"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden"(2Kor 5:17).
Előfordulhat, hogy az ember nem emlékszik pontosan megtérésének
helyére és idejére, és a vele összefüggésben lévő körülményekre, de ez a
tény még nem igazolja, hogy az illető megtéretlen. Krisztus így szólt
Nikodémushoz: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem
tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől
született"(Jn 3:8). Bár a szél láthatatlan, hatása mégis látható és
érezhető; ilyen a Szentléleknek az emberi szívre gyakorolt hatása is.
Noha az emberi szem nem láthatja ezt az újjáteremtő erőt, mégis új
lénnyé teremt bennünket: Istennek képmására.
A Szentlélek munkája csendes és észrevétlen, de eredményei mégis
nyilvánvalóak. Ha szívünk Isten Lelke által megújult, életünk
bizonyságot tesz erről a tényről. Bár önmagunk nem változtathatjuk meg
szívünket, nem állíthatjuk vissza az Istennel való összhangot, s bár jó
cselekedeteinkre nem építhetünk és bennük nem bízhatunk, életünk mégis
kinyilvánítja, hogy Isten kegyelme bennünk lakozik. Változás áll be
életünkben és szokásainkban. Tisztán, határozottan látható a különbség a
között, amik voltunk és amik újjászületésünk óta vagyunk. A jellem nem
az alkalomadtán való jó vagy rossz cselekedetekben nyilvánul meg, hanem a
mindennapi megszokott szavakban és cselekedetekben.
Igaz, hogy Krisztus újjáteremtő ereje nélkül is élhetünk külsőleg
kifogástalan életet. A befolyásra, tekintélyre való törekvés, a vágy
arra, hogy mások megbecsüljenek, arra bírhat bennünket, hogy
kifogástalan életmódot folytassunk; önbecsülésünk is visszatarthat a bűn
látszatától is. Az önző szív is cselekedhet jót. Miképpen állapítsuk
meg tehát, hogy kinek az oldalán állunk?
Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről és miről
beszélünk legszívesebben? Kié leghőbb érzelmünk és legjobb erőnk? Ha
Krisztuséi vagyunk, gondolataink feléje irányulnak. Övé legédesebb
érzelmünk. Akkor mindenünket - amik vagyunk és amivel bírunk - neki
szenteljük. Kívánunk hozzá hasonlítani, óhajtjuk Lelkének leheletét;
vágyunk akaratát teljesíteni és neki tetsző életet élni.
Akik a Krisztus Jézusban új teremtmények, a Lélek gyümölcseit
termik: a szeretetet, az örömet, a békességet, a türelmet, a barátságot,
a jóságot, a hitet, a nyájasságot és a mértékletességet. Nem találnak
többé örömet a régi élvezetekben, hanem az Isten Fiában való hit által
nyomdokait követik, az Ő jellemét tükrözik vissza és "megtisztítják
magukat, amint hogy Ő is tiszta". Amit régente gyűlöltek, azt most
szeretik; s amit régebben szerettek, azt most gyűlölik. Akik azelőtt
büszkék és akaratosak voltak, most nyájasak és alázatosak; akik azelőtt a
hiúság és az önérzet rabjai voltak, most szerények és komolyak lesznek.
Az iszákos mértékletes és józan, a szemérmetlen pedig erényes lesz. A
világ hiú szokásait elhagyják. Az igaz keresztény nem a "külső díszt"
keresi, hanem a "szívnek elrejtett emberé"-t, "a szelíd és csendes lélek
romolhatatlanságával" (1Pt 3:3-4).
Mindaddig nincs bizonyítéka a megtérésnek, míg új életet nem eredményezett.
Ha a bűnös Istennek tett fogadalmait megadja, ha megtéríti amit
elrabolt, ha bűneit beismeri, és szereti Istent és embertársait, csakis
akkor lehet bizonyos benne, hogy átment a halálból az életbe.
Ha mint tévelygő, bűnös lények Krisztushoz jövünk, ha megbocsátó
kegyelmének részeseivé leszünk, akkor szeretet fakad szívünkben, akkor
minden teher könnyű; mert Krisztus igája gyönyörűséges. A kötelesség
öröm és az áldozat élvezet. Életünk eddigi homályos útját az igazság
napja fogja bevilágítani.
Krisztus jellemének szeretetreméltósága látható lesz
tanítványaiban. Neki öröme telt Isten akaratának teljesítésében. Isten
iránti szeretet és szent buzgalom volt a Megváltó életét
uraló erő. A szeretet dicsőítette és nemesbítette összes
cselekedeteit. A szeretet: Istentől jön. Csak olyan szívekben található,
melyekben Jézus uralkodik. "Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett
minket!" (1Jn 4:19). Az isteni kegyelemből újjászületett szívben a
szeretet képezi minden cselekedet indítórugóját. Megváltoztatja a
jellemet, vezeti és kormányozza az indítóokokat, zabolázza a
szenvedélyeket, legyőzi az ellenséges indulatokat, és nemesbíti a
kedélyt. Ha ezt a szeretetet ápoljuk lelkünkben, megédesíti lelkünket és
nemesbítő hatást árasztunk környezetünkre.
Főképpen két tévedésre kell ügyelniük Isten gyermekeinek,
különösen azoknak, akik a kegyelemben újonnan vannak alapozva. Az első,
már említett tévedés abban áll, hogy saját cselekedeteikre támaszkodnak,
mindent megtesznek, hogy magukat Istennel összhangba hozzák. Aki a
parancsolatok betartásával akar életszentségre eljutni, lehetetlent
kísérel meg. Mindahhoz, amit az ember Krisztus nélkül tesz, bűn és önzés
tapad. Egyedül a Krisztus kegyelmébe vetett hit képes bennünket
megszentelni.
A másik, nem kevésbé veszedelmes tévhit az, hogy Krisztus felment
bennünket Isten törvényének megtartása alól; miután - úgymond - hit
által nyerhetjük el Krisztus kegyelmét, cselekedeteinknek egyáltalán
semmi közük sincs megváltásunkhoz.
Gondoljátok azonban meg, hogy az engedelmesség nem csupán a
parancsolatokhoz való alkalmazkodás, hanem a szeretet szolgálata. Isten
törvénye, az Ő valódi, benső lényének kifejezése; a szeretet nagy
elvének megtestesülése, mely uralmának alapját képezi mennyen és földön.
Ha szívünk Isten képmására újjá alakul, ha Isten szeretete lett
beleplántálva, nem valósíthatjuk-e meg életünkben Isten parancsolatait?
Ha gyökeret vert szívünkben ez a szeretet, ha átalakultunk Teremtőnknek
képmására, akkor teljesedésbe megy az újszövetség ígérete: "Adom az én
törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat" (Zsid
10:16). Ha a törvény szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő alapot
ölteni életünkben? Az engedelmesség -
a szeretet, hódolat és szolgálat - a tanítványság biztos jele.
Azért mondja a Szentírás:"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az
ő parancsolatait" (1Jn 5:3). Továbbá másutt: "Aki ezt mondja: Ismerem
őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban
az igazság" (1Jn 2:4). Ahelyett tehát, hogy a hit felmentene bennünket a
törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely Krisztus
kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket.
Engedelmesség által nem érdemeljük ki az üdvösséget. A megváltás
Isten ingyen kegyelmi ajándéka, melyet hittel kell elfogadnunk. Ám a hit
gyümölcse: az engedelmesség. "És tudjátok, hogy ő azért jelent meg,
hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne nincs bűn. Aki őbenne marad, egy
sem esik bűnbe; aki bűnbe esik egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt"
(1Jn 3:5-6). Ez az igazi próbakő. Ha Krisztusban maradunk, ha az Isten
szeretete lakozik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink és tetteink
összhangban lesznek Istennek az Ő szent törvényében kifejezett
akaratával. "Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az
igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz" (1Jn 3:7). Az
életszentség lényegét Isten szent törvénye határozza meg, amelynek
színvonala a Sínai-hegyi tíz szabályban jutott kifejezésre.
Az az úgynevezett hit a Krisztusban, mely felmenti az embereket az
Isten iránti engedelmesség kötelezettsége alól, nem hit, hanem merész
képzelgés. "Mert kegyelemből tartattatok meg hit által" (Ef 2:8). De "a
hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában"(Jak 2:17). Jézus
még mielőtt a földre jött, így szólott magáról: "Hogy teljesítsem a te
akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette
van" (Zsolt 40:9). S közvetlenül mielőtt újból felszállott a mennybe, a
következőket mondotta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait,
és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Továbbá azt mondja a
Szentírás: "És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő
parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy
kell járnia,
amint ő járt" (1Jn 2:3, 6). Egy másik helyen pedig ezt
olvashatjuk: "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett
érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (1Pt
2:21).
Az örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint mindig voltak; mint
amelyek ősszüleink paradicsomi bukása előtt voltak: tökéletes
engedelmesség Isten törvényei iránt, tökéletes igazság, életszentség. Ha
enélkül, más feltételek ellenében is elnyerhetnénk az örök életet,
akkor az egész világegyetem boldogsága veszélyeztetve volna. Nyitva
állna a bűn útja, összes kínjával és nyomorával együtt, az
örökkévalóságon át.
Ádám, a bűnbeesés előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség
által tökéletessé vállhatott volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által
mi is elestünk; természetünk megromlott és önmagunktól többé igazakká
nem lehetünk. Mióta a bűn alatt vagyunk, és a szentséget nélkülözzük,
azóta nem vagyunk képesek a törvénynek teljesen engedelmeskedni.
Krisztus azonban segítségünkre jött. Ugyanazon megpróbáltatások és
kísértések között élt a földön, mint amelyek mireánk is jönnek; de bűnt
nem követett el. Meghalt érettünk és íme felajánlja, hogy bűneinket
elveszi, és igazságát, szépségét nekünk ajándékozza. Ha átadjuk magunkat
neki, és üdvözítőnkül fogadjuk el, életünk bármily bűnös volt is,
érdemeiért igaznak számít. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és
Isten kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna.
Sőt mi több, Krisztus átalakítja szívünket, és hit által bennünk
lakozik. Hit által kell a Krisztussal való összeköttetést fenntartanunk,
és akaratunkat neki napról napra alárendelnünk. Amíg így teszünk, Ő
munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, jó kedvéből. Akkor
elmondhatjuk: "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában
való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem"(Gal
2:20). Krisztus így szólt tanítványaihoz: "Mert nem ti vagytok, akik
szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek" (Mt
10:20). Ha Krisztus munkálkodik szívetekben, akkor ugyanaz
a Lélek fog bennetek megnyilatkozni és ugyanazon munkát fogjátok
végezni: ti. az igazság, az életszentség és az engedelmesség munkáját.
Semmink sincs, amivel dicsekedhetnénk; nincs okunk tehát a
büszkeségre. Reménységünk egyedüli alapját a Krisztustól ajándékozott
igazság képezi, amely az Ő Lelke által bennünk és általunk munkálkodik.
Ha hitről beszélünk, tudnunk kell különbséget tenni. Van olyan hit
is, amely az igaz hittől nagyon különbözik. Isten létezése,
mindenhatósága és Igéjének igazsága oly tények, miket Sátán és serege
nem tagadhat. A Biblia ezt mondja: "Az ördögök is hisznek és rettegnek"
(Jak 2:19). Azonban ez nem hit. Ahol nem csak Isten szavában való hitet,
hanem iránta való engedelmességet is találhatunk, ahol egyedül érette
ver, érette dobog a szív, csakis ott van igaz hit, oly hit, amely a
szeretet által munkálkodik és a szívet megtisztítja. Egyedül ilyen hit
alakítja át a szívet Isten képmására. Az a szív, amely régi állapotában
nem volt képes Isten törvényeit megtartani, mert nem is tehette, most
örömmel kiáltja a zsoltáríróval: "Mely igen szeretem a te törvényedet,
egész napestig arról gondolkodom!"(Zsolt 119:97). Teljesülésbe megy
bennünk a törvény igazsága: kik nem test szerint, hanem Lélek szerint
járunk (Róm 8:1).
Vannak, akik már érezték Krisztus megbocsátó szeretetét, és
őszintén Isten gyermekei kívánnak lenni, de ismerik jellemük
fogyatékosságát és életük bűnös voltát, ezért kételkednek abban, hogy
valóban megújította szívüket a Szentlélek. Ezeknek szeretném
odakiáltani: ne ingadozzatok, ne essetek kétségbe! Gyakran kell még
térdre borulnunk, gyakran fogunk még Krisztus lábainál bűneink és
fogyatkozásaink felett sírni, mindazáltal nem szabad elcsüggednünk. Sőt
még ha Sátán földre teper bennünket, Isten akkor se taszít és feled el
minket. Nem! - hiszen Krisztus Isten jobbján ül, és képvisel bennünket!
Így ír János is, a szeretett tanítvány: "Én fiacskáim, ezeket azért írom
néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az
Atyánál, az igaz Jézus Krisztus"(1Jn 2:1).
Ne feledjétek el Krisztus szavait: "Mert maga az Atya szeret
titeket"(Jn 16:27). Újra kegyelmébe akar benneteket fogadni. Azt
szeretné, ha újból visszatükröződne rólatok szentségének és
tisztaságának fénye. Ha átengeditek néki magatokat, az üdvösségnek
bennetek megkezdett munkáját folytatni fogja és befejezi Jézus Krisztus
napjáig. Legyen imátok bensőségesebb, és hitetek szilárdabb! Ha saját
erőnkben kételkedünk, annál inkább bízzunk Megváltónk hatalmában.
Minél bensőbb érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb
lesz saját bűnös voltunk; látásunk megtisztul, felismerjük
fogyatkozásainkat, az Ő tökéletes jellemének éles ellentéteként. Ez a
legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elvesztették erejüket, és
felébredt bennünk Isten Lelkének éltető ereje.
Krisztus iránti mély szeretet nem lakhat oly szívben, amely még
nem ébredt bűnös voltának tudatára. A Krisztus kegyelme által megújított
szív csodálni fogja az Ő isteni jellemét. Ha saját erkölcsi gyengénket
még nem ismertük fel, ez a legvilágosabban bizonyítja, hogy Krisztust
nem ismerjük még az Ő tökéletességében.
Minél kevesebbet képzelünk magunkról, annál többre fogjuk
becsülni, a Megváltó tisztaságát és dicsőségét. Bűnös voltunk
felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot
nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő
hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább űz bűneink tudata hozzá, és
Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál
tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Utolsó napi szombattartók.Avagy akiken Isten pecsétje található.
Az ószövetségi próféciák világossá teszik, hogy az emberi történelem utolsó napjaiban azok, akik hűek Istenhez, a hetedik nap megfigyelői ...
-
Izrael gyermekei a pusztában vándoroltak, amikor három napig nem találtak iható vizet. Szenvedtek a szomjúságtól és „zúgolódott a nép Móz...
-
https://www.youtube.com/watch?v=k5rFXBXqIH0&list=PLuAiL6ufHg62_umel9W-xgGwWBLD4jdKc jelenések könyve sorozat D...
-
Az emberiség történelmét "nyomorúság", "sötétség" és "homály" (Ézsa 8:21) jellemezte. Hosszú száza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése