Isten sáfárai
El kell ismernünk Isten tulajdonjogát. - Isten
tulajdonjogának elismerése képezi az üzleti feddhetetlenség, a
becsületesség és a valódi siker alapját. Mindeneknek teremtője az igazi
tulajdonos; Mi sáfárai vagyunk. Mindaz, amivel rendelkezünk, reánk
bízott letétje, melyet utasítása szerint kell felhasználnunk.
Olyan kötelezettség ez, amely előtt minden embernek meg kell
hajolnia! Ez az emberi tevékenység egész körét magában foglalja. Akár
elismerjük, akár nem, sáfárok vagyunk, akiket Isten felruházott
talentumokkal, képességekkel és a világba helyezett bennünket, hogy
elvégezzük az általa kijelölt munkánkat.
A pénz nem a mienk; a ház, a föld, a kép, a bútor, a ruha és a
fényűzési cikk nem a mi tulajdonunk. Zarándokok és idegenek vagyunk.
Csak azoknak a dolgoknak adományával rendelkezünk, melyek egészségünk és
életünk fenntartásához szükségesek... Az ideig való áldásokat letétként
kaptuk, hogy bebizonyítsuk, vajon az örök gazdagsággal megbízhatnak-e.
Ha kiálljuk Isten próbáját, akkor elnyerjük azt a megvásárolt tulajdont,
amely a miénk kell legyen - a dicsőség, a tisztesség és a
halhatatlanság.
Számot kell adnunk. - Ha legalább saját népünk Isten művébe
fektetné be a kölcsönképpen rájuk bízott pénzt, azt a pénzt, amit önző
kedvtelésükre és bálványozásukra költenek, mennyei kincsként halmoznák
fel, és elvégeznék azt a nagy munkát, amit Isten megkíván tőlük. De ők a
példázatbeli gazdag emberhez hasonlóan fényűzően élnek. A pénzt, amit
Isten letétként bízott reájuk, hogy nevének dicsőségére használják fel,
tékozlóan elköltik. Nem állnak meg, hogy Isten iránti felelősségüket
megfontolják. Nem állnak meg, hogy megfontolják, a számadás napja nincs
messze, amikor számot kell adniuk sáfárságukról.
Mindig gondolnunk kell arra, hogy az ítéletkor majd szembe kell
néznünk azzal a feljegyzéssel, hogy mi módon használtuk fel az Úr pénzét.
Sokat költünk saját kedvtelésünkre, saját örömünkre, ami nem válik
javunkra, hanem határozottan kárunkra van. Ha felismerjük, hogy Isten
minden jó dolog adományozója és pénzünk az övé, akkor annak elköltésében
bölcsességet tanúsítanánk és alkalmazkodnánk szent akaratához. Akkor a
világ, annak szokása, annak divatja nem lenne a mi színvonalunk. Nem
vágyódnánk arra, hogy szokásaihoz alkalmazkodjunk, és nem engednénk meg
hajlamainknak, hogy irányítsanak bennünket.
Pénzünk felhasználását azáltal tehetjük lelki előrehaladásunk
eszközévé, hogy szent letétnek tekintjük, amit nem a büszkeség, a
hiábavalóság, az étvágy vagy a szenvedély szolgálatába kell állítanunk.
Láttam, hogy a jelentést tevő angyal hűségesen feljegyez minden
adományt, amit Istennek áldozunk és pénztárába helyezünk; és az így
ajándékozott eszközök végső eredményét is. Isten észrevesz minden
fillért, amit az ő ügyére szánunk. Észreveszi az adakozó készségét vagy
kelletlenségét. Az adakozás indítékát is feljegyezik.
Rendszeres adakozás a család részéről. - "...Mindenitek tegye
félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie..." (1Kor 16:2). A család
minden tagja, a legidősebbtől a legfiatalabbig részt vehet a jótékonyság
e munkájában... A rendszeres segítőkészség* terve mentőeszköznek
bizonyul minden család számára a kísértés ellen, hogy javaikat ne
szükségtelen dolgokra költsék. Különösen a gazdagoknak szolgál áldására,
mert megvédi őket a szertelenségtől.
Isten követelménye a család minden tagjának hetente emlékezetébe
idézi, hogy teljes mértékben valósítsák meg tervét; amennyiben
megtagadtak maguktól valami feleslegeset, hogy anyagi javakat adhassanak
a tárházba, az az önmegtagadás értékes tanítását vési szívükbe Isten
dicsőségére. Hetenként egyszer mindenki szembekerül az elmúlt hét
cselekedeteivel, a bevétellel, mellyel rendelkezhetne, ha takarékos; és
azzal az összeggel, amellyel nem rendelkezik élvezete miatt.
Lelkiismerete féken tartotta őt Isten előtt, úgy amilyen volt, s az vagy
menti vagy vádolja őt. Így megtanulja azt, ha megőrzi lelki békéjét és
Isten kegyelmét, akkor az Úr dicsőségére kell ennie, innia és
öltözködnie.FOLYTATÁS KÖVETKEZIK
2012. november 6., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Utolsó napi szombattartók.Avagy akiken Isten pecsétje található.
Az ószövetségi próféciák világossá teszik, hogy az emberi történelem utolsó napjaiban azok, akik hűek Istenhez, a hetedik nap megfigyelői ...
-
Izrael gyermekei a pusztában vándoroltak, amikor három napig nem találtak iható vizet. Szenvedtek a szomjúságtól és „zúgolódott a nép Móz...
-
https://www.youtube.com/watch?v=k5rFXBXqIH0&list=PLuAiL6ufHg62_umel9W-xgGwWBLD4jdKc jelenések könyve sorozat D...
-
Az emberiség történelmét "nyomorúság", "sötétség" és "homály" (Ézsa 8:21) jellemezte. Hosszú száza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése