Gondolatok János evangéliuzmához.

1

Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.

A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.

Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?

Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának(János 13,21-26)

Harmadik alkalommal olvassuk,hogy Jézus Krisztus megrendült;ahogyan már a 11,33 és a 12,27 versekben.Ott látta a bűn következményét ,és a keresztet az ítélet minden borzalmával,amely helyettünk Őrá fog sújtani.Itt azonban lelkében rendült meg attól,amit Júdás ,a tizenkét tanítvány egyike,tenni szándékozott .Milyen fájdalmat és milyen szomorúságot okozhatott neki az amikor látta ,hogy az egyik tanítványa akiben bízott ,ilyen útra tér!

A Zsoltárok 41,10-ben olvassuk Júdásról a prófétai szót."Még a legjobb barátom is ,akiben megbíztam ,aki velem együtt evett az is ellenem támadt"Ezekből a szavakból látjuk,hogy az Úr bár kezdettől fogva tudta ,hogy ki és mi ez az ember,semmiképpen nem vonta meg tőle bizalmát.Sőt .a mai Igénkben azt olvassuk,hogy még egy különösen sokatmondó jelt is adott Júdásnak,amikor a falatot nyújtotta neki;ez egy olyan gesztus volt,amellyel a keleti házigazdák akkor éltek egy vendéggel szemben,ha azt különösképpen meg akarták tisztelni.(Folyt köv,)