Még távol volt,amikor apja meglátta őt,elébe futott,nyakába borult és megcsókolta őt.lukács 15,20

Egyre növekvő nyugtalanság lett úrrá a börtönből lebocsátott férfin,aki a hazavezető útja végéhez közeledett.Nagyon szégyellte,hogy szüleinek annyi bánatot és szégyent okozott.Egykor elköltözött hazulról,minden hidat felégetett maga mögött,-és ezután jött a szomorú félrelépés.Most pedig állandó önvád kínozta,amiért egykor megvetette szülei szeretetét.

Amibe még mint utolsó cérnaszálba kapaszkodott,az a halvány remény volt,hogy öreg szülei megbocsátanak neki.De nem akarta rájuk erőltetni magát.Úgy vélte,túl sokat vétett már ellenük.Ezért aztán egy levélben kérte őket,hogy szabadulása napján a megbocsátás és a szíveslátás jeleként a kertben levő almafára kössenek egy fehér szalagot,hogy láthassa a vonatról várják-e őt.ha nem fogja fehér szalag köszönteni,akkor tovább utazik-valahova.

Izgalma egyre nőtt.Még egy kanyar.A férfi felugrott és fürkészve nézett ki az ablakon.Most már nemsokára jön a szülei kertje.Már itt is van.Szemei mohón keresték a almafát.Van rajta fehér szalag?Értetlenül meredt oda,könnyek szöktek a szemébe:az almafa tele volt aggatva fehér szalaggal.....

Át tudjuk-e érezni,mit jelentett ez a haza térő fiúnak?Megbocsátást és befogadást az apai házba!

Nekünk is bűneink bocsánatára van szükségünk,valamennyiünknek,hogy Isten magához fogadhasson és fölemelhessen. Téged is " megszánt" kedves olvasónk,és neked is eléd akar futni,hogy üdvözülhess.Térj hát meg Hozzá teljes hittel!!!