A legnagyobb bűn az Isten kormányzása elleni lázadás volt. Úgy látszott, hogy az egész menny mozgásban van. Az angyalokat csoportokban rendezték, és minden csoport élén egy magasabb rangú parancsnokló angyal állt. Sátán Istennek törvénye ellen harcolt, mivel fel akarta magát magasztalni és nem rendelte alá magát Isten Fia tekintélyének, aki a menny nagy parancsnoka volt. Az egész mennyei sereg felszólítást kapott, hogy jelenjék meg az Atya előtt, hogy eldöntsenek minden esetet. Sátán arcátlanul kifejezésre juttatta elégedetlenségét, hogy Krisztust fölébe helyezik. Büszkén felállt és hangoztatta, hogy legyen egyenlő és Istennel, és vonják be őt is az Atyával való tanácskozásba, hogy megértse terveit. Isten kijelentette, hogy egyedül Fiának jelenti ki titkos terveit és megkívánja az egész mennyei családtól – még Sátántól is –, hogy feltétlen és teljes engedelmességet tanúsítson iránta; Sátán azonban méltatlanná vált helyére. Ekkor Sátán ujjongva mutatott a vele rokonszenvezőkre, mivel majdnem az egész angyali sereg felét megnyerte, azért kijelentette: „Ők velem vannak. Őket is ki akarod űzni? Ilyen űrt akarsz csinálni a mennyben?” Ekkor kijelentette, hogy kész ellenszegülni Krisztus tekintélyének és erőszakkal megvédi mennyei helyét. Isten angyalai sírtak, amikor hallották Sátán szavait és ujjongó kérkedését. Isten ekkor kijelentette, hogy a lázadó ne maradjon tovább a mennyben. Magasztos és boldog állapotát csak azzal a feltétellel tarthatta volna meg, ha engedelmeskedik a törvénynek, amelyet Isten adott a magasabb rendű lények kormányzására. Semmi engedményt sem tettek azoknak megmentésére, akik át merik hágni Isten törvényét. Sátán vakmerővé vált lázadásában és kifejezésre juttatta, hogy semmibe veszi Isten törvényét. Sátán nem tudta elviselni a törvényt. Azt állította, hogy az angyaloknak nincs szükségük törvényre, azért engedjék meg, hogy szabadon kövessék saját akaratukat, amely mindig helyesen fogja vezetni őket. A törvény csak korlátozza szabadságukat, azért az ő egyik nagy célja a törvény eltörlése. Úgy gondolta, hogy az angyalok helyzetében javulásnak kell beállnia, azonban Isten nem így gondolkodik, mert törvényeket alkotott, és azokat önmagával egyenlővé emeli. Az angyali seregek boldogsága azonban Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességükben áll. Mindegyiknek megvolt a neki kijelölt munkája, és amíg Sátán fel nem lázadt, tökéletes rend és harmonikus együttműködés uralkodott a mennyben. Ekkor háború tört ki a mennyben. Isten Fia, a menny fejedelme és hűséges angyalai harcba szálltak az őslázadó és mindazok ellen, akik egyesültek vele. Isten Fia és a hű, igaz angyalok győztek és Sátánt és a vele rokonszenvezőket kiűzték a mennyből. Az egész mennyei sereg elismerte és imádta az igazságosság Istenét. A lázadásnak nyoma sem maradt a mennyben. Mindenütt béke és összhang uralkodott, mint azelőtt. A mennyei angyalok gyászolták azokat, akik elveszítették a boldogságot és áldást. Hiányukat érezték a mennyben.
Az Atya tanácskozást tartott Fiával, hogy azonnal megvalósítsák céljukat, hogy embert teremtsenek a földre. Isten próbára akarta tenni az embert, hogy mennyire hűséges, mielőtt örök biztonságot ad neki. Ha kiállja a próbát, akkor egyenlővé válik az angyalokkal. Elnyeri Isten kegyét, társaloghat az angyalokkal és ők vele. Isten nem látta helyesnek, hogy felmentse az engedetlenség következményei alól. Mint szabad akarattal bíró lény elbukhat, ha nem engedelmeskedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése