"Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak. És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt. És onnan továbbmenve, látott más két testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, annak testvérét, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal a hálóikat kötözgették; és hívta őket. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, követték Őt." (Mt. 4:18-22)
Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből
a szegény halászokból - összekötve őket magával - eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni.
Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek a emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel. Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtelenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében. Ennek az adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit.
Ilyen jellemvonásokkal bíró munkásokra van szükség most, akik minden
fenntartás nélkül adják oda magukat a munkának, hogy Isten országát egy bűnben veszteglő világnak bemutathassák. Az emberek gondolkodó férfiakat kívánnak, akik az isteni alapelvek szerint cselekszenek, akik állandóan növekednek értelemben és ítélőképességben. Hatalmas szükség van emberekre, akik eredményesen használják a sajtót, hogy szárnyakat adjanak az igazságnak és az gyorsabban eljusson minden néphez és nyelvhez.
Evangéliumot minden országnak!
Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek! Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is. Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat. El kell vezetni a bűnösöket a keresztre felemelt Üdvözítőhöz és sokaknak kell mondaniuk: "Ímé Istennek ama Báránya, Aki elveszi a világ bűneit." (Jn. 1:29) Szükség van gyülekezetek alapítására és tervek kidolgozására, hogy a fiatal gyülekezetek tagjai munkába kezdhessenek. Ha a munkások Isten iránti buzgósággal és szeretettel mennek ki, a gyülekezetek otthon maradt tagjai is erőt nyernek, mivel a munkások eredményét minden egyháztag mély, személyes érdeklődéssel figyeli majd.
Komoly, önmagukat feláldozó férfiakra és nőkre van szükség, akik erős kiáltással és könnyek között jönnek Istenhez és könyörögnek a pusztulás szélén álló emberekért. Nincsen aratás magvetés nélkül és nincsen eredmény erőfeszítés nélkül. Ábrahám felszólíttatott, hogy hagyja el rokonságát és a pogányok fényhordozója legyen. Minden ellenvetés nélkül engedelmeskedett, "és kiment, nem tudva, hová megy". (Zsid. 11:8) Így kell elmenni Isten szolgáinak ma is, ahová Isten elhívja őket: telve bizalommal, hogy vezetni fogja őket és munkájukat eredményessé teszi.
A világ jelenlegi rettenetes állapota arra a gondolatra késztethetne bennünket, hogy Krisztus halála majdnem hiábavaló volt és Sátán diadalmaskodott. A Föld lakóinak többsége átpártolt az ellenséghez. Bennünket azonban nem csalt meg. Sátán látszólagos győzelme ellenére Krisztus folytatja munkáját a menny Szentélyében és a Földön is. Isten Igéje leírja azt a bűnösséget és romlottságot, amely az utolsó napokban lesz. Amint látjuk a jövendölés beteljesedését, hitünk erősödjön meg Krisztus országának végleges győzelmében, és lássunk hozzá megújult bátorsággal a számunkra kiosztott munkához.
Hirdetni kell a komoly, ünnepélyes, intő üzenetet a legnehezebb területeken, a legistentelenebb városokban, minden helységben, ahol a hármas angyali üzenet fénye még nem virradt fel. Minden egyes léleknek meg kell hallani a hívást a Bárány menyegzőjére. Hirdetni kell faluról falura, városról városra, országról országra a korszerű igazság üzenetét, nem pompával, hanem a lélek erejével. Ha az isteni alapelveket - amelyek Üdvözítőnket késztették lejönni a Földre, hogy szóban és életében azokat kinyilvánítsa - az evangélium egyszerűségében tárják fel, akkor az üzenet hatalma érezteti hatását. Korunkban az örök élet forrásából eredő új életnek kell áthatnia minden munkást. Ó, milyen kevéssé fogjuk fel küldetésünk nagyságát! Komoly, határozott hitre van szükségünk és megingathatatlan bátorságra. Kevés időnk van a munkára, ezért fáradhatatlan buzgalommal kell munkálkodnunk.
"A szántóföld pedig a világ." (Mt. 13:38) Mi jobban megértjük ma, hogy ez a kijelentés mit jelent, mint az apostolok, akik megbízatást kaptak az evangélium prédikálására. Az egész világ egy hatalmas misszióterület, és bennünket, akik az evangéliumi üzenetet már régóta ismerjük, bátorítson az a gondolat, hogy egykor oly nehezen megközelíthető területek elérése már nem ütközik semmiféle nehézségbe. Országok, melyek eddig elzárkóztak, most nyitva állnak és könyörögnek Isten Igéjének magyarázatáért. Királyok és magas állású férfiak megnyitják sokáig zárva tartott kapuikat és belépésre kérik fel a kereszt hőseit. Az aratás valóban hatalmas. Egyedül az örökkévalóság nyilvánítja majd ki a most bölcsen felhasznált alkalmak eredményeit. A Gondviselés készíti az utat számunkra és a Végtelen Erő együtt munkálkodik az emberi erőfeszítéssel. Vaknak kell lenni a szemnek, amely nem látja meg az Úr működését, és süketnek a fülnek, amely nem hallja meg az igaz Pásztor kiáltását juhaihoz.
Krisztus vágyódik befolyását érvényesíteni minden ember értelmén, hogy minden lélekre rávésse képmását és jellemét. Már földi tartózkodása alatt vágyott részvétre és együttmunkálkodásra, hogy országa kiterjedhessen és magába foglalja az egész világot. Ez a Föld Krisztus megvásárolt tulajdona és szeretné azt szabad, tiszta és szent emberekkel benépesíteni.
"Aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett..." (angol fordítás: "Aki az előtte levő öröm miatt..."). (Zsid. 12:2)
Földi zarándokútját megkönnyítette az a gondolat, hogy sok fáradozása nem lesz hiábavaló, hanem visszaszerzi az embereket Isten hűséges alattvalóinak. Még most is győzelmeket kell kivívni a világért feláldozott vér
segítségével, amelyek örök dicsőséget szereznek Istennek és a Báránynak. A pogányokat örökségül kapja és tulajdonai lesznek a világ legtávolabbi részei. Krisztus "lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik" (Ésa. 53:11).
"Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, és leányaid ölben hozatnak fel. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népek gazdagsága." (Ésa. 60:1-5)
"Mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt." (Ésa. 61:11)
A tanítványoknak adott megbízatás nekünk is szól. Ma ugyanúgy, mint akkor, a megfeszített és feltámadt Üdvözítőt kell felmagasztalni azok előtt, akik Isten és reménység nélkül élnek a világban. Az Úrnak szüksége van pásztorokra, tanítókra és evangélistákra. Ajtóról ajtóra kell hirdetni szolgáinak az üdvösség üzenetét. Minden néphez, nyelvhez és nemzethez el kell vinni a hírt a Krisztus általi bűnbocsánatról. Ne erőtlen, élettelen kifejezésekkel terjesszék az üzenetet, hanem világos, határozott, megindító szavakkal. Százan és százan várnak intésre, hogy mentsék meg életüket. A világnak a keresztényben kell a kereszténység erejének bizonyságát látnia. Nemcsak egyes helyeken, hanem az egész világon mindenütt szükség van az irgalmasság üzenetére.
Aki szemléli Jézus páratlan szeretetét, az gondolataiban nemesebb lesz, szívében megtisztul és jellemében megváltozik. Kimegy, hogy világítson
a világban és ezt a titokzatos szeretetet bizonyos mértékben visszasugározza. Minél többet elmélkedünk Krisztus keresztjén, annál inkább azonosítjuk magunkat az apostol kijelentéseivel: "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében." (Gal. 6:14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése