A Biblia a szív megújulását, mely által Isten
gyermekei lehetünk, újjászületésnek nevezi. Ama jó mag kikeléséhez
hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el. A hasonlatnál
maradva, a megtérteket "újszülött gyermekek"-nek nevezi a Szentírás (1Pt
2:2), kiknek a Jézus Krisztusban érett férfiakká és asszonyokká kell
növekedniök (Ef 4:15). Vagy miként a földbe vetett jó magnak, nékik is
növekedniök kell és gyümölcsöt kell teremniük. Ésaiás próféta mondja
róluk: Az "igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő
dicsőségére!" (Ésa 61:3). Így a természetből vett példák által akarja a
Biblia velünk tökéletesebben megérteni a lelki élet titkát.
Az emberek minden bölcsessége és ügyessége sem képes a természet
legkisebb tárgyának életet adni. Csakis az Istentől adományozott élet
közvetítése által nyerhetnek a növények és az állatok életet.
Hasonlóképpen csakis az Istentől származó élet által foganhat lelki élet
az emberi szívben. Ha az ember nem születik Lélektől (Jn 3:5), nem
lehet részese a Krisztusban való életnek.
A növekedésnek is ugyanaz a törvénye. Egyedül Isten fakasztja a
bimbót, érleli a virágot gyümölccsé. Az Ő ereje által terem a föld
"először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk
4:28). Hóseás próféta könyvében azt olvassuk, hogy Izrael "virágozni
fog, mint a liliom". "Felelevenednek, mint a búzamag és virágoznak, mint
a szőlőtő" (Hós 14:6, 8). Jézus így figyelmeztet bennünket:
"Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek" (Lk 12:27). A
növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból, hanem azon
adományok elfogadása által növekednek, melyeket Isten életük
fenntartására ajándékozott. Amilyen kevéssé növelheti a gyermek saját
akaratából vagy erejéből csak egy ujjnyival is termetét, éppoly kevéssé
biztosíthatjuk szellemi, lelki fejlődésünket.
A kisgyermek, éppúgy mint a növény, csak a szükséges életerő, a
levegő, a napfény és táplálék által növekedik. A természet ezen
adományai éppoly áldásos hatással vannak a növény- és állatvilágra, mint
Krisztus azokra, akik benne bíznak. Számukra Ő az "örök világosság"
(Ésa 60:19); a "nap és paizs" (Zsolt 84:12). Olyan Ő népének, "mint a
harmat" (Hós 14:6). Úgy száll alá, "mint eső a rétre, mint zápor, amely
megöntözi a földet" (Zsolt 72:6). Ő az élet vize, "az Istennek kenyere,
amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak" (Jn 6:33).
Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a
földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely
a földet övezi. Mindazok, kik ezt az életadó levegőt választják,
Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek.
Valamint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító
sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen
kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a
mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz. Jézus is erre
tanít bennünket, mikor mondja: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek.
Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a
szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok... mert
nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:4-5). Hogy szent és
Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függ Krisztustól,
mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, melyből a gyümölcshozáshoz
szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek azon erőnek és
életnek, amelynek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok s a
kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha ellenben benne maradtok
életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem
váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká.
Sokan úgy vélik, hogy a munkának egy részét maguknak kell
elvégezniük. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak
igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus
mondja: "Nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek" (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk,
örömünk és hasznosságunk mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ.
Csak ha napról napra, sőt ha óráról órára közösségünk van vele - ha
Őbenne maradunk -, növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője,
hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és
a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél
legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: "Az
Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem
rendülök"(Zsolt 16:8).
Azt kérdezed: "Hogyan maradhatok meg Krisztusban?" Azon módon,
ahogy elfogadtad Őt. "Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az
Urat, akképpen járjatok őbenne" (Kol 2:6). "Az igaz pedig hitből él"
(Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek és tulajdonai lettetek,
hogy neki szolgáljatok és engedelmeskedjetek és vettétek Krisztust, az
Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok
volna szíveteket megváltoztatni; átadva magatokat Istennek, elhittétek,
hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek. Hitben lettetek Krisztus
tulajdonaivá és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és
elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok: szívet, akaratot,
szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenekben
teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust, mint
az áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek,
igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!
Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani.
Így imádkozzatok: "Fogadj el Uram, a te tulajdonodnak! Összes terveimet
lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem s
engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!" Ez mindennapi
kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat
az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok
vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok
fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és
hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.
A Krisztusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az
elragadtatás érzülete, de legyen állandóan békés, bizalommal tele.
Reményetek nem önmagatokban, hanem Krisztusban van. Gyengeségeteket
kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő tökéletessége. Azért ne
magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az
Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus önmegtagadása,
alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete legyen a
tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit követjük
és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.
Krisztus ezen szavaival: "Maradjatok énbennem...", a nyugalom, az
állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ily meghívással
fordul hozzánk: "Jöjjetek énhozzám..., én megnyugosztlak titeket" (Mt
11:28). A zsoltáros szavai ugyanezen gondolatot fejezik ki:
"Csillapodjál le az Úrban és várjad őt..." (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a
következőkről biztosít bennünket: "Csöndességben és reménységben" lesz
erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben
találjuk, mert hisz magában a meghívásban bennfoglaltatik már a
felszólítás a munkára: "Vegyétek fel az én igámat... és nyugalmat
találtok" (Mt 11:29). A szív, amely állandóan Krisztusban leli
nyugalmát, folytonosan és komolyan fog Krisztusért munkálkodni.
Ha gondolataink saját énünknél időznek, akkor Krisztustól, az élet
és erő forrásától eltávolodunk. Sátán azért igyekszik állandóan
figyelmünket Krisztustól elvonni, hogy lelkünknek minden vele való
közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az élet gondjaira, akadályaira
és nehézségeire, saját gyengéitekre, vagy fogyatkozásaitokra, vagy
mások tökéletlenségeire irányítja figyelmeteket. De ne essetek
csapdájába. Még valóban lelkiismeretes egyéneket is, kik Istenért
kívánnak élni, gyakran félrevezet, hogy saját gyengeségeiken és bűneiken
gondolkozzanak, és ily módon, elszakítva őket Krisztustól, öröm éri,
hogy győzelmet arat felettük. Ne magunkat tegyük gondolataink
középpontjává, ne aggódjunk, ne remegjünk
a saját megváltásunkért. Mindez csak arra szolgál, hogy a lelket
az erő forrásától elvonja. Bízzátok lelketek megtartását Istenre, és
benne reménykedjetek! Beszéljetek és gondolkozzatok Jézusról! Tűnjék el
őbenne saját énetek! Távolítsatok el minden kételyt és félelmet!
Mondjátok Pál apostollal: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a
Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való
hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem"(Gal 2:20).
Nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok, azt meg fogja őrizni. Ha
magatokat teljesen az Ő kezeibe ajánljátok, akkor annak segítségével,
aki benneteket szeret, mindeneken túláradóan győzedelmeskedtek.
Midőn Krisztus emberi természetet vett magára, az emberiséget a
szeretet oly kötelékével fűzte magához, melyet semmilyen más hatalom,
csupán az ember akarata szakíthat szét. Sátán minden csábításával azt
akarja elérni, hogy ezen köteléket feloldva, bennünket Krisztustól
elszakítson. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk tehát állandóan,
nehogy elcsábítva más mestert válasszunk, mert ez mindenkor
szabadságunkban áll. Irányítsuk szemeinket állandóan Krisztusra, aki
megtart bennünket. Amíg Krisztusra nézünk, addig biztonságban vagyunk.
Semmi sem ragadhat ki az Ő kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük,
"ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az
Úrnak Lelkétől" (2Kor 3:18).
Ily módon lettek az első tanítványok is hasonlók az Üdvözítőhöz.
Mikor szavait hallották, felismerték azt, hogy szükségük van rá.
Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a házban, az
asztalnál, a magányban és a mezőn. Vele voltak állandóan, mint
tanítványok tanítójukkal, és napról napra szent igazságokat tanultak
tőle. Úgy tekintettek rá, mint a szolgák urukra, hogy megismerhessék
kötelességeiket. Azok a tanítványok emberek voltak, hozzánk hasonlóan
(Jak 5:17). Ugyanolyan harcot vívtak a bűn ellen, mint mi; ugyanarra a
kegyelemre volt szükségük, hogy szent életet folytathassanak.
Még János, a szeretett tanítvány, aki leghasonlóbb volt Urához,
sem bírt természettől fogva szeretetre méltó jellemmel. Nemcsak önző és
becsvágyó, hanem ha megbántották heves és haragtartó is volt. De mikor
Krisztus isteni jelleme megnyilatkozott előtte, beismerte
fogyatékosságát és megalázkodott. Az az erő és türelem, az a hatalom és
gyengédség, az a fenség és szelídség, amit megnyilatkozni látott az
Üdvözítő mindennapi életében, csodálattal és szeretettel töltötte el
lelkét. Napról napra jobban vonzódott szíve Jézushoz, míg végre Mestere
iránti szeretetében felolvadt saját énje. Heves és becsvágyó természete
megváltozott. A Szentlélek újjáteremtő befolyása szívét megújította.
Krisztus szeretetének hatalma teljesen átalakította jellemét. Ez a
Jézussal való közösség biztos eredménye. Ha Krisztus szívünkben lakozik,
akkor természetünk tökéletesen átalakul. Krisztus Lelke és szeretete
meglágyítja a szívet, meghódítja a lelket, felemeli a gondolatainkat és
érzelmeinket Istenhez.
Krisztus jelenlétének érzete még mennybemenetele után is megmaradt
híveiben; ez fénnyel és szeretettel teljes személyes jelenlét volt. Az
Üdvözítő Jézus, aki velük járt, velük beszélt, velük imádkozott, aki
szívükbe vigaszt és reményt öntött, mialatt a béke üzenete hangzott el
ajkain, vitetett fel a mennybe, s miközben a mennyei seregek fogadták,
fülükben még visszhangzottak szavai: "Ímé én tiveletek vagyok minden
napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Emberi alakjában szállott fel a
mennybe. Tudták, hogy Isten trónusa előtt is Barátjuk és Üdvözítőjük
marad, hogy szeretete meg nem változott, és továbbra is együtt érez az
emberiséggel. Saját vérének érdemét tárja Isten elé, felmutatta
átszegzett kezeit és lábait annak az árnak emlékezetére, melyet
megváltottaiért fizetett. Tudták, hogy azért megy a mennybe, hogy nékik
ott hajlékot készítsen, és hogy újból eljön, s őket magához veszi.
Ha a tanítványok Mesterük mennybemenetele után összejöttek,
kérésüket Jézus nevében intézték az Atyához. Ünnepélyes áhítattal
hajoltak meg imájukban, és megismételték az ígéretet: "...amit csak
kérni fogtok az Atyától az én nevemben,
megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én
nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Jn
16:23-24). Áhítatos imában mind feljebb emelték kezeiket, ama
bizonysággal ajkukon: "Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is
támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm
8:34). Pünkösd napján nyerték el a Vigasztalót, akit Jézus nekik eleve
megígért (Jn 14:17). Továbbá ezt mondotta: "Jobb néktek, hogy én
elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha
pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok" (Jn 16:7). Krisztus ezentúl
Lelke által állandóan gyermekei szívében lakozik. Vele való közösségük
most sokkal szorosabb, bensőségesebb lett, mint amikor személyesen velük
volt. A bennük lakozó Krisztus szeretete, fénye és ereje
visszatükröződött arcukról, olyannyira, hogy akik látták őket,
csodálkozva azonnal megismerték, "hogy ők Jézussal voltak".
Ami Krisztus a hajdani tanítványoknak volt, ugyanaz kíván ma is
lenni gyermekei számára, mert midőn tanítványainak kis csapatát utoljára
gyűjtötte maga köré, így imádkozott: "De nemcsak ő érettök könyörgök,
hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem" (Jn
17:20).
Jézus érettünk könyörgött; azért könyörgött, hogy egyek lehessünk
Vele, amint Ő is egy az Atyával. Milyen csodálatos egység ez! Az
Üdvözítő gyakran hangsúlyozta: "A Fiú semmit sem tehet önmagától" (Jn
5:19), "hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat" (Jn
14:10). Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor munkálni is fogja bennünk
"mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből" (Fil 2:13). Úgy fogunk
dolgozni, mint Ő dolgozott; ugyanazon lelkület nyilatkozik meg bennünk,
amilyen benne volt. Így Őt szeretve és benne maradva "mindenestől fogva
növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!"(Ef 4:15).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Utolsó napi szombattartók.Avagy akiken Isten pecsétje található.
Az ószövetségi próféciák világossá teszik, hogy az emberi történelem utolsó napjaiban azok, akik hűek Istenhez, a hetedik nap megfigyelői ...
-
Izrael gyermekei a pusztában vándoroltak, amikor három napig nem találtak iható vizet. Szenvedtek a szomjúságtól és „zúgolódott a nép Móz...
-
https://www.youtube.com/watch?v=k5rFXBXqIH0&list=PLuAiL6ufHg62_umel9W-xgGwWBLD4jdKc jelenések könyve sorozat D...
-
Az emberiség történelmét "nyomorúság", "sötétség" és "homály" (Ézsa 8:21) jellemezte. Hosszú száza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése