TANÁCS EGY EVANGÉLISTÁNAK

Kedves Testvérem!

  Az Úr küldte számodra ezt az üzenetet: Légy kedves a beszédben, gyengéd a cselekedetekben! Vigyázz magadra gondosan, mert hajlamos vagy
  a szigorúságra, uralkodásra és az elhamarkodott beszédre. Az Úr azt mondja néked: Légy éber és imádkozz, nehogy kísértésbe ess! A kemény kifejezések megszomorítják az Urat, a balga szavak ártanak. Azt a megbízást kaptam, hogy szóljak neked: Légy szelíd beszédedben, jól vigyázz szavaidra, kifejezéseid és magatartásod ne legyenek kemények. A Krisztushoz való hasonlatosság jó illata járja át minden szavad és tetted. Ne engedd, hogy szolgálatodat a természetedben rejlő jellemvonások bemocskolják vagy elrontsák. A kísértésben levőkön segíts és erősítsd őket. Ne hagyd, hogy éned elhamarkodott szavaidban kerüljön az előtérbe. Krisztus az életét adta a nyájért, tehát azokért is, akikért te dolgozol. Szavaid
  a lelkeket ne befolyásolják rossz irányba. Isten szolgájában a Krisztushoz való hasonlóság jellemtulajdonságai nyilatkozzanak meg.
  Elhamarkodott, erőszakos szavak nem állnak összhangban azzal a szent szolgálattal, amelyet Krisztus bízott szolgáira. Ha a mindennapi gyakorlatban Krisztusra tekintesz és Tőle tanulsz, akkor jellemed harmonikus, egészséges lesz. Csiszold előadásmódodat és ne szólj elítélő szavakat! Tanulj a nagy Tanítótól! Barátságos, együtt érző szavak oly jók, mint az orvosság, meggyógyítják a kétségbeesett lelkeket. Isten szavának, ha a gyakorlati életbe átültetjük, gyógyító, nyugtató ereje van. A kemény szavak sem neked, sem másoknak nem szolgálnak áldásul soha.
  Testvérem, neked Krisztus szelídségét, türelmét és jóságát kell képviselned. Ezért nyilvános előadásaidban az Ő példája világítson. "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes." (Jak. 3:17) Vigyázz és imádkozz, hogy le tudd küzdeni a durvaságot, amely esetenként előtör belőled! Ha Krisztus kegyelme lakozik benned, akkor szavaid megszentelődhetnek. Ha testvéreid nem úgy cselekszenek, mint szerinted kellene, akkor ne támadj rájuk szigorúan. Az Urat megszomorítottad időnként kemény szavaiddal.
  Akaratodat az Úr akarata alá kell helyezned. Szükséged van az Úr Jézus segítségére. Csak tiszta, szent szavak hagyják el ajkaidat; mivel az evangélium szolgája vagy, mások követik lelkületedet és példádat. A gyermekekhez légy mindenkor barátságos és szívélyes.
  Elérheted az isteni eszményképet, ha elhatározod, hogy az énedet nem szövöd bele munkádba. Az a tudat, hogy lélekben és munkádban arra törekszel, hogy Jézushoz hasonló légy, erőt, vigasztalást és bátorságot ad majd neked. Kiváltságod, hogy szelíd és szívből alázatos légy; akkor Isten angyalai támogatnak a megújulásért tett erőfeszítéseidben. Krisztus meghalt azért, hogy benned és mindazokban, akik példaképül választják Őt, az Ő élete nyilvánuljon meg. Megváltód erejével az Ő jellemét mutathatod be, bölcsességgel és erővel munkálkodhatsz, hogy az egyenetlen helyeket egyenessé tedd (lásd: Ésa. 40:4).

MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL.

Drága az a gondolat, hogy Krisztus igazságát nekünk tulajdonítják, nem bármiféle érdemünkre való tekintettel, mert Isten ingyen ajándéka ez. Isten és az ember ellensége nem akarja, hogy ezt az igazságot tisztán hirdessük, mert tudja: hatalmának elvesztését jelenti, ha ezt az emberek tökéletesen elfogadják. Ha tud az elmén uralkodni annyira, hogy kétely, hitetlenség és sötétség keríti hatalmába azokat, akik Isten gyermekének tartják magukat, akkor kísértéseivel legyőzheti őket.
  Az az egyszerű hit bátorítson bennünket, amelyet Isten szavaiban elénk tár. Isten népének olyan hite legyen, amely megragadja az isteni erőt: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Ef. 2:8) Mindenki, aki hiszi, hogy Isten Krisztusért bűneinket megbocsátja dacára a kísértéseknek, folytassa bátran a hit nemes harcát. Hitük egészen addig erősödjön, míg keresztény életük és szavaik ki nem nyilvánítják, hogy "Jézus Krisztus vére... megtisztít minket minden bűntől." (I. Jn. 1:7)
  Ha mi a hármas angyali üzenet erejét és lelkét akarjuk, akkor a törvényt és az evangéliumot együtt kell feltárnunk, mert ez a kettő elválaszthatatlan. Ahogy az alvilági hatalom a hitetlenség gyermekeit arra sarkallja, hogy
  Isten törvénye érvénytelen és hogy Krisztust, a mi igazságunkat lábbal tapossák; úgy egy másik hatalom befolyásolja a hűségesek szívét, hogy a törvényt magasra emeljék és Krisztust mint a tökéletes Üdvözítőt felmagasztalják. Ha Isten gyermekeinek életét nem hatja át Isten ereje, akkor hamis tanok és vélemények ejtik foglyul gondolataikat. Krisztus és igazsága hiányozni fog tapasztalataikból és hitük nélkülözi az éltető erőt.
  Isten szolgái mind a munkaterületeken, mind a gyülekezetekben Krisztus teljességét hirdessék, hogy a hallgatók értelmes hitre tegyenek szert. Az embereket tanítsák meg arra, hogy Krisztus az ő megmentőjük és igazságuk. Sátán kifejezett szándéka az, hogy visszatartsa az embereket attól
  a hittől, hogy Krisztus az egyetlen reménységük. Az Üdvözítő bűntörlő vére csak azokért munkálkodik hatalmasan, akik ebben a szolgálatban hisznek és erre az Atya előtt hivatkoznak, mint Ábel tette áldozatánál.
  Kain áldozata nem volt kedves Isten előtt, mert Krisztus nélküli áldozat volt. Üzenetünk súlypontja nem Isten törvénye önmagában, hanem ezzel együtt a Jézusba vetett hit. Ösvényünket ma egy ragyogó fény világítja meg, amely Krisztusba vetett hitünket növeli. Minden fénysugarat magunkévá kell tennünk és aszerint élnünk, nehogy az ítéletkor vádolónk legyen. Feladataink és kötelességeink egyre fontosabbá válnak számunkra, ahogy egyre tisztábban látjuk az igazságot. Amikor ránk árad a világosság, megmutatja és megfeddi a tévedéseket, amelyek a sötétségben voltak elrejtve, és arra késztet, hogy az ember élete és jelleme megváltozzék, az Istentől nyert világossággal összhangba kerülve. Bűnök, amelyek egykor
  a lelki vakság miatt a tudatlanság bűnei voltak, többé nem követhetők el anélkül, hogy vétkessé ne tennének. A világosság növekedésével az embereknek át kell alakulniuk, emelkedetté és nemessé válva, különben még eltévelyedettebbé és makacsabbá lesznek, mint azelőtt.

KRISZTUST HIRDETNI

Több oldalról hangzottak el olyan vélemények, hogy szónokaink előadásaikban a törvényről és nem Krisztusról beszélnek. Ez az állítás, ha pontosan megvizsgáljuk, nem fedi a valóságot, azonban valami alapja mégis lehet. Nem prédikáltak-e már olyanok, akik Isten dolgaiban nem rendelkeztek igazi tapasztalattal és Krisztus igazságát még nem öltötték magukra? Sok prédikátor csak beszédeket tartott, bizonyítékokat adott elő bibliai tárgyakról, és alig említette a Megváltó megmentő erejét. Bizonyságuk így nélkülözte Krisztus megtisztító vérét. Áldozatuk Kain áldozatához hasonló. Ő elhozta a föld termését az Úrnak, amely önmagában véve elfogadható lett volna Isten szemében. Maga a gyümölcs valóban nagyon jó volt, azonban az áldozatbemutatás erkölcsi ereje - a megölt Bárány vére, amely Krisztus vérét jelképezi - hiányzott belőle. Ehhez hasonlít a Krisztus nélküli prédikáció. Nem találja el a szívet, nem kelti életre a kérdést: "Mit cselekedjek, ha üdvözülni akarok?"
  Az összes meggyőződéses keresztény közül az adventisták mutassák be legjobban Krisztust a világnak. A harmadik angyal üzenete felszólít a szombat igazságának hirdetésére. Ezt az üzenethez tartozó többi igazsággal együtt kell hirdetnünk, azonban Jézus Krisztust, a megváltás központi erejét nem szabad kihagynunk. Krisztus keresztjénél a kegyelem és igazság találkoznak, "igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt. 85:11). A bűnös tekintetét a Golgotára kell irányítanunk, hogy a kisgyermek egyszerű hitével bízhasson Krisztus érdemeiben, hogy elfogadja igazságát és higgyen kegyelmében.
  
  Isten szeretete
  
  Isten szeretete által Krisztus kegyelmének kincsei rendelkezésünkre állnak, mind a gyülekezetnek, mind a világnak (lásd: Jn. 3:16). Mily csodálatos, mérhetetlen szeretet indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, amikor még bűnösök voltunk! Mennyit veszít az a lélek, aki - noha a törvény felszólítását megértette - nem ismeri el, hogy ahol a bűn megnövekedik, ott Krisztus kegyelme még inkább bővelkedik!
     Ha a törvényt helyesen mutatjuk be, akkor Isten szeretetét nyilatkoztatjuk ki. Azonban nem csodálkozhatunk azon, hogy a szíveket még az igazság sem lágyítja meg, ha hideg, élettelen módon mutatjuk be; s hogy az Isten ígéreteibe vetett hit ingadozik, ha a lelkészek és az evangélium szolgái Jézust nem úgy mutatják be, mint aki a törvényt betöltötte.
  Néhány, Isten ügyében tevékenykedő munkás túlzottan hajlamos volt arra, hogy súlyos vádakkal illesse a bűnösöket, háttérbe szorítva ezzel az Atya szeretetét, aki a Fiát halálra adta az emberért. Az igazság tanítója ismertesse meg a bűnössel, hogy Isten milyen a valóságban - Atya, aki sóvárgó szeretettel várja a visszatérő tékozló fiút, nem vág dühösen vádakat a fejéhez, hanem a viszontlátás örömére ünnepséget rendez számára. Ó, bár mindannyian megtanulnánk az Úrtól, hogy miként nyerhetünk meg lelkeket!
  Isten az értelmet a logikus meggyőződéstől egy belsőbb, magasabb, tisztább és dicsőbb fokra akarja elvezetni. Az emberi logika gyakran majdnem eloltotta azt a világosságot, amelyet Isten ragyogó sugarakban akart az emberekre árasztani, hogy meggyőzze őket az Úr dicséretéről és imádatáról, mert Ő minden dolog alkotójaként méltó arra.
  Néhány prédikátor abba a hibába esik, hogy prédikációja csak érvelésekből áll. Vannak emberek, akik meghallották az igazság tanításait és a felhozott bizonyítékok befolyásolták őket. Ha ezután Krisztust mint a világ Üdvözítőjét mutatják be nekik, akkor az elhintett mag kikelhet és gyümölcsöt teremhet Isten dicsőségére. Azonban mily gyakran elmulasztják, hogy a golgotai keresztet bemutassák az embereknek. Némelyek utoljára hallgathatnak prédikációt, és az arany alkalom elveszett, örökre elveszett. Ha az igazság tanításaival összekötve Krisztust és megváltó szeretetét képviselik előttük, akkor megnyerhették volna őket Isten számára.
  
  Krisztushoz vezető út
  
  Sokkal több ember vágyódik a Jézus Krisztushoz vezető utat megtalálni, mint gondolnánk. Az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetők ne mulasszák el, hogy Krisztust mint a bűnös egyetlen menedékét mutassák be. Némely prédikátor fölöslegesnek tartja, hogy a bűnbánatról és a hitről prédikáljon. Természetesnek veszik, hogy hallgatóik az evangéliumot ismerik és ezért úgy vélik, más természetű témáról kell beszélniük, hogy a figyelmet lekössék. Azonban sok ember a megváltás tervéről sajnálatos tudatlanságban  van; sokkal több tanításra lenne szükségük erről a fontos tárgyról, mint
  a többiről.
  A tantételek előadása fontos dolog, hogy ezáltal emberek az igazság láncát megérthessék szemről szemre, és egy tökéletes egészbe fűzzék össze; azonban egyetlen prédikációt se tartsunk anélkül, hogy a megfeszített Krisztust - mint az evangélium fundamentumát - be ne mutatnánk.
  A prédikátorok sokkal több szívet érnének el, ha többet foglalkoznának
  a gyakorlati kereszténységgel. Gyakran, amikor új területeken kezdődik el az igazság hirdetése, többnyire elméleti előadásokat tartanak. Az embereket a hallottak az eddigi nézeteikben megingatják. Sokan felismerik az igazság erejét és szeretnék biztos talajra helyezni lábukat. Ekkor érkezett el az ideje annak, hogy Jézus hitét a lelkiismeretbe véssük. Ha az összejöveteleket úgy fejezzük be, hogy ezt a gyakorlati munkát elhagyjuk, akkor igen nagy a veszteség.
  Az előadott bizonyítékok súlya miatt az emberek néha az igazság mellett döntenek anélkül, hogy megtértek volna. A prédikátor munkája addig befejezetlen marad, amíg hallgatói figyelmét nyomatékosan fel nem hívta arra, hogy új szívre van szükségük. Minden előadásban buzgón kérjük
  a hallgatókat, hogy hagyják el bűneiket és forduljanak Krisztushoz. Korunk gyakori bűneit és az élvezetekbe való belemerülést ítéljük el és a gyakorlati kereszténységet hirdessük. Isten igaz szolgája az, aki szívében érzi az általa mondott igék fontosságát, és együttérzését képtelen megtagadni azoktól a lelkektől, akikért munkálkodik.
  Ó, bárcsak tudnék megfelelő erejű szavakkal szólni evangéliumi munkatársaimhoz, hogy azt a hatást érjem el náluk, amit szeretnék! Testvéreim! Ti az élet igéit hirdetitek, lelkekkel foglalkoztok, akik a legmagasabb szintű fejlődésre képesek. Krisztus megfeszíttetett, Krisztus feltámadt, Krisztus a mennybe ment, Krisztus újra eljön - ezek az igazságok indítsák meg annyira, örvendeztessék meg és töltsék ki a prédikátor lelkét, hogy az embereknek szeretettel és nagy komolysággal tudja mindezt átadni. Így, miközben a prédikátor a háttérben marad, Jézus lép az előtérbe.
  Dicsőítsétek Jézust! Ti, akik a népet tanítjátok, dicsőítsétek prédikációtokkal, énekkel és imával. Összes erőtöket arra használjátok, hogy tévelygő, elveszett lelkeket "Isten Bárányához" vezessetek, magasztaljátok Őt, a feltámadt Üdvözítőt, és mondjátok mindenkinek, aki hallani akarja: "Jöjjetek Őhozzá, ki szeretett minket és önmagát adta értünk!" (Ef. 5:2)
  A megváltás evangéliuma legyen a középpontja minden prédikációnak és   minden ének szövegének, ezt könyörögjétek minden imátokban. Semmivel se egészítsétek ki igehirdetéseitekben Krisztust, Isten bölcsességét és hatalmát. Emeljétek magasra az élet szavát, hirdessétek Krisztust mint a bűnbánó egyetlen reményét, minden hívő mentsvárát. Tárjátok fel
  a szomorúak és az elesettek előtt a békesség útját és mutassatok rá az Üdvözítő kegyelmére és tökéletességére!
  Csak egy út vezet a sötétségből a világosságra - egészen Isten trónjáig -, ez a hit útja. Ez az ösvény nem sötét és nem bizonytalan, nem a véges emberi elme útja, nem olyan ösvény, amelyet emberi kéz alkotott, melyen minden vándortól útpénzt szednek. Emberi vezetéssel nem lehet ezt az utat megtalálni.
  Ez az Isten által készített út annyira teljes, annyira tökéletes, hogy az ember bármit tegyen is, semmit sem tehet hozzá tökéletességéhez. Elég széles ahhoz, hogy a legmegátalkodottabb bűnöst is befogadja, ha igazán megbánja bűneit, és mégis oly keskeny, hogy a bűn nem találhat helyet rajta. Ez az a felfelé vezető ösvény, amelyen az Úr megváltottai vándorolnak.
  

AZ ÉLETNEK KENYERÉT ADJÁTOK AZ EMBEREKNEK!

Sokaknak azok közül, akikért prédikátorok dolgoznak, nincs tudomásuk
  a bibliai igazságokról, Isten követelményeit nem ismerik és a legegyszerűbb tanítás a gyakorlati istenfélelemről új kinyilatkoztatásnak tűnik előttük. Nekik előbb meg kell ismerni az igazságot, ezért a prédikátor szolgálata közben ne beszéljen olyan gondolatokról, amelyek pusztán a képzeletet gyönyörködtetik vagy a kíváncsiságot elégítik ki. Az éhező lelkeknek az élet kenyerét adja. Soha ne tartson olyan prédikációt, amely hallgatóinak nem nyújt segítséget abban, hogy világosabban felismerjék azt, amit tenniük kell, ha üdvözülni akarnak.
  A napi kívánalmak és próbák közepette férfiak és nők azonnali segítségre szorulnak. A prédikátor szavai költői leírások és fantáziadús gondolatok segítségével magasan szárnyalhatnak, melyek kellemesek az érzékeknek és fejlesztik a képzelőerőt, azonban az élettapasztalatokat és a napi szükségleteket nem érintik. Lehet, hogy azt gondolja, különleges beszédkészségével Isten nyáját legelteti; hallgatói is azt gondolhatják, hogy az igazságot ilyen szép kifejezésekkel még senki sem vázolta előttük. Azonban ha megvizsgáljuk ezt az örömérzést, melyet a képzelet dús előadásmód váltott ki, láthatjuk, hogy noha néhány igazságot bemutatott, az ilyen igehirdetések nem erősítik meg a hallgatókat az élet napi küzdelmeire.
  Aki igehirdetésében legmagasabb célul az ékesszólást tűzi ki, az a hallgatók figyelmét nem tudja a pompás szónoklatba szőtt igazságra irányítani. Ha az érzelmek elcsitulnak, akkor válik láthatóvá, hogy Isten szava nem jutott el elméjükbe és a megértésben sem gyarapodtak. Lehet, hogy csodálatukat fejezik ki a lelkész szónoki képességei iránt, azonban az elhatározáshoz semmivel sem jutottak közelebb. A prédikációról úgy beszélnek, mint egy színdarabról, a prédikátorról pedig mint egy színészről. Lehet, hogy újra eljönnek, hogy egy ilyen előadást meghallgassanak, de maradandó hatás és lelki táplálék nélkül távoznak majd.
  Nem szóvirágokkal ékes beszédre, tartalmatlan szóáradatokra van szükség. Lelkészeink úgy hirdessék az igét, hogy az segítségére legyen az  embereknek az életadó igazság megértésében. Testvéreim, ne szárnyaljatok olyan magasságokba, ahova az egyszerű emberek nem tudnak követni benneteket, és ha követnének is titeket, előnyöket és áldást nem nyernének. Krisztus egyszerű tanításait hirdessétek. Beszéljétek el élettörténetét, önmegtagadását és önfeláldozását, megaláztatását és halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a bűnösökért való mennyei közbenjárását. Minden összejövetelen vannak lelkek, akikre a Szentlélek hat. Segítsetek nekik, hogy az igazságot megértsék, törjétek meg nekik az élet kenyerét és hívjátok fel figyelmüket a legfontosabb kérdésekre.
  Sokan a tévedés igéit szólják. A ti beszédetek az igazságot képviselje. Olyan dolgokról beszéljetek, amelyek Isten nyájának zöld legelőül szolgálnak majd. Ne vezessétek őket puszta utakra, ahol éppen olyan messze vannak az élő vizek forrásától, mint beszédetek hallása előtt. Úgy szóljátok az igazságot, amint az Jézusban van, világítsátok meg a törvény követelményeit és az evangéliumot. Krisztust ábrázoljátok, aki az út, az igazság és az élet, és beszéljetek megmentő hatalmáról, amely mindenkinek rendelkezésére áll, aki Hozzá jön. Üdvösségünk fejedelme nem úgy könyörög népéért, mint egy koldus, aki az Atya részvétét akarja felkelteni, hanem mint győztes, aki győzelme vívmányaira igényt tart. Ő a legvégső határokig mindenkit üdvözíthet, aki általa Istenhez járul. Ezt a tényt tegyétek teljesen világossá előttük.
  Ha a prédikátorok nem vigyáznak, akkor az igazságot emberi díszítés alá rejtik. Ne vélje egy prédikátor sem, hogy ékesen szóló prédikációk által lelkeket téríthet meg. Aki másokat tanít, kérje Istentől, hogy az Ő Szentlelkével beteljen, és tegye képessé arra, hogy Krisztust mint a bűnös ember egyetlen reménységét tudja bemutatni. Szóvirágok, kellemes történetek vagy pedig nem az alkalomhoz illő anekdoták a bűnöst nem ébresztik bűnbánatra. Az emberek az ilyen beszédet úgy hallgatják meg, mint egy kellemes dalt. Az üzenet, amelyet a bűnösnek hallania kell, ez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16) Az evangélium elfogadása nem a művelt bizonyságtevéstől, szép előadástól vagy mélyreható érvelésektől függ, hanem az egyszerűségtől és az azokhoz való alkalmazkodástól, az "élet kenyere" éhezésétől.
  A Szentlélek ereje által válik az igehirdetés hatásossá. Ha Krisztus szól a prédikátoron keresztül, akkor a Szentlélek előkészíti a hallgatók szívét az Ige befogadására. A Szentlélek nem szolga, hanem vezető. Megvilágítja az  Igazságot az értelem előtt, és szól minden beszéden keresztül, ha a prédikátor teljesen átadja magát az isteni befolyásnak. Szent légkörrel veszi körül a lelket, a bűntudat nélkülit feddi és ahhoz utasítja, aki elveszi a világ bűneit.

Prédikátor a szószéken

  "HIRDESD AZ IGÉT!"
  
  "Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (II. Tim. 4:1-2)
  E határozott és erőteljes szavakban világosan kifejezésre jut Krisztus prédikátorának kötelessége. Hirdesse az Igét, nem az emberek vélekedését vagy hagyományát, kellemes meséket, szenzációs elbeszéléseket, hogy a képzeletet izgassa és az érzelmeket felgerjessze. Ne magasztalja fel magát, hanem Isten jelenlétében álljon a pusztulásba rohanó világ előtt és hirdesse az Igét. Könnyelműségnek, tréfálkozásnak, képzelet szülte magyarázatoknak ne adjunk helyet. Őszintén, komolyan kell beszélni, mint Isten szócsöve, amely a Szentírást magyarázza. Azt adja hallgatóinak, amire a jelenlegi és az örök üdvöt illetően a legnagyobb szükségük van.
  Prédikátor testvéreim, ha hallgatóitok előtt álltok, beszéljetek lényeges dolgokról, amelyek útbaigazítanak: tanítsátok a nagy gyakorlati igazságokat, amelyeket át kell ültetni az életbe. Beszéljetek Jézus megmentő erejéről. "Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata." (Kol. 1:14) Igyekezzetek hallgatóitokkal az igazság erejét megértetni.
  A prédikátorok a biztos prófétai Igét adják elő, amely a hetedik napot ünneplő adventisták hitének alapja. Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseit gondosan tanulmányozzuk, és velük kapcsolatban a következő kijelentést is: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29)
  Máté evangéliuma 24. fejezetét ismételten elénk tárták, mint olyat, amelyre fel kell hívnunk mindenki figyelmét. E fejezet beteljesedésének  idejében élünk. A prédikátorok és tanítók magyarázzák meg e jövendöléseket azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a kevésbé fontos dolgokat, hogy a lelkek sorsára nézve döntő igazságokat előadhassák.
  Az idő, amelyben élünk, állandó éberséget követel. Isten szolgái világítsák meg a szombatkérdést. Hirdessék a Föld lakóinak, hogy Krisztus nemsokára eljön, hatalommal és nagy dicsőséggel. A világnak szóló utolsó intő üzenet vezesse arra az embereket, hogy felismerjék Isten törvényének fontosságát. Az igazságot oly érthetően tárjuk fel, hogy a hallgatók közül egyetlen törvényáthágónak se lehessen mentsége az, hogy nem fogta fel az Isten parancsolatainak való engedelmesség fontosságát.
  Tanítást kaptam, hogy azt mondjam: gyűjtsetek bizonyítékokat a Szentírásból, hogy Isten a hetedik napot megszentelte és olvassátok fel ezeket az összejöveteleken. Mutassátok be azoknak, akik még nem ismerik az igazságot, hogy mindazoknak el kell szenvedniük döntésük következményét, akik az érthető "Így szól az Úr" szavakat nem veszik figyelembe.
  A szombat volt minden időben az Isten iránti hűség próbája. "Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott." (II. Móz. 31:17)
  
  Világi bölcsesség szent dolgokban
  
  Az evangéliumnak most mindenütt ellenállnak. A gonoszság sötétsége még sohasem volt erősebb, mint napjainkban. Gonosz lelkek emberi eszközökön keresztül viselnek hadat Isten parancsolatai ellen. Hagyományokat és hazugságokat helyeznek a Szentírás fölé, az észt és tudományt a kinyilatkoztatás, az emberi képességeket a Szentlélek tanítása, és formaságokat, ceremóniákat az istenfélelem életereje fölé. A súlyos bűnök elszakították az embereket Istentől. A hitetlenség gyors ütemben válik divatossá. "Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon felettünk" - ezrek mondásává vált. Isten szolgái emeljék fel szavukat mint a trombita, és tárják fel az embereknek törvényszegéseiket. Az enyhe prédikációk, amelyeket olyan gyakran tartanak, nem keltenek maradandó benyomást. Az embereknek nem hasít a szívébe, mert Isten szavának egyenes, éles igazságait nem közölték velük.
  Sokan, akik az igazság követőinek vallják magukat, ha igazi érzéseiket kinyilvánítanák, ezt mondanák: "Miért kell olyan egyenesen beszélni?" Azt is kérdeznék: "Miért kellett Keresztelő Jánosnak így szólni a farizeusokhoz:  "Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elközelgő haragjától megmeneküljetek?" (Mt. 3:7) Miért kellett neki Heródiás haragját kihívni maga ellen és Heródesnek azt mondani, hogy törvényellenes dolgot cselekszik, amikor testvére feleségével él? Az egyenes beszéd miatt életét vesztette. Miért nem munkálkodott csendben anélkül, hogy Heródiást haragra ingerelje?
  Így érveltek az emberek, míg a világi bölcsesség elfoglalta a hűség helyét és dorgálás hiányában a bűn továbbterjedt. Mikor hallatszik majd
  a gyülekezetekben ismét a hűséges rendreutasítás szava: "Te vagy az az ember!"? Ha ezek a szavak nem csak ritkán hangoznának, akkor többször megtapasztalhatnánk Isten hatalmát. Isten követői ne panaszkodjanak addig eredménytelen fáradozásaikról, míg meg nem bánják a siker utáni vágyukat és le nem győzik törekvésüket, amely arra irányul, hogy emberek tetszését elnyerjék, mert ez oda vezet, hogy elnyomják az igazságot és azt kiáltják: "Békesség!" - noha Isten nem hirdetett békét.
  Bárcsak az Úr minden prédikátora felismerné munkájának és hivatalának szentségét! A prédikátorok mint Isten elhívott követei óriási felelősséget hordoznak. Krisztus helyett, a menny titkainak sáfáraiként munkálkodjanak az engedelmeseket bátorítva, az engedetleneket intve. A világi bölcsesség nem lehet irányadójuk. Soha nem térhetnek le a Jézus által mutatott ösvényről. Előre kell menniük hitben és arra gondolniuk, hogy a bizonyságok fellege veszi körül őket. Ne a saját szavaikat mondják, hanem annak szavait, aki minden világi uralkodó felett van. Üzenetük ez legyen: "Így szól az Úr!"
  Isten olyan férfiakat akar, akik mint Nátán, Illés és János, az Ő üzenetét félelem és a következményekre való tekintet nélkül hirdetik, akik az igazságot még akkor is szólják, ha mindenüket fel kell áldozni érte.
  
  Mint éles nyilak
  
  Krisztus szavai éles nyilak voltak, amelyek elérték céljukat és megsebezték hallgatói szívét. Bármikor szólt a néphez, nagy vagy kicsiny hallgatósághoz, szavai mentő hatással voltak a lélekre. Egy üzenet sem veszett kárba, amely elhagyta ajkát. Minden szava új felelősséget helyezett hallgatóira.
  A prédikátorok ne féljenek, hogy fáradozásaik hiábavalókká válnak, ha Istentől kért erővel, őszintén hirdetik a világnak az utolsó kegyelmi üzenetet. Ha az emberi szem nem is követheti az igazság nyilának útját, ki állíthatja azt, hogy nem ért célig és nem hatolt át a hallgatók lelkén?
    Ha emberi fül nem is hallotta a megsebzett lélek kiáltását, az igazság mégis csendesen megtalálta a szívbe vezető utat. Isten szólt a lélekhez, és a végső elszámolás napján Isten hű szolgái a megváltó kegyelem diadal-jelvényeit viselve dicsőítik majd Krisztust.
  Senki sem tudja, hogy mennyi veszteség származik abból a prédikációból, amelyet a Szentlélek kenete nélkül tartanak. Minden összejövetelen vannak lelkek, akik még tétováznak, noha már majdnem elhatározták, hogy teljesen átadják magukat Istennek. Döntések születnek, azonban gyakran a prédikátor nélkülözi a Lelket, az üzenetnek nincs ereje, és az ingadozó lelkek nem kapnak határozott felszólítást.
  Ma, az erkölcsi sötétség korában a száraz elméletnél többre van szükség, hogy az emberekre hathassunk. A prédikátor álljon élő összeköttetésben Istennel. Úgy kell prédikálnia, mint aki hisz abban, amiről beszél. Az élő igazság, ha Isten embere ajkáról hangzik el, megremegteti a bűnösöket és a törvényszegők így kiáltanak fel: "Jehova az én Istenem, az Úré akarok lenni!"
  Isten szolgájának sohasem szabad a nagyobb világosság és az erő utáni kutatást abbahagynia. A bátortalanság és sötétség közepette is tovább kell küzdenie, imádkoznia, remélnie, azzal a határozott szándékkal, hogy
  a Szentírás alapos ismeretére eljusson és semmilyen adományt ne temessen el. Addig, míg csak egy lélek is van, akin segíteni lehet, mindig új bátorsággal kell felvennie a munkát. Mindaddig, amíg Jézus ezt mondja: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid. 13:5), míg az igazság koronája ajánltatik a győzőnek, míg közbenjárónk a bűnösökért esedezik, addig Krisztus szolgái reményteljes, fáradhatatlan tetterővel és kitartó hittel munkálkodjanak.
  Azok a férfiak, akik vállalják a felelősséget, hogy Isten szavát hirdessék az embereknek, felelősséggel tartoznak azért a befolyásért is, amelyet hallgatóikra gyakorolnak. Ha Istennek hű férfiai, akkor tudják, hogy az igehirdetésnek nem célja a szórakoztatás, a puszta információátadás, vagy az értelem meggyőzése.
  Az igehirdetés legyen hatással az értelemre és közöljön ismereteket, de ennél többet kell elvégeznie. A prédikátor szavainak ahhoz, hogy hatásuk legyen, a hallgatóság szívéhez kell eljutniuk. Éppen ezért a lelkész ne szőjön szórakoztató történeteket prédikációjába. Törekedjen arra, hogy megértse a lélek szükségletét és vágyódását. Ha gyülekezete előtt áll, gondolja meg, hogy hallgatói között ott vannak azok, akik kételyekkel küzdenek,  kétségbeesettek, szinte teljesen reménytelenek, és azok is, akik állandó kísértések közepette nehéz harcot vívnak a lélek ellenségével. Kérje azért az Üdvözítőt, hogy olyan szavakat adjon neki, melyek megerősítik e lelkeket a gonosszal szembeni küzdelemben.
  

A SZOLGÁLAT NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELEI

  Részvét
  
  "Isten azt kívánja szolgáitól, hogy a részvét és a tiszta szeretet kapcsolja őket össze. A Krisztus szeretetéhez hasonló légkör, amely a hívő lelkét körülveszi, az élet illatává teszi őt, és Istent arra indítja, hogy fáradozásait megáldja. A kereszténység nem emel válaszfalat az emberek között, hanem egybekapcsolja őket egymással és Istennel.
  Figyeld meg, milyen szelíden és részvéttel foglalkozik az Úr az Ő teremtményeivel. Szereti tévelygő gyermekét és kérleli, hogy térjen vissza hozzá. Az Atya átkarolja bűnbánó fiát, gyűrűt húz ujjára, mely királyi méltóságának jele; az Atya köntöse takarja el rongyait - és mégis milyen sokan vannak, akik a tékozló fiúra nemcsak hogy közömbösen, hanem megvetéssel tekintenek. A farizeusokhoz hasonlóan mondják: "Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyebek." (Lk. 18:11) De mit gondoltok, vajon hogyan tekint Isten azokra, akik Krisztus munkatársainak vallják ugyan magukat, ám miközben a lélek a kísértések áradata ellen küzd, konokul, önzően és makacsul állnak ott, mint a példázatbeli idősebb fiú?
  Mily kevéssé osztjuk Krisztus részvétét, amely a legerősebb kapcsolat lenne Isten és közöttünk; részvét az elesett, vétkes, szenvedő lelkek iránt, akik halottak bűneikben! Az embertelen magatartás felebarátunkkal szemben a legnagyobb bűnünk. Sokan azt hiszik, hogy Isten igazságát képviselik, miközben szelídsége és nagy szeretete teljesen hiányzik belőlük. Gyakran azok, akikkel szemben keményen és szigorúan lépnek fel,  kísértések alatt nyögnek. Sátán harcol e lelkekkel, és a kemény, részvétlen szavak annyira elbátortalanítják őket, hogy a kísértő zsákmányai lesznek.
  Krisztusi együttérzésre van szükségünk; nemcsak azok iránt, akiket hibátlannak látunk, hanem azokért a szegény, szenvedő, harcoló lelkekért is, akik sokszor megtévednek, vétkeznek és megbánják bűneiket, akik megkísértettek és elcsüggedtek. Gyengeségeik iránti részvéttel menjünk felebarátainkhoz, olyan részvéttől áthatva, amelyet irgalmas Főpapunk érez." (A nagy Orvos lábnyomán, 163-164.)
  
  Becsületesség
  
  Kipróbált bátorságú és messzemenően becsületes férfiakra van szükség ma; olyan férfiakra, akik nem félnek felemelni szavukat az igazság mellett. Krisztus minden szolgájának mondom: hivatali kötelességeitek végzése során minden egyes cselekedeteteket a becsületesség jellemezze. A tizedet és a meghatározott célt szolgáló, rátok bízott pénzt azonnal juttassátok
  a helyére. Az Isten országára adott pénzt sohase használjátok fel saját szükségleteitekre, azt gondolva, hogy majd később visszatérítitek. Ezt tiltja az Úr. Az kísért titeket, aki mindenestől gonosz. Ha Isten szolgája az Úr kincstára számára pénzt vesz fel, akkor dátummal ellátott nyugtát állítson ki az adakozó részére, így - mielőtt a kísértés, hogy anyagi nehézségek miatt saját céljaira használja, tért hódítana szívében - félretéve azt, hogy ha kívánják, akkor bemutathassa.
  
  Összeköttetés Krisztussal
  
  A Főpásztorral való szoros összeköttetés a lelkészt Krisztus hű, élő helyettesévé, a világ világosságává teszi! Hitünk minden pontját világosan kell értenünk: azonban sokkal fontosabb, hogy a prédikátort az általa hirdetett igazság megszentelje.
  Az a munkás, aki a Krisztussal való szoros összeköttetés jelentőségét ismeri, állandóan növekvő vágyat, mindig gyarapodó képességet kap, hogy felfogja Isten szolgálatának jelentőségét. Ismerete gyarapszik, mert a növekedés a kegyelemben egyúttal a Szentírás megértésében való fejlődést is jelenti. Ő valóban Isten munkatársa. Felismeri, hogy ő csak eszköz, és hogy át kell adnia magát a Mesternek. Próbák érik, mert ezek nélkül soha nem ismerné fel a bölcsesség és tapasztalat hiányát. Azonban ha alázatosan és bizalommal keresi az Urat, minden próba áldására válik. Néha úgy tűnik majd, mintha vereséget szenvedne, de ezek látszólagosak, Isten eszközei a megjobbításra, amelyek által önismeretet és Isten iránti szilárdabb bizalmat kaphat. Ha elkövet is még hibákat, megtanulja, hogy ugyanazokba ne essen bele többé! Ellenálló képessége a gonosszal szemben megnövekedik és ezáltal példája jótékonyan hat másokra.
  
  Alázatosság
  
  Isten szolgája legyen nagyon alázatos. Aki az isteni dolgokban a legmélyebb tapasztalatokat szerezte, az van a legtávolabb a büszkeségtől és önfelmagasztalástól. Isten dicsőségéről emelkedett gondolatai vannak, ezért úgy érzi, hogy az Ő szolgálatában a legalacsonyabb tisztség is túlságosan megtisztelő számára. Nagyra értékeli Isten dicsőségét, és a legkisebb szolgálatot is megtiszteltetésnek tartja. Amikor Mózes negyven nap után lejött a hegyről, ahol Istennel volt együtt - nem tudva, hogy arca ragyog Isten dicsőségétől -, félelem fogta el azokat, akik látták őt.
  Pál nagyon szerényen vélekedett a keresztényi életben való előmeneteléről. Önmagáról mint a legnagyobb bűnösről beszélt: "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." (Fil. 3:12) Az Úr Pált mégis nagyra becsülte.
  Üdvözítőnk Keresztelő Jánost a legnagyobb prófétának nevezi, és mégis, amikor megkérdezték tőle, vajon ő-e a Krisztus, kijelentette, hogy nem méltó Ura sarujának megoldására. Amikor tanítványai panaszkodtak, hogy mindenki az új tanítóhoz csatlakozik, János emlékeztette őket arra, hogy ő csak előhírnöke volt annak, aki eljövendő.
  Ilyen lelkületű szolgákra van ma szükség. Az önteltekre, önmagukkal elégedettekre nincs szüksége Istennek. Urunk olyan követeket kíván, akik érzik, hogy szükségük van Krisztus engesztelő vérére, akik nem kérkedve, önelégülten vesznek részt a munkában, hanem a hit teljes bizonyosságával, és felismerik, hogy állandóan szükségük lesz Krisztus segítségére, hogy a lelkekkel bánni tudjanak.
  
  Komolyság
  
  Nagyobb komolyság nyilvánuljon meg. Az idő gyorsan múlik és nekünk emberekre van szükségünk, akik készek úgy munkálkodni, mint Krisztus. Nem elegendő, hogy csendes, imádkozó életet éljünk. Az elmélkedés önmagában  nem elégíti ki a világ szükségleteit. A vallás ne csak személyes életünket befolyásolja: legyünk széles látókörű, tetterős, komoly keresztények, akik vágynak arra , hogy az igazságot másokkal is közölhessék.
  Krisztusba vetett hittel mondjuk el az embereknek a megváltás hírét, és az üzenetet komoly, lelkiismeretes erőfeszítéssel tudassuk velük. Keressünk lelkeket, imádkozzunk és dolgozzunk értük. Buzgón könyörögjünk, odaadóan imádkozzunk. Egyhangú, élettelen imáinkat át kell formálnunk elmélyült, komoly, esedezésekké.
  
  Állhatatosság
  
  Sok állítólagos istenfélő ember jelleme tökéletlen és egyoldalú. Magatartásuk elárulja, hogy Krisztus iskolája tanulóiként feladataikat csak nagyon hiányosan tanulták meg. Némelyek, akik megtanulták Jézus szelídségét utánozni, nem követik az Ő igyekezetét a jó cselekvésében. Mások tevékenyek és buzgók, azonban dicsekvők; ők sohasem tanultak alázatosságot. Megint mások viszont Jézust teljesen kihagyják munkájukból. Kellemesen viselkedhetnek az emberekkel, részvétet érezhetnek felebarátaik iránt, szívükben azonban nem uralkodik az Üdvözítő, és nem tanulták meg
  a mennyei nyelvet. Nem imádkoznak úgy, ahogyan Krisztus imádkozott; nem értékelik Krisztus mértéke szerint a lelkeket; nem tanulták meg elviselni a nehézségeket a lelkek megmentésében. Egyesek keveset tudnak a kegyelem átalakító erejéről, önzők, bírálók, keményszívűek lesznek. Mások befolyásolhatók, engedékenyek, hol erre, hol arra hajlanak, hogy elnyerjék felebarátaik tetszését.
  Bármilyen buzgón is képviseljük az igazságot, a kimondott szavak keveset érnek, ha a mindennapi élet nem bizonyítja a megszentelő erőt.
  A következetlen út megkeményíti a szívet, korlátozza a munkás szellemi képességét és akadályokat helyez azok útjára, akikért dolgozik.
  
  A mindennapi élet
  
  A prédikátor legyen mentes a kevésbé fontos feladatoktól, hogy teljesen szent hivatásának szentelhesse magát. Istennel járjon és helyezze magát teljesen Isten fegyelme alá, hogy élete az igazi önuralom gyümölcseit teremje. Kifejezésmódja legyen tökéletes; komolytalan, olcsó szavak ne hagyják el ajkát. Ruházata álljon összhangban munkája jellegével. A prédikátorok és tanítók igyekezzenek, hogy megfeleljenek a Szentírásban kinyilatkoztatott  kívánalmaknak. Figyeljenek az apró dolgokra is, melyeknek az emberek gyakran nem tulajdonítanak jelentőséget. A kis dolgok elhanyagolása gyakran vezet a fontosabb kötelezettségek elmulasztásához.
  Isten szőlőjének munkásait minden korszakban a jók példái bátorítják. Élvezik Isten szeretetét, az angyalok szolgálatát, Jézus együttérzését és az igazságnak megnyert lelkek reménységét. "Az értelmesek pedig fénylenek, mint az ég fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké." (Dn. 12:3)

A TERMÉS BEGYŰJTÉSE,

  Egyik álmomban - 1886. szeptember 29-én - nagy társasággal sétáltam, akikkel áfonyát kerestünk. A társaságban fiatal férfiak és nők voltak, akik segítettek a gyümölcs összeszedésében. Mintha városban lettünk volna, mert csak kevés szabad területet találtunk; azonban a városon kívül szántóföldek, szép ligetek és ápolt kertek voltak. Élelmiszerrel megrakott kocsink előttünk ment. Hamarosan a kocsi megállt, a társaság minden irányba szétoszlott, hogy gyümölcsöt keressen. A kocsi körül magas és alacsony áfonyabokrok voltak tele gyümölccsel, azonban az emberek mind túl messzire tekintettek és nem vették észre ezeket. Elkezdtem a közelemben
  
  levő gyümölcsöket szedni, azonban óvatosnak kellett lennem, nehogy az éretleneket is leszedjem, mert ezek annyira az érett gyümölcsök közé vegyültek, hogy egy füzérről csak egy-két szemet tudtam leszedni.
  Néhány szép, nagy áfonyaszem már korábban a földre hullott, és a kukacok és bogarak már félig megették azokat. "Ó - gondoltam, bárcsak előbb átkutattam volna ezeket a helyeket, mennyi értékes bogyót megmenthettünk volna! Most azonban már késő. Felszedem azért a lehullott bogyókat, hogy megnézzem, van-e még jó közöttük. Mert ha teljesen romlottak is, legalább megmutatom a testvéreknek, hogy mennyit szedhettek volna, ha idejében jönnek."
  Ebben a pillanatban érkezett oda a társaságunkból egy-két barangoló személy. Beszélgetésük teljes figyelmüket lekötötte. Amikor megláttak, így szóltak: "Mindenütt keresgéltünk, de sehol sem találtunk bogyókat." Csodálkozva vették észre a nálam lévő nagy mennyiséget. "Itt még sokat lehet szedni ezekről a bokrokról." Elkezdték szedni, de csakhamar abbahagyták és így szóltak: "Nem igazságos, hogy itt szedünk. Te találtad ezt
  a helyet és így a bogyók is téged illetnek." Én azonban így válaszoltam: "Nem baj, szedjetek csak, ahol találtok. Ez Isten szántóföldje, e bogyók az Ő tulajdonai, előjogotok, hogy összegyűjtsétek azokat."
  Nemsokára úgy tűnt, hogy ismét egyedül voltam. Néha a kocsi felől nevetgélést és tréfálkozást hallottam. Odakiáltottam: "Mit csináltok?" Így válaszoltak: "Nem találunk bogyókat, és mert fáradtak és éhesek vagyunk, idejöttünk, hogy megebédeljünk. Ha kipihentük magunkat, tovább keresünk."
  "De ti még nem gyűjtöttetek semmit - mondtam én -, elfogyasztjátok a készletünket és nekünk nem adtok semmit. Most nem ehetek, itt nagyon sok a gyümölcs, amit le kell szedni. Ti nem találtatok, mert nem néztétek elég közelről. Nem kívül függnek a bokrokon a bogyók, meg kell keresni őket. Igaz, marékszámra nem lehet szedni őket, azonban ha a zöld bogyók között gondosan körülnéztek, akkor elsőrangú szemeket találtok."
  Kicsi vödröm nemsokára tele lett és odavittem a kocsihoz. Közben így szóltam: "Ennél szebb áfonyát még sohasem szedtem, és itt a közelben találtam őket, mialatt ti a távolban hiába kerestetek és kifáradtatok." Most mindnyájan odajöttek, hogy a bogyókat megcsodálják, majd ezt mondták: "Ezek a bogyók a magas cserjékről valók, kemények és jók. Nem hittük, hogy a magas cserjéken is lehet bogyókat találni, ezért csak az alacsonyakon kerestünk és sajnos keveset találtunk."
  
  Erre így szóltam: "Nem tennétek félre ezeket a bogyókat és jönnétek velem, hogy még többet szedjünk a magas bokrokról?" De nem gondoskodtak arról, hogy hová tegyék a gyümölcsöt. Volt ugyan sok edény és zsák, de azokban az élelmet tartották. Elfáradtam a várakozásban és végül így szóltam: "Nem azért jöttetek, hogy gyümölcsöt szedjünk? Miért nem készültetek fel arra, hogy a leszedett bogyókat hová teszitek?"
  Az egyik közülük így szólt: "White testvérnő, nem hittük, hogy itt áfonyát találunk, ahol a házak olyan közel vannak és annyi ember szokott járni: de mivel annyira szerettél volna szedni, hát eljöttünk veled. Gondoltuk, hozunk magunkkal elég ennivalót és egy jót kirándulunk, ha nem találunk semmit."
  Azt válaszoltam: "Nem értem az ilyen munkát. Elmegyek még egyszer a bokrokhoz. Elmúlik a nappal, nemsokára besötétedik és akkor már nem gyűjthetünk." Néhányan velem jöttek, de a többiek a kocsinál maradtak, hogy egyenek.
  Az egyik helyen kis csoport képződött, és élénken beszélgettek valami számukra felettébb érdekes dologról. Odamentem és láttam, hogy az egyik asszony karján lévő kisgyermek köti le a figyelmüket. "Nincs már sok időnk, dolgozzatok addig, míg nem késő" - szóltam hozzájuk.
  Sokan egy fiatal férfit és egy leányt figyeltek, akik versenyt futottak
  a kocsihoz. Mire odaértek, annyira elfáradtak, hogy leültek kipihenni magukat. Mások is leheveredtek pihenni a fűben.
  Így múlt el a nap és csak keveset végeztünk. Végül azt mondtam: "Testvéreim, ti sikertelennek mondjátok a mai utunkat. Ha ti így szoktatok dolgozni, nem csodálkozom eredménytelenségeteken. A siker vagy a kudarc attól függ, hogyan végzitek a munkát. Van itt áfonya, hiszen én is találtam. Azok, akik most tanulják, hogy miként kell végezni ezt a munkát, úgy fognak dolgozni, ahogy ti ma bemutattátok nekik. Néhányan közületek hiába keresgéltek az alacsony bokrokon, mások találtak néhány szemet: azonban a magas bokrok mellett elmentek, mert nem remélték, hogy ott találnak. Látjátok, hogy összegyűjtött áfonyáim nagyok és érettek. Nemsokára a többi is megérik és újra átnézhetjük a bokrokat. Így tanítottak engem gyümölcsöt szedni. Ha a kocsi közelében kerestétek volna, ti is találtatok volna ugyanúgy, mint én.
  Az a tanítás, amit ti ma a kezdőknek ebben a munkában adtatok, beléjük vésődik majd. Az Úr ezeket a gyümölcstermő bokrokat a sűrűn lakott helyek közelében nevelte és elvárja, hogy ti azokat megtaláljátok. Ti azonban
  
  túl sokat foglalkoztatok az evéssel és a szórakozással: nem azzal a komoly elhatározással jöttetek ide, hogy gyümölcsöt szedjetek.
  A jövőben nagyobb komolysággal és buzgalommal dolgozzatok. Egészen más célt tűzzetek ki magatoknak, mert különben munkátok soha nem lesz eredményes. Ha helyes módszerrel, dolgoztok, akkor az ifjabb munkásokat megtaníthatjátok majd arra, hogy az evés és a szórakozás kevésbé fontos. Az élelmiszerrel megrakott kocsit nehéz volt idehozni, ti azonban többet törődtetek az élelemmel, mint a gyümölccsel, amelyet mint munkátok jutalmát kellene hazavinnetek. Szorgalmasak legyetek, először a hozzátok legközelebb lévő gyümölcsöket szedjétek és csak azután menjetek távolabbra: később ismét visszajöhettek és dolgozhattok
  a közelben, ily módon a siker nem marad el."