Első keresztények és a nyugalomnap.!!!   A keresztények közül sokan azt hiszik, hogy a szombat ünneplésének, vasárnapra történt áthelyezése az apostoli időkben, az első keresztények gyülekezetében történt. Ezt a nézetet olyan magától értetődően képviselik, hogy egyáltalán nem veszik észre, hogy az apostolok története és az Újtestamentumi levelek erről, nem szolgálnak semmiféle bizonyítékkal. Oda-vissza hangzanak el érvek, melyek szerint Pál csupán misszionáriusi stratégiából ment szombaton a zsinagógában, hogy a zsidóknak zsidó legyen. Ha figyelemmel kísérjük az apostolok cselekedeteiben a gyülekezetek keletkezését és növekedését, akkor feltűnik, hogy a könyv szerzője teljesen magától értetődő módon beszél a szombatról. A fiatal gyülekezetek a zsidó kultúra talajából nőttek ki. A gyülekezetek és Pál valamint kísérői számára a misszióutazások során a szombat általánosan érvényes nyugalomnap volt. „Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába, leülének” (ApCsel 13:14.) Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következô szombaton prédikálják nékik ezek beszédeket (ApCsel 13:42).

Ez az összejövetel Antiochiában Kr. u. 45 körülre tehető. Az itt említett emberek a valamivel későbbi eredetű kéziratokban pogányokként szerepelnek. Így jöttek tehát Pál apostolhoz zsidók és pogányok szombaton, hogy őt hallgassák. A következô szombaton aztán majdnem az egész város egybegyûle az Isten ígéjének hallgatására. (ApCsel 13:44).

A második misszióúton először léptek a misszionáriusok európai talajra. Filipi városában nem volt zsinagóga mert ott kevés zsidó élt. Pál és társai a nyugalomnapján elhagyták a zajos várost, és egy csendes helyet kerestek. És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyûlt asszonyokkal (ApCsel 16:13). Ismét megállapíthatjuk, hogy Pál számára – aki létfenntartását sátorkészítésből oldotta meg – a szombat az Isten imádatának és az evangélium hirdetésének a napja volt. Amint Jézusnak úgy Pálnak is szokása volt szombaton Istentiszteletre menni: Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, (ApCsel 17:2).

Pál apostol tizennyolc hónapig tartózkodott Korinthusban ahol az evangéliumot hirdette minden szombaton, ezáltal kereken nyolcvan szombaton sikerült neki elérni zsidókat és pogányokat a Jézusról szóló örömüzenettel.Vetekedének pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyôzni. És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét. (ApCsel 18:4,11). Ezzel az igehirdetéssel megkezdődött az Ézsaiás próféta által már háromszáz évvel azelőtt hirdetetett jövendölés teljesedése, miszerint elérkezett a pogányok üdvösségének az ideje. A pogányok akik Jézus halála után megtértek Isten népének részévé lettek.

A szombat szentsége minden hívő számára vitathatatlan volt. érvényességének minden megkérdőjelezése felháborodás hullámát indította el. A körülmetélkedés valamint más zsidó szokások és ünnepek megszüntetése nagy vitához vezetett. Azonban nincs semmiféle híradás az Újtestamentumban arról, hogy a szombat vagy egy másik nap megünneplésével kapcsolatban viták lettek volna. Ez a tény kézenfekvővé teszi, hogy mind a pogányoknak, mind pedig a zsidóknak akik hit által elfogadták Jézust a szombat az Istentől meghatározott nyugalomnap maradt.FOLYT KÖV!