ELŐKÉSZÜLET!
"Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen
megállj...!"
(2 Tim 2:15).
A gyermek első tanítója az édesanya. Nevelése legnagyobb részt az ő kezében van érzékeny fogékonyságának és leggyorsabb fejlődésének idején. Legelőször neki van alkalma arra, hogy formálja jellemét a jóra vagy a rosszra. Meg kell értenie alkalmainak felbecsülhetetlen értékét, ezért minden hivatásos tanítónál jobban fel kell őt készíteni arra, hogy ezt a kiváltságát a legelőnyösebben használja! Mégis az anyák nevelésre fordítják a legkisebb gondot. A legkevesebb rendszeres erőfeszítést teszik annak megsegítésére, akinek befolyása a nevelésben a leghatásosabb és a legmesszebbmenő.
Azok, akikre a kisgyermek gondozása van bízva, nagyon gyakran tudatlanok a gyermek fizikai szükségleteit illetően. Keveset tudnak az egészség törvényeiről vagy a fejlődés alapelveiről, nem alkalmasak a szellemi és a lelki növekedés előmozdítására. Lehet, hogy képesek az üzletvezetésre vagy a társaságban való szereplésre. Talán elismerést érdemlő teljesítményt értek el az irodalomban és a tudományban, de a gyermek neveléséhez mindez kevés. Főleg ilyen hiányosságokból eredően, különösen testi fejlődésük korai szakaszának elhanyagolása miatt hal meg az emberiség oly nagy százalékban csecsemőkorban, és akik elérik az érett kort, azok számára is sokszor csak teher az élet.
Az apán és anyán súlyos felelősség nyugszik a gyermek korai és későbbi nevelése tekintetében, és mindkét szülő részére sürgető követelmény a gondos és alapos tájékozódás! A férfiak és nők, mielőtt magukra vennék az apaság és anyaság feladatát, ismerjék meg, a fizikai fejlődés törvényszerűségeit, az élettant, az egészségtant, a szülés előtti befolyások jelentőségét, az öröklés törvényeit, az egészséges ruházkodást, a testgyakorlást, a betegségek kezelését! Meg kell érteniük a szellemi fejlődés és erkölcsi nevelés törvényeit!
A Mindenható olyan fontosnak tartotta a nevelést, hogy egy anya kérdésére: "... miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?" (Bir 13:12), valamint egy apának, aki a megígért gyermek neveléséről akart oktatást, a mennyei tróntól odaküldött követ által adott választ. A nevelés addig nem éri el lehetséges és kötelező célját, amíg teljesen fel nem ismerik a szülői szerep fontosságát, és nem képesítik őket szent felelősségük betöltésére.
A tanítók kiképzésének szükségességét azonban sokan nem ismerik fel, így azt sem, hogy a hangsúly a felkészültségen, a minőségen van. Aki méltányolja az ifjúság nevelésével járó felelősséget, az megérti, hogy a tudományos és irodalmi jellegű felkészültség egyedül nem elég a tanítónak. Mélyebb, alaposabb képesítésre van szüksége, mint amit a könyvek tanulmányozása nyújthat. Nemcsak értelmi képességekkel, hanem széles látókörrel is kell bírnia; nemcsak nagylelkűnek, hanem nemes szívűnek is kell lennie!
Csak egyedül Isten érti meg tökéletesen az elme szükségleteit, és tudja irányítani fejlődését, mert Ő teremtette azt, és Ő alkotta törvényeit. A nevelés azon alapelvei jelentik az egyedül biztos vezetőt, amelyeket Ő adott. Minden tanító számára nélkülözhetetlen ez alapelvek ismerete és elfogadása, mert uralkodó hatalommá kell lenniük saját életükben is. Gyakorlati életükben nélkülözhetetlen a tapasztalat. Rend, alaposság, pontosság, önuralom, derűs hangulat, kiegyensúlyozott vérmérséklet, önfeláldozás, feddhetetlenség, udvariasság lényeges tulajdonságok mindnyájunk számára.
Mivel nagyon sok a silány jellemű ember, és oly sok hamisítvány veszi körül az ifjúságot, annál szükségesebb, hogy a tanító szavai, eljárásai és magatartása azt szemléltessék, ami nemes és igaz. A gyermekek gyorsan felfedezik a színlelést vagy egyéb gyengeségeket és hibákat. A tanító nem nyerheti el tanítványai tiszteletét más módon, mint hogy saját jellemében nyilvánítja ki azokat az alapelveket, amelyekre igyekszik őket megtanítani. Csak akkor gyakorolhat maradandó befolyást a jóra, ha ő is cselekszi azokat a tanítványaival való mindennapi kapcsolatában.
A tanító minden más képesítése, amely hozzájárul sikeréhez, nagymértékben függ fizikai életerejétől. Felelőssége oly fárasztó, hogy különleges erőfeszítéseket kell tennie életerejének és frissességének megőrzéséhez. Gyakran elfárad szíve és elméje, ezért majdnem leküzdhetetlen hajlama van a nyomott kedélyállapotra, a feszültségre vagy ingerlékenységre. Mégis az a kötelessége, hogy ne csak ellenálljon az ilyen hangulatoknak, hanem az okokat is kiküszöbölje. Szívét tisztának, kedvesnek, bizakodónak és rokonszenvesnek kell megőriznie. Azért, hogy mindig szilárd, nyugodt és vidám legyen, meg kell őriznie értelmének és idegzetének erejét.
Mivel munkájában a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség, ezért óvakodnia kell a túlmunkától. Ne kíséreljen meg túl sokat vállalni saját kötelességein felül, és ne fogadjon el olyan felelősségeket, amelyek alkalmatlanná teszik munkájára! Ne merüljön bele se a szórakozásokba, se a társasági élvezetekbe, mert ezek nem üdítik fel, hanem inkább kimerítik életerejét! A szabad levegőn való testmozgás és a hasznos munka a test és a lélek felüdülésének egyik legjobb eszköze. A tanító példája lelkesíti tanítványait is, hogy érdeklődjenek a fizikai munka iránt és becsüljék is meg azt.
A tanító minden téren lelkiismeretes pontossággal tartsa be az egészség alapelveit! Ne csak saját használhatósága érdekében tegye ezt, hanem a tanítványaira gyakorolt befolyása érdekében is! Legyen mértékletes minden dologban! Legyen példakép étrendjében, ruházatában, munkájában és üdülésében egyaránt!
Testi egészsége, és becsületes jelleme mellett szerezzen magas fokú irodalmi műveltséget is! Minél több igazi ismerettel rendelkezik a tanító, annál jobb munkát tud végezni. A tanteremben nincs helye a felületes munkának! Egyetlen olyan tanító sem ér el nagy eredményt, aki megelégszik felszínes ismeretekkel.
A tanító használhatósága nem annyira teljesítményének mennyiségétől függ, hanem a kitűzött cél színvonalától, amit el akar érni. Az igazi tanító nem elégszik meg átlagos gondolatokkal, rest értelemmel, laza emlékezőtehetséggel. Állandóan magasabb teljesítményekre és jobb módszerekre törekszik. Élete folyamatos növekedés. Az ilyen tanító munkájában elevenség, felüdítő erő van, amely felébreszti és lelkesíti a tanítványokat is.
A tanító legyen alkalmas munkájának végzésére! Az ifjúság kezeléséhez rendelkeznie kell bölcsességgel és ügyességgel! Bármely nagyok tudományos ismeretei, bármely kiváló képességekkel rendelkezik is, ha nem tudja megnyerni tanítványai tiszteletét és bizalmát, erőfeszítései hiábavalóak.
Olyan tanítókra van szükség, aki gyorsan felismernek és jól felhasználnak minden alkalmat a jócselekedetekre, akik az igazi méltóságot lelkesedéssel párosítják, akik képesek az irányításra és alkalmasak a tanításra, akik tudnak gondolatokat ihletni, szunnyadó erőket felébreszteni, bátorságra buzdítani és életet közvetíteni!
A tanító előnyös tulajdonságai korlátozottak lehetnek egyes területeken. Például nem rendelkezik a megkívánt magas irodalmi képzettséggel. Ha igazán szereti munkáját, ha értékeli annak nagyszerűségét és elhatározza, hogy fejlődni fog, és ezért kész komolyan és kitartóan munkálkodni, akkor felismeri tanítványai szükségleteit. Így rokonszenves, fokozatosan fejlődő lelkülete által arra ihleti tanulóit, hogy kövessék őt azon az úton, amelyen igyekszik őket előre és felfelé vezetni.
A tanító gondjaira bízott gyermekek nagyon különböznek egymástól természetükben, szokásaikban és nevelésükben. A tanító ébressze őket felelősségük és lehetőségeik tudatára. Otthon csak kevés gyermeket nevelnek helyesen. Némelyek a család dédelgetett kedvencei. Egész nevelésük felületes. Megengedik nekik, hogy hajlamaikat kövessék, és elkerüljék a felelősséget és a teherhordozást. Ezért hiányzik belőlük a szilárdság, a kitartás és az önmegtagadás. Ezek a gyermekek gyakran minden fegyelmezést szükségtelen korlátnak tekintenek. Másokat elcsüggesztenek a sok megrovással. Az önkényes korlátozások és a nyers bánásmód kifejleszti bennük a makacsságot és a kihívó dacot. Ha ezek a torz jellemvonásokat korrigálni akarják, a munkát sok esetben a tanítónak kell elvégeznie. A tanító a hibák sikeres kiküszöbölése érdekében rokonszenvvel és belátással kezdjen a tanítványaiban megnyilvánuló hibák és tévedések okainak feltárásához. Tapintat, ügyesség, türelem és szilárdság szükséges ahhoz, hogy mindegyik tanítványnak segítséget tudjon nyújtani. Az ingadozót és a kényelemszeretőt az ilyen segítség és bátorítás nagyobb igyekezetre serkenti; a csüggedtek számára rokonszenvet és megbecsülést jelent, amely felébreszti bizalmukat és így erőfeszítésekre buzdítja őket.
A tanító semmilyen körülmények között se legyen részrehajló! Ha kedves az értelmes, vonzó tanítványához, és bíráló, türelmetlen vagy ellenszenves azok iránt, akiknek a legfőbb bátorításra és segítségre lenne szükségük, akkor teljesen félreismerte tanítói hivatását. A próbára tevő tanítványával való bánásmódja teszi mérlegre igazán jellemét, ekkor derül ki, hogy alkalmas-e valójában tisztségére!
Nagy a felelősségük azoknak, akik vállalják a lelkek vezetését. Az igazi szülők olyan megbízást vállalnak, amelytől sohasem szabadulhat meg teljesen. A gyermek életének legelső napjától legutolsó napjáig érzik annak a köteléknek erejét, amely szívükhöz láncolja gyermeküket. A gyermek szüleinek cselekedetei, szavai, sőt még a tekintete is tovább formálja a jóra vagy a rosszra. A tanító osztozik ebben a felelősségben. Ezért szükséges, hogy állandóan tudatában legyen hivatása szentségének. Tekintetbe kell vennie tanítványai legfőbb érdekét egyénenként; azokat a kötelességeket, amelyeket az élet ró majd rájuk; azt a szolgálatot, amelyet az élet megkövetel tőlük a szükséges előkészülettel együtt. A tanító mindennapi munkájának befolyása tanítványaira és rajtuk keresztül másokra is olyan hatás, amely nem szűnik meg áradni és erősödni az idők végéig sem. Munkájának gyümölcsével találkoznia kell majd ama nagy napon, amikor minden szó és tett Isten elé kerül vizsgálatra.
