Pál apostolnak van néhány kijelentése, amelyet különbözőképpen értelmeznek, mintha felhívást intézne keresztény hit nevében, a szombatnak, mint elavult rendnek a kezelésére. Három ilyen kijelentést vizsgáljunk meg közelebbről:

a.      Ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést    

A Kolossébeliekhez írt levelében Pál apostol óv attól, hogy túlhaladott ünneplésbe, vallási rítusok gyakorlásába essünk:Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. (Kol 2:16-17). Milyen étkezési és ivási előírások, ünnepek, újhold és szombat voltak az Ószövetségben Pál szerint, amelyek csak árnyékai voltak valamilyen jövendőnek? Az apostol azt mondja, hogy a jövendő árnyékai ezek. A valóság pedig az eljövendő Krisztus. Ez azt jelenti, hogy Krisztus és az üdvösség művét ezek a ceremoniális szolgálatok és ünnepek csak előrevetítették, és szimbolikusan hirdették.

Izrael népének a naptárában azok a különböző ünnepnapok, amelyeken étel és italáldozatokat mutattak be, Jézus megváltói munkáját ábrázolták. Ezek között a legtöbb ünnepnapon, amely nem szombatra esett, a könnyű munkát megengedték. (3Móz 23:7-8,21,25,35-36). A zsidó évforduló csúcspontja a nagy engesztelési ünnep volt. Ez a nap minden évben más-más hétköznapra esett, mégis szombatnak nevezték, és mint különös szent napként ünnepelték. (3Móz 23: 27-32; lásd különböző fordításokban). Ezen a napon semmiféle munkát nem volt szabad végezni. Ez évenként visszatérő szombat volt, s a ceremoniális rendszerhez tartozott, mert előre mutatott a Messiásra és az Ő engesztelő szolgálatára. Pál apostol megmagyarázta a kolossébeli hívőknek, hogy többé nem kell lelkiismereti kérdést csinálniuk emiatt a rítus, és ünnep miatt, ami csupán árnyéka volt Krisztusnak. Amióta Krisztus az igazi áldozati bárány meghalt, nincs szükség többé a teljes áldozati szolgálat képekben való szemléltetésére. A tévtanitok Kolosséban mindezek ellenére meg akarták tartatni a keresztényekkel ezeket az ünnepeket és rítusokat, megkérdőjelezve Jézus Krisztus mindent magába foglaló üdvösségrendjét.

Különbséget kell tennünk az ótestamentumi törvények különböző kategóriái között. Az egyik a ceremoniális törvények, a másik az egészségügyi törvények, és a legfontosabb az erkölcsi törvény a Tízparancsolat. A ceremoniális törvények Jézus Krisztus halálával megszűntek, mert ezek előremutattak Krisztusra, árnyékai voltak a valóságnak. Krisztus megjelenésével az árnyék valóssággá lett és a ceremóniákra többé nem volt szükség.

A hét hetedik napja, a szombat nem a ceremoniális törvényhez tartozott, hanem az erkölcsi törvényhez. Ez a nap nem előre Krisztus keresztjére mutat, hanem a múltba a világ teremtésére tekintünk vissza általa, amelyet Jézus semmilyen módon sem gyengített, sőt a világító fény sugarába emelte.

b.      Aggódva figyeltek napokra, hónapokra

Galáciában viták voltak a napokról, hónapokról, évekről és ünnepekről, de nem úgy, mint Kolosséban. Itt nem az idejétmúlt zsidó ünnepekről volt szó. Pál apostol a galáciaiakat Krisztusho való megtérésük előtti pogány életmódjukra emlékezteti:Åmde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sôt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erôtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és idôket, meg az esztendôket (Gal 4:8-10).  

A Nap, Hold és csillagok tiszteletének mindig nagy jelentősége volt a pogány világban. A pogányokból lett keresztények ezekhez a nyilvános ünnepekhez még Ktisztushoz való megtérésük után is vonzódtak. Tehát a galáciabelieknek Pál a pogány bálványkultuszról, az ehhez kapcsolódó ünnepekről, és nem a bibliai szombatról beszél.

c.       Mindenki a maga elgondolása után?

A romai gyülekezethez címzett levélben Pál apostol többek között étkezési kérdésekről és speciális jelentőségű napokról ír: Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Kiki a maga értelme felôl legyen meggyôzôdve.   (Rom 14:5). Nem minden római keresztény folytatta ugyanazt az életformát, amely szakadáshoz vezetett. Ezért lelki gondozói együttérzésével az apostol megkísérelte, a testvéreket arra késztetni, hogy ezeket a kérdéseket egymás iránti szeretettel és ne a törvény abszolutizmusával kezeljék. Pál apostol itt védelmezte a lelkiismereti szabadságot és a gyülekezetekben másként gondolkodó csoportok iránti szeretetteljes toleranciát. Nyilvánvalóan olyan életformákról volt szó, amelyekkel kapcsolatban az Úr semmit sem mond. Ezzel összefüggésben beszél Pál apostol, különböző étkezési szokásokról. Min a pogányság mind pedig a zsidóság körében éltek különböző ékezési előírások valamint ezekkel összekapcsolt ünnep illetve böjtnapok.

Néhány Bibliaértelmező azt feltételez, hogy Pál olyan ünnepnapokról beszél, amelyek nem voltak közvetlen összefüggésben étkezési előírásokkal. Például a zsidó ceremoniális ünnepek.  A romai keresztényeket a zsidó és a pogány hagyományok is befolyásolták, ezért nem tudjuk biztonsággal állítani, hogy Pál pontosan milyen napra gondolt.

Aki Pál kijelentését összekapcsolja a negyedik parancsolat nyugalomnapjával, az konfliktusba kerül a Biblia valamennyi nyugalomnappal kapcsolatos bizonyságtételével. És ezután, azt kel feltételeznie, hogy a keresztények a hét bármely napját ünnepelhetik. Rómában azonban nem a heti nyugalomnapról volt szó, hanem ünnep és böjtnapokról, amelyek az egyes keresztények szabad döntési mozgásterébe tartoztak.

A Pál apostol által írt és vizsgált szövegek, közelebbről megvizsgálva nem tartalmaznak semmiféle érvet sem a szombattörvény folyamatos érvényességével szemben. (Siegfried Tobler, Christian Alt, De a hetedik nap, Advent Kiadó, Budapest, 2003, 61-85. ld.).