MI LESZ, HA NEM ÉRTÉKELJÜK A KINCSET?
Sátán azt akarja elhitetni az emberrel, hogy
Istentől távol nagyszerű dolgokat ismerhet meg. Megtévesztő érvelésével
Ádámban és Évában kételyt támasztott Isten szavával szemben, és olyan
elméletet hitetett el velük, amely engedetlenséghez vezetett. A kísértő
álbölcselkedésével ma is folytatja azt, amit Édenben elkezdett. Tanárok -
az ifjúság nevelői - hitetlen írók nézeteit tolmácsolják, és Istennel
szembeni bizalmatlansághoz, törvényének áthágásához vezető gondolatokat
ültetnek el a fiatalok lelkében. Aligha tudják, hogy mit csinálnak.
Aligha gondolnak arra, mi lesz munkájuk következménye.
A diák végigjárhatja a ma iskoláinak és főiskoláinak minden osztályát; minden képességét tanulásra használhatja, de ha nem ismeri meg Istent, ha nem engedelmeskedik a saját lényét szabályozó törvényeknek, elpusztítja önmagát. Rossz szokásai megfosztják önbecsülésétől. Elveszti önuralmát. Nem tudja helyesen mérlegelni azokat a dolgokat, amelyek egész közelről érintik. Meggondolatlanul és ésszerűtlenül bánik lelkével és testével. Helytelen szokásai miatt ronccsá válik. Nem lehet boldog. Mivel nem alakít ki helyes, egészséges elveket, olyan szokások rabja lesz, amelyek aláássák békességét. Kemény tanulással töltött évei elvesznek, mert tönkretette önmagát. Visszaélt testi és szellemi képességeivel. Testének temploma rommá lett. Elveszett a jelen és az eljövendő élet számára. Azt gondolta, hogy földi tudás szerzésével kincshez jut, de amikor félretette Bibliáját, olyan kincset áldozott fel, amely mindennél többet ér.
A KINCS KERESÉSE
Isten Igéje legyen tanulmányunk tárgya! Tanítsuk gyermekeinket a benne talált igazságokra! Isten szava kimeríthetetlen kincs. Az emberek azonban nem jutnak hozzá, mert nem keresik addig, amíg
meg nem találják. Nagyon sokan megelégszenek az igazság feltételezésével. Csak a felszínen keresnek, és azt hiszik, hogy minden lényeges dolgot tudnak. Igazságként fogadják el azt, amit mások mondanak, mert restek, és nem hajlandók a szentírási példában ábrázolt szorgalommal és lelkiismeretességgel keresni az elrejtett kincset. Az emberi elképzelések nemcsak megbízhatatlanok, hanem veszélyesek is, mert az embert Isten helyére, és az emberek mondásait az "így szól az Úr" helyébe teszik.
Krisztus az igazság. Szavai igazak, és többet mondanak, mint ami a felszínen látszik. Krisztus kijelentései, egyszerű szavai mélységes igazságokat rejtenek. A Szentlélek által megelevenített értelem felismeri értéküket. Felfedezi az igazság drága gyöngyszemeit még akkor is, ha azok elásott kincsek.
Emberi elméletekből és feltevésekből soha nem fogjuk megérteni Isten Igéjét. A maguk bölcsességét túlértékelők azt képzelik, hogy csak az ő bölcselkedésük nyitja meg az ismeretek kincsestárát, és védi meg a gyülekezetet az eretnekségtől. Pedig éppen ezekkel a magyarázatokkal visznek a gyülekezetbe hamis elméleteket és eretnekséget. Emberek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek az általuk bonyolultnak tartott igehelyek megmagyarázására. Erőfeszítésükkel azonban nagyon sokszor elhomályosították azt, amit tisztázni próbáltak.
A papok és farizeusok azt gondolták, hogy mint tanítók nagyszerű dolgokat művelnek, ha saját magyarázatukat fűzik Isten Igéjéhez. Krisztus azonban ezt mondta róluk: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát" (Mk 12:24). Azzal a bűnnel vádolta őket, hogy "oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mk 7:7). Jóllehet Isten kinyilatkoztatásainak tanítói voltak, és állítólag értették az Igét, de nem cselekedték. Sátán elvakította őket, hogy ne lássák valódi értelmét.
Sokan vannak így napjainkban is. Sok egyház bűnös ebben. Félő, nagyon félő, hogy korunk állítólagos bölcs emberei megismétlik a zsidó tanítók cselekedetét. Tévesen magyarázzák az isteni kinyilatkoztatásokat, és emberek elbizonytalanodnak; körülveszi őket a homály, mert tévesen értelmezik Isten igazságát.
Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel
magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság - Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.
Tanulmányozzuk az Igét komolyan, alaposan! Ha tétlenek vagyunk, soha nem értjük meg az igazságot. Semmilyen földi áldáshoz nem juthatunk buzgó, türelmes, kitartó erőfeszítés nélkül. Ha az ember üzleti vállalkozásaiban eredményeket akar elérni, dolgoznia kell a sikerért, és hinnie kell benne. Lelki dolgok megismerésére se számíthatunk lelkiismeretes munka nélkül. Akik meg akarják találni az igazság kincseit, azoknak le kell ásniuk értük, mint a bányásznak a földben rejtőző kincsért. A lagymatag, közömbös munka hiábavaló. Mind idősnek, mind fiatalnak fontos, hogy ne csak olvassa Isten szavát, hanem teljes szívvel, buzgón kutassa, és imádkozva keresse az igazságot, mint elrejtett kincset. Aki így cselekszik, jutalmat kap: Krisztus fogékonyabbá teszi értelmét.
Üdvösségünk függ a Szentírásban foglalt igazság ismeretétől. Isten azt akarja, hogy megismerjük az igazságot. Kutasd, ó kutasd a drága Bibliát szomjas szívvel! Tárd fel Isten Igéjét, mint a bányász a földet az aranyért! Kutass, mígnem tapasztalod, mit jelent Istennel kapcsolatban lenni, és mígnem megtudod, mi az akarata veled! Krisztus kinyilatkoztatta: "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:13.14).
Istenfélő és jóképességű emberekhez eljutnak ugyan fénysugarak az örök valóságokból, de sokszor nem fogják fel őket, mert a látható dolgok eltakarják a láthatatlanok dicsőségét. Az elrejtett kincs megtalálására vágyóknak a világ dolgai fölé kell emelkedniük. Szívüket és minden képességüket a kutatásra kell szentelniük.
Engedetlenség miatt a Szentírás sok-sok feltárható igazsága rejtve maradt. Az értelmesség Isten parancsolatai iránti engedelmességet jelent. A Szentírás igéit nem szabad az emberi előítélethez és féltékenységhez igazítani. Csak azok értik meg őket, akik alázatosan törekszenek az igazság megismerésére és engedelmességre.
Azt kérdezed, mit kell tenned, hogy üdvözülj? Mielőtt kutatni kezdenél, tégy félre minden előítéletet, minden öröklött és kialakított
nézetet! Ha saját nézeteid igazolásáért kutatod a Szentírást, soha nem jutsz el az igazsághoz. Kutasd azén, hogy megtudd, mit mond az Úr! Ha kutatás közben meggyőződés ébred benned, ha meglátod, hogy dédelgetett nézeteid ellentétben állnak az igazsággal, ne magyarázd félre az igazságot, hogy beleilleszthesd saját hitbeli felfogásodba, hanem fogadd el a kapott világosságot! Tárd ki értelmed és szíved, hogy megismerhesd Isten szavának csodálatos dolgait!
Az a gondolkodó ember, aki szívével felfogja és értékeli a mennyei kincset, eljut a Krisztusba - mint a világ Megváltójába - vetett hitre. Ez a hit elválaszthatatlan a bűnbánattól és a jellem átalakulásától. Hinni annyit jelent, mint megtalálni és elfogadni az evangélium kincsét minden vele járó kötelességgel együtt.
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:3). Az embernek lehetnek sejtései és elképzelései, de csak a hit szemével láthatja meg a kincset. Krisztus életét adta, hogy megszerezze nekünk ezt a felbecsülhetetlen értéket, de ha a vesztébe rohanó lélek nem újul meg Krisztus vérébe vetett hit által, akkor nincs bűneire bocsánat, és nincs számára kincs.
A Szentlélek világosságára van szükségünk ahhoz, hogy Isten Igéjében meglássuk az igazságokat. A természet világának szépségei nem láthatók addig, amíg a nap - eloszlatva a sötétséget - nem árasztja el őket fényével. Isten szavának kincseit sem értékeljük addig, amíg az Igazság Napjának fényes sugarai nem teszik láthatóvá őket.
A Szentlélek - a végtelen szeretet jóvoltából - eljött a mennyből, és Isten dolgait kinyilatkoztatja minden olyan léleknek, aki rendíthetetlenül hisz Krisztusban. Hatalmánál fogva belevési a lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének világosságáért! Világítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük kincseit!
A KUTATÁS JUTALMA
Ne gondolja senki, hogy már nincs mit megtanulnia. Az emberi értelem mélységeit fel lehet mérni; az emberi írók műveit meg lehet ismerni, de bármilyen magasra, mélyre, messzire szárnyal is a képzelet, nem fürkészheti ki Istent. Az értelem határán túl ott van még a Végtelenség. Isten dicsőségének, a tudás és bölcsesség végtelenségének csak halvány fényét láthatjuk; a bányának csak a felszínéig jutottunk el, pedig az értékes aranyérc a felszín alatt van, és megjutalmazza azt, aki leás érte. A bánya tárnáját egyre jobban mélyíteni kell, és a dicsőséges kincs a mienk lesz. A valódi hit nyomán a menny tudománya az ember tudományává lesz.
Mindenki, aki krisztusi lelkülettel kutatja a Szentírást, jutalmat kap. Ha az ember gyermekként tanul, és teljesen meghódol Isten előtt, megtalálja az igazságot az Igében. Ha engedelmeskedik Istennek, megérti kormányzati rendszerét. A mennyei világ kutatásra kínálja kegyelmének és dicsőségének tárházát. Az ember az igazság bányájának feltárása nyomán egészen megváltozik, lelke megszépül. A megváltás titka, Krisztus testté létele, engesztelő áldozata nem homályos előtte. Nemcsak jobban megérti mindezt, de jobban is értékeli.
Imájában Krisztus olyan tanítást adott a világnak, amelynek elménkbe és lelkünkbe kellene vésődnie. "Az pedig az örök élet - mondta -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Ez az igazi műveltség. Ez a tudás erőt ad. Isten tapasztalati megismerése, és Krisztusé, akit Isten elküldött, formálja át az embert Isten képére. Ez az ismeret képessé teszi az embert önmaga legyőzésére, mert alacsonyabb rendű indítékain és indulatain magasabb rendű képességei veszik át az uralmat. Ez az ismeret az embert Isten fiává és a menny örökösévé teszi. Bensőséges közösségbe hozza a Végtelen lényével, és kitárja előtte a világegyetem gazdag kincseit. Ez az az ismeret, amelyet Isten Igéje kutatásával lehet megszerezni. Ez a kincs csak abban a lélekben található meg, amely kész mindent odaadni érte.
"Ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz" (Péld 2:3-5).
A diák végigjárhatja a ma iskoláinak és főiskoláinak minden osztályát; minden képességét tanulásra használhatja, de ha nem ismeri meg Istent, ha nem engedelmeskedik a saját lényét szabályozó törvényeknek, elpusztítja önmagát. Rossz szokásai megfosztják önbecsülésétől. Elveszti önuralmát. Nem tudja helyesen mérlegelni azokat a dolgokat, amelyek egész közelről érintik. Meggondolatlanul és ésszerűtlenül bánik lelkével és testével. Helytelen szokásai miatt ronccsá válik. Nem lehet boldog. Mivel nem alakít ki helyes, egészséges elveket, olyan szokások rabja lesz, amelyek aláássák békességét. Kemény tanulással töltött évei elvesznek, mert tönkretette önmagát. Visszaélt testi és szellemi képességeivel. Testének temploma rommá lett. Elveszett a jelen és az eljövendő élet számára. Azt gondolta, hogy földi tudás szerzésével kincshez jut, de amikor félretette Bibliáját, olyan kincset áldozott fel, amely mindennél többet ér.
A KINCS KERESÉSE
Isten Igéje legyen tanulmányunk tárgya! Tanítsuk gyermekeinket a benne talált igazságokra! Isten szava kimeríthetetlen kincs. Az emberek azonban nem jutnak hozzá, mert nem keresik addig, amíg
meg nem találják. Nagyon sokan megelégszenek az igazság feltételezésével. Csak a felszínen keresnek, és azt hiszik, hogy minden lényeges dolgot tudnak. Igazságként fogadják el azt, amit mások mondanak, mert restek, és nem hajlandók a szentírási példában ábrázolt szorgalommal és lelkiismeretességgel keresni az elrejtett kincset. Az emberi elképzelések nemcsak megbízhatatlanok, hanem veszélyesek is, mert az embert Isten helyére, és az emberek mondásait az "így szól az Úr" helyébe teszik.
Krisztus az igazság. Szavai igazak, és többet mondanak, mint ami a felszínen látszik. Krisztus kijelentései, egyszerű szavai mélységes igazságokat rejtenek. A Szentlélek által megelevenített értelem felismeri értéküket. Felfedezi az igazság drága gyöngyszemeit még akkor is, ha azok elásott kincsek.
Emberi elméletekből és feltevésekből soha nem fogjuk megérteni Isten Igéjét. A maguk bölcsességét túlértékelők azt képzelik, hogy csak az ő bölcselkedésük nyitja meg az ismeretek kincsestárát, és védi meg a gyülekezetet az eretnekségtől. Pedig éppen ezekkel a magyarázatokkal visznek a gyülekezetbe hamis elméleteket és eretnekséget. Emberek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek az általuk bonyolultnak tartott igehelyek megmagyarázására. Erőfeszítésükkel azonban nagyon sokszor elhomályosították azt, amit tisztázni próbáltak.
A papok és farizeusok azt gondolták, hogy mint tanítók nagyszerű dolgokat művelnek, ha saját magyarázatukat fűzik Isten Igéjéhez. Krisztus azonban ezt mondta róluk: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát" (Mk 12:24). Azzal a bűnnel vádolta őket, hogy "oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mk 7:7). Jóllehet Isten kinyilatkoztatásainak tanítói voltak, és állítólag értették az Igét, de nem cselekedték. Sátán elvakította őket, hogy ne lássák valódi értelmét.
Sokan vannak így napjainkban is. Sok egyház bűnös ebben. Félő, nagyon félő, hogy korunk állítólagos bölcs emberei megismétlik a zsidó tanítók cselekedetét. Tévesen magyarázzák az isteni kinyilatkoztatásokat, és emberek elbizonytalanodnak; körülveszi őket a homály, mert tévesen értelmezik Isten igazságát.
Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel
magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság - Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.
Tanulmányozzuk az Igét komolyan, alaposan! Ha tétlenek vagyunk, soha nem értjük meg az igazságot. Semmilyen földi áldáshoz nem juthatunk buzgó, türelmes, kitartó erőfeszítés nélkül. Ha az ember üzleti vállalkozásaiban eredményeket akar elérni, dolgoznia kell a sikerért, és hinnie kell benne. Lelki dolgok megismerésére se számíthatunk lelkiismeretes munka nélkül. Akik meg akarják találni az igazság kincseit, azoknak le kell ásniuk értük, mint a bányásznak a földben rejtőző kincsért. A lagymatag, közömbös munka hiábavaló. Mind idősnek, mind fiatalnak fontos, hogy ne csak olvassa Isten szavát, hanem teljes szívvel, buzgón kutassa, és imádkozva keresse az igazságot, mint elrejtett kincset. Aki így cselekszik, jutalmat kap: Krisztus fogékonyabbá teszi értelmét.
Üdvösségünk függ a Szentírásban foglalt igazság ismeretétől. Isten azt akarja, hogy megismerjük az igazságot. Kutasd, ó kutasd a drága Bibliát szomjas szívvel! Tárd fel Isten Igéjét, mint a bányász a földet az aranyért! Kutass, mígnem tapasztalod, mit jelent Istennel kapcsolatban lenni, és mígnem megtudod, mi az akarata veled! Krisztus kinyilatkoztatta: "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:13.14).
Istenfélő és jóképességű emberekhez eljutnak ugyan fénysugarak az örök valóságokból, de sokszor nem fogják fel őket, mert a látható dolgok eltakarják a láthatatlanok dicsőségét. Az elrejtett kincs megtalálására vágyóknak a világ dolgai fölé kell emelkedniük. Szívüket és minden képességüket a kutatásra kell szentelniük.
Engedetlenség miatt a Szentírás sok-sok feltárható igazsága rejtve maradt. Az értelmesség Isten parancsolatai iránti engedelmességet jelent. A Szentírás igéit nem szabad az emberi előítélethez és féltékenységhez igazítani. Csak azok értik meg őket, akik alázatosan törekszenek az igazság megismerésére és engedelmességre.
Azt kérdezed, mit kell tenned, hogy üdvözülj? Mielőtt kutatni kezdenél, tégy félre minden előítéletet, minden öröklött és kialakított
nézetet! Ha saját nézeteid igazolásáért kutatod a Szentírást, soha nem jutsz el az igazsághoz. Kutasd azén, hogy megtudd, mit mond az Úr! Ha kutatás közben meggyőződés ébred benned, ha meglátod, hogy dédelgetett nézeteid ellentétben állnak az igazsággal, ne magyarázd félre az igazságot, hogy beleilleszthesd saját hitbeli felfogásodba, hanem fogadd el a kapott világosságot! Tárd ki értelmed és szíved, hogy megismerhesd Isten szavának csodálatos dolgait!
Az a gondolkodó ember, aki szívével felfogja és értékeli a mennyei kincset, eljut a Krisztusba - mint a világ Megváltójába - vetett hitre. Ez a hit elválaszthatatlan a bűnbánattól és a jellem átalakulásától. Hinni annyit jelent, mint megtalálni és elfogadni az evangélium kincsét minden vele járó kötelességgel együtt.
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:3). Az embernek lehetnek sejtései és elképzelései, de csak a hit szemével láthatja meg a kincset. Krisztus életét adta, hogy megszerezze nekünk ezt a felbecsülhetetlen értéket, de ha a vesztébe rohanó lélek nem újul meg Krisztus vérébe vetett hit által, akkor nincs bűneire bocsánat, és nincs számára kincs.
A Szentlélek világosságára van szükségünk ahhoz, hogy Isten Igéjében meglássuk az igazságokat. A természet világának szépségei nem láthatók addig, amíg a nap - eloszlatva a sötétséget - nem árasztja el őket fényével. Isten szavának kincseit sem értékeljük addig, amíg az Igazság Napjának fényes sugarai nem teszik láthatóvá őket.
A Szentlélek - a végtelen szeretet jóvoltából - eljött a mennyből, és Isten dolgait kinyilatkoztatja minden olyan léleknek, aki rendíthetetlenül hisz Krisztusban. Hatalmánál fogva belevési a lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének világosságáért! Világítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük kincseit!
A KUTATÁS JUTALMA
Ne gondolja senki, hogy már nincs mit megtanulnia. Az emberi értelem mélységeit fel lehet mérni; az emberi írók műveit meg lehet ismerni, de bármilyen magasra, mélyre, messzire szárnyal is a képzelet, nem fürkészheti ki Istent. Az értelem határán túl ott van még a Végtelenség. Isten dicsőségének, a tudás és bölcsesség végtelenségének csak halvány fényét láthatjuk; a bányának csak a felszínéig jutottunk el, pedig az értékes aranyérc a felszín alatt van, és megjutalmazza azt, aki leás érte. A bánya tárnáját egyre jobban mélyíteni kell, és a dicsőséges kincs a mienk lesz. A valódi hit nyomán a menny tudománya az ember tudományává lesz.
Mindenki, aki krisztusi lelkülettel kutatja a Szentírást, jutalmat kap. Ha az ember gyermekként tanul, és teljesen meghódol Isten előtt, megtalálja az igazságot az Igében. Ha engedelmeskedik Istennek, megérti kormányzati rendszerét. A mennyei világ kutatásra kínálja kegyelmének és dicsőségének tárházát. Az ember az igazság bányájának feltárása nyomán egészen megváltozik, lelke megszépül. A megváltás titka, Krisztus testté létele, engesztelő áldozata nem homályos előtte. Nemcsak jobban megérti mindezt, de jobban is értékeli.
Imájában Krisztus olyan tanítást adott a világnak, amelynek elménkbe és lelkünkbe kellene vésődnie. "Az pedig az örök élet - mondta -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Ez az igazi műveltség. Ez a tudás erőt ad. Isten tapasztalati megismerése, és Krisztusé, akit Isten elküldött, formálja át az embert Isten képére. Ez az ismeret képessé teszi az embert önmaga legyőzésére, mert alacsonyabb rendű indítékain és indulatain magasabb rendű képességei veszik át az uralmat. Ez az ismeret az embert Isten fiává és a menny örökösévé teszi. Bensőséges közösségbe hozza a Végtelen lényével, és kitárja előtte a világegyetem gazdag kincseit. Ez az az ismeret, amelyet Isten Igéje kutatásával lehet megszerezni. Ez a kincs csak abban a lélekben található meg, amely kész mindent odaadni érte.
"Ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz" (Péld 2:3-5).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése