Vajon van-e joga egyéneknek, vagy egyházaknak Isten parancsolatait eltörölni, és helyükbe emberi szokásokat bevezetni? Jézus így felel: „Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által”. (Máté 15:3). Az emberek ősidők óta előszerzettel követék az emberi rendelést, elődök hagyományait, népszerű szokásokat, a Szentírás világos kijelentései ellenére. Jézus Urunk határozottan elítéli, és hiábavalónak nevezi az ilyen istentiszteletet: „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai”.(Máté 15:9)

Az Újszövetség nagyszerű prófétai könyve, János apostolnak mennyei Jelenésekről való könyve. Sokak számára lepecsételt, mert sohasem nyitják ki, pedig így kezdődik: „Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van”.(Jel 1:3). János apostolnak mennyei Jelenésekről való könyve az utolsó idők embereivel és eseményeivel foglalkozik, így ír az utolsó időben élő emberekről: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”(Jel 14:12). A könyv utolsó fejezetében mintegy búcsúzóul így ír: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba”.(Jel 22:14). A befejezése ennek a könyvnek a legérdekesebb, amelyben érthetően szól Isten az emberhez, ha valaki a leírtakhoz hozzátesz vagy elvesz, „az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból…”(Jel 22: 18-19).

Évekkel ezelőtt egy keresztény újságban jelent meg a következő cikk: „…Nem tudjuk azonban megérteni, hogy a protestáns atyánkfiai hogyan mernek lelkesedni a vasárnapért? Hiszen szerintük csak az az igazi vallási igazság, amelyik a Szentírásban van benne és a hagyomány nem lehet döntő a vallás dolgaiban. A Szentírásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg, de sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Új-szövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket egyedül a hagyományokból tudjuk. Onnét tudják a protestánsok is; de azt már nem tudják, hogy amikor a vasárnap mellet buzgólkodnak, tulajdonképpen hitük legelső alaptételével kerülnek ellentétbe, mert olyat követelnek, ami a Szentírásban nincs meg”. (A Szív – a Jézus Szíve Szövetség heti értesítője, 1927. XII. évfolyam, 42.szám).

2.      Hitünk alapja a szentírás

            Minden kereszténynek joga van kutatni a Szentírást, és megtudni az apostolok írásaiból, hogy mi volt Jézus Krisztus hozzáállása a szombathoz, és mit tanított erről. Ha Krisztust követjük, úgy minden hitpontunkra melyet hiszünk és követünk, találjunk és mutassunk a Szentírásban egy „így szól az Úr” utasítást, vagy parancsot. Ez az egyetlen módja Jézus Urunk követésének. Minden kereszténynek joga van megkérdezni, melyik a Szentírás által meghatározott nyugalomnap, a szombat vagy a vasárnap? Fontos a kérdés, mert Isten iránti engedelmességünket érinti.

„És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.”(Luk 4:16). Jézus Krisztus, az Isten Fia, az emberiség Teremtője és Megváltója, példaképünk minden tekintetben, szombaton ment Istent imádni. Ifjúságától kezdve haláláig ez volt hetenkénti szokása. Harmincéves koráig ácsmunkával kereste kenyerét, de műhelye minden szombaton napnyugtától napnyugtáig zárva volt.

Menjünk képzeletben vissza Názáretbe, kérdezzük meg Tőle: Mester, Te szombatot ünnepelsz? Igen. De miért szombatot? Nem olvastátok, hogy ez szokásom gyermekségemtől fogva? Nem olvastátok, hogy az embernek fia a szombatnak is ura? (Mk 2:27-28). Én teremtettem a szombatot, én iktattam be az egész emberiség számára, én megáldottam és megszenteltem a szombat napját. „És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten”.(1Móz 2:1-3). Az Újszövetség arról tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztus által teremtetett miden: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (Ján 1:1-3).

A szombat jóval előbb adatott a Sinai két kőtáblánál, az Éden kertjében, a Teremtő írta az emberi szív táblájára. Téves az az állítás, hogy a zsidók nem ismerték a szombatot a Sinai hegyen kapott törvénytáblák előtt, a mannahullás a kőtáblák kézbevétele előtt is hullt, de minden szombatnapon szünetelt és pénteken két annyit szedhettek.(2Móz 16:26-27).  A szombat parancsa maga beszél kezdetéről: Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. (2Móz 20:8-11). A szombat a teremtés emlékünnepe és az is marad, amíg a teremtett világ fennáll. A Teremtő először a szívbe írta parancsait, aztán a kőtáblákra.

„És ön miért ünnepli a vasárnapot?” Istenfélő emberek, akik őszinte keresztények, de ismeret híján még vasárnapot ünnepelnek, ők ezt válaszolnák: „Én Jézus Krisztus feltámadásának az emlékére ünnepelem a vasárnapot”. De minden őszinteség és jó szándék dacára kérdem, a Szentírásban hol van ez megírva? Mert hiszen a keresztény hittanok alapja Jézus Krisztus és tanítása. A Biblia egyetlen igéje sem beszél arról, hogy Jézus megváltoztatta volna a szombatot vasárnapra.

Egyesek azt állítják, hogy senki sem tudja, melyik a hetedik nap, a népek elfeledték. De honnan tudjuk melyik a hét első napja? „És az nap péntek vala, és szombat virrada rá. Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.” (Luk 23:54 - 24:1) A naptár változott, de nem a hét kőrforgása. A szombat keresztényi, mert Jézus Krisztus teremtette és megtartotta. A szombat nem csak a zsidóknak adatott, mert a szombat nem egy egyházé vagy népé, hanem az Úré, ami az emberért lett „A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.  Annak okáért az embernek Fia a Szombatnak is ura.(Mk 2:27-28).

Isten Igéje szerint a feltámadás emlékünnepe nem a vasárnap, hanem a  bibliai keresztség: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.”(Róma 6:3-4).

Jézus Urunk még halálában is megtartotta a törvényt, miután a megváltás munkáját elvégezte, szombaton megpihent a sírban.

3.      Hogyan lett a szombatból vasárnap?

A Krisztus előtti és utáni századokban meglehetősen nagy küzdelem folyt a napimádat és az igaz Isten imádata között. E küzdelem az első századokban érte el a csúcspontját. A napimádás, a Baál imádás és a Mithraizmus nehezítették az evangélium hirdetését az apostolok utáni időkben. A pogány napimádók, a hét első napját (vasárnapot) ünnepelték világszerte; ezen a napon végezték erkölcstelen, vad szertartásaikat és dorbézolásaikat a Nap tiszteletére. Az igaz Isten imádói kezdettől fogva a hetedik napot (szombatot) ünnepelték a teremtés emlékére.

Nagy Konstantin római császár napimádó volt. Az Enciklopedia Brittanica szerint még a kereszténységre áttérése előtt elrendelte, hogy az összes kormányhivatalok zárva maradjanak „a nap tiszteletre méltó napján”, Kr.u. 321 márciusában történt ez a rendelet. (History of the Christian Church, 5. kiadás, 3 kötet, 380. o.). Néhány év múlva, Kr.u. 325-ben a híres laodiceai zsinat elrendelte a nyugalomnap áthelyezését a hét hetedik napjáról, a hét első napjára. Ezzel megváltoztatták Isten Törvényének negyedik parancsolatját.(Historia Ecclesiastica, 739. o.)

Csak egy érv szól a szombat ellen, hogy kevesen tartják. Csak egy érv szól a vasárnap mellett, hogy azt sokan tartják. Szomorú dolog, hogy Sátán így téveszt meg jó embereket és elhiteti velük, hogy nem számít, mely napon tisztelik az Istent. Jézus Krisztus világosan megmondta: „…az ég és a föld elmúlik, a törvényvből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik” (Máté 5:18).

Isten, amikor mindent újjáteremt, és imádni fogják Őt az üdvözültek, ott is a szombat lesz az imádat napja: „Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek, És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr”.  (És 66:22-23).

Döntenünk kell, Isten parancsának vagy emberi rendeléseknek, hagyományoknak engedelmeskedünk? A Bibliában két útról olvasunk: Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.(Máté 7:13-14) Lépjünk a keskeny útra! Bizony keskeny, nehéz, meredek, tövises az, de Jézus drága vérétől foltos.   Jézus hív minket: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.(Máté 16:24). Miért ne válaszolnánk mi is így: jövök Uram, követlek Téged, bárhova vezetsz, hordozom érted keresztemet. (összeállította: Farkas Győző).