Az igazgyöngy.
A megváltó szeretet áldásait Üdvözítőnk az értékes igazgyöngyhöz
hasonlította. Tanítását azzal a kereskedővel szemléltette, aki
igazgyöngyök után kutatott, és amikor talált egyet, "elméne, és mindenét
eladván, amije volt, megvevé azt". Az értékes igazgyöngy: Krisztus.
Magába gyűjti az Atya minden dicsőségét, az Istenség teljességét. Ő az
Atya dicsőségének visszatükröződése, valóságának képmása. A Fiú
jellemében megmutatkozik Isten tulajdonságainak szépsége. A Szentírás
minden egyes lapja Krisztus fényét sugározza. Az Ő igaz lénye hibátlan,
makulátlan, mint a fehér, tiszta igazgyöngy. Isten nagy és drága
ajándékát az ember nem teheti tökéletesebbé. Nincs szépséghibája.
Krisztusban van "a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve". Ő
"bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és
váltságul" (Kol 2:3; 1 Kor 1: 30). Krisztusban az ember megtalálja
mindazt, amire a jelen és az eljövendő élethez szüksége van. Megváltónk a
nagy értékű igazgyöngy. Hozzá mérten minden mást "kár"-nak ítélhetünk.
Krisztus "az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be Őt." Isten fénye bevilágított a sötét világba, és "a sötétség nem fogadta be" (Jn 1:11.5). De nem mindenki volt érzéketlen a menny ajándékával szemben. A példázatbeli kereskedő azokat jelképezi, akik őszintén vágynak az igazságra. A különböző népek között voltak mély érzésű, gondolkodó emberek, akik a pogány világ irodalmában, tudományában és vallásaiban keresték azt, amit lelkük kincseként értékelhetnek. A zsidók között voltak olyanok, akik keresték azt, ami hiányzott náluk. Nem elégítette ki őket a formai vallásosság. Vágyakoztak a lelki, a felemelő dolgok után. Krisztus tanítványai az utóbbiakhoz, Kornélius és az etiópiai komornyik pedig az előbbiekhez tartoztak. Vágyakoztak a menny világosságára, és könyörögtek érte. Amikor pedig Krisztust megismerték, örömmel hittek benne.
A példázat nem ajándékként tünteti fel az igazgyöngyöt. A kereskedő minden vagyonát odaadta érte. Sokan kérdezik, hogy ez mit jelent. Hiszen a Szentírás ajándéknak mondja Krisztust. Ő valóban ajándék, de csak azoknak, akik teljesen átadják magukat neki - lelküket, testüket, értelmüket egyaránt. Krisztusnak kell adnunk önmagunkat, mert csak így tudunk minden kívánalmának készséggel engedelmeskedni. Egész lényünk, minden képességünk és adottságunk az Úré. Szenteljünk mindent szolgálatára. Ha teljesen átadjuk magunkat neki, Krisztus a menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát. Mienk lesz a nagy értékű igazgyöngy.
A megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet a drágagyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják - pénz nélkül és ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincsestára nyitva áll mindenki előtt. "Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót - mondja az Úr -, amelyet senki be nem zárhat". Fegyveres őr nem őrzi ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg szeretettel szólít: "Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy" (Jel 3 :8.18).
Krisztus evangéliuma olyan áldás, amelyhez mindenki hozzájuthat. A legszegényebb éppúgy megveheti az üdvösséget, mint a leggazdagabb, mert nem földi vagyon az ára. Miénk lehet, ha készségesen engedelmeskedünk Krisztusnak, ha Krisztus - saját tulajdonaiként - igényt tarthat ránk. Önmagában még a legmagasabb szintű műveltség sem viszi az embert közelebb Krisztushoz. A farizeusok - akiket Isten minden lelki és földi áldással megajándékozott - büszkén mondták: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire sincs szükségem"; mégis "nyomorult ... nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" emberek voltak (Jel 3:17). Krisztus felkínálta nekik a nagy értékű igazgyöngyöt, de nem fogadták el, mert megvetették. Ezt mondta nekik: "A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában" (Mt 21: 31).
Az üdvösséget nem érdemelhetjük ki, de keresnünk kell odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítva, hogy a világon mindenről le tudunk mondani érte.
Keressük a nagy értékű igazgyöngyöt, de ne a világ piacain, és ne a világ módján! Az ára nem arany és nem ezüst, mert mindez
Istené. Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösséget! Isten készséges engedelmességet kér. Bűneid elhagyására szólít. "Aki győz - mondja Krisztus -, megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében " (Jel 3:21).
Egyesek látszólag állandóan keresik a mennyei drágagyöngyöt, de nem találják meg, mert nem mondanak le rossz szokásaikról, és nem halnak meg énjüknek, hogy Krisztus élhessen bennük. Nem győzték le szentségtelen vágyaikat, és nem állnak ellen a világ varázsának. Nem vették fel a keresztet, és nem követik Krisztust az önmegtagadás és áldozat útján. Majdnem keresztények, de nem egészen azok. Úgy tűnik, mintha közel volnának a mennyek országához, mégsem léphetnek be oda. Majdnem megmentett emberek, de nem egészen; ami annyit jelent, hogy nem majdnem, hanem valóban elvesznek.
A példázat, amely az igazgyöngy után kutató kereskedőről szól, kétféleképpen értelmezhető. Nemcsak az Isten országát kereső emberekre vonatkozik, hanem Krisztusra is, aki elveszett örökségét keresi. Krisztus, az igazgyöngy után kutató kereskedő az elveszett emberiségben értékes igazgyöngyöt látott. Felismerte a bűntől beszennyezett és megrontott ember megváltásának lehetőségét. A szeretet hatalmával megmentett emberi szív, amely egykor a Sátánnal vívott küzdelem csatatere volt, drágább a Megváltónak, mint az, amely soha nem bukott el. Isten nem az értéktelen bűnöst látta az emberben, hanem azt, amivé megmentő szeretete a Krisztusban elrejtett embert formálhatja. A világ minden kincsét odaadta, hogy az igazgyöngyöt megvásárolja. Jézus - megtalálva a gyöngyöt - koronájába helyezi. "Mint korona-kövek ragyognak az Ő földén." "Azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek" (Zak 9:16; Mal 3 :17).
Krisztusról, mint drágagyöngyről, és arról a kiváltságunkról, hogy mienk lehet a mennyei kincs, nagyon sokat kellene elmélkednünk. A Szentlélek világítja meg, milyen nagy értékű az igazgyöngy. A Szentlélek hatalma mutatkozik meg akkor, amikor az ember odaadóan keresi a mennyei kincset és megtalálja. Krisztus korában sokan hallották az evangéliumot, de a hamis tanítások
elhomályosították értelmüket, és nem ismerték fel az egyszerű galileai Tanítóban Isten küldöttjét. Krisztus mennybemenetele után a Szentlélek kitöltetése jelezte, hogy Jézus közbenjárói munkája megkezdődött. Pünkösd napján Isten elküldte Lelkét. Krisztus tanúi a feltámadt Megváltó hatalmát hirdették. A menny fénye áttörte a sötétséget azok lelkében, akiket Krisztus ellenségei félrevezettek. Meglátták Krisztust, akit Isten "fejedelemmé és megtartóvá" emelt, "hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát" (Acs 5 : 31 ). Látták Őt a menny dicsőségétől övezve, kezében tartva a végtelen kincset, hogy azokra árassza, akik lázadásukból megtértek. Amikor az apostolok az Atya Egyszülöttjének dicsőségét hirdették, háromezer lélek hitt nekik. Az emberek olyannak látták magukat, amilyenek a valóságban; bűnösnek, szennyesnek. Felismerték, hogy Krisztus a barátjuk, a Megváltójuk. Krisztust magasztalták és dicsőítették, mert a Szentlélek ereje megérintette szívüket. E hivők hitükkel látták meg azt a Krisztust, aki azért viselte el a megaláztatást, a szenvedést és a halált, hogy ők el ne vesszenek, hanem örökké élhessenek. A Lélek kinyilatkoztatásából felismerték Krisztus hatalmas és fenséges voltát. Bizalommal nyújtották felé kezüket, és ezt mondták: "hiszek!"
A Megváltó feltámadásának örömhírét azután a hivők elvitték az akkor benépesült világ legtávolabbi határáig. A gyülekezet minden irányból felé sereglő megtérteket látott. Azok pedig, akik már hivők voltak, újjáéledtek. Bűnösök és hivők együtt keresték az értékes igazgyöngyöt. Valóra vált az a prófécia, hogy, a gyenge olyan lesz, "mint Dávid", Dávid háza pedig, "mint az Úrnak angyala" (Zak 12: 8). Minden hivő meglátta testvérében a krisztusi jóakaratot és szeretetet. Egy dolog érdekelte őket. Minden céljuk egyetlen célban oldódott fel. Minden szív egy ütemre dobbant. A hivők csak egyet akartak: Krisztus jellemét tükrözni, és Isten országa növekedéséért dolgozni. "A hivők sokaságának ... szíve-lelke egy vala ... Az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon." "Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel" (Acs 4:32-3 3; 2:47). Krisztus Lelke életet lehelt az egész gyülekezetbe, mert megtalálták az értékes igazgyöngyöt.
Mindez megismétlődik, mégpedig nagyobb erővel. A Szentlélek pünkösdnapi kiáradása volt a korai eső, de a késői eső bővebben záporoz majd. A Szentlélek arra vár, hogy kérjük és elfogadjuk. Hatalmával újra kinyilatkoztatja Krisztust a maga teljességében. Az emberek pedig meglátják, hogy milyen értékes a drágagyöngy, és Pál apostollal együtt mondják: "Amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt" (Fil 3 : 7.8
Krisztus "az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be Őt." Isten fénye bevilágított a sötét világba, és "a sötétség nem fogadta be" (Jn 1:11.5). De nem mindenki volt érzéketlen a menny ajándékával szemben. A példázatbeli kereskedő azokat jelképezi, akik őszintén vágynak az igazságra. A különböző népek között voltak mély érzésű, gondolkodó emberek, akik a pogány világ irodalmában, tudományában és vallásaiban keresték azt, amit lelkük kincseként értékelhetnek. A zsidók között voltak olyanok, akik keresték azt, ami hiányzott náluk. Nem elégítette ki őket a formai vallásosság. Vágyakoztak a lelki, a felemelő dolgok után. Krisztus tanítványai az utóbbiakhoz, Kornélius és az etiópiai komornyik pedig az előbbiekhez tartoztak. Vágyakoztak a menny világosságára, és könyörögtek érte. Amikor pedig Krisztust megismerték, örömmel hittek benne.
A példázat nem ajándékként tünteti fel az igazgyöngyöt. A kereskedő minden vagyonát odaadta érte. Sokan kérdezik, hogy ez mit jelent. Hiszen a Szentírás ajándéknak mondja Krisztust. Ő valóban ajándék, de csak azoknak, akik teljesen átadják magukat neki - lelküket, testüket, értelmüket egyaránt. Krisztusnak kell adnunk önmagunkat, mert csak így tudunk minden kívánalmának készséggel engedelmeskedni. Egész lényünk, minden képességünk és adottságunk az Úré. Szenteljünk mindent szolgálatára. Ha teljesen átadjuk magunkat neki, Krisztus a menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát. Mienk lesz a nagy értékű igazgyöngy.
A megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet a drágagyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják - pénz nélkül és ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincsestára nyitva áll mindenki előtt. "Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót - mondja az Úr -, amelyet senki be nem zárhat". Fegyveres őr nem őrzi ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg szeretettel szólít: "Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy" (Jel 3 :8.18).
Krisztus evangéliuma olyan áldás, amelyhez mindenki hozzájuthat. A legszegényebb éppúgy megveheti az üdvösséget, mint a leggazdagabb, mert nem földi vagyon az ára. Miénk lehet, ha készségesen engedelmeskedünk Krisztusnak, ha Krisztus - saját tulajdonaiként - igényt tarthat ránk. Önmagában még a legmagasabb szintű műveltség sem viszi az embert közelebb Krisztushoz. A farizeusok - akiket Isten minden lelki és földi áldással megajándékozott - büszkén mondták: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire sincs szükségem"; mégis "nyomorult ... nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" emberek voltak (Jel 3:17). Krisztus felkínálta nekik a nagy értékű igazgyöngyöt, de nem fogadták el, mert megvetették. Ezt mondta nekik: "A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában" (Mt 21: 31).
Az üdvösséget nem érdemelhetjük ki, de keresnünk kell odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítva, hogy a világon mindenről le tudunk mondani érte.
Keressük a nagy értékű igazgyöngyöt, de ne a világ piacain, és ne a világ módján! Az ára nem arany és nem ezüst, mert mindez
Istené. Hagyj fel azzal az elképzeléssel, hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösséget! Isten készséges engedelmességet kér. Bűneid elhagyására szólít. "Aki győz - mondja Krisztus -, megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében " (Jel 3:21).
Egyesek látszólag állandóan keresik a mennyei drágagyöngyöt, de nem találják meg, mert nem mondanak le rossz szokásaikról, és nem halnak meg énjüknek, hogy Krisztus élhessen bennük. Nem győzték le szentségtelen vágyaikat, és nem állnak ellen a világ varázsának. Nem vették fel a keresztet, és nem követik Krisztust az önmegtagadás és áldozat útján. Majdnem keresztények, de nem egészen azok. Úgy tűnik, mintha közel volnának a mennyek országához, mégsem léphetnek be oda. Majdnem megmentett emberek, de nem egészen; ami annyit jelent, hogy nem majdnem, hanem valóban elvesznek.
A példázat, amely az igazgyöngy után kutató kereskedőről szól, kétféleképpen értelmezhető. Nemcsak az Isten országát kereső emberekre vonatkozik, hanem Krisztusra is, aki elveszett örökségét keresi. Krisztus, az igazgyöngy után kutató kereskedő az elveszett emberiségben értékes igazgyöngyöt látott. Felismerte a bűntől beszennyezett és megrontott ember megváltásának lehetőségét. A szeretet hatalmával megmentett emberi szív, amely egykor a Sátánnal vívott küzdelem csatatere volt, drágább a Megváltónak, mint az, amely soha nem bukott el. Isten nem az értéktelen bűnöst látta az emberben, hanem azt, amivé megmentő szeretete a Krisztusban elrejtett embert formálhatja. A világ minden kincsét odaadta, hogy az igazgyöngyöt megvásárolja. Jézus - megtalálva a gyöngyöt - koronájába helyezi. "Mint korona-kövek ragyognak az Ő földén." "Azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek" (Zak 9:16; Mal 3 :17).
Krisztusról, mint drágagyöngyről, és arról a kiváltságunkról, hogy mienk lehet a mennyei kincs, nagyon sokat kellene elmélkednünk. A Szentlélek világítja meg, milyen nagy értékű az igazgyöngy. A Szentlélek hatalma mutatkozik meg akkor, amikor az ember odaadóan keresi a mennyei kincset és megtalálja. Krisztus korában sokan hallották az evangéliumot, de a hamis tanítások
elhomályosították értelmüket, és nem ismerték fel az egyszerű galileai Tanítóban Isten küldöttjét. Krisztus mennybemenetele után a Szentlélek kitöltetése jelezte, hogy Jézus közbenjárói munkája megkezdődött. Pünkösd napján Isten elküldte Lelkét. Krisztus tanúi a feltámadt Megváltó hatalmát hirdették. A menny fénye áttörte a sötétséget azok lelkében, akiket Krisztus ellenségei félrevezettek. Meglátták Krisztust, akit Isten "fejedelemmé és megtartóvá" emelt, "hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát" (Acs 5 : 31 ). Látták Őt a menny dicsőségétől övezve, kezében tartva a végtelen kincset, hogy azokra árassza, akik lázadásukból megtértek. Amikor az apostolok az Atya Egyszülöttjének dicsőségét hirdették, háromezer lélek hitt nekik. Az emberek olyannak látták magukat, amilyenek a valóságban; bűnösnek, szennyesnek. Felismerték, hogy Krisztus a barátjuk, a Megváltójuk. Krisztust magasztalták és dicsőítették, mert a Szentlélek ereje megérintette szívüket. E hivők hitükkel látták meg azt a Krisztust, aki azért viselte el a megaláztatást, a szenvedést és a halált, hogy ők el ne vesszenek, hanem örökké élhessenek. A Lélek kinyilatkoztatásából felismerték Krisztus hatalmas és fenséges voltát. Bizalommal nyújtották felé kezüket, és ezt mondták: "hiszek!"
A Megváltó feltámadásának örömhírét azután a hivők elvitték az akkor benépesült világ legtávolabbi határáig. A gyülekezet minden irányból felé sereglő megtérteket látott. Azok pedig, akik már hivők voltak, újjáéledtek. Bűnösök és hivők együtt keresték az értékes igazgyöngyöt. Valóra vált az a prófécia, hogy, a gyenge olyan lesz, "mint Dávid", Dávid háza pedig, "mint az Úrnak angyala" (Zak 12: 8). Minden hivő meglátta testvérében a krisztusi jóakaratot és szeretetet. Egy dolog érdekelte őket. Minden céljuk egyetlen célban oldódott fel. Minden szív egy ütemre dobbant. A hivők csak egyet akartak: Krisztus jellemét tükrözni, és Isten országa növekedéséért dolgozni. "A hivők sokaságának ... szíve-lelke egy vala ... Az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon." "Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel" (Acs 4:32-3 3; 2:47). Krisztus Lelke életet lehelt az egész gyülekezetbe, mert megtalálták az értékes igazgyöngyöt.
Mindez megismétlődik, mégpedig nagyobb erővel. A Szentlélek pünkösdnapi kiáradása volt a korai eső, de a késői eső bővebben záporoz majd. A Szentlélek arra vár, hogy kérjük és elfogadjuk. Hatalmával újra kinyilatkoztatja Krisztust a maga teljességében. Az emberek pedig meglátják, hogy milyen értékes a drágagyöngy, és Pál apostollal együtt mondják: "Amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt" (Fil 3 : 7.8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése