A hét levél titka

Amikor Isten üzenetet akar közölni gyermekeivel, olyan embert választ ki közvetítőként, aki összhangban van akaratával, és kész hűségesen tolmácsolni üzenetét. Jézus szeretett tanítványa, a már idős János apostol éppen Pátmosz szigetén volt száműzetésben (v. 9). Nem zúgolódott sorsa miatt, hanem békességgel tűrte az üldöztetést.

Egész életében arra vágyakozott, hogy minél szorosabb lelki egységbe kerüljön Megváltójával. Lelkét bántotta az őt körülvevő világ romlottsága, és az Isten gyermekei iránti szeretet aggodalommal töltötte el: vajon meg fognak-e tudni állni az üldözések tüzében és a világ egyre növekvő csábításával szemben? Ahogy Isten elé járult, gondolatai Krisztus eljövetele és az ítélet napja felé fordultak. Elméjében felidéződtek az ószövetségi próféciák arról az ünnepélyes napról, ami elhozza majd a szabadulást Isten népe számára. János ezekkel a szavakkal összegzi tapasztalatát:

„Lélekben voltam ott az Úr napján…”
Jelenések 1:10a

Az „Úr napja” kifejezés 18-szor fordul elő a Bibliában, és mind az Ó-, mind az Újszövetségben arra az eseményre utal, amikor Isten teljes dicsőségében megjelenik a világ nemzetei előtt, véget vet a földi történelemnek és megszabadítja gyermekeit. Ahogy János apostol lelkét betöltötte ezen félelmetesen ünnepélyes esemény gondolata, felkészült arra, hogy minden idők leghatalmasabb próféciájának közvetítője legyen.

Üzenet a mennyből

Bár Jánosra rendkívüli világosság áradt Pátmosz szigetén, és eddig soha nem tapasztalt mértékben nyíltak meg értelme előtt az Ószövetség titokzatos kijelentései, Jelenések könyve nem az ő egyéni elmélkedéseit és írásmagyarázatát tartalmazza. Az isteni dicsőségben megjelenő Jézus Krisztus csodálatos módon nyilatkoztatta ki számára Isten tervét, és természetfeletti látomásokban vonultatta el előtte a jövő képeit. Maga Jézus parancsolta neki, hogy foglalja könyvbe a Tőle származó kijelentéseket, és küldje el az általa megjelölt hét gyülekezetnek (v. 11).
Amikor Isten üzenetet akar közölni gyermekeivel, olyan embert választ ki közvetítőként, aki összhangban van akaratával, és kész hűségesen tolmácsolni üzenetét. Jézus szeretett tanítványa, a már idős János apostol éppen Pátmosz szigetén volt száműzetésben (v. 9). Nem zúgolódott sorsa miatt, hanem békességgel tűrte az üldöztetést.

Egész életében arra vágyakozott, hogy minél szorosabb lelki egységbe kerüljön Megváltójával. Lelkét bántotta az őt körülvevő világ romlottsága, és az Isten gyermekei iránti szeretet aggodalommal töltötte el: vajon meg fognak-e tudni állni az üldözések tüzében és a világ egyre növekvő csábításával szemben? Ahogy Isten elé járult, gondolatai Krisztus eljövetele és az ítélet napja felé fordultak. Elméjében felidéződtek az ószövetségi próféciák arról az ünnepélyes napról, ami elhozza majd a szabadulást Isten népe számára. János ezekkel a szavakkal összegzi tapasztalatát:

„Lélekben voltam ott az Úr napján…”
Jelenések 1:10a

Az „Úr napja” kifejezés 18-szor fordul elő a Bibliában, és mind az Ó-, mind az Újszövetségben arra az eseményre utal, amikor Isten teljes dicsőségében megjelenik a világ nemzetei előtt, véget vet a földi történelemnek és megszabadítja gyermekeit. Ahogy János apostol lelkét betöltötte ezen félelmetesen ünnepélyes esemény gondolata, felkészült arra, hogy minden idők leghatalmasabb próféciájának közvetítője legyen.