Szomorúság töltötte be a mennyet, amidőn megtudták, hogy az ember elbukott, és hogy a világ, amelyet Isten teremtett, megtelt nyomorúságra, betegségre és halálra ítélt halandókkal, és nem volt mód a menekülésre a bűnös számára. Ádám egész családjának meg kellett halnia. Láttam a drága Jézust, akinek arcán a részvét és szomorúság tükröződött. Nemsokára láttam, amint közeledett az Atyát körülvevő rendkívüli fényesség felé. Kísérő angyalom így szólt: „Meghitt beszélgetést folytat az Atyával.” Az angyalok látható szorongással várakoztak, amíg Jézus az Atyával tárgyalt. Az Atyát körülvevő fényes dicsőség háromszor zárta magába. Harmadszorra kijött az Atyától, és személyre láthatóvá vált. Arckifejezése szelíd volt, minden zavartságtól és kételytől mentes, jóakarattól és gyönyörűségtől ragyogott, amit szavakkal nem lehet kifejezni.
Ekkor Jézus tudatta az angyali sereggel, hogy megnyitotta a menekülés útját az ember előtt. Elmondta nekik, hogy könyörgött Atyjának, és felajánlotta életét váltságul, hogy magára vegye a halálos ítéletet, hogy az ember bocsánatot nyerjen bűnére, hogy vérének érdeme és Isten törvénye iránti engedelmesség által elnyerhessék Isten kegyét, és visszajuthassanak a szép Édenbe, és ehessenek az élet fájának gyümölcséből
Az angyalok eleinte nem tudtak örülni, mert parancsnokuk semmit sem rejtett el előlük, hanem feltárta előttük a megváltás tervét. Elmondta nekik, hogy Ő Isten haragja és a bűnös ember közé fog állni, és elszenvedi az igazságtalanságot és a szidalmat, de csak kevesen fogadják majd el Őt Isten Fiának. Majdnem mindnyájan megvetik és gyűlölik majd Őt. Elhagyja minden mennyei dicsőségét és emberként fog megjelenni a földön, és mint ember is megalázza majd magát. Saját tapasztalataiból ismeri meg a különféle kísértéseket, amelyeknek ki van téve, hogy megtudja, hogyan segítse azokat, akik kísértésbe kerülnek. Végül pedig, amikor elvégzi küldetését, az emberek kezére adják, és minden kegyetlenséget és szenvedést eltűr, amit Sátán és gonosz angyalai sugallatára a gonosz emberek okozhatnak neki. Elmondta, hogy a legkegyetlenebb halállal fog meghalni, az ég és föld között függve, gonosztevő bűnösként, hogy a halálküzdelem rettenetes óráit fogja majd átélni, amit az angyalok sem tudnak majd végignézni, azért elrejtik arcukat a látvány elől. Nemcsak testi szenvedést, hanem lelki gyötrelmet is eltűr majd, amelyhez testi szenvedését hasonlítani sem lehet. Az egész világ bűneinek terhe rá nehezedik. Elmondta nekik, hogy meg fog halni, de harmadnapon feltámad, és felmegy az Atyához, hogy közbejárjon a makacs, bűnös emberért.
az angyalok térdre borultak Jézus előtt, és felajánlották életüket. Jézus azonban elmondta nekik, hogy az Ő halála sokakat megment, de egy angyal halála nem tudná lefizetni az adósságot. Egyedül az Ő életét fogadja el az Atya váltságul az emberért. Jézus elmondta nekik azt is, hogy majd ők is segítenek, és különböző időben erősíteni fogják Őt, mert felveszi az ember elbukott természetét, és így ereje nem lesz egyenlő az angyalokéval. Elmondta, hogy tanúi lesznek megaláztatásának és nagy szenvedéseinek és az emberek iránta való gyűlöletének. A legmélyebb megindultság vesz majd erőt rajtuk és az iránta való szeretetből meg akarják majd menteni és szabadítani gyilkosaitól, de nem szabad közbelépniük, hogy megakadályozzanak bármit is, amit látnak és hogy részt kell venniük feltámadásában is. Elmondta, hogy a megváltás t3ervét átgondolták, és Atyja elfogadta a tervet.
Jézus szent szomorúsággal vigasztalta és bátorította az angyalokat, és közölte velük, hogy megváltottai majd vele lesznek, hogy halála által sokakat megvált és megsemmisíti azt, akinek hatalma van a halálon, az ördögöt. Atyja pedig majd neki adja királyságát és a királyságok nagyságát az egész ég alatt, amit Ő örökkön örökké bírni fog. Sátán és a bűnösök megsemmisülnek, hogy többé sohase zavarják a mennyet vagy a megtisztított új földet. Jézus felkérte a mennyei sereget, hogy fogadják el azt a tervet, amit Atyja is elfogadott, és örvendjenek annak, hogy halála által az embert újra felmagasztalják, hogy kegyelmet nyerjen Istennél és örvendezzen a mennynek.
Ekkor kimondhatatlan öröm töltötte be a mennyet. A mennyei sereg a dicséret és imádat énekét énekelte. Kezükbe vették hárfájukat, és magasztosabb dallamot énekeltek, mint azelőtt, mert Isten nagy kegyelmében és leereszkedésében odaáldozta drága, szeretett fiát, hogy meghaljon a lázadó emberiségért. Dicséretüket és imádatukat fejezték ki Jézus önfeláldozásáért, hogy beleegyezik, hogy elhagyja Atyjának kebelét, és a szenvedés és gyötrelem életét választja, és gyalázatos halált hal, hogy másoknak életet adjon.
Az angyal így szólt: „Gondoljátok, hogy az Atya küzdelem nélkül áldozta oda egyszülött szerelmes Fiát? Nem, nem!” A menny Istene is küzdött önmagában, hogy hagyja-e elveszni a bűnös embert vagy adja-e oda szerelmes Fiát, hogy meghaljon érte. Az angyalokat annyira érdekelte az ember megváltása, hogy akadtak közöttük olyanok, akik átengedték volna dicsőségüket, és odaadták volna életüket az elveszett emberért, de kísérő angyalom így szólt: „Mindaz semmit sem ért volna!” A törvényszegés olyan nagy volt, hgoy egy angyal életével nem lehetett volna letörleszteni az adósságot. Semmi más, csak az Ő Fiának élete és közbenjárása törlesztheti a tartozást, és mentheti meg az embert reménytelen szomorúságából és nyomorából.
Isten azonban kijelölte az angyalok feladatát is, hogy felszálljanak és leszálljanak a dicsőségből, és erősítő balzsammal enyhítsék Isten Fiának szenvedéseit, és szolgáljanak Neki. Munkájuk még az is lesz, hogy őrizzék és megvédjék a kegyelem elfogadóit a gonosz angyaloktól és a sötétségtől, amellyel Sátán állandóan körülveszi őket. Láttam, hogy lehetetlen volt, hogy Isten átalakítsa vagy megváltoztassa törvényét az elveszett ember érdekében, azért elszenvedte, hogy szerelmes Fia haljon meg az ember törvényszegéséért.
Sátán ujjongott angyalaival együtt, hogy az ember bukását okozva Isten Fiát is le tudja dönteni magas trónjáról. Elmondta angyalainak, ha Jézus felveszi az elbukott ember természetét, legyőzi Őt, és megakadályozza a megváltás tervének keresztülvitelét
Megmutatták nekem Sátánt egykori állapotában mint felmagasztalt boldog angyalt. Azután megmutatták őt mostani állapotában. Még most is királyi alakja van. Arcvonásai még mindig nemesek, hisz elbukott angyal. De arckifejezése tele van aggodalommal, gonddal, boldogtalansággal, gyűlölettel, gonoszsággal, csalással és minden rosszal. Homlokát, amely egykor oly nemes volt, különösen megfigyeltem. Homloka szemeitől fogva hátra hajlott. Láttam, hogy oly sokáig adta át magát a gonoszságnak, hogy minden jó tulajdonságát lealjasította, és minden gonosz tulajdonsága kifejlődött. Tekintete alattomos és ravasz volt, és nagy éleselméjűségről tanúskodott. Testalkata hatalmas, bőre azonban lazán lógott le kezéről és arcáról. Amint szemléltem, állával bal kezére támaszkodott, és mély gondolatokba merült. Arcán olyan mosoly vonult végig, amely megrémített, annyira tele volt gonoszsággal és sátáni ravaszsággal. Így mosolygott akkor, amikor biztos áldozata felől, hogy tőrbe csalja, és ilyenkor mosolya rettenetessé válik.
Ádám és Éva alázattal és kimondhatatlan szomorúsággal hagyta el a gyönyörű Édenkertet, ahol olyan boldogok voltak addig, amíg nem lettek engedetlenek Isten parancsa iránt. A légkör megváltozott. Többé nem volt változatlan, mint törvényszegésük előtt. Isten bőrruhákba öltöztette fel őket a hideg és a hőség ellen, amelynek ki voltak téve
Az egész menny szomorkodott Ádám és Éva engedetlensége és bukása miatt, amely az egész emberiségre rázúdította Isten haragját. Elvágták az Istennel való kapcsolatukat és reménytelen nyomorúságba merültek. Isten törvényét nem lehetett megváltoztatni, hogy megfeleljen az ember állapotának, mert Isten rendjében a törvény sohasem veszíti el erejét és legparányibb követelését sem adja fel. {SR 46.2}
Isten angyalai megbízást kaptak, hogy látogassák meg az elbukott párt, és közöljék velük, hogy habár nem tarthatják meg szent állapotukat, édeni otthonukat – mivel megszegték Isten törvényét – mégis esetük nem egészen reménytelen. Közölték velük, hogy Isten Fia, aki társalgott velük az Édenben, könyörületre indult rajtuk, amikor látta reménytelen állapotukat és önként elvállalta a rájuk váró büntetést, hogy meghaljon értük, hogy az ember éljen a Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit által, amelynek elvégzését felajánlotta értük. Krisztus által megnyílt a reménység ajtaja, hogy az ember bűne ellenére sem marad teljesen Sátán uralma alatt. Az Isten Fiának érdemeiben való hit annyira felemelné az embert, hogy ellen tudna állni Sátán csalásainak. Próbaidőt fog kapni, amelyben a megtérés élete és Isten fiának engesztelő áldozatában való hit által megváltást nyer az Atya törvényének áthágásából. Egy olyan állapotba emelkedik fel, ahol a törvény megtartására irányuló törekvései elfogadhatókká válnak.
Az angyalok elmondták nekik azt a szomorúságot, amit éreztek a mennyben, amikor közölték, hogy ők áthágták Isten törvényét, amely azonban lehetővé tette Krisztus számára, hogy meghozza saját drága életének nagy áldozatát.
Amikor Ádám és Éva felismerte Isten törvényének magasztosságát, szentségét és törvényszegésüket, amely olyan drága áldozatot tett szükségessé, hogy őket és utódaikat megmentse a végső romlástól, könyörögtek, hogy ők haljanak meg inkább, mint hogy Istennek szeretett Fia hozzon ilyen nagy áldozatot. Ádám gyötrelme növekedett. Látta, hogy bűne olyan nagy, hogy félelmetes következményekkel jár. Vajon a menny szeretett Parancsnokának – akivel együtt jártak és beszéltek szent ártatlanságukban, akit az angyalok tiszteltek és imádtak – le kell jönnie felmagasztalt tisztségéből, hogy meghaljon törvényszegésükért?
Ádámmal közölték, hogy egy angyal halála nem elegendő tartozásáért. Jehova törvénye az Ő kormányzásának alapja a mennyen és földön olyan szent volt, mint Isten maga, azért Isten nem fogadhatta el az angyal életét áldozatul érte. Törvénye fontosabb számára a trónja körüli angyaloknál. Az atya nem változtathatja meg vagy törölheti el a törvény egy rendelkezését sem, hogy megfeleljen az elbukott ember állapotának. De Isten Fia, aki egy volt az Atyával, aki teremtette az embert, teljesen kiengesztelheti Isten előtt az embert azáltal, hogy áldozatul adja életét, és viseli az Atya haragját. az angyalok közölték Ádámmal, hogy mivel törvényszegése halált és nyomorúságot hozott, az életet és halhatatlanságot egyedül csak Krisztus áldozata hozhatja világosságra.
Ádámnak elmondták a jövő fontos eseményeit az Édenből való kiűzetésétől a vízözönig és Jézus Krisztusnak a földre való eljöveteléig. Ádám és utódai iránti szeretete arra fogja bírni Isten fiát, hgoy emberi természetet felvéve leszálljon a földre, és így megaláztatása által felemeljen mindenkit, akik hisznek majd Őbenne. Ez az áldozat elég értékes ahhoz, hogy megmentse a világot, de csak kevés ember számára hozott hasznot az ilyen nagy áldozat árán szerzett megváltás. sokan nem akarják teljesíteni feltételeit, amelyeket megkívántak tőlük, hgoy részesei lehessenek az Ő nagy megváltási tervének. Inkább szeretik a bűnt és Isten törvényének megvetését, mint a bűnbánatot és engedelmességet, azért nem támaszkodnak hittel Krisztus felajánlott áldozatára. Ez az áldozat olyan végtelen értékű volt, hogy azt az embert, aki elfogadja, értékesebbé teszi a legnemesebb aranynál, Ofir ékszer-aranyánál.
Ádámnak bemutatták az egymást követő nemzedékeket. Látta a növekvő bűnt, a gonoszságot és szennyet, mivel az ember engedni fog természetes, erős hajlamainak, hogy megszegje Isten szent törvényét. Megmutatták neki, hogy Isten átka mindig jobban és jobban ránehezedik az emberi fajra, az állatokra és a földre az emberiség folytonos törvényszegése miatt. Megmutatták neki a gonoszságot és az erőszakosságot, amely állandóan növekedni fog, azonban az emberi nyomorúság és szenvedés minden áradata közepette esznek néhányan, akik megőrzik Istenbe vetet hitüket, és feddhetetlenek maradnak az uralkodó erkölcsi romlottság ellenére is. Ádámmal megértették mi a bűn: a törvény áthágása. Megmutatták neki, hogy a testi, szellemi és lelki elfajulás ránehezedik az emberiségre a törvényszegés által, míg végül az emberi nyomor minden fajtájával megtelik.
Az ember életét saját bűnös életmódja rövidíti meg, Isten igazságos törvényének megszegése folytán. Az emberfajt végül annyira lebecsülték, hogy alacsonyabb rendűek s majdnem értelmetlennek tűnt fel. Általában nem tudták értékelni a Kálvária titkát, a kiengesztelés nagy és magasztos tényét és a megváltás tervét, mivel testies gondolkodásuknak hódoltak. Mégis az emberiség erőtlensége, elgyengült testi, szellemi és lelki erői ellenére Krisztus céljához hűen – amiért elhagyta a mennyet – továbbra is érdeklődik a gyenge, lebecsült, elfajult emberiség iránt. Meghívja őket, hogy rejtsék el gyengeségeiket és nagy hiányosságaikat, fogyatkozásaikat Őbenne, aki betölti minden szükségüket, ha hozzá jönnek.
Amikor Ádám Isten különleges utasítása szerint áldozatot mutatott be, a legkínosabb szertartás volt ez számára. Fel kellett emelnie kezét, hogy életet vegyen el, amelyet egyedül Isten adhatott, és áldozatot kellett bemutatnia bűneiért. Először látta a halált. A vérző áldozatra tekintve – amely haláltusájában vonaglott – hitben előre nézett Isten Fiára, akit az áldozat előre ábrázolt, akinek meg kell halnia áldozatul az emberért.
Ez az Istentől rendelt szertartási áldozatnak állandóan emlékeztetnie kellett Ádámot bűnösségre és bűneinek bűnbánattal való elismerésére is. Ezen állat megölése által Ádám mélyebben és tökéletesebben átérezte törvényszegését, amelyet csak Isten Fiának halála engesztelhet ki… Csodálta azt a végtelen jóságot és határtalan szeretetet, amely ilyen váltságot hozott a bűnös ember megmentéséért. Az ártatlan áldozat megölésekor Ádámnak úgy tűnt, hogy saját kezével ontja ki Isten fiának vérét. Tudta, hogy ha állhatatos maradt volna Istenhez és hűséges szent törvényéhez, akkor nem halt volna meg sem ember, sem állat. Mégis a bemutatott áldozatban, amely Isten Fiának nagy és tökéletes áldozatára utalt, a reménység csillaga tűnt fel, hogy megvilágítsa a rettenetes, sötét jövőt, és megszabadítsa a végső reménytelenségtől és romlástól.
Kezdetben minden családfőt saját háza népe fejedelmének és papjának tekintettek. Az emberiség elszaporodása után a földön Istentől kijelölt emberek végezték a népért az áldozatnak ezt az ünnepélyes istentiszteleteit. Az áldozati állat vérének össze kellett kapcsolódnia a bűnös elméjében Isten Fiának vérével. Az áldozati állat halálának mindenki előtt azt kellett bizonyítania, hogy a bűn zsoldja a halál. Az áldozat bemutatása által a bűnös elismerte bűnösségét és kinyilvánította hitét, mialatt előre nézett Isten Fiának nagy és tökéletes áldozatára, amelyet az állat feláldozása előre ábrázolt. Isten fiának engesztelő áldozata nélkül az Atya nem közölhette volna áldását vagy a megváltást az embernek. Isten féltékenyen őrizte törvényének tiszteletét. A törvény áthágása félelmetes szakadást okozott Isten és az ember között. Ádám az ő ártatlanságában közvetlenül, szabadon és boldogan érintkezhetett Teremtőjével. Törvényszegése után Isten Krisztus által és az angyalok által érintkezhetett az emberrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése