Mindennapi kenyerünket add meg nekünk .....

......ételek.....,amelyeket isten azért teremtett,hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői.1Timóteus4,3

Tízórai szünet egy gyárban.A dolgozók a gyári büfé gazdag választékából válogatnak,vagy kicsomagolják az otthonról hozott ételeket italokat.Előveszik az újságokat.megvitatják a legújabb politikai és sporteseményeket.Az egész helyiséget betölti a beszélgetés moraja,itt-ott nevetés csendül fel.Élvezik az ételt.Csak egy valaki van ,aki étkezés előtt össze teszi a kezét,lehajtja fejét.és csöndes imádságban röviden hálát ad teremtő istenének a táplálékért.Körülötte meglepett pillantások.Néhányan gúnyosan mosolyra húzzák el szájukat,és csípős megjegyzéseket is tesznek ennek a nyílvánvalóan ,kegyes embernek a környezetéből kirívó viselkedésére.

Igen ,ki gondol ma az étkezésnél arra,hogy Isten az aki,megélhetésünkre mindent hűségesen megad nekünk.Nem merült-e sokszorosan feledésbe,hogy valójában honnan van a "mindennapi kenyerünk"?Nem úgy gondolkodnak-e legtöbben,hogy ezt mind a saját munkánkkal szereztük meg magunknak.Hát akkor miért adnánk hálát?

Milyen tiszteletlenség Istennel szemben az ilyen magatartás!

Ő az aki "kinyitja kezét,és megelégít minden élőlényt kegyelmesen"(zsolt 145,16)

Isten teremtette az ételekhez való alapanyagokat,hogy teremtményei hálaadással fogadják azokat az Ő kezéből;hogy felismerjék,hogy mint teremtmények,tőle függnek.de azt is lássák,hogy Teremtőjük jóságos és szerető isten aki gondoskodik esőről ,napsütésről és erőről a munkához,és gondoskodik életünk fenntartásáról.