UDVARIAS VISELKEDÉS

 Azoknak, akik szent dolgokkal foglalkoznak, szól ez az ünnepélyes figyelmeztetés: "Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!" (Ésa. 52:11) Minden olyan ember, akit Isten megbízott és megtisztelt valamivel, akire valamilyen különleges szolgálatot bízott, legyen körültekintő szavaiban és cselekedeteiben! Legyenek odaadó, istenfélő férfiak, akik az igazság cselekvése és tiszta, igaz szavak által embertársaikat magasabb szintre tudják emelni. Minden őket érő kísértés ellenére nem rendülnek meg, határozott, komoly szándékú emberek, akiknek legfőbb vágyuk lelkeket megnyerni Krisztusnak.
  Sátán különleges támadásai érik az evangélium szolgáit. Tudja, hogy
  a prédikátorok is csak emberek, önerejükből semmiféle erénnyel és szentséggel nem rendelkeznek, az evangélium kincseit földi edényekbe helyezték,  melyek csak isteni erő által válhatnak a tisztaság edényeivé. Ő tudja, hogy Isten a prédikátorokat arra rendelte el, hogy hatékony eszközök legyenek a lelkek megmentésében, és csak akkor működhetnek eredményesen, ha engedik, hogy életüket az örökkévaló Atya irányítsa. Ezért kísérli meg minden bölcsességével rávenni őket a bűnre, jól tudva: ha ez sikerül, akkor hivatásuk a bennük lévő bűnt csak fokozza, mert a bűnt követve
  a gonosz szolgái lesznek.
  Akiket Isten elhívott erre a munkára, adják bizonyságát annak, hogy alkalmasak a szent helyen végzendő szolgálatra. Az Úr azt parancsolta: "Legyetek szentek teljes életetekben!" (I. Pét. 1:15) "Légy példája a hívőknek!" - írja Pál (I. Tim. 4:12, 16; lásd: I. Pét. 4:7-8).
  Tisztaság és erkölcsös viselkedés - megszívlelendő dolgok. Óvjuk meg magunkat a jelen elfajult bűneitől. Krisztus követei ne alacsonyodjanak le annyira, hogy léha társalgásokat folytatnak, hajadonokkal vagy férjes asszonyokkal bocsátkoznak bizalmaskodásba. Maradjanak meg a saját helyükön illő méltósággal, ugyanakkor lehetnek közvetlenek, kedvesek és udvariasak is mindenkihez. Távol kell tartaniuk magukat mindentől, ami közönségességnek és bizalmaskodásnak tűnik. Ez tiltott terület, amelyre igen veszélyes lépni. Minden szó, minden cselekedet inkább arra szolgáljon, hogy felemeljen, finomabbá, nemesebbé tegyen. Bűn az ilyen dolgokban való meggondolatlanság.
  Pál figyelmeztette Timótheust, hogy gondolatban is csak tiszta, nemes dolgokkal foglalkozzék, hogy fejlődése mindenki számára látható legyen. Ez a tanács a mai férfiaknak is felettébb szükséges. Nyomatékosan hangsúlyozom evangéliumi munkásaink körében annak szükségességét, hogy minden gondolatuk és cselekedetük tiszta legyen. Egyéni elszámolási kötelezettségünk van Isten felé - személyre szóló munkánk, melyet senki sem végezhet el helyettünk. Arra kell törekednünk, hogy a világot jobbá tegyük. Ha társas életünket ápoljuk, ez ne csak szórakozásul szolgáljon, hanem a magasabb cél érdekében tegyük.
  Nem látunk elég rosszat körülöttünk, amely indokolttá tenné e figyelmeztetés szükségességét? Mindenfelé tönkretett emberek, ledöntött családi oltárok, elpusztult otthonok vesznek körül. Különös módon feladják az alapelveket, az erkölcsi érzék alacsony színvonalra süllyed és a Föld rohamosan Sodomává válik. Hatalmas mértékben növekednek azok a bűnök, amelyek Isten ítéletét hozták el az özönvíz előtti világra és Sodomát tűzhalál által pusztították el. Közeledünk a véghez, amikor a Föld tűzzel tisztíttatik meg. Vajha mindazok, akiket Isten az igazság világosságának terjesztésével megbízott, elszakadnának minden bűntől! Vajha a becsületesség útján járnának és uralkodnának minden szenvedély és szokás felett, mely valamilyen módon elhomályosítja Isten művét vagy annak szentségét beszennyezi. A prédikátoroknak kötelességük az őket megközelítő kísértésnek ellenállni és fölébe emelkedni mindannak, ami az értelmet lealacsonyítja. Éberség és ima által úgy megóvhatja jellemének leggyengébb oldalait, hogy azok lesznek a legerősebbek. Krisztus kegyelméből az emberek erkölcsi szilárdságot, akaraterőt és kitartást nyerhetnek. Ez a kegyelem erőt nyújt nekik Sátán csábító, ámító kísértéseinek legyőzésére, és így hűséges, jámbor keresztényekké válhatnak.
  
  A prédikátorok mutassanak jó példát
  
  A prédikátorok szent, hivatásuknak megfelelő, jó példát mutassanak az ifjúságnak. Segítsenek az ifjabbaknak, hogy őszinték legyenek, a másokkal való érintkezésben azonban szerények és méltóságteljesek. Napról napra hintsék a magot, amely kikelve megtermi majd gyümölcsét. Minden durvaságot és komolytalanságot küszöböljenek ki, és gondolják meg, hogy ők nevelők - szavaik és tetteik akaratlanul is élet vagy halál illata lesznek a velük érintkezőknek.
  Szükséges a lélek fegyelmezése, a gondolatok és a szív tisztasága. Az erkölcsi tisztaság a helyes gondolkodástól és cselekedetektől függ. Gonosz gondolatok megrontják a lelkeket, míg a helyes gondolatok előkészítik
  a lelket, hogy egységben munkálkodjon a Mesterrel. Legyen minden gondolat a Krisztus iránti engedelmesség foglya.
  Az igazság tanítóinak szavai és cselekedetei bölcsek és elővigyázatosak legyenek. Isten nyájának kellő időben adják a táplálékot. Ne helyeseljék
  a sekélyes életfelfogást, oly hittel bírjanak, amely szeretet által munkálkodik és a lelket megtisztítja minden testi gondolattól és vágytól. Az ilyen jellemű munkások nem alázkodnak meg földi dolgok előtt, nincsenek embereknek alávetve és nincsenek kitéve Sátán kísértéseinek. Bátrak és erősek. Az Igazság Napja felé fordulnak, és így olyan légkörbe jutnak, amely szabad és mentes minden erkölcsi és szellemi tisztátalanságtól.
  Aki a Biblia vallási elvei szerint él, erkölcsi erővel rendelkezik; a Szentlélek nemesítő befolyása által az ízlés és hajlam tiszta és szent lesz. Semmi sem nyert olyan nagy hatalmat kívánságaink felett, semmi sem hatol
  olyan mélyre cselekedeteink indítóokaiba, semmi sem gyakorol olyan hatalmas befolyást az életre és ad a jellemnek olyan szilárdságot és erőt, mint Krisztus vallása. A hívőt mindig magasabbra emeli, nemes szándékkal ihleti, illendő magaviseletre tanítja és minden tettének megadja a kijáró méltóságot.
  Hogyan küzdje le a fiatal ember gonosz hajlamait és miként fejleszthet nemes és jó jellemet? Szívlelje meg a következő szavakat: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek." (I. Kor. 10:31) Ez az alap, amelyből minden indítéknak, gondolatnak és cselekedetnek származni kell. A szentségtelen szenvedélyeket feszítsük meg. Ezek a szenvedélyek majd engedékenységért kiáltanak hozzánk, Isten azonban szent és nagy célokat és vágyakat ültetett a szívünkbe, melyeket nem szabad lealacsonyítanunk. Csak akkor süllyedünk le, ha vonakodunk értelmünknek és lelkiismeretünknek engedelmeskedni. Pál kijelenti: "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Fil. 4:13)
  Ha közeledtek Jézushoz és igyekeztek hivatásotokat jól rendezett élettel és istenfélő viselkedéssel ékesíteni, akkor lábaitok megőriztetnek attól, hogy tilos területre tévedjenek. Ha őrködtök, állandóan imádkozva, és ha mindent úgy tesztek, mintha Isten közvetlen jelenlétében lennétek, akkor a kísértésekben nem fogtok elbukni, s remélhetitek, hogy mindvégig tiszták, szeplőtlenek és állhatatosak maradtok. Ha a kezdeti bizalmatokat mindvégig szilárdan megtartjátok, akkor Istennel jártok majd és amit kegyelme megkezdett, azt Istenünk országában dicsőség koronázza meg.
  "A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal. 5:22-23) Ha Jézus bennünk van, megfeszítjük a testet indulataival és kívánságaival együtt.

A BARÁTSÁGOSSÁG, MINT KEGYELMI AJÁNDÉK

 Mindnyájan, akik Krisztusért dolgoznak, őszinték, megbízhatók, az alapelvek megtartásában sziklaszilárdak, egyúttal azonban kedvesek és udvariasak legyenek. A szívesség a Szentlélek egyik kegyelmi ajándéka. Emberek lelkével foglalkozni a legnagyobb feladat, amit valaha az emberre bíztak; és aki a szívekhez akarja megtalálni az utat, szívlelje meg ezt a tanácsot: "Legyetek irgalmasak és kegyesek!" (I. Pét. 3:8) A szeretet elvégzi azt, amit az érvelés nem képes. De egy pillanatnyi ingerültség, egyetlen barátságtalan  válasz, a keresztényi udvariasság és szívesség hiánya valami kis apró ügyben barátaink és befolyásunk elvesztését eredményezheti.
  Az evangélium szolgája törekedjék azzá lenni, aki Krisztus volt a földön. És ne csak szeplő nélküli tisztasága szolgáljon például nekünk, hanem türelme, szelídsége és szeretetreméltósága is. Élete az igazi szívességet szemlélteti. A szűkölködőkhöz és elnyomottakhoz mindig volt barátságos pillantása és vigasztaló szava. Jelenléte megtisztította a ház légkörét. Élete kovászként hatott a társadalom különféle csoportjaira. Tisztán és hiba nélkül járt a meggondolatlanok, gorombák és barátságtalanok, a tisztességtelen vámosok, az igazságtalan samaritánusok, pogány katonák, durva parasztok és a vegyes tömeg között. Itt is, ott is szólt egy-egy részvétteljes szót. Ha súlyos terheket hordozó, megfáradt emberekkel találkozott, osztozott velük terhükben és elmondta nekik azokat a tanulságokat, melyeket a természetből tanult meg Isten szeretetéről, jóindulatáról és jóságáról. A legnyersebb, legdurvább emberben is próbált reményt kelteni. Biztosította őket, hogy olyan jellemet fejleszthetnek ki, amely által Isten gyermekeivé lehetnek.
  Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk.
  A barátságos szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a lágy permet. Az Írás azt mondja Jézusról, hogy bölcs nyelve volt, amellyel a fáradtat meg tudta erősíteni (lásd: Ésa. 50:4). Az Úr pedig azt üzeni nekünk:
  "A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen..., hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (Kol. 4:6; Ef. 4:29)
  Ha némelyek, akikkel érintkezésbe kerültök, nyersek és barátságtalanok is, ti ne legyetek kevésbé jóságosak hozzájuk. Ha meg akarjuk őrizni önbecsülésünket, őrizkedjünk attól, hogy mások önbecsülését szükségtelenül megsebezzük. Ezt a szent szabályt még a leglassúbb észjárásúakkal és a legoktalanabbakkal is tartsuk meg. Mert nem tudhatjuk, mi a szándéka Istennek ezekkel a látszólag oly keveset ígérő emberekkel. Már sokszor megtörtént a múltban, hogy keveset ígérő és kevéssé megnyerő személyeket használt fel Isten valamely fontos munka elvégzésére. Szent Lelke megindította a szíveket, minden létező képességet nagy tevékenységre  serkentett. Isten a nyers, csiszolatlan kőben jó építőanyagot látott, amely a próbák viharait, a forróságot, nyomást elviseli. Isten nem úgy látja a dolgokat, mint az emberek. Nem a külső után ítél, hanem a szíveket vizsgálja és igazságos ítéleteket hoz.
  Az Úr Jézus azt akarja, hogy minden ember jogát elismerjük, mind társadalmi, mind vallási téren. Mint Isten fiaihoz és leányaihoz, mindenkihez tisztelettel, udvariasan és gyengéd szeretettel forduljunk.
  A kereszténység nemesíti az embert. Krisztus még üldözői iránt is barátságos volt, és az Ő igazi követői is ugyanezt a lelkületet tanúsítsák. Tekintsünk Pálra, amikor a hatalmasságok elé állították. Agrippa előtt elmondott beszéde példája mind az igazi barátságosságnak, mind a szónoki ékesszólásnak. Az evangélium nem tanítja a világban szokásos formális udvariasságot, hanem csak az igaz, szívből fakadó barátságosságot.
  A külsődleges illem figyelembevétele nem elégséges az életben az ingerültség, kemény ítélet vagy helytelen beszéd kiküszöböléséhez. Őszinte nemesség sohasem jelentkezhet, ha az "én" még vezető helyet foglal el.
  A szeretetnek a szívben kell lakoznia. A meggyőződéses keresztény cselekedeteinek indítékát a Mestere iránti mély szeretet fogja áthatni. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből embertársai iránti önzetlen érdeklődés fakad majd. Az ilyen szeretet magatartásunkban kegyességet, udvariasságot, szívélyes magatartást eredményez, hangunkat lággyá teszi; felemeli, megnemesíti egész lényünket.

TAPINTATOSSÁG.

A lelkek megnyeréséhez nagy tapintatra és bölcsességre van szükség.
  A Megváltó sohasem hallgatta el az igazságot, de mindig szeretetteljesen fejezte ki azt.
  A másokkal való érintkezésben a legnagyobb tapintattal viseltetett, mindenkor kedves és figyelmes volt. Sosem volt goromba, soha nem ejtett ki fölöslegesen egyetlen szigorú szót sem, és az érzékeny lelkűeknek sosem okozott fájdalmat. Nem ítélte el az emberi gyengeséget.
  Félelem nélkül megfeddte ugyan a képmutatást, hitetlenséget és bűnt, de könnyek fátyolozták el hangját a megrovás szigorú szavainál. Soha nem engedte meg, hogy az igazság mint valami kegyetlen dolog tűnjék fel, hanem mélységes gyengédséget tanúsított az emberiség iránt. Minden lélek drága volt a szemében. S bár isteni méltósággal lépett fel, a leggyengédebb könyörülettel és tisztelettel. Mindenkiben a lelket látta, mert a megmentés volt a küldetése.
  
  Pál alkalmazkodóképessége
  
  Ne higgye a prédikátor, hogy a nem hívőknek bármely alkalommal és mindig az egész igazságot kell egyszerre elmondania. Gondosan mérlegelje, mikor mit mondjon és miről nem kell említést tennie. Ez nem félrevezetést jelent, ez volt Pál munkamódszere.
  "Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok - írta a korinthusiaknak -, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem. A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtlennek erőtlenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket." (II. Kor. 9:19-22)
  Pál nem úgy közeledett a zsidókhoz, hogy előítéletüket felkeltse. Nem mondta nekik azonnal, hogy a názáreti Jézusban hinniük kell, hanem
  a prófétai igéknél időzött, amelyek a Messiásról, küldetéséről és munkájáról beszéltek. Lépésről lépésre vezette hallgatóit tovább és megmutatta nekik Isten törvénye megbecsülésének fontosságát. Megfelelő tisztelettel adózott a szertartási törvényeknek, bemutatta, hogy Jézus volt az, aki
  a rendtartást és az áldozati rendszert bevezette. Majd rátért a Megváltó első
  
  eljövetelére, és rámutatott, hogy Krisztus élete és halálának minden egyes részlete beteljesítette az áldozati rendszert.
  A pogányokat úgy közelítette meg, hogy Krisztust méltatta és a törvény kötelező követelményeit tárta fel, s bemutatta, hogy a Golgota keresztjéről visszatükröződő fény miként adott értelmet és dicsőséget az egész zsidó rendtartásnak.
  Így változtatta munkamódszerét az apostol, és ahova eljutott, az adott körülmények figyelembevételével fogalmazta meg üzenetét. Türelmes munkálkodása felettébb eredményes volt, habár akadtak sokan, akik nem engedték magukat meggyőzni. Még ma is vannak olyanok, akik semmi módon nem engedik magukat meggyőzni az igazságról és Isten munkatársának gondosan kell keresnie a legjobb módszereket, nehogy előítéletüket és ellenállásukat felébressze. Némelyek ilyen esetekben vallanak kudarcot. Természetes hajlamaikat követve bezárták azt az ajtót, melyen keresztül egy másik munkamódszert alkalmazva szívekhez találtak volna, és ezek által más szívekhez is eljuthattak volna.
  Isten szolgái legyenek sokoldalúak és nyitottak; ne egysíkúan gondolkodó emberek, akik munkájukat sablonosan végzik, és nem képesek felismerni azt, hogy munkálkodásuk során az igazság bemutatását az emberek különböző osztályaihoz és körülményeikhez kell igazítani.
  Nagy körültekintéssel járjon el a prédikátor, ha idegenkedésre, elkeseredésre és szembenállásra talál. Mindennél inkább szüksége van arra
  a bölcsességre, amely "először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató". (Jak. 3:17) Mint ahogy a harmat és a csendes zápor lágyan hullanak a fonnyadt növényre, olyan gyengédek legyenek szavai, amikor az igazságot hirdeti. A lelkeket nyerje meg, és ne taszítsa őket vissza. Igyekezzen a legügyesebben eljárni azokban az esetekben, amelyekre nincs szabály.
  Sok lélek fordult már vissza a rossz útra és veszett el Isten ügye számára, mivel az Úr szolgáiból hiányzott a bölcsesség és hozzáértés. A tapintat és a jó ítélőképesség százszorosan növeli a munkás hasznosságát. Ha kellő időben a megfelelő igéket szólja megfelelő lelkülettel, akkor az ilyen befolyás megindító erővel hat annak a szívére, akin segíteni akar.
  
  Új területeken
  
  Ha új területen dolgoztok, ne tartsátok kötelességeteknek azonnal elmondani
  
  a hallgatóknak: mi hetednapi adventisták vagyunk, mi hisszük, hogy a hetedik nap az Úr szombatja, mi nem hiszünk a lélek halhatatlanságában. Ezáltal sokszor hatalmas akadály keletkezik közöttetek és azok között, akiket el szeretnétek érni. Beszéljetek hozzájuk, ha az alkalom kínálja, oly hitpontokról, amely felől egyet tudtok érteni. Hangsúlyozzátok
  a gyakorlati kegyesség szükségességét. Adjátok tanúbizonyságát annak, hogy keresztények, békeszeretők vagytok és szeretitek őket. Lássák, hogy lelkiismeretesek vagytok. Így megnyerhetitek bizalmukat, s majd adódik idő a tantételekre is. Nyerjétek meg a szíveket, készítsétek elő a talajt és azután vessétek bele a magot, miközben az igazságot szeretettel úgy mutatjátok be, amint az Jézus Krisztusban van.
  Isten bizonyosan segít azoknak, akik bölcsességet kérnek Tőle. Ne várjunk addig, míg alkalom adódik, mi keressük az alkalmakat és legyünk készek mindenkor megindokolni a bennünk lévő reménységet. Ha az evangélium szolgája szívét imában mindenkor Istenhez emeli, akkor Isten megsegíti, hogy a kellő időben a megfelelő szót szólja.
  Ha másokat meg akarunk jobbítani vagy életük megváltoztatására bírni, szavainkban igen elővigyázatosak legyünk, mert azok az élet illata az életre, vagy halál illata a halálra. Sokan, ha fedenek vagy tanácsot adnak, oly éles, szigorú szavakkal teszik, melyek nem használnak a megsebzett lélek gyógyulásának. A rosszul választott kifejezések miatt emberek ingerültté válnak és ellenszegülnek.
  Aki az igazság alapszabályait akarja képviselni, a szeretet mennyei olajával kell rendelkeznie. Minden körülmények között szeretettel figyelmeztessen - akkor szavai mindenkor javulást és nem elkeseredést eredményeznek majd. Krisztus az Ő Szentlelke által majd erőt és nyomatékot ad a szavaknak. Ez az Ő hivatása.

Alkalmasság a munkára

 MEGSZENTELŐDÉS
  
  A prédikátornak könyvből tanult bölcsességnél többre van szüksége, hogy eredményes munkát végezhessen. Aki lelkek megmentésére törekszik, annak szüksége van megszentelődésre, igazságosságra, körültekintésre, szorgalomra, tetterőre és tapintatra. Ha ezekkel rendelkezik, nem lesz méltatlan szolgája az Úrnak, befolyása a jóra meghatározó lesz.
  Krisztus minden tettét és kívánságát szigorúan a misszió szolgálatába állította és ez a misszió a menny pecsétjét viselte. Mindent alárendelt annak a munkának, amelynek elvégzésére lejött a Földre. Amikor édesanyja gyermekkorában rátalált a tanítók iskolájában, és így szólt hozzá: "Fiam, miért cselekedted ezt velünk?" - válasza életfelfogását fejezte ki: "Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk. 2:48-49)
  Jellemezze szolgáit is a Krisztus által bemutatott odaadás, megszentelődés és alárendelődés Isten igéje követelményeinek. Jézus elhagyta a biztonság és békesség otthonát, még a világ megteremtése előtt feladta a dicsőséget, amelyet az Atyánál élvezett. Leszállt a világmindenség trónjáról, szenvedő, megkísértett emberré lett, magányosan járt, hogy könnyeket vessen és vérével öntözze az életre elvetett magokat az elveszett világért.
  Ily módon hintsék el szolgái is a magot. Amikor Ábrahám elhívatott az igazság magvának elhintésére, ezt a parancsot kapta: "Eredj ki a te földedből és rokonságod közül és atyádnak házából a földre, amelyet mutatok néked."
  (I. Móz. 12:1) Ő elment mint Isten fáklyahordozója és hirdette az Úr nevét a világnak. "És ő kiméne, nem tudván, hová megy." (Zsid. 11:8) Elhagyta  hazáját, rokonait és mindent, ami kellemessé tette földi életét, hogy vándor és idegen legyen.
  Pál apostol is üzenetet kapott, amikor a jeruzsálemi templomban imádkozott: "Eredj el, mert én téged messze küldelek, a pogányok közé." (Ap. csel. 22:21) Akiket elhívnak a Krisztushoz való csatlakozásra, azoknak ott kell hagyniuk mindent, hogy Őt kövessék. Meg kell szakítani a régi összeköttetéseket, le kell mondani régi élettervekről, fel kell adni földi reményeket. Munka és könnyek között, a magányban és áldozatok árán kell hinteni a magot.
  Aki testét, lelkét és elméjét az Úrnak szenteli, állandóan új erőt nyer testileg, lelkileg és szellemileg. A menny kiapadhatatlan készletei állnak rendelkezésére. Krisztus megajándékozza saját lelkével, életet ad saját életéből. A Szentlélek a legnagyobb erővel munkálkodik szívében és lelkében. Isten kegyelme növeli és fejleszti képességeit és az isteni természet
  a legnagyobb mértékben jön segítségére a lélekmentés munkájában.
  A Krisztussal való együtt munkálkodás által tökéletessé lesz Őbenne, és emberi gyengesége ellenére is alkalmas lesz a Mindenható munkáinak elvégzésére.
  A Megváltó nem fogad el megosztott szolgálatot: Isten szolgája tanulja meg naponként átadni magát az Úrnak! Kutasson Isten Igéjében; igyekezzék megérteni jelentőségét és engedelmeskedjen tanításának. Ily módon elérheti a keresztény tökéletességet. Az Úr munkálkodik vele napról napra és nemesíti jellemét, amely megáll majd a végső próba idején. Ily módon a hívő napról napra dicső bizonyságot tesz emberek és angyalok előtt, hogy az evangélium mit tud véghezvinni az elbukott emberért.
  Amikor Krisztus az Ő követésre hívta fel tanítványait, nem ajánlott nekik kecsegtető kilátásokat ebben a földi életben, nem ígért nekik nyereséget vagy világi méltóságot, és ők sem szabtak feltételeket azzal kapcsolatban, hogy milyen fizetséget kapjanak. Mátéhoz, aki a vámnál ült, így szólt a Megváltó: "Kövess engem! És az felkelvén követte őt." Máté, mielőtt a szolgálatába állt, nem kért tőle egy meghatározott összeget, amely megfelel
  a korábbi foglalkozásában kapott fizetésének. Követte Jézust minden kérdezősködés és tétovázás nélkül. Elegendő volt számára, hogy a Megváltóval járhat, hallhatja szavait és közösen munkálkodhat Vele.
  Ugyanez történt a már előbb elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus elhívta Pétert és társát, hogy kövessék őt, azonnal otthagyták hálójukat és csónakjukat. Néhány tanítványnak voltak barátai, akikről gondoskodni  kellett. Amikor azonban megkapták a Megváltó meghívását, nem ingadoztak és nem kérdezték, miből éljenek meg és tartsák el családjukat? Egyszerűen engedelmeskedtek a hívásnak, és amikor Jézus később megkérdezte tőlük: "Mikor elküldtelek benneteket erszény és táska nélkül, volt-e valami fogyatkozástok?" - azt felelhették: "Semmiben sem!" (Lk. 22:35)
  A Megváltó ma bennünket hív el művéhez, mint egykor Mátét, Jánost és Pétert. Ha szeretete érintette szívünket, nem a fizetség kérdése lesz
  a legfontosabb gondolatainkban. Örülni fogunk, hogy Krisztus munkatársai lehetünk és aggodalmaskodás nélkül bízzuk magunkat gondjaira. Ha Isten lesz erősségünk, világosan felismerjük kötelességeinket, és szándékaink önzetlenné válnak. Életünket nemes igyekezet hatja át, amely kizár minden közönséges indokot.
  Sokan, akiket az Úr felhasználhatna, nem akarják hallani és követni az Ő hívó szavát. Rokonok és barátok, régi szokások, összeköttetések annyira lekötik őket, hogy Isten csak kevés tanítást tud adni nekik és szándékai felől csak kevés ismeretet tud közölni velük. Az Úr sokkal többet tenne szolgáiért, ha teljesen átadnák magukat Neki és az Ő szolgálatát többre értékelnék a rokoni kötelékeknél és minden egyéb földi kötelezettségnél.
  
  Teljesebb megszentelődés szükséges
  
  Az idő nagyobb teljesítőképességet és teljesebb megszentelődést kíván. Istenhez kiáltok: ébressz fel és küldj olyan hírnököket, akik tudatában vannak felelősségünknek, akiknek szívében az "én" bálványa - amely minden bűn forrása - megfeszíttetett. Embereket, akik magukat minden fenntartás nélkül hajlandók Isten szolgálatának szentelni; akiknek lelkét a munka szentsége és hivatásuk felelősségének tudata hatja át, akik elhatározták, hogy az Úrnak nem hoznak hamis áldozatot, mely sem erőfeszítésbe, sem imába nem kerül.
  Wellington hercege egyszer jelen volt egy tanácskozáson, ahol keresztény férfiak a pogányok közötti eredményesebb munkálkodás lehetőségeit tárgyalták. Amikor megkérdezték, mi a véleménye, vajon megéri-e a fáradságot és meghozza-e a befektetett költség a várt eredményt, az öreg katona így felelt: "Uraim, mi a menetparancsuk? Önöknek nem az eredményesség kérdését kell megvitatni. Ha helyesen olvasom, parancsuk így szól: "Elmenvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!" Uraim, engedelmeskedjenek ennek a menetparancsnak!"
  Testvéreim, az Úr hamar eljön, és minden tetterőnket az előttünk álló  munka befejezésére kell fordítanunk. Kérlek benneteket, szenteljétek magatokat teljesen ennek a munkának. Krisztus minden idejével, erejével, lelkével az emberiség javán és áldásán munkálkodott. Teljes napokat szentelt a munkának és egész éjjeleket az imának, erőt gyűjtve, hogy győzedelmesen állhasson ellen a kísértőnek és hogy a nála oltalmat keresőkön segítsen. Mint ahogy az élő folyamot nyomon követhetjük a partjai mentén viruló zöld növényzet között, úgy láthatjuk Krisztust is irgalmas cselekedeteivel, amelyek lépten-nyomon jelzik útját. Amerre járt, nyomában egészség és boldogság fakadt. Oly egyszerűen beszélt az életről, hogy
  a kisgyermek is meg tudta érteni. Szolgálatra kész szelleme átterjedt az ifjúságra, akik átadták magukat szeretetteljes befolyásának, hogy segítsenek a szegényeken. A vakok és süketek örvendeztek jelenlétének. Szavai a tudatlanoknak és bűnösöknek az élet vizének forrását nyitotta meg. Áldását állandóan és bőségesen osztogatta: az örök élet összegyűjtött kincsei voltak Krisztusban: az Atya ajándéka az emberiségnek. Isten szolgáinak tökéletesen érezniük kell, hogy nem a saját magukéi, hanem mint Isten tulajdonai, pecsétjét és bélyegét viselik magukon. Krisztus áldozatának vérével behintve és a tökéletes odaszentelődés szellemében szánják el magukat arra, hogy Krisztus kegyelméből élő áldozatként adják át magukat Isten munkájára. Ó, közülünk milyen kevesen látják a bűnös megváltását abban a világosságban, amelyben a menny: mint Isten elméjében öröktől fogva elgondolt tervet! És mily kevesen működnek együtt teljes szívvel Megváltójukkal ebben az ünnepélyes befejező munkában!
  A szükséges szánalomnak alig egy tizede van meg a megmentendő lelkekért. Pedig mily sokakat kell még figyelmeztetni, s mily kevesen értenek abban egyet Istennel, hogy magukat teljesen háttérbe szorítsák, ha egy-egy Krisztusnak megmentendő lélekről van szó.
  Amikor Illés a mennybe készült, így szólt Elizeushoz: "Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek,
  a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (II. Kir. 2:9) Elizeus nem kért világi dicsőséget, sem helyet a föld előkelői között. Amiért ő esedezett, az a Lélek nagymértékű adománya volt, amit az kapott, akit Isten az égbe való elragadással kívánt kitüntetni. Ő tudta, hogy a munkára, amelyet tőle várnak, semmi más nem képesíti.
  Evangélium szolgái! Ha ezt a kérdést intézték volna hozzátok, vajon
  mit feleltetek volna? Mi a szívetek legfőbb vágya, amikor Isten szolgálatában munkálkodtok?

A FIATAL PRÉDIKÁTOR

 A fiatalok úgy lépjenek Jézus munkatársaiként a prédikátori tisztségbe, mint akik meg akarják osztani önmegtagadó és önfeláldozó életét és kifejezésre akarják juttatni a Mester szavait: "Én odaszentelem magamat őérettük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." (Jn. 17:19) Ha átadják magukat   az Úrnak, akkor felhasználja őket, hogy segítsenek az Ő lélekmentési terve véghezvitelében. Annak az ifjúnak, aki a tanítói tisztségbe lépett, tisztában kell lennie hivatásával, és el kell határoznia, hogy idejét, erejét és befolyását teljesen a munkának szenteli, jól tudva, milyen feltételek mellett szolgálja Megváltóját.
  Ha a zászlóvivők kidőlnek, az ifjak legyenek felkészülve a megüresedett helyek elfoglalására, hogy az Igazság zavartalanul tovább hirdettessék.
  A frontot bővítsük ki. Aki fiatal és erős, menjen el a föld sötétebb helyeire megtérésre hívni a pusztulás szélén álló lelkeket. Előbb azonban tisztítsa meg lelke templomát minden tisztátalanságtól és zárja szívébe Krisztust.
  
  "Gondot viselj!"
  
  Pál Timótheushoz intézett szavai minden ifjúnak szólnak, akik prédikátori szolgálatot vállalnak: "Gondot viselj magadra és a tudományra!" (I. Tim. 4:16) "Magadra" - ez követel figyelmet először. Előbb add át magad az Úrnak, hogy megtisztítson és megszenteljen! Egy jó példa többet mond el az igazságról, mint az ékesszólás, melyhez nem társul jól elrendezett élet. Tisztítsd meg lelked lámpását és töltsd meg a Szentlélek olajával! Kérd Krisztustól a kegyelmet, az értelemnek azt a világosságát, amely képessé tesz az eredményes munka végzésére! Tőle tanuld meg, mit jelent lelkekért munkálkodni, akikért Ő az életét adta!
  "Gondot viselj!" - előbb magadra és azután a tanításra. Szívedet ne engedd megkeményedni a bűn által. Vizsgáld meg alaposan magatartásodat és szokásaidat! Hasonlítsd össze Isten Igéjével és azután száműzz életedből minden rossz szokást és vágyat. Borulj térdre Isten előtt és kérd Igéjének megértését. Győződj meg róla, hogy ismered az igazság valódi alaptételeit. Ha azután ellenfelekkel találkozol, akkor nem saját erőddel élsz, mert melletted áll majd Isten angyala és segítségedre lesz, hogy minden hozzád intézett kérdésre megfelelj. Tartsd fenn az érintkezést nap nap után Jézussal, akkor szavad és példaadásod hatalmas befolyást gyakorol majd a jó érdekében.
  
  A tudatlanságra nincs mentség
  
  Néhány leendő prédikátor nem fogja fel teljesen a munka horderejét. Téves fogalmaik vannak a prédikátortól megkövetelt képességekről. Azt hiszik, elegendő, ha a tudomány és Isten Igéje csekély ismeretével rendelkeznek,  hogy alkalmasak legyenek a prédikátori tisztségre. Egyesek azok közül, akik a korunknak szóló igazságot hirdetik, olyan kevés bibliai ismerettel bírnak, hogy nehezükre esik egy szöveget a Szentírásból emlékezetből helyesen idézni. Ügyetlen viselkedésükkel, tévedéseikkel bűnt követnek el Isten ellen. Elferdítik az Írást, és olyan szövegekre hivatkoznak, amelyek nem is szerepelnek a Bibliában.
  Egyesek úgy vélik, hogy műveltség vagy az Írás alapos ismerete csekély jelentőséggel bír, ha az ember egyébként a Szentlélek birtokában van. Isten azonban soha nem adja a Szentlelket a tudatlanság szentesítésére. Megszánja és megáldja azokat, akiknek helyzete olyan, hogy lehetetlen megszerezniük a képzést - néha leereszkedik, hogy erejével kipótolja gyengeségeiket. Mindazonáltal kötelességük, hogy Igéjét kutassák. A tudományos ismeret hiánya nem mentség a Biblia-tanulmányozás elhanyagolására, mert az isteni Igék elég világosak ahhoz, hogy még a legtudatlanabbak is megértsék.
  
  A vendégszeretet viszonzása
  
  Az ifjú prédikátorok tegyék magukat mindenütt hasznossá. Ha otthonukban látogatnak meg embereket, ne legyenek restek, hanem igyekezzenek segítségére lenni azoknak, akiknek vendégszeretetét élvezik. A kötelezettség kölcsönös. Ha a prédikátor igénybe veszi barátai vendégszeretetét, kötelessége jóságukat figyelmességgel és előzékenységgel viszonozni.
  A vendéglátó esetleg gondokkal és nehéz munkával terhelt ember. Ha hajlandóságot mutat a prédikátor, és kellő időben segítséget nyújt másoknak, megtalálhatja az utat az emberek szívéhez és megnyithatja az utat az igazság befogadására.
  A kényelemszeretet - vagy mondhatnám: fizikai restség - alkalmatlanná teszi az embert a prédikátori tisztségre. Aki erre a hivatásra készül, gyakorolja magát nehéz fizikai munkák végzésében, mert akkor szellemi téren is könnyebben végezheti a nehéz munkát. Ha azután válságos időszak jön el, amikor cselekvő, jól fejlett fizikai erő és tiszta, világos, erős gyakorlati értelem kívántatik, amikor nehéz munkát kell végezni, ahol minden egyes ütés számításba jön, amikor nehézségek támadnak, amelyeket csak felülről jövő bölcsességgel lehet megoldani, akkor azok az ifjak, akik megtanulták a nehézségeket komoly munkával legyőzni - jelentkezni tudnak a munkára való felhívásra.
  
  Állhatatosság szükséges
  
  "Pál apostolnak Timótheushoz írt levele sok tanítást tartalmaz ifjú prédikátorok számára. Az idős apostol hangsúlyozta a fiatal munkásnak a hitben való állhatatosság szükségességét. Így ír: "Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az Ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint." (II. Tim. 1:6-8)
  Pál nyomatékosan kérte Timótheust: gondoljon arra, hogy "szent hívással" hívatott el annak idején, hogy hirdesse annak az erejét, aki "világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által, amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává. Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra." (II. Tim. 1:10-12)
  Bárhol is járt Pál - haragos tekintetű farizeusok vagy a római hatóságok előtt, a dühös tömeg előtt Listrában vagy az elítélt bűnösök között a macedóniai börtönben, akár a megrémült hajósokkal tárgyalt a zátonyra futott hajón, vagy egyedül állt Néró előtt, hogy élete megtartásáért védekezzék - sohasem szégyellte az ügyet, amiért harcolt. Keresztény életének egyetlen célja volt: annak szolgálni, akinek neve őt egykor megvetéssel töltötte el. Ettől a céltól semmilyen ellenállás vagy üldöztetés nem tudta eltántorítani. Hite gyakorlat által erősödve és áldozatok által megtisztítva megtartotta és megerősítette őt.
  Így folytatja: "Te annak okáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízd hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozd, mint a Jézus Krisztus jó vitéze." (II. Tim. 2:1-3)
  Isten igazi szolgája nem tér ki a nyomorúságok vagy felelősségek terhe elől. Erőt nyer abból a forrásból, amely soha nem apad ki azok számára, akik őszintén keresik az isteni erőt, amely képessé tesz szembeszállni a kísértésekkel, azokat legyőzni, és a kötelességeket elvégezni, amelyeket Isten helyezett vállaira. Az a kegyelem, amelyet elnyer, kibővíti felfogóképességét Isten és Fia megismeréséhez. Lelke feloldódik abban a vágyban, hogy a Mesternek kedves szolgálatot végezzen. Mialatt továbbhalad a keresztényi ösvényen, megerősödik a "Jézus Krisztusban való kegyelemben". Ez a kegyelem lehetővé teszi, hogy hűséges bizonyság legyen azokról a dolgokról, amelyeket hallott. Nem veti meg, nem hanyagolja el azt a tudást, amelyben Isten részesítette, hanem az elnyert ismeretet hűséges emberekre bízza, akik ismét másokat tanítanak.
  A Timótheushoz írt második levélben Pál magasra helyezi a mércét ifjú munkatársa előtt, mikor a reá - mint Krisztus szolgájára - váró feladatokra mutat: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj - írja az apostol
  -, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét. Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetemben, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére." (II. Tim. 2:15, 22-25)" (Apostolok története, 499-502. o.)

A FIATAL PRÉDIKÁTOROK DOLGOZZANAK EGYÜTT IDŐSEBB MUNKATÁRSAIKKAL!

A prédikátori tisztségre való előkészüléskor az ifjú emberek dolgozzanak együtt az idősebbekkel. Akik a munkában már tapasztalatokat szereztek,
  
  vigyék magukkal munkaterületeikre a fiatal, tapasztalatlan prédikátorokat és oktassák ki őket, hogyan kell eredményes munkát végezni a lelkek megmentéséért. Barátsággal és szeretettel segítsenek ezek az idősebb szolgák a fiatalabbaknak, hogy előkészüljenek arra a munkára, amelyre az Úr hívta őket. Az ifjú emberek szívleljék meg oktatóik tanácsát, tiszteljék odaadásukat és gondoljanak arra, hogy a munkában eltöltött évek tapasztalatai bölcsességgel ruházták fel őket.
  Péter a gyülekezetek és közösségek tisztviselőinek a következő szavakkal adott bölcs tanácsot: "Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedéssel, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját. Hasonlóképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."
  (I. Pt. 5:2-5)
  Az igehirdetés idősebb szolgái legyenek nevelők és állják meg jól helyüket az istenfélelemben. Az ifjabbak tekintsék előjognak, hogy az idősebbek vezetése alatt tanulhatnak, és amennyire ifjúságuk és tapasztalatuk engedi, vegyenek magukra minden terhet. Ilyen módon nevelte az ifjakat Illés próféta a prófétaiskolában, és a mi ifjainkat is hasonló nevelésben kell
  részesíteni. Természetesen nem lehet ifjúságunknak minden részletben tanácsot adni, hogyan járjanak el, azonban az idősebb munkások oktassák és tanítsák őket lelkiismeretesen, hogy mindenkor csak hitük kezdőjére és bevégzőjére tekintsenek fel.
  Pál apostol felismerte az ifjabb erők képzésének fontosságát. Ha befejezte egyik misszióútját, ő és Barnabás ismét meglátogatta a gyülekezeteket, amelyeket alapítottak, és kiválasztottak férfiakat útitársakul, hogy kiképezzék őket az evangélium szolgálatára.
  Pál munkájának része volt az, hogy ifjú férfiakat képezzen az evangélium szolgálatára. Misszióútjaira magával vitte őket és ezáltal olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek később felelősