Újabb gondolatok János evangéliumához

Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem

János 13,33-38

Az Úr készült elválni az övéitől.Az előtte álló út rendkívül nehéz volt,tanítványai nem lettek volna képesek arra,hogy ezen az úton kövessék Őt. El kellett maradniuk tőle.Az Úr távollétében szeretniük kellett egymást ,mégpedig ugyanazzal a szeretettel ,amellyel Ő szerette őket.Milyen magas itt az egymás iránti szeretet mércéje!Az ilyen szeretet az Úr tanítványainak a bizonyságtétele egy olyan világ felé,amelynek nincs kapcsolata az isteni szeretettel,és ezért nem tudja ,hogy mi az igazi szeretet.Bárcsak mindig ez a szeretet jellemezne minket !-Simon Péter tudni akarta ,hogy hova megy az Úr ,követni akarta Mesterét ,és vállalni akart mindent  ami ezzel jár.Sejtelme sem volt azonban arról,hogy mi vár az Úrra ,és saját szívének mélységeit sem ismerte még.Életét akarta adni Uráért ,és jaj! -néhány órával később háromszor megtagadta Őt (folyt köv .)