2. Szmirna

2. Szmirna

A második gyülekezet nevének jelentése: mirha. Ezt az illatos kenetet az ókorban halottak bebalzsamozására használták. Szmirna a II-III. század súlyos üldözéseket szenvedő kereszténységét – a mártírok egyházát – jelképezi. Ez a rövid levél az egyike azon két üzenetnek, amely nem tartalmaz feddést, csak együtt érző vigasztalást és bátorítást.

Mind a köszöntés (v. 8), mind a győzelmi ígéret (v. 11) arra utal, hogy ebben a korban Isten gyermekei közül sokan életük odaáldozásával pecsételték meg az Úr iránti hűségüket. Jézus a feltámadás ígéretével vigasztalja őket. Bár lehet, hogy ezen a földön gonosz kezek kioltják életüket (ez az első halál), de a végső ítéletben Isten felmenti őket, és így nem árthat nekik a gonoszokat megemésztő tűz (a második halál).

Bár az igazságtalan és ok nélkül való üldözés mint Krisztus fenyítő eszköze szigorúnak tűnhet, mégis jót munkál Isten Egyházában:

„Semmilyen fenyítés nem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik megedződtek általa.”
Zsidók 12:11

A II-III. századi irgalmatlan üldözések idején sok keresztényt megfosztottak alapvető emberi jogaitól. Vagyonukat elkobozták, rabszolgaságba vagy börtönbe vetették őket, sokakat pedig megvertek, halálra kínoztak, vagy vadállatokkal tépettek szét. Jézus mégis azt mondja szenvedő gyermekeinek, hogy gazdagok (v. 9)! Semmiféle e világi előny nem pótolhatja azt a lelki gazdagságot, ami a Krisztussal való szoros kapcsolatból fakad. Az élő, kipróbált hit olyan kincs, melynek értéke nem mérhető pénzben, árát viszont a nehéz próbákban való állhatatossággal kell megfizetni:

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe [próbákba] estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez… hogy a ti kipróbált hitetek, amely sokkal becsesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak bizonyuljon Jézus Krisztus megjelenésekor.”
Jakab 1:2-3; 1Péter 1:7

Bár ezen kor keresztényei sem voltak tökéletesek, Jézus csak bátorítást és biztató ígéreteket küldött nekik. Ugyanakkor egy halvány utalással mégis felhívta a figyelmet a belső ellenség térhódítására:

„tudok… azok káromkodásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.”
Jelenések 1:9

A zsidó nép Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottaiból állt, akik fiúgyermekeik körülmetélésével fejezték ki Istennel való szövetségi viszonyukat. Pál apostol azonban világossá teszi, hogy a zsidóság és a körülmetélés csak előképe volt az újszövetségi valóságnak:

„Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik, hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”Róma 2:28-29 vö. Filippi 3:3

A körülmetélt zsidó tehát az újjászületett keresztény előképe. Jézus arra figyelmeztette követőit, hogy soraik közé már befurakodtak olyan keresztények, akik valójában Sátán ügynökei, és csak szégyent hoznak Isten nevére, belülről bomlasztva az Egyházat. Ezekről a hamis keresztény vezetőkről prófétált Péter apostol is:

„De voltak hamis próféták is a nép között, ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és megtagadva az Urat, aki megváltotta őket, magukra gyors pusztulást hoznak. Sokan követik őket kicsapongásaikban, akik miatt káromolni fogják az igazság útját,”
2Péter 2:1-2

Bizony, az ítéletben sok, nagy becsben tartott „egyházatyáról” fog majd kiderülni, valójában kinek az oldalán érvényesítette befolyását! Akik az evangélium isteni tisztaságát és egyszerűségét felcserélték a pogány filozófia emberi okoskodásaival, mérhetetlen kárt okoztak Isten művének! Isten ereje fokozatosan visszavonult művétől, megritkultak a csodák, és az Úr nem tett többé bizonyságot a „keverék vallás” mellett úgy, mint hajdan, az apostolok evangéliumhirdetése mellett (Márk 16:20). Az igazság útjapár évszázad alatt teljesen elerőtlenedett, és mind e mai napig az istentelenek és szkeptikusok maró gúnyjának céltáblájává vált.

De térjünk vissza időben a mártírok korára! Jézus egy figyelemre méltó idői próféciával jelzi e korszak végét:

„Semmit ne félj a rád váró szenvedésektől. Íme, az ördög börtönbe fog vetni néhányat közületek, hogy próbára tegyen, és tíz napig tartó nyomorúságotok lesz. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
Jelenések 2:10

A bibliai próféciamagyarázók előtt széles körben ismert az ún. profetikus nap-év elv, melyet maga Isten fektetett le ítéletével, amikor a zsidó népre negyven év pusztai bolyongást szabott ki:

„Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most tehát negyven esztendeig hordozzátok hamisságotok büntetését, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megismerjétek, mi az, ha én ellenetek fordulok.”
4Mózes 14:34 vö. Ezékiel 4:6

A profetikus nap-év elv szerint, amikor egy próféciában napokról olvasunk, ezt a valóságban éveknek feleltetjük meg. Például a Dániel 9-ben található idői prófécia alapján – ezen elv segítségével – pontosan kiszámítható a Messiás színre lépésének és kereszthalálának dátuma!

A Szmirnának megjövendölt tíz napos nyomorúság a Diocletianus császár által indított, rendkívül véres üldözés által teljesedett, mely ténylegesen tíz évig tartott (303-313). A kegyetlenkedéseknek Konstantin császár vetett véget a 313-ban kiadott türelmi rendeletével. Az új birodalmi politika fordulópont volt a kereszténység számára – de ténylegesen nem megkímélte, hanem még halálosabb veszedelembe sodorta Isten igazi Egyházát.