KRISZTUST HIRDETNI

Több oldalról hangzottak el olyan vélemények, hogy szónokaink előadásaikban a törvényről és nem Krisztusról beszélnek. Ez az állítás, ha pontosan megvizsgáljuk, nem fedi a valóságot, azonban valami alapja mégis lehet. Nem prédikáltak-e már olyanok, akik Isten dolgaiban nem rendelkeztek igazi tapasztalattal és Krisztus igazságát még nem öltötték magukra? Sok prédikátor csak beszédeket tartott, bizonyítékokat adott elő bibliai tárgyakról, és alig említette a Megváltó megmentő erejét. Bizonyságuk így nélkülözte Krisztus megtisztító vérét. Áldozatuk Kain áldozatához hasonló. Ő elhozta a föld termését az Úrnak, amely önmagában véve elfogadható lett volna Isten szemében. Maga a gyümölcs valóban nagyon jó volt, azonban az áldozatbemutatás erkölcsi ereje - a megölt Bárány vére, amely Krisztus vérét jelképezi - hiányzott belőle. Ehhez hasonlít a Krisztus nélküli prédikáció. Nem találja el a szívet, nem kelti életre a kérdést: "Mit cselekedjek, ha üdvözülni akarok?"
  Az összes meggyőződéses keresztény közül az adventisták mutassák be legjobban Krisztust a világnak. A harmadik angyal üzenete felszólít a szombat igazságának hirdetésére. Ezt az üzenethez tartozó többi igazsággal együtt kell hirdetnünk, azonban Jézus Krisztust, a megváltás központi erejét nem szabad kihagynunk. Krisztus keresztjénél a kegyelem és igazság találkoznak, "igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt. 85:11). A bűnös tekintetét a Golgotára kell irányítanunk, hogy a kisgyermek egyszerű hitével bízhasson Krisztus érdemeiben, hogy elfogadja igazságát és higgyen kegyelmében.
  
  Isten szeretete
  
  Isten szeretete által Krisztus kegyelmének kincsei rendelkezésünkre állnak, mind a gyülekezetnek, mind a világnak (lásd: Jn. 3:16). Mily csodálatos, mérhetetlen szeretet indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, amikor még bűnösök voltunk! Mennyit veszít az a lélek, aki - noha a törvény felszólítását megértette - nem ismeri el, hogy ahol a bűn megnövekedik, ott Krisztus kegyelme még inkább bővelkedik!
     Ha a törvényt helyesen mutatjuk be, akkor Isten szeretetét nyilatkoztatjuk ki. Azonban nem csodálkozhatunk azon, hogy a szíveket még az igazság sem lágyítja meg, ha hideg, élettelen módon mutatjuk be; s hogy az Isten ígéreteibe vetett hit ingadozik, ha a lelkészek és az evangélium szolgái Jézust nem úgy mutatják be, mint aki a törvényt betöltötte.
  Néhány, Isten ügyében tevékenykedő munkás túlzottan hajlamos volt arra, hogy súlyos vádakkal illesse a bűnösöket, háttérbe szorítva ezzel az Atya szeretetét, aki a Fiát halálra adta az emberért. Az igazság tanítója ismertesse meg a bűnössel, hogy Isten milyen a valóságban - Atya, aki sóvárgó szeretettel várja a visszatérő tékozló fiút, nem vág dühösen vádakat a fejéhez, hanem a viszontlátás örömére ünnepséget rendez számára. Ó, bár mindannyian megtanulnánk az Úrtól, hogy miként nyerhetünk meg lelkeket!
  Isten az értelmet a logikus meggyőződéstől egy belsőbb, magasabb, tisztább és dicsőbb fokra akarja elvezetni. Az emberi logika gyakran majdnem eloltotta azt a világosságot, amelyet Isten ragyogó sugarakban akart az emberekre árasztani, hogy meggyőzze őket az Úr dicséretéről és imádatáról, mert Ő minden dolog alkotójaként méltó arra.
  Néhány prédikátor abba a hibába esik, hogy prédikációja csak érvelésekből áll. Vannak emberek, akik meghallották az igazság tanításait és a felhozott bizonyítékok befolyásolták őket. Ha ezután Krisztust mint a világ Üdvözítőjét mutatják be nekik, akkor az elhintett mag kikelhet és gyümölcsöt teremhet Isten dicsőségére. Azonban mily gyakran elmulasztják, hogy a golgotai keresztet bemutassák az embereknek. Némelyek utoljára hallgathatnak prédikációt, és az arany alkalom elveszett, örökre elveszett. Ha az igazság tanításaival összekötve Krisztust és megváltó szeretetét képviselik előttük, akkor megnyerhették volna őket Isten számára.
  
  Krisztushoz vezető út
  
  Sokkal több ember vágyódik a Jézus Krisztushoz vezető utat megtalálni, mint gondolnánk. Az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetők ne mulasszák el, hogy Krisztust mint a bűnös egyetlen menedékét mutassák be. Némely prédikátor fölöslegesnek tartja, hogy a bűnbánatról és a hitről prédikáljon. Természetesnek veszik, hogy hallgatóik az evangéliumot ismerik és ezért úgy vélik, más természetű témáról kell beszélniük, hogy a figyelmet lekössék. Azonban sok ember a megváltás tervéről sajnálatos tudatlanságban  van; sokkal több tanításra lenne szükségük erről a fontos tárgyról, mint
  a többiről.
  A tantételek előadása fontos dolog, hogy ezáltal emberek az igazság láncát megérthessék szemről szemre, és egy tökéletes egészbe fűzzék össze; azonban egyetlen prédikációt se tartsunk anélkül, hogy a megfeszített Krisztust - mint az evangélium fundamentumát - be ne mutatnánk.
  A prédikátorok sokkal több szívet érnének el, ha többet foglalkoznának
  a gyakorlati kereszténységgel. Gyakran, amikor új területeken kezdődik el az igazság hirdetése, többnyire elméleti előadásokat tartanak. Az embereket a hallottak az eddigi nézeteikben megingatják. Sokan felismerik az igazság erejét és szeretnék biztos talajra helyezni lábukat. Ekkor érkezett el az ideje annak, hogy Jézus hitét a lelkiismeretbe véssük. Ha az összejöveteleket úgy fejezzük be, hogy ezt a gyakorlati munkát elhagyjuk, akkor igen nagy a veszteség.
  Az előadott bizonyítékok súlya miatt az emberek néha az igazság mellett döntenek anélkül, hogy megtértek volna. A prédikátor munkája addig befejezetlen marad, amíg hallgatói figyelmét nyomatékosan fel nem hívta arra, hogy új szívre van szükségük. Minden előadásban buzgón kérjük
  a hallgatókat, hogy hagyják el bűneiket és forduljanak Krisztushoz. Korunk gyakori bűneit és az élvezetekbe való belemerülést ítéljük el és a gyakorlati kereszténységet hirdessük. Isten igaz szolgája az, aki szívében érzi az általa mondott igék fontosságát, és együttérzését képtelen megtagadni azoktól a lelkektől, akikért munkálkodik.
  Ó, bárcsak tudnék megfelelő erejű szavakkal szólni evangéliumi munkatársaimhoz, hogy azt a hatást érjem el náluk, amit szeretnék! Testvéreim! Ti az élet igéit hirdetitek, lelkekkel foglalkoztok, akik a legmagasabb szintű fejlődésre képesek. Krisztus megfeszíttetett, Krisztus feltámadt, Krisztus a mennybe ment, Krisztus újra eljön - ezek az igazságok indítsák meg annyira, örvendeztessék meg és töltsék ki a prédikátor lelkét, hogy az embereknek szeretettel és nagy komolysággal tudja mindezt átadni. Így, miközben a prédikátor a háttérben marad, Jézus lép az előtérbe.
  Dicsőítsétek Jézust! Ti, akik a népet tanítjátok, dicsőítsétek prédikációtokkal, énekkel és imával. Összes erőtöket arra használjátok, hogy tévelygő, elveszett lelkeket "Isten Bárányához" vezessetek, magasztaljátok Őt, a feltámadt Üdvözítőt, és mondjátok mindenkinek, aki hallani akarja: "Jöjjetek Őhozzá, ki szeretett minket és önmagát adta értünk!" (Ef. 5:2)
  A megváltás evangéliuma legyen a középpontja minden prédikációnak és   minden ének szövegének, ezt könyörögjétek minden imátokban. Semmivel se egészítsétek ki igehirdetéseitekben Krisztust, Isten bölcsességét és hatalmát. Emeljétek magasra az élet szavát, hirdessétek Krisztust mint a bűnbánó egyetlen reményét, minden hívő mentsvárát. Tárjátok fel
  a szomorúak és az elesettek előtt a békesség útját és mutassatok rá az Üdvözítő kegyelmére és tökéletességére!
  Csak egy út vezet a sötétségből a világosságra - egészen Isten trónjáig -, ez a hit útja. Ez az ösvény nem sötét és nem bizonytalan, nem a véges emberi elme útja, nem olyan ösvény, amelyet emberi kéz alkotott, melyen minden vándortól útpénzt szednek. Emberi vezetéssel nem lehet ezt az utat megtalálni.
  Ez az Isten által készített út annyira teljes, annyira tökéletes, hogy az ember bármit tegyen is, semmit sem tehet hozzá tökéletességéhez. Elég széles ahhoz, hogy a legmegátalkodottabb bűnöst is befogadja, ha igazán megbánja bűneit, és mégis oly keskeny, hogy a bűn nem találhat helyet rajta. Ez az a felfelé vezető ösvény, amelyen az Úr megváltottai vándorolnak.