ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?
Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk,
mint gyökér a szikkadt földből.
Nem volt neki szép alakja,
amiben gyönyörködhettünk volna,
sem olyan külseje,
amiért kedvelhettük volna
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,
fájdalmak férfia, betegség ismerője.
Eltakartuk arcunkat előle,
megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte,
a mi fájdalmainkat hordozta.
Mi meg azt gondoltuk,
hogy Isten csapása
sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.
Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk,
mint a juhok,
mindenki a maga útját járta.
De az Úr őt sújtotta
mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt,
száját sem nyitotta ki.
Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,
vagy mint a juh,
mely némán tűri, hogy nyírják,
ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,
de kortársai közül ki törődött azzal,
hogy amikor kiirtják a földön élők közül,
népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki,
a gazdagok közé jutott halála után,
bár nem követett el gonoszságot,
és nem beszélt álnokul" (Ézsa 53:1-9).
Zakariással Jahve elmondatta a szenvedő Megváltóról: "Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre!" (Zak 13:7) Isten igazságos volta miatt Krisztusnak a bűnös ember helyetteseként és kezeseként kellett szenvednie. Értenie kellett, mit jelent az igazságosság. Tudnia kellett, mit jelent a bűnösnek Isten előtt közbenjáró nélkül állnia.
A Megváltó megjövendölte önmagáról a zsoltárírón keresztül:
"A gyalázat összetörte szívemet,
egészen belebetegedtem.
Részvétre vártam, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam.
Ételembe mérget tettek,
szomjúságomban ecettel itattak" (Zsolt 69:21-22).
Megmondta azt, ahogy bánni fognak vele: "Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek" (Zsolt 22:17-19).
A "Megígért" keserves szenvedésének és kegyetlen halálának e pontos leírásai, bár szomorúak, de ígérettel teljesek, mert Jahve kinyilatkoztatta róla - "az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze," - aki "fel is áldozta magát jóvátételül" a bűnért:
"...mégis meglátja utódait, sokáig él.
Az Úr akarata célhoz jut vele.
Lelki gyötrelmeitől megszabadulva
látja őket, és megelégedett lesz.
Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével,
és ő hordozza bűneiket.
Ezért a nagyok között
adok neki részt,
a hatalmasokkal együtt
részesül zsákmányban,
hiszen önként ment a halálba,
hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják,
pedig sokak vétkét vállalta magára,
és közbenjárt a bűnösökért" (Ézsa 53:10-12).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése