A hétpecsétes könyv a Jelenések könyvben

A hétpecsétes könyvAz ítélet bizonyítékai

Tanulmánysorozatunk előző részében Jelenések könyve 4-5. fejezetét vizsgáltuk meg, összevetve azt Dániel könyve 7. fejezetével. A nyitott ajtó látomásán keresztül feltárultak előttünk a mennyei ítélet képei. A vizsgálati ítélet messze túlmutat az egyéni sorsok felőli döntésen. Fő témája Isten Királysága, tétje pedig az egész világegyetem örök sorsa.

Ahhoz ugyanis, hogy Isten véget vethessen Lucifer lázadásának, először kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítékot kell szolgáltatnia afelől, hogy Krisztus Királyságában nincs létjogosultsága a bűnnek. Ezen bizonyítékok feltárulását az egész mennyei világ feszült érdeklődéssel figyeli, és ezeket fogjuk most mi is szemügyre venni.

Hétpecsétes titok

Az ítéletről szóló látomás különös hangsúlyt helyez a hét pecséttel lezárt könyvre:

„És láttam a trónon ülő jobb kezében egy belül és hátul teleírt könyvet, lepecsételve hét pecséttel, és láttam egy erős angyalt, aki hangosan kiáltott: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem abba betekinteni. Én nagyon sírtam, hogy senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és beletekintsen.”Jelenések 5:1-4

Bár a hétpecsétes könyv a titokzatosság váltófogalma lett a köznyelvben, a Biblia az erkölcsi kiválóságot hangsúlyozza e könyv felnyitásával kapcsolatban. Megfelelő alkalmasság nélkül senki sem képes „elolvasni” a könyvet, mert az egy erkölcsi természetű cselekmény, ti. az ítélet:

„Láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket a trón előtt állni, és könyvek nyittattak ki, majd egy másik könyv nyittatott ki, amely az élet könyve; és a halottak a könyvekbe írottak alapján ítéltettek meg, cselekedeteik szerint.”Jelenések 20:12

„…Összeült a törvénykezés, és könyveket nyitottak ki.”Dániel 7:10b

A hétpecsétes könyv tartalmaz minden bizonyítékot, ami az ítélet szempontjából lényeges. Az egész világegyetem sorsa forog kockán, így nem lehet túlhangsúlyozni e könyv jelentőségét.

Az ítélet kérdései

Ahhoz, hogy meg tudjuk fejteni az egyes pecsétek jelentését, a vizsgálati ítélet procedúráját kell először megértenünk. Az ítéletnek legalább három kérdésben kell határozatot hoznia (lásd az előző tanulmányt):

1. Jézus királyi alkalmassága
2. A lázadás sorsa
3. A királyság alattvalói

Egy jogszerű bírósági tárgyaláson megvizsgálják az összes bizonyítékot, amely egy adott ügy kapcsán jelentőséggel bírhat. Az ítélet könyvének ezért tartalmaznia kell mindazon bizonyítékokat, amelyek e kérdések megválaszolásánál számba vehetőek.

Ahhoz, hogy Jézus igazolni tudja királyi alkalmasságát, meg kell mutatnia, hogy az Ő uralma alatt álló emberek életében nincs több helye a bűnnek. Krisztus uralma a világegyetem békéjének és boldogságának záloga – de ezt a tényt az elbukott emberiségre vonatkozóan is bizonyítania kell. Az ítélet könyvében ezért szerepelnie kell minden olyan ember életének, aki valaha is kapcsolatba került Krisztus uralmával. Az egyéni életeken kívül vizsgálat tárgyát képezik azok az intézmények és embercsoportok is, amelyek közvetlen összefüggésbe hozhatók Krisztus uralmával (pl. vallásos mozgalmak, felekezetek vagy magukat Istenhez tartozónak valló nemzetek).

Bár Jézus keresztáldozatával gyakorlatilag megpecsételődött a lázadás sorsa, a vizsgálati ítélet további bizonyítékokat is feltár az emberi történelemből, amelyek minden kétséget eloszlatnak a lázadás természetével kapcsolatban. Isten senkiben nem akar kérdőjeleket hagyni, ezért az ítélet bizonyítékai által arra is rá fog mutatni, hogy a lázadók nemcsak magukat fosztják meg Krisztus jóságos uralmától, hanem – amíg léteznek – az egész világegyetem boldogságát megrontanák. Ezen állítás igazolására az ítéletnek számba kell vennie mindazokat a világi hatalmakat (mint a lázadó kormányzat képviselőit), amelyek valamilyen módon érintkeztek Isten népével (mint Krisztus kormányzatának képviselőivel).

Végezetül az ítéletből ki kell derülnie annak is, kik tartoznak valójában Isten királyságához. Sokan vannak, akik bár felvették Isten nevét – Hozzá tartozónak vallották magukat –, cselekedeteikkel az ellenkezőjét tanúsították:

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát… És akkor azt mondom nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”Máté 7:21,23

Jézus oltalmába veszi a kegyelmébe kapaszkodó hívőket, ugyanakkor nem vállal felelősséget azon emberek gonosz cselekedeteiért, akik csak névlegesen vetették alá magukat Krisztus uralmának, valódi megtérés nélkül:

„Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.”Máté 10:32-33

Amikor a vizsgálati ítélet ezen részéről gondolkodunk, fontos szem előtt tartanunk Jézus bizonyságtételét: Ő nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse, és önmaga feláldozása árán életet adjon az embereknek (János 12:47; 10:10-11). Jézus védőügyvédünk, nem vádolónk, és ez az ítéletben is megmutatkozik (1János 2:1-2)! Az egész menny arra vágyik, hogy minél több embert megmenthessen az örök élet számára (Lukács 15:7), és mély fájdalommal veszi tudomásul, ha akár csak egy lélekről is bebizonyosodik, hogy elutasította Isten kegyelmét:

„Ha pedig nem hallgattok erre, titokban sírni fog a lelkem kevélységetek miatt, és zokogva zokogok, szemem könnyeket hullat, mert az ÚR nyája fogságba kerül.”Jeremiás 13:17 vö. Lukács 19

Az ítélet rendje

A fentiek alapján kirajzolódik előttünk az ítélet menete. Mindenekelőtt az Isten népéről szóló feljegyzések kerülnek elő:

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt.”2Korinthus 5:10

A földi történelem során élt összes névleges és valódi hívő élete vizsgálat alá kerül. Az egyházról szóló feljegyzések által Isten feltárja a világegyetem előtt megváltási tervének kibontakozását a bűnesettől fogva az újjáteremtésig:

„azért, hogy most az egyház által megismertesse a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Isten sokféle bölcsességét”Efézus 3:10

Az ítélet első szakasza kizárólag azon személyek és intézmények történelmét vizsgálja, amelyek közvetlenül kapcsolatban voltak Isten népével (1Péter 4:17). Az Úr kegyelmét soha nem igénylő emberek élete Jézus eljövetele után, az „ezer év” alatt lesz megítélve (Jelenések 20:4-6). [Ennek részleteire egy későbbi tanulmányban térünk ki.]

Az eljárás módszerével kapcsolatban Jézus kijelentése ad eligazítást:

„Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg, azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.”Lukács 12:47-48

Más szóval az ítélet figyelembe veszi az egyes emberek által elérhető világosság mértékét, és cselekedeteiket az alapján mérlegeli, hogy milyen lehetőségeik voltak ebben az életben Isten megismerésére, és a Neki való engedelmességre. Ez az elv nemcsak egyéni szinten, hanem történelmi léptékben is igaz:

„A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál! Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.”Máté 12:41-42

„Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tértek meg: Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kapernaum, nem az égig magasztaltattál-e fel? A pokolig zuhansz alá, mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.”Máté 11:20-24

A fenti kijelentések alapján az ítélet különbséget tesz különböző embercsoportok között, aszerint, hogy mennyi világosság volt elérhető számukra. Az azonos vallási kiváltságokkal rendelkező emberek csoportja alkot egy nemzedéket. A világosság mértéke korszakról korszakra eltérő lehet, és sokszor azon is múlik, hogy egy adott csoport földrajzilag mennyire volt közel a világosság forrásához.:41