Az édeni iskola
	"Boldog ember, aki megnyerte a   bölcsességet..."   (Péld 3:13).

 A világ kezdetén megalapított nevelési rendszer a minta minden korszakban. Ezeknek az elveknek a szemléltetésére az Úr mintaiskolát alapított Édenben, ős szüleink otthonában. Az Éden kertje a tanterem, a természet a tankönyv, maga a Teremtő a tanító, és ős szüleink voltak a tanulók.
  Az Isten képmására és dicsőségére (1 kor 11:7) teremtett ember adományai nem voltak méltatlanok magasztos rendeltetéséhez. Testi felépítésük harmonikus és arányos, arcuk szabályos és szép volt. Tekintetük egészségtől, az öröm és remény fényétől ragyogott, és külső megjelenésükben Teremtőjükhöz hasonlítottak. Ez a hasonlóság nemcsak fizikai természetükben nyilvánult meg. Minden szellemi és lelki képességük a Teremtő dicsőségét tükrözte vissza. Miután magasztos szellemi és lelki ajándékokat nyertek, az Úr Ádámot és Évát csak kevésbé tette kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7), hogy ne csak a látható világegyetem csodáit ismerjék fel, hanem megértsék erkölcsi felelősségüket és kötelezettségeiket is.
  "És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abban helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette..." (1 Móz 2:8-9). Itt a bűntől érintetlen, gyönyörű természetben kaptak nevelést ősszüleink.
  
  Gondoskodó szeretetében mennyei Atyánk személyesen végezte nevelésünket. Követei, a szent angyalok gyakran meglátogatták őket, tőlük tanítást és tanácsot kaptak. Hűvös alkonykor pedig, amikor a kertben jártak, gyakran hallották Isten szavát és szemtől szembe érintkeztek Teremtőjükkel. Az Úr gondolatai irántunk "békességnek és nem háborúságnak gondolatai" voltak (Jer 29:11)
  Minden szándéka legfőbb javaik biztosítása volt.
  Az Úr Ádámra és Évára bízta a kert gondozását, "... hogy mívelje és őrizze azt" (1 Móz 2:15). Habár bővelkedtek mindenben, amivel a világ Teremtője csak ellátta őket, mégsem voltak tétlenek. Az Úr áldásukra szolgáló hasznos foglalkozással erősítette testüket, bővítette látókörüket, és fejlesztette jellemüket.
  Az élő tanításokat eléjük táró természet könyve az oktatásnak és a gyönyörűségnek kimeríthetetlen forrása. Isten neve tündökölt az erdő minden levelén, a hegyek minden kövén, minden ragyogó csillagon, a földön, a tengeren és az égen. Az Éden lakói társalogtak mind az élő szerves, mind az élettelen, szervetlen teremtéssel, - a vizek leviatánjától kezdve a napfényben szálló lepkéig - a levelekkel, a virágokkal, a fákkal, minden élő teremtménnyel; ellesték mindegyiktől az élet titkát. Az első földi iskola tanulói tanulmányozhatták Isten mennyei dicsőségét, a megszámlálhatatlan világokat rendszeres körforgásukban, a felhők lebegését (Jób 37:15), a fény- és a hang-, a nappal- és éjszaka titkait.
  A világmindenség Alkotója feltárta előttük a természet törvényeinek működését és annak az igazságnak magasztos alapelveit, amelyek lelkivilágunkat kormányozzák. Szellemi. és lelki képességeik Isten dicsősége ismeretének világosságában (2 Kor 4:6) fejlődtek, és felismerték szent lényük legmagasztosabb örömeit.
  
  A Teremtője kezéből kikerülő Édenkert és az egész föld is rendkívül szép volt. A bűnnek és a halálnak leghalványabb árnyéka sem rontotta meg a nagyszerű teremtést. Isten dicsősége elborította az eget és dicséretével megtelt a föld (Habakuk 3:3). Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, (angyalok) és Istennek minden fiai vigadoztak (Jób 38:7). Így a föld kifejező jelképe volt Annak, aki "nagy irgalmasságú és igazságú" (2 Móz 34:6). Az Úr a saját képmására alkotott embernek tanulmányozására is szánta a földet. Az Édenkert azt példázta, hogy Isten kívánsága szerint milyennek kellett lennie az egész földnek. Isten azt akarta, hogy az egész föld olyan legyen, mint az Éden kertje. Azt akarta, hogy a szaporodó emberiség olyan otthonokat és iskolákat alapítson, amilyeneket Ő adott. Így az idők folyamán az egész földet betölthették volna azok az otthonok és iskolák, ahol Isten kijelentéseit és műveit tanulmányozzák, és ahol a tanulók a végtelen korszakokon át egyre jobban visszatükrözik az Ő dicsőségének fényét.