A tanító, aki tudatában van ennek, nem érzi azt, hogy befejezte volna munkáját, amikor a tanrend szerint tanulói egy időre kikerülnek közvetlen gondjai alól. Ezután is szívesen fogja viselni a gyermekek és ifjak sorsát. Állandó gondja és törekvése lesz az, hogy biztosítsa számukra teljesítményük legmagasabb színvonalát. Aki felismeri munkája alkalmait és kiváltságait, nem engedi, hogy bármi is akadályozza önképzésében. Nem sajnál semmi fáradságot, hogy elérje a legmagasabb célt. Ő maga is törekedni fog mindannak elérésére, amit tanítványaitól megkíván.
Minél mélyebb a tanító felelősségérzete és minél komolyabban törekszik az önképzésre, annál jobban észreveszi és bánja hibáit, amelyek gátolják használhatóságát. Amikor szemléli munkája nagyságát és nehézségeit, lehetőségeit, szívében gyakran felkiált: "Ki képes mindezeket elvégezni?"
Kedves tanító, amikor látod, hogy erőre és vezetésre van szükséged, olyanra, amelyet emberi erőforrás nem tud nyújtani, akkor azt ajánlom, hogy gondolj Megváltód ígéreteire, aki a te csodálatos tanácsadód!
Ő mondja: "... ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat..." (Jel 3:8).
"Kiálts hozzám és megfelelek..." (Jer 33:3).
"Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged" (Zsolt 32:8).
"... Ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
Emlékeztetlek téged a tanítók Fejedelmének szavaira, életére és módszereire! Ő segít a legodaadóbb felkészülésre munkádban. Azt tanácsolom, hogy állandóan szemléld Őt! Ő a te igazi eszményképed. Időzz Nála mindaddig, amíg az isteni Tanító birtokába nem veszi szívedet és életedet!
"... Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanolyan ábrázatra elváltozunk..." (2 Kor 3:18).
Ez a titka tanítványaid sikerének nevelésének. Tükrözd vissza Őt!
megállj...!"
(2 Tim 2:15).
A gyermek első tanítója az édesanya. Nevelése legnagyobb részt az ő kezében van érzékeny fogékonyságának és leggyorsabb fejlődésének idején. Legelőször neki van alkalma arra, hogy formálja jellemét a jóra vagy a rosszra. Meg kell értenie alkalmainak felbecsülhetetlen értékét, ezért minden hivatásos tanítónál jobban fel kell őt készíteni arra, hogy ezt a kiváltságát a legelőnyösebben használja! Mégis az anyák nevelésre fordítják a legkisebb gondot. A legkevesebb rendszeres erőfeszítést teszik annak megsegítésére, akinek befolyása a nevelésben a leghatásosabb és a legmesszebbmenő.
Azok, akikre a kisgyermek gondozása van bízva, nagyon gyakran tudatlanok a gyermek fizikai szükségleteit illetően. Keveset tudnak az egészség törvényeiről vagy a fejlődés alapelveiről, nem alkalmasak a szellemi és a lelki növekedés előmozdítására. Lehet, hogy képesek az üzletvezetésre vagy a társaságban való szereplésre. Talán elismerést érdemlő teljesítményt értek el az irodalomban és a tudományban, de a gyermek neveléséhez mindez kevés. Főleg ilyen hiányosságokból eredően, különösen testi fejlődésük korai szakaszának elhanyagolása miatt hal meg az emberiség oly nagy százalékban csecsemőkorban, és akik elérik az érett kort, azok számára is sokszor csak teher az élet.
Az apán és anyán súlyos felelősség nyugszik a gyermek korai és későbbi nevelése tekintetében, és mindkét szülő részére sürgető követelmény a gondos és alapos tájékozódás! A férfiak és nők, mielőtt magukra vennék az apaság és anyaság feladatát, ismerjék meg, a fizikai fejlődés törvényszerűségeit, az élettant, az egészségtant, a szülés előtti befolyások jelentőségét, az öröklés törvényeit, az egészséges ruházkodást, a testgyakorlást, a betegségek kezelését! Meg kell érteniük a szellemi fejlődés és erkölcsi nevelés törvényeit!
A Mindenható olyan fontosnak tartotta a nevelést, hogy egy anya kérdésére: "... miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?" (Bir 13:12), valamint egy apának, aki a megígért gyermek neveléséről akart oktatást, a mennyei tróntól odaküldött követ által adott választ. A nevelés addig nem éri el lehetséges és kötelező célját, amíg teljesen fel nem ismerik a szülői szerep fontosságát, és nem képesítik őket szent felelősségük betöltésére.
A tanítók kiképzésének szükségességét azonban sokan nem ismerik fel, így azt sem, hogy a hangsúly a felkészültségen, a minőségen van. Aki méltányolja az ifjúság nevelésével járó felelősséget, az megérti, hogy a tudományos és irodalmi jellegű felkészültség egyedül nem elég a tanítónak. Mélyebb, alaposabb képesítésre van szüksége, mint amit a könyvek tanulmányozása nyújthat. Nemcsak értelmi képességekkel, hanem széles látókörrel is kell bírnia; nemcsak nagylelkűnek, hanem nemes szívűnek is kell lennie!
Csak egyedül Isten érti meg tökéletesen az elme szükségleteit, és tudja irányítani fejlődését, mert Ő teremtette azt, és Ő alkotta törvényeit. A nevelés azon alapelvei jelentik az egyedül biztos vezetőt, amelyeket Ő adott. Minden tanító számára nélkülözhetetlen ez alapelvek ismerete és elfogadása, mert uralkodó hatalommá kell lenniük saját életükben is. Gyakorlati életükben nélkülözhetetlen a tapasztalat. Rend, alaposság, pontosság, önuralom, derűs hangulat, kiegyensúlyozott vérmérséklet, önfeláldozás, feddhetetlenség, udvariasság lényeges tulajdonságok mindnyájunk számára.
Mivel nagyon sok a silány jellemű ember, és oly sok hamisítvány veszi körül az ifjúságot, annál szükségesebb, hogy a tanító szavai, eljárásai és magatartása azt szemléltessék, ami nemes és igaz. A gyermekek gyorsan felfedezik a színlelést vagy egyéb gyengeségeket és hibákat. A tanító nem nyerheti el tanítványai tiszteletét más módon, mint hogy saját jellemében nyilvánítja ki azokat az alapelveket, amelyekre igyekszik őket megtanítani. Csak akkor gyakorolhat maradandó befolyást a jóra, ha ő is cselekszi azokat a tanítványaival való mindennapi kapcsolatában.
A tanító minden más képesítése, amely hozzájárul sikeréhez, nagymértékben függ fizikai életerejétől. Felelőssége oly fárasztó, hogy különleges erőfeszítéseket kell tennie életerejének és frissességének megőrzéséhez. Gyakran elfárad szíve és elméje, ezért majdnem leküzdhetetlen hajlama van a nyomott kedélyállapotra, a feszültségre vagy ingerlékenységre. Mégis az a kötelessége, hogy ne csak ellenálljon az ilyen hangulatoknak, hanem az okokat is kiküszöbölje. Szívét tisztának, kedvesnek, bizakodónak és rokonszenvesnek kell megőriznie. Azért, hogy mindig szilárd, nyugodt és vidám legyen, meg kell őriznie értelmének és idegzetének erejét.
Mivel munkájában a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség, ezért óvakodnia kell a túlmunkától. Ne kíséreljen meg túl sokat vállalni saját kötelességein felül, és ne fogadjon el olyan felelősségeket, amelyek alkalmatlanná teszik munkájára! Ne merüljön bele se a szórakozásokba, se a társasági élvezetekbe, mert ezek nem üdítik fel, hanem inkább kimerítik életerejét! A szabad levegőn való testmozgás és a hasznos munka a test és a lélek felüdülésének egyik legjobb eszköze. A tanító példája lelkesíti tanítványait is, hogy érdeklődjenek a fizikai munka iránt és becsüljék is meg azt.
A tanító minden téren lelkiismeretes pontossággal tartsa be az egészség alapelveit! Ne csak saját használhatósága érdekében tegye ezt, hanem a tanítványaira gyakorolt befolyása érdekében is! Legyen mértékletes minden dologban! Legyen példakép étrendjében, ruházatában, munkájában és üdülésében egyaránt!
Testi egészsége, és becsületes jelleme mellett szerezzen magas fokú irodalmi műveltséget is! Minél több igazi ismerettel rendelkezik a tanító, annál jobb munkát tud végezni. A tanteremben nincs helye a felületes munkának! Egyetlen olyan tanító sem ér el nagy eredményt, aki megelégszik felszínes ismeretekkel.
A tanító használhatósága nem annyira teljesítményének mennyiségétől függ, hanem a kitűzött cél színvonalától, amit el akar érni. Az igazi tanító nem elégszik meg átlagos gondolatokkal, rest értelemmel, laza emlékezőtehetséggel. Állandóan magasabb teljesítményekre és jobb módszerekre törekszik. Élete folyamatos növekedés. Az ilyen tanító munkájában elevenség, felüdítő erő van, amely felébreszti és lelkesíti a tanítványokat is.
A tanító legyen alkalmas munkájának végzésére! Az ifjúság kezeléséhez rendelkeznie kell bölcsességgel és ügyességgel! Bármely nagyok tudományos ismeretei, bármely kiváló képességekkel rendelkezik is, ha nem tudja megnyerni tanítványai tiszteletét és bizalmát, erőfeszítései hiábavalóak.
Olyan tanítókra van szükség, aki gyorsan felismernek és jól felhasználnak minden alkalmat a jócselekedetekre, akik az igazi méltóságot lelkesedéssel párosítják, akik képesek az irányításra és alkalmasak a tanításra, akik tudnak gondolatokat ihletni, szunnyadó erőket felébreszteni, bátorságra buzdítani és életet közvetíteni!
A tanító előnyös tulajdonságai korlátozottak lehetnek egyes területeken. Például nem rendelkezik a megkívánt magas irodalmi képzettséggel. Ha igazán szereti munkáját, ha értékeli annak nagyszerűségét és elhatározza, hogy fejlődni fog, és ezért kész komolyan és kitartóan munkálkodni, akkor felismeri tanítványai szükségleteit. Így rokonszenves, fokozatosan fejlődő lelkülete által arra ihleti tanulóit, hogy kövessék őt azon az úton, amelyen igyekszik őket előre és felfelé vezetni.
A tanító gondjaira bízott gyermekek nagyon különböznek egymástól természetükben, szokásaikban és nevelésükben. A tanító ébressze őket felelősségük és lehetőségeik tudatára. Otthon csak kevés gyermeket nevelnek helyesen. Némelyek a család dédelgetett kedvencei. Egész nevelésük felületes. Megengedik nekik, hogy hajlamaikat kövessék, és elkerüljék a felelősséget és a teherhordozást. Ezért hiányzik belőlük a szilárdság, a kitartás és az önmegtagadás. Ezek a gyermekek gyakran minden fegyelmezést szükségtelen korlátnak tekintenek. Másokat elcsüggesztenek a sok megrovással. Az önkényes korlátozások és a nyers bánásmód kifejleszti bennük a makacsságot és a kihívó dacot. Ha ezek a torz jellemvonásokat korrigálni akarják, a munkát sok esetben a tanítónak kell elvégeznie. A tanító a hibák sikeres kiküszöbölése érdekében rokonszenvvel és belátással kezdjen a tanítványaiban megnyilvánuló hibák és tévedések okainak feltárásához. Tapintat, ügyesség, türelem és szilárdság szükséges ahhoz, hogy mindegyik tanítványnak segítséget tudjon nyújtani. Az ingadozót és a kényelemszeretőt az ilyen segítség és bátorítás nagyobb igyekezetre serkenti; a csüggedtek számára rokonszenvet és megbecsülést jelent, amely felébreszti bizalmukat és így erőfeszítésekre buzdítja őket.
A tanító semmilyen körülmények között se legyen részrehajló! Ha kedves az értelmes, vonzó tanítványához, és bíráló, türelmetlen vagy ellenszenves azok iránt, akiknek a legfőbb bátorításra és segítségre lenne szükségük, akkor teljesen félreismerte tanítói hivatását. A próbára tevő tanítványával való bánásmódja teszi mérlegre igazán jellemét, ekkor derül ki, hogy alkalmas-e valójában tisztségére!
Nagy a felelősségük azoknak, akik vállalják a lelkek vezetését. Az igazi szülők olyan megbízást vállalnak, amelytől sohasem szabadulhat meg teljesen. A gyermek életének legelső napjától legutolsó napjáig érzik annak a köteléknek erejét, amely szívükhöz láncolja gyermeküket. A gyermek szüleinek cselekedetei, szavai, sőt még a tekintete is tovább formálja a jóra vagy a rosszra. A tanító osztozik ebben a felelősségben. Ezért szükséges, hogy állandóan tudatában legyen hivatása szentségének. Tekintetbe kell vennie tanítványai legfőbb érdekét egyénenként; azokat a kötelességeket, amelyeket az élet ró majd rájuk; azt a szolgálatot, amelyet az élet megkövetel tőlük a szükséges előkészülettel együtt. A tanító mindennapi munkájának befolyása tanítványaira és rajtuk keresztül másokra is olyan hatás, amely nem szűnik meg áradni és erősödni az idők végéig sem. Munkájának gyümölcsével találkoznia kell majd ama nagy napon, amikor minden szó és tett Isten elé kerül vizsgálatra.
A tanító, aki tudatában van ennek, nem érzi azt, hogy befejezte volna munkáját, amikor a tanrend szerint tanulói egy időre kikerülnek közvetlen gondjai alól. Ezután is szívesen fogja viselni a gyermekek és ifjak sorsát. Állandó gondja és törekvése lesz az, hogy biztosítsa számukra teljesítményük legmagasabb színvonalát. Aki felismeri munkája alkalmait és kiváltságait, nem engedi, hogy bármi is akadályozza önképzésében. Nem sajnál semmi fáradságot, hogy elérje a legmagasabb célt. Ő maga is törekedni fog mindannak elérésére, amit tanítványaitól megkíván.
Minél mélyebb a tanító felelősségérzete és minél komolyabban törekszik az önképzésre, annál jobban észreveszi és bánja hibáit, amelyek gátolják használhatóságát. Amikor szemléli munkája nagyságát és nehézségeit, lehetőségeit, szívében gyakran felkiált: "Ki képes mindezeket elvégezni?"
Kedves tanító, amikor látod, hogy erőre és vezetésre van szükséged, olyanra, amelyet emberi erőforrás nem tud nyújtani, akkor azt ajánlom, hogy gondolj Megváltód ígéreteire, aki a te csodálatos tanácsadód!
Ő mondja: "... ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat..." (Jel 3:8).
"Kiálts hozzám és megfelelek..." (Jer 33:3).
"Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged" (Zsolt 32:8).
"... Ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
Emlékeztetlek téged a tanítók Fejedelmének szavaira, életére és módszereire! Ő segít a legodaadóbb felkészülésre munkádban. Azt tanácsolom, hogy állandóan szemléld Őt! Ő a te igazi eszményképed. Időzz Nála mindaddig, amíg az isteni Tanító birtokába nem veszi szívedet és életedet!
"... Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanolyan ábrázatra elváltozunk..." (2 Kor 3:18).
Ez a titka tanítványaid sikerének nevelésének. Tükrözd vissza Őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése