JÉZUS A SZOMBATNAK URA :       Jézus Krisztus az életével példát adott arra, hogy az Isten iránti szeretet egybe van kötve az Ő akaratának való engedelmességgel. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ô szeretetében.  (Jn 15: 10). Isten minden parancsolata a boldog és teljes élet oltalmazó rendszerének magva. Ez érvényes a nyugalomnapra is, ezért mondta Jézus: „És monda nékik: A szombat lôn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a Szombatnak is ura”(Mk 2:27-28). Jézus egészen személyes kapcsolatban volt a nyugalomnappal (Lk 4:16), számára a szombat, olyan nap volt, amelyben bizonyította az emberek iránti szeretetét és részvétét, szombaton meghallgatta és hirdette Isten szavát. Jézus a szombat Ura, mivel ő az élet Ura és a világ Teremtője is. János azzal a kijelentéssel kezdi az evangéliumot, hogy „az ige testé lett”, és „minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1:1-3). Pál apostol megismétli ezt az igazságot: „Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.  (Kol 1:16-17). A Zsidókhoz írt levél is egyértelművé teszi, hogy a Fiú a Teremtő: „Akit tett mindenek örökösévé, aki által a világot is teremtette”(Zsidó 1:2).

Jézus szombatértelmezése, példa a keresztény nyugalomnap gyakorlásához. Ebben az értelemben Krisztus, mint Teremtőnk, Megtartónk s Megváltónk az ura ennek a napnak.

A következő példa megmutatja, hogy Jézus és tanítványai miként kerültek konfliktusba néhány zsidó szombatrendelkezéssel: Abban az idôben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.  ² Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: ìmé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. (Mt 12:1-2). Amikor a tanítványok a nyugalomnapon néhány kalászt letéptek és tenyerükben kimorzsálták belőle a magot és megették, három farizeusi rendelkezést rontottak meg: arattak, csépeltek és pelyvát elfújtak. Jézus azonban nem tekintette érvényesnek ezeket a szabályokat az ő helyzetükre. Jézus ezzel nem a szombat szentségét kérdőjelezte meg, csupán a szombatünneplésnek azt a módját bírálta, ahogy a farizeusok képviselték. (Képmutató, és bolhából elefántot módszer). Találóan foglalja össze ezt a következő idézet: „Az evangélium számos epizódról ad tudósítást, amikor Jézust szombatrontással vádolták. Jézus azonban sohasem vétett e nap szentsége ellen. Ő teljes tekintélyével képviselte e nap valódi értelmét… Teljes együttérzéssel igényelte Krisztus a jogot a szombatnapon való jó cselekedethez a gonosz helyett, az élet megmentéséhez annak pusztulása helyett. A szombat az irgalmas Úrnak és Isten dicsőítésének a napja.” (Katolikus Katekizmus, München, Bécs, Oldenburg, 1993, 555.old. 2173. szakasz).

Az evangéliumok hét gyógyításról számolnak be, amelyeket Jézus szombatnapon cselekedet. Ezekből világosan kiderül, hogy az embertársaink iránti jó cselekedet teljes mértékben hozzátartozik a szombatparancs lényegéhez. A betegekről, elesettekről és szenvedőkről való gondoskodás szombaton éppen úgy megengedett, mint a hét bármelyik napján. A szombatparancs nem hatálytalanítja a felebarát iránti szeretetet. Jézusnak a helyes szombatünneplésért folytatott harca megmutatja, milyen nagy jelentőségű volt számára a nyugalomnap.

Jézus számára nem volt kérdéses, hogy a szombat jelentősége az Ő halála, feltámadás és menybemenetele után is megmarad. Ez világosan érhető volt, amikor a tanítványoknak az eljövendő szomorúságról és szorongattatásról beszélt. Felszólította őket: „Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon”(Mt 24:20).

A szombat a mai napig sem veszített alapvető jelentőségéből. A nyugalom órái számunkra is értékes szabad teret kínálnak, arra hogy Krisztus közelébe jöjjünk. Istentiszteletre menni a szabad természetet élvezni, betegeket, időseket, magányosokat meglátogatni, időt találni a család számára, Isten igéjét tanulmányozni, megosztani az örömöt és az evangéliumot embertársainkkal. Ezek példák arra, hogy a nyugalomnapot miként lehet eltölteni jézusi értelemen. Aki a szombatot így ünnepli, megtapasztalja, miért szólít fel minket Isten arra, hogy a hat munkásnapi saját elfoglaltságunkat, a hét hetedik napján tegyük félre. Ha Krisztust, a szombat Urát a szombat megünneplésében és megtartásában követjük, bizonyosan nagy áldásban lesz részünk.     FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!