Az elrejtett kincs 1...
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a
szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté
azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van,
megveszi azt a szántóföldet."
Régen számtalanszor előfordult, hogy a gyakori lopás és rablás miatt az emberek a földbe rejtették kincseiket. Amikor pedig hatalomváltás történt, a vagyonosokat súlyosan megadóztatták. Fosztogató csapatok is állandóan veszélyeztették az országot. Ezért a gazdagok elrejtették vagyonukat, hogy megmentsék. A földet biztos rejtekhelynek tartották. Csakhogy a rejtekhely sokszor feledésbe merült. A tulajdonost talán elragadta a halál; lehet, hogy börtön vagy száműzetés vitte távol kincsétől. A nagy gonddal őrzött vagyon pedig a szerencsés megtalálóé lett. Krisztus korában gyakran találtak elhagyott földekben régi pénzdarabokat, arany- és ezüstdíszeket.
Valaki például bérelt egy darab földet, hogy megművelje. És amint az ökrök szántottak, elásott kincs került a felszínre. A kincs megtalálója ráébredt arra, hogy csak ki kell nyújtania kezét a szerencse után. Visszarejtve az aranyat hazament, és eladta mindenét, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő szántóföldet. Családja és szomszédai bolondnak tartották, mert semmi értéket nem láttak a gondozatlan szántóföldben. Emberünk azonban tudta, mit csinál. A tulajdonjog megszerzése után átkutatta az egész szántóföldet, hogy megtalálja a kincset, amelynek a tulajdonjogát megszerezte.
E példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és azt, hogy milyen erőfeszítést kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett vagyonhoz. A mennyei
kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak, és semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.
A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti, a Szentírást jelképezi. A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem egyéb értéket, mint Isten Igéje.
HOGYAN VAN ELREJTVE A KINCS?
Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset.
Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.
Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert
nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát.
Azt olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.
Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" ( 1 Kor 2:14).
"Ha ... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4).
A KINCS ÉRTÉKE
A Megváltó látta, hogy az embereket teljesen lefoglalja a nyereséghajhászás, és szem elől tévesztik az örök valóságokat. Jézus vállalkozott e betegség gyógyítására. Meg akarta törni az elvakító, lélekbénító varázst. Felemelte hangját, és így kiáltott: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16:26.) Krisztus a bukott emberiség elé tárja a szem elől tévesztett nemesebb világot, hogy meglássák az örök valóságokat. Elviszi őket az Isten leírhatatlan dicsőségétől fénylő Végtelenség küszöbéig, és megmutatja nekik azt a kincset, amelyet ott megtalálhatnak.
Ez a kincs értékesebb, mint az arany és ezüst. A föld bányáinak gazdagsága nem mérhető össze vele.
"A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;
A tenger azt mondja: énnálam sincsen.
Színaranyért meg nem szerezhető,
Ára ezüsttel meg nem fizethető.
Nem mérhető össze Ofir aranyával,
Nem drága oniksszal, sem zafírral.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt,
Aranyedényekért be nem cserélhető.
Korall és kristály említni sem való;
A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél"
(Jób 28:14-18).
Ez a kincs a Szentírásban található meg. A Biblia Isten csodálatos tankönyve és nevelőeszköze. A Biblia minden igaz tudomány alapját magában foglalja. Isten Igéje kutatásakor az ismeret minden ágával találkozhatunk. Mindenekelőtt magában foglalja a legfontosabb tudományt, amely a megváltásról szól. A Biblia Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának kincsestára.
Magasabb rendű műveltséghez Isten Igéjének kutatásával és rendelkezései követésével juthatunk. De ha félretesszük Isten Igéjét olyan könyvek kedvéért, amelyek nem visznek közelebb Istenhez és a mennyek országához, az így szerzett műveltség nem az, amit valójában ezen a szón érteni kell.
A természetben csodálatos igazságok vannak. Tanuljunk a földtől, a tengertől, az égbolttól, amelyek igazságok sokaságát hirdetik. A természet beszéde a menny bölcsességére, örök igazságokra tanít. A bukott ember azonban nem érti meg őket. A bűn elhomályosította látását, és a saját bölcsességével a természetet többre értékeli, mint Istent. Az igazi tanulságok nem találnak visszhangra azok lelkében, akik elvetik Isten szavát. A természet tanítását annyira kiforgatják, hogy az eltéríti őket a Teremtőtől.
Sokan az emberi bölcsességet a mennyei Tanító bölcsessége fölé helyezik, és Isten tankönyvét elavultnak és unalmasnak tartják. De ez nem vonatkozik azokra, akiket a Szentlélek megelevenített. Ezek az emberek felismerik benne a felbecsülhetetlen értéket, és eladnak mindent, hogy megvegyék a földet, amely a kincset magában rejti.
Hírneves írók feltevéseit tartalmazó könyvek helyett annak szavát választják, aki a világ által valaha is ismert legnagyobb író és legnagyobb tanító; aki életét adta értünk, hogy örökké élhessünk.
Régen számtalanszor előfordult, hogy a gyakori lopás és rablás miatt az emberek a földbe rejtették kincseiket. Amikor pedig hatalomváltás történt, a vagyonosokat súlyosan megadóztatták. Fosztogató csapatok is állandóan veszélyeztették az országot. Ezért a gazdagok elrejtették vagyonukat, hogy megmentsék. A földet biztos rejtekhelynek tartották. Csakhogy a rejtekhely sokszor feledésbe merült. A tulajdonost talán elragadta a halál; lehet, hogy börtön vagy száműzetés vitte távol kincsétől. A nagy gonddal őrzött vagyon pedig a szerencsés megtalálóé lett. Krisztus korában gyakran találtak elhagyott földekben régi pénzdarabokat, arany- és ezüstdíszeket.
Valaki például bérelt egy darab földet, hogy megművelje. És amint az ökrök szántottak, elásott kincs került a felszínre. A kincs megtalálója ráébredt arra, hogy csak ki kell nyújtania kezét a szerencse után. Visszarejtve az aranyat hazament, és eladta mindenét, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő szántóföldet. Családja és szomszédai bolondnak tartották, mert semmi értéket nem láttak a gondozatlan szántóföldben. Emberünk azonban tudta, mit csinál. A tulajdonjog megszerzése után átkutatta az egész szántóföldet, hogy megtalálja a kincset, amelynek a tulajdonjogát megszerezte.
E példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és azt, hogy milyen erőfeszítést kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett vagyonhoz. A mennyei
kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak, és semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.
A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti, a Szentírást jelképezi. A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem egyéb értéket, mint Isten Igéje.
HOGYAN VAN ELREJTVE A KINCS?
Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset.
Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.
Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert
nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát.
Azt olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.
Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" ( 1 Kor 2:14).
"Ha ... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4).
A KINCS ÉRTÉKE
A Megváltó látta, hogy az embereket teljesen lefoglalja a nyereséghajhászás, és szem elől tévesztik az örök valóságokat. Jézus vállalkozott e betegség gyógyítására. Meg akarta törni az elvakító, lélekbénító varázst. Felemelte hangját, és így kiáltott: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16:26.) Krisztus a bukott emberiség elé tárja a szem elől tévesztett nemesebb világot, hogy meglássák az örök valóságokat. Elviszi őket az Isten leírhatatlan dicsőségétől fénylő Végtelenség küszöbéig, és megmutatja nekik azt a kincset, amelyet ott megtalálhatnak.
Ez a kincs értékesebb, mint az arany és ezüst. A föld bányáinak gazdagsága nem mérhető össze vele.
"A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;
A tenger azt mondja: énnálam sincsen.
Színaranyért meg nem szerezhető,
Ára ezüsttel meg nem fizethető.
Nem mérhető össze Ofir aranyával,
Nem drága oniksszal, sem zafírral.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt,
Aranyedényekért be nem cserélhető.
Korall és kristály említni sem való;
A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél"
(Jób 28:14-18).
Ez a kincs a Szentírásban található meg. A Biblia Isten csodálatos tankönyve és nevelőeszköze. A Biblia minden igaz tudomány alapját magában foglalja. Isten Igéje kutatásakor az ismeret minden ágával találkozhatunk. Mindenekelőtt magában foglalja a legfontosabb tudományt, amely a megváltásról szól. A Biblia Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának kincsestára.
Magasabb rendű műveltséghez Isten Igéjének kutatásával és rendelkezései követésével juthatunk. De ha félretesszük Isten Igéjét olyan könyvek kedvéért, amelyek nem visznek közelebb Istenhez és a mennyek országához, az így szerzett műveltség nem az, amit valójában ezen a szón érteni kell.
A természetben csodálatos igazságok vannak. Tanuljunk a földtől, a tengertől, az égbolttól, amelyek igazságok sokaságát hirdetik. A természet beszéde a menny bölcsességére, örök igazságokra tanít. A bukott ember azonban nem érti meg őket. A bűn elhomályosította látását, és a saját bölcsességével a természetet többre értékeli, mint Istent. Az igazi tanulságok nem találnak visszhangra azok lelkében, akik elvetik Isten szavát. A természet tanítását annyira kiforgatják, hogy az eltéríti őket a Teremtőtől.
Sokan az emberi bölcsességet a mennyei Tanító bölcsessége fölé helyezik, és Isten tankönyvét elavultnak és unalmasnak tartják. De ez nem vonatkozik azokra, akiket a Szentlélek megelevenített. Ezek az emberek felismerik benne a felbecsülhetetlen értéket, és eladnak mindent, hogy megvegyék a földet, amely a kincset magában rejti.
Hírneves írók feltevéseit tartalmazó könyvek helyett annak szavát választják, aki a világ által valaha is ismert legnagyobb író és legnagyobb tanító; aki életét adta értünk, hogy örökké élhessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése