7.Laodicea

7. Laodicea

Ha Isten műve Filadelfiával jut teljességre, miről szól Laodicea? A gyülekezet nevének jelentése: megítélt nép, és egy nagyon komoly figyelmeztetést tartalmaz a a szeretetben meglankadt egyház számára. A laodiceai levél elsősorban az 1844-es nagy ébredés letéteményeseihez, az adventista egyházhoz szól, de a nekik szóló üzenet korunk egész kereszténysége számára tanulságos. Ezen üzenet megszívlelése sokak számára az utolsó esély lehet a megmenekülésre az ítélet lezárulása előtt.

Jézus népe Bírájaként mutatkozik be a laodiceai gyülekezetnek: „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…” (Jelenések 3:14b). Majd hozzáteszi: „…az Isten teremtésének kezdete”. Soha nem volt nagyobb jelentősége a teremtés hangsúlyozásának, mint most, materialista korunkban. Isten teremtő ereje azonban nem csak a fizikai világ megalkotásakor nyilvánult meg; a lelkek megmentését most is ugyanez a hatalom végzi:

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.”2Korinthus 5:17

Sajnos az evolúciós gondolkodás nemcsak a modern tudományos világképet határozza meg, hanem az ember Istenhez való viszonyát is. Nagyon sok keresztény most is úgy gondolja, hogy Isten áldásainak elnyeréséért tennie kell valamit: le kell győznie rossz szokásait, el kell jutnia a szentség egy bizonyos fokára – fejlődnie kell. Sokkal jobban bíznak saját erőfeszítéseikben, mint Isten végtelen szeretetében és kegyelme erejében. Ez a gondolkodás eltávolít Istentől:

„Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!”Jeremiás 17:5

Ez Laodicea legfőbb problémája. Azt állítják, hogy hisznek Krisztusban, de valójában mégis inkább arra támaszkodnak, amit az ember megtehet, nem pedig arra, amire Isten hatalma képes. Jézus így jellemzi állapotukat és ennek következményét:

„tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.”Jelenések 3:15-16

Laodicea a langyos kereszténység. Nem tagadná meg Istent nyilvánosan, de nem is buzog igazán az Úrért. Mivel ő maga sem ismeri Isten feltétlen szeretetét, mások felé sem tudja azt közvetíteni. Ha vannak is alkalmi felbuzdulások és nagyobb megmozdulások, a többség magatartása közömbös marad. Az Úr számára elfogadhatatlan ez a fajta „kereszténység”. Ahogy az ember kiköpi a langyos vizet, Jézus is úgy utasítja el őket az ítéletben:

„aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.”Máté 10:33

Miért ilyen szigorú az Úr? Laodicea helyzete nem azért olyan reménytelen, mert már nem térhet meg. Csakhogy ez a gyülekezet egyáltalán nem akarja elismerni súlyos válságállapotát, ellenkezőleg, azt állítja magáról, hogy gazdag, és semmire sincs szüksége (Jelenések 3:17). Annyira el van telve saját „igazságával”, hogy képtelen megragadni Isten kegyelmét.

Tanulságos megvizsgálni, hogyan jutott az adventizmus ebbe az állapotba. Az 1844 előtti ébredés idején a Jézust várók hite és reménysége Mesterükre összpontosult. Isten Lelke hatalmasan munkálkodott bennük és általuk. A csalódás után azonban Isten elvárásaival kezdtek foglalkozni, és figyelmük a törvény felé fordult. Ettől azonban nem lettek buzgóbb keresztények. Mivel az Úr eljövetele ismét a távolba került gondolataikban, sokan ismét meg merték engedni maguknak a testi gondolkodást. Hogy fenn tudják tartani a rendet, és továbbra is hatékonyan hirdethessék különleges üzenetüket, kénytelenek voltak szervezetet létrehozni.

Megszívlelendő a mondás: „Mikor nem jön tűz a mennyből, az emberek gyufaszálakhoz folyamodnak.” Az Úr ebben az időben (1860-as évek) már nem munkálkodott közöttük olyan látványosan, mint kezdetben, ezért egyeztek ki emberi szükségmegoldásokkal.

Fontos észrevenni, hogy az egyházzá alakulást éppen a szeretet meghidegülése – a langyos állapot – indokolta. Amíg minden hívő Jézusra figyelt, szervezet nélkül is tökéletes egység uralkodott közöttük, és teljes összhangban haladt előre a munka. Amikor azonban hitük meglankadt, újra szükségük lett az emberi szabályozásra és a törvény rendszerére, amely általában egyházszervezetben és felekezetiségben ölt testet. A lelki hanyatlás ezen mechanizmusa az összes, Isten által indított mozgalomban megfigyelhető, az apostolok korától fogva a reformáción át, egészen a modern kori ébredésekig. Legfőbb ideje, hogy tanuljunk belőle!

Könnyen látható, hogy a laodiceai állapot nem csak az adventistákra jellemző. Valójában az egész protestantizmus ettől szenved (lásd a szárdiszi levelet), csak hosszabb idő óta. Nem azon múlik, hogy valaki laodiceai állapotban van-e, hogy melyik egyházban van és melyik hitvallást tekinti magára nézve kötelező érvényűnek. A különbség ott kezdődik, hogy valaki a Lélek uralma alatt áll-e vagy sem. Amíg valaki nincs a Lélek uralma alatt, addig a törvény uralma alatt áll, akármit is gondol. A törvény pedig halálra ítél (2Korinthus 3:6,9)!

Ebből az állapotból csak egyetlen kiút létezik, erről beszél Jézus a továbbiakban:

„Azt tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjék ki szégyenteljes mezítelenséged, és szemgyógyító írral kend be a szemedet, hogy láss.”Jelenések 3:18

Az ókori Laodicea gazdag kereskedővárosként fekete gyapjútermékeiről és szemgyógyító kenőcséről volt híres. Az Úr ítélete szerint azonban az ember saját erőforrásai önmagukban értéktelenek. Az Isten művében való hatékonyság egyedül Jézustól származik. Ehhez azonban Pálhoz hasonlóan le kell mondani saját igazságunkról:

„De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért.”Filippi 3:7

Amivel Laodicea büszkélkedik, éppen annak van legnagyobb hiányában:

• Kipróbált arany = Jézus győztes hite
• Fehér ruha = Jézus igazságossága
• Szemgyógyító ír = Jézus evangéliuma

A legszomorúbb és legfájdalmasabb talán az utolsó pont. Minden keresztény elismeri, hogy nincs olyan hite mint Jézusnak, és élete sem hibátlan. A felekezetük által hirdetett evangéliumról mégis mindenki azt nyilatkozza: „…de nálunk van az igazság!!!” Mekkora tévedés! Még ha valaki a teljes igazságot hirdeti is, de önmagára nem alkalmazza, akkor semmit sem használ neki! Jézus azt mondja: „Végy tőlem!” Az igazi evangéliumot nem lehet könyvből megtanulni, csak a Jézussal való személyes kapcsolatból. Amíg nem ismeri valaki Jézust személyesen, semmit sem tud az evangéliumról. Ó, bárcsak minél hamarabb megértenék a keresztények, hogy Jézus a minden, a minden, a MINDEN!

Jézushoz nem lehet hozzáadni semmit! És elvenni sem kell belőle semmit. Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg, és ha megtaláltad Őt, mindent megnyertél Vele, és teljes vagy Őbenne (Kolossé 2:9-10). Ha langyos vagy, keresd az Urat, a Vele való forró szerelmet, és térj vissza Hozzá! Ha még nem ismered Jézust, keresd az Urat, szerelmesedj Bele, és Ő egészen betölti életedet! Ha Jézussal jársz nap mint nap, boldog vagy, ápold a szerelmet és növekedj benne! Ez az igazi kereszténység titka. „Végy tőlem!” – hív az Úr.

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: Légy buzgó tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.”JelenésekBár Laodicea a végső megkeményedés útján halad, mégsem teljesen reménytelen az állapota. Isten könyörülő minden megtérő gyermekéhez. Ha meg is szomorítja a szívet feddő üzenetével, azért teszi, mert szeret, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Ha meghallottad hangját, adj hálát hívásáért, és nyisd meg szívedet Előtte! Lépj élő közösségbe Jézussal most, hogy amikor megjelenik dicsőségében, ne tolvajként lepjen meg, hanem barátként üdvözölhesd Őt!

„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.”Jelenések 3:21

Jézus befejező ígérete bátorító: van megtérés Laodiceából. Ha valaki megfogadja tanácsát, ebből az állapotból is megszabadulhat, sőt, teljes győzelmet arathat a bűn felett (lásd a filadelfiai levelet). Dicsőség az Úrnak végtelen kegyelméért!

 3:19-20