Útkészítés az ellenség előtt.

  A lelkek ellenségének nincs hatalma arra, hogy olvasson az emberek gondolataiban, azonban jó megfigyelő és megjegyzi a szavakat, számba veszi a tetteket és nagy ügyességgel úgy rendezi a kísértéseket, hogy elfogadhatók legyenek azok számára, akik az ő hatalmába helyezik magukat. Ha igyekeznénk elnyomni a bűnös gondolatokat és érzéseket, és azokat nem juttatnánk kifejezésre szavakban vagy tettekben, akkor Sátán vereséget szenvedne, mivel megtévesztő kísértéseit nem tudná ránk alkalmazni.
  De milyen gyakran megtörténik, hogy hitvalló keresztények önuralom híján ajtót nyitnak a lelkek ellensége előtt! Olyan megoszlások és keserű széthúzások lettek általánossá a gyülekezetben, amelyek bármely világi társulásnak is szégyenére lennének. Mindez azért van, mert a tagok nem törekednek eléggé arra, hogy féken tartsák rossz érzéseiket és visszaszorítsák azokat a szavakat, melyeket Sátán saját előnyére használhat. Mihelyt elidegenülő érzések ébrednek bennük, az ügy Sátán elé kerül, aki ezáltal
  
  lehetőséget kap kígyószerű bölcsességének és tudományának használatára, hogy megoszlást szerezzen és pusztítást végezzen a gyülekezetben. Minden széthúzás veszteségekkel jár. A széthúzó felek személyes barátai is állást foglalnak a számukra megfelelő oldalon, és ezzel a meghasonlás elhatalmasodik. Az önmagával meghasonlott ház pedig nem állhat fenn. A sértés visszavágást idéz elő és ez így folytatódik tovább. Sátán és angyalai szorgosan munkálkodnak, hogy az így elvetett magok aratását biztosítsák.
  A világiak feltekintenek és gúnyosan így kiáltanak: "Nézzétek mennyire gyűlölik egymást ezek a keresztények! Ebből a vallásból mi nem kérünk!" Mély elégedettséggel tekintenek magukra és hitetlen jellemükre. Ekképpen megerősödnek gonosz útjukban, Sátán pedig örvend sikerének. A nagy csaló minden olyan lélek számára elkészítette gonosz tervét, akik nincsenek felövezve a próbára, és akik nincsenek a szüntelen ima és az élő hit védelmében. Keresztényi kötelességünk, hogy a botrányköveket eltávolítsuk az útból. Minden akadályt félre kell tennünk! Valljunk be és bánjunk meg minden bűnt, hogy az Úr útja elkészülhessen, hogy hozzánk térhessen és gazdag kegyelmében részesíthessen bennünket. A világnak, a testnek és az ördögnek vereséget kell szenvednie!
  Nem készíthetjük azáltal az utat, hogy megnyerjük az Istennek ellenszegülő világ barátságát. Isten segítségével megtörhetjük annak csábító hatását magunkra és másokra nézve is. Sem egyénileg, sem közösségileg nem biztosíthatjuk magunkat az elszánt és könyörtelen ellenség szüntelen kísértéseivel szemben, de Jézus erejével visszautasíthatjuk azokat.
  A gyülekezet minden tagja világító fényforrás lehetne a világban. Ha ez így lenne, akkor az emberekben nem merülne fel az a kérdés: vajon mivel tesznek többet a keresztények másoknál? A világ szokásaitól való elzárkózás és a gonosz látszatának elkerülése lehetséges és szükségszerű is azért, hogy ne adjunk alkalmat a rágalmazóknak. A rágalmakat nem kerülhetjük el, azok jönni fognak. Legyünk azonban óvatosak, hogy ne saját bűneink és helytelenségeink miatt érjen vád bennünket, hanem a Krisztus nevéért.
  Sátán semmitől nem fél annyira, mint attól, hogy Isten népe minden akadályt eltávolít az útból, hogy ezáltal az Úr kitölthesse Lelkét a most még lankadó és bűnös gyülekezetre. Ha Sátánon állna, akkor az idők végéig egyetlen ébredés sem lenne Isten népe körében. De nem vagyunk tudatlanok módszereit illetően. Lehetséges
  
  ellenállni erejének. Ha elkészült Isten Lelke számára az út, az áldás jön. Sátán épp úgy nem tudja megakadályozni az Isten népére hulló áldás záporát, amint nem tudja bezárni a menny ablakait, hogy ne essen eső a földre. Gonosz emberek és démonok nem állhatnak Isten művének útjába és nem zárhatják el jelenlétét népének tagjai elől, ha azok megadó és megtört szívvel megbánják és elhagyják bűneiket, és hit által Isten ígéreteire hivatkoznak. Minden kísértést és minden ellenszegülésre való késztetést - akár titkosat, akár nyíltat - sikerrel vissza lehet utasítani: "nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6).