Dániel profetikus álomban látta, hogy az ítélet végrehajtását egy szabályos törvényszéki eljáráselőzi meg. Az ítélet vizsgálati szakasza már a földi történelem idején elkezdődik: Isten mint Bíró elnököl, a mennyei lények milliói pedig feszült figyelemmel szemlélik az ítélet könyveiből feltáruló bizonyítékokat. A vizsgálat végén egyöntetűen elismerik Krisztus jogos uralmát, örökkévaló királyságát; és ezután történik a tényleges hatalomátvétel (Dániel 7:9-14).
A következő kép arra mutat rá, mi a vizsgálati ítélet jelentősége a keresztények számára:
„tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat…”Jelenések 3:8a
Jelenések 4:1-ben János a mennyben látta ezt a megnyílt ajtót, és – Dánielhez hasonlóan – előtte is feltárultak a mennyei ítélet megdöbbentő jelenetei. [Ezt a képsort következő tanulmányunkban fogjuk részletesen megvizsgálni.] Az ajtó megnyitása az Isten háza feletti ítélet kezdetét jelképezi. Mivel a vizsgálati ítélet nélkül nem lehet lezárni a bűn történelmét, jelentősége a megváltási tervben csak Jézus kereszthalálához és a Szent Lélek pünkösdi kiárasztásához mérhető. Ez az igazság a zsidó ünnepkörben is tükröződik.
Isten hét ünnepet jelölt ki az ószövetségi zsidók számára, melyeket minden évben megtartottak az előre meghatározott időben – négyet tavasszal, hármat ősszel. Ezek az ünnepek a megváltási terv legfőbb eseményeire mutattak előre. A tavaszi ünnepek teljesedését egyértelműen azonosítja az Újszövetség:
- Pászka ünnepe (húsvét) = Jézus kereszthalála
- Kovásztalan kenyerek ünnepe = Bűntől szabad élet
- Zsenge kéve meglóbálása = Jézus feltámadása
- Hetek ünnepe (pünkösd) = A Szent Lélek kiárasztása
Az őszi ünnepek kapcsán ugyanakkor jelentőségteljes az apostolok hallgatása, ezek ugyanis nem az ő idejükben teljesedtek be:
- Kürtzengés ünnepe
- Engesztelés napja
- Sátoros ünnep
Az őszi ünnepeket a zsidó év 7. hónapjában tartották meg. A hetes a teljesség száma, és ebben az esetben a földi történelem végére utal. A sátoros ünnep az evangélium hirdetésének dicsőséges befejezését, és az üdvösséget nyert hívő sokaság mennyei örömét vetíti előre. Vitán felül áll, hogy ez még nem történt meg. De mi a helyzet a másik kettővel? A kürtzengés ünnepe az engesztelési nap előtt elhangzó, megtérésre és önvizsgálatra hívó üzenet. Az engesztelés napjának lényegét pedig a következő vers foglalja össze:
„Mert ezen a napon szereznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak titeket, és minden bűnötöktől megtisztultok az ÚR színe előtt.”3Mózes 16:30
Az engesztelés napja a jogerős felmentő ítélet szükségességéről szól. Jézus kereszthalála félretette az útból a bűn problémáját, és a bűnös embert újra kapcsolatba hozta Istennel: „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1János 1:9) Ugyanakkor Sátán továbbra is vádolja Isten gyermekeit, hiszen életükben megtérésük után is előfordulnak még önző (bűnös) megnyilvánulások.
Az ördög azzal érvel, hogy Isten nem igazságos, ha őt elpusztítja, azokat pedig, akik „állítólag” megtértek – de cselekedeteik alapján ugyanolyan önzők maradtak (?!) – mégis életben hagyja. Isten szereti annyira teremtményeit, hogy nem jogi ügyeskedéssel, hanem kézzelfogható bizonyítékokkal dönti meg ezt a súlyos vádat. Jézusnak be kell bizonyítania, hogy az Ő uralma alatt álló emberek számára valóban lehetséges a bűn feletti teljes győzelem.
Az engesztelés célja az ellentétben álló felek közötti összhang helyreállítása. Ez az ünnep nem pusztán a megtérésről és az Istennel való megbékélésről szól, hanem a Vele való teljes összhangra jutásról – ami az ember egész lényére kiterjed. Jézus egy olyan népet akar teremteni, amely tökéletesen tükrözi a Mester bűntelen jellemét, teljesen egy Vele (János 17:21). Az egykor bűnös emberek teljes és végleges szabadulása az önzéstől – már ezen a Földön – cáfolhatatlan bizonyítékként áll majd az egész világegyetem előtt, hogy a bűnnek nincs létjogosultsága!Mi köze mindennek a nyitott ajtóhoz? Az ószövetségi szent sátor két fő részből állt, és a bejárást egy-egy ajtó (kárpit) korlátozta. Az első részbe, a szentélybe napi rendszerességgel bemehettek a papok a naponkénti szolgálat teljesítésére. A második részbe, a szentek szentjébe azonban évente csak egyszer, az engesztelési napon léphetett be a főpap. Pál apostol beszél ugyan egy kárpit megnyílásáról Krisztus halála kapcsán – de ezt az „első sátorra”, a szentélyre vonatkoztatja, nem a szentek szentjére (Zsidók 6:19; 9:8; 10:19-20). A szentek szentjének ajtaja csak az engesztelés napján nyílik meg, ami Pál számára még jövő idő volt.
Mi történik a szentek szentje megnyílásakor? Amikor a főpap Isten kegyelmi trónja elé áll, engesztelést kell szereznie az egész szentélyért és a népért. Más szóval: Krisztusnak igazolnia kell Isten kormányzatát és megváltott népét Sátán vádjaival szemben. Ez az ítélet vizsgálati szakasza. A keresztények utolsó nemzedéke győzelmével bizonyítja, hogy Krisztus érdemei által minden hívő számára lehetséges a bűntől való teljes szabadulás. Az önzés alapelvének nincs létjogosultsága a világegyetemben! Miután Isten jogerőre emeli az ítéletet, következhet a végrehajtás. A főpap, Jézus kilép a mennyei szentek szentjéből, népét végérvényesen felmenti Sátán vádjai alól, bűneikért pedig egyedül a bűn szerzőjét teszi felelőssé (3Mózes 16:19-22).
A Filadelfia előtt megnyílt ajtó tehát a szentek szentjének ajtaja, és az engesztelési nap, ill. a vizsgálati ítélet kezdetét jelenti. Azok, akik hittel belépnek ezen az ajtón, olyan mértékben tapasztalják meg Krisztus győztes életét, amire még nem volt példa a világtörténelemben! Isten azt várja népétől, működjön együtt Vele az ítéletben is, hogy le lehessen végre zárni a bűn történelmét.
A legtöbb keresztény számára Jézus visszajövetelének ideje valahol az ismeretlen távolban van. Pedig mint fentebb láttuk, ez az idő csak a vizsgálati ítélet lezárásától függ. Kérdés azonban, tudhatunk-e valamit az ítélet idejéről. Aktuális ez egyáltalán? E kérdés megválaszolásához vissza kell térnünk a bevezető tanulmányhoz. A 70 hétről szóló jövendölés (Dániel 9:24-27) ugyanis egy sokkal hosszabb prófécia része, amely Dániel könyve 8. fejezetében olvasható. Ebben a látomásban a próféta egy megdöbbentő kijelentést kapott a szentély romlásáról:
„Akkor hallottam, hogy egy szent megszólal. És azt mondta az egyik szent annak, aki beszélt: Meddig tart ez a látomás, amelyet a mindennapi áldozatról és a pusztító gonoszságról láttál, s a szent helyet és a sereget meddig tapossák? És ő azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig és reggelig, azután visszakapja a szent hely az igazságát.”Dániel 8:13-14
A Biblia fogalmai szerint egy este és egy reggel egy 24 órás napot jelent (lásd a teremtés történetét 1Mózes 1-ben). Dániel jól ismerte a prófétai nap-év elvet, ráadásul a látomást magyarázó angyal, Gábriel is abban erősítette meg, hogy a szentély pusztulásáról szóló látomás hosszú időre vonatkozik (v. 26). A prófétát annyira megrendítette az a gondolat, hogy a jeruzsálemi templom még 2300 éven (!) át pusztán fog heverni, hogy e kijelentés terhe alatt el is ájult (v. 27).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése