett,és meglátogatta népét,Izraelt,hogy megváltsa.Ők azonban elutasították Őt "Saját világába jött és az övéi nem fogadták be Őt"(János 1.11)

Az Úr Jézus szeretete nem hatott rájuk.Hogy ez mennyire fájt neki,azt észre vehetjük a mai igénkben .amikor Jeruzsálem a szeretett város felett kesereg.Össze akarta gyűjteni gyermekeit,de ők ezt nem akarták.

És mi a helyzet ma? A kereszténység eltávolodott Krisztustól.A kereszténység vallássá vált ,amelyben az Ő neve már nem sokat számít.Mennyire fáj ez neki,ha a szeretetét elutasítják!Mint annak idején Izraelben,ma is csak kevesen vannak akik Őt elfogadják személyes Megváltójuknak ,akiket épp úgy elutasít a környezetük ,mint a Megváltót magát.De az Úr most még vár minden egyes emberre ,aki hozzá fordul.hogy megajándékozhassa szeretetével és kegyelmével.