A TEREMTÉS.

A TEREMTÉS  1 Mózes 1.

   Az Atya és a Fiú megkezdte a Föld teremtésének tervbe vett hatalmas, csodálatos művét. A Föld rendkívül szép volt, amikor kikerült a Teremtő kezéből. A hegyeket, dombokat, síkságokat folyók és tavak szelték át. A Föld nem egy kiterjedt síkság volt, hanem a táj egyhangúságát dombok és hegyek szakították meg, amelyek nem voltak olyan magasak és szabálytalanok mint most, hanem szabályosak és szép alakúak. Kopár, magas sziklák nem voltak láthatók a földön, mert a föld felülete alatt helyezkedtek el, mint a földnek csontjai. A vizek szabályosan oszlottak meg. A dombokat, hegyeket és a nagyon szép síkságokat gyönyörű növények, virágok és mindenféle magas, fenséges fák ékesítették, amelyek sokszorta magasabbak és sokkal szebbek voltak a mostani fáknál. A levegő tiszta és egészséges volt, és a föld egy gyönyörű palotához hasonlított. Az angyalok örvendezve szemlélték Isten csodálatos szép műveit.   Miután a föld teremtése a rajta lévő állatokkal együtt befejeződött, az Atya és Fiú végrehajtotta tervét, amelyet Sátán bukása előtt hoztak, hogy embert teremtsenek az ő képmásukra. A földet és a rajta levő összes élőlényt együtt teremtették. Isten így szólt Fiához: „Teremtsünk embert a mi képünkre.” Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, arányos testalkattal bírt. Kétszer olyan magas volt, mint a mostani emberek, tökéletes volt. Arcvonásai szépek és harmonikusak. Arcszíne sem fehér, sem sápadt nem volt, hanem az egészség és üdeség tükröződött rajta. Éva alacsonyabb volt Ádámnál, válláig ért. Tökéletes alakú és nagyon szép volt.   A bűntelen pár nem viselt ruhát. A fény és dicsőség ruhája övezte őket, akárcsak az angyalokat. Amíg Isten iránti engedelmességben éltek, ilyen fény vette körül őket. Habár mindaz, amit Isten teremtett, tökéletes volt és semmi sem hiányzott az általa alkotott földön, mégis azzal fejezte ki nagy szeretetét irántuk, hogy külön egy kertet ültetett nekik. Idejük egy részét a kert gondozásával töltötték, egy részét pedig az angyalok látogatásának fogadásával, akiknek tanításait hallgatták. Idejük többi része boldogító elmélkedéssel telt el. Munkájuk nem volt fárasztó, hanem kellemes és felüdítő. Ez a szép kert volt otthonuk. Ebbe a kertbe az Úr hasznos és szép fákat helyezett. A fákon bőségesen teremtek pompás, felséges illatú gyümölcsök, amelyek szemre szépek és kellemes ízűek voltak, melyeket Isten a szent pár eledeléül szánt. A gyönyörű szőlők egyenesen felfelé nőttek, és roskadásig voltak gyümölccsel. Nem hasonlítottak ahhoz, amit a bűnbeesés óta látott az ember. Gyümölcsük igen nagy volt és különböző színű: némelyik fekete, a másik bíbor lila, vörös, rózsaszín, halványzöld. Nem kúsztak a földön, nem támogatták karók, de gyümölcseinek súlya meghajlította őket. Ádám és Éva munkája az volt, hogy a szőlők ágaiból lugasokat készítettek és felfuttatták őket, hogy a természetnek gyönyörű fáiból és illatos gyümölcsökkel megrakott lombozataiból lakóhelyet készítsenek maguknak.   A földet a szép zöldellő természet ruházta fel, miközben a különböző formájú és színárnyalatú virágok miriádjai nagy bőséggel nőttek ki körülöttük. Az Úr mindent ízlésesen és dicsőségesen rendezett el számukra. A kert közepén az élet fája állt, amelynek dicsősége minden fáét felülmúlt. Gyümölcs olyan volt, mint az arany és ezüst vegyülékéből való alma, és a halhatatlanságot jelképezte. Levelei gyógyító hatással bírtak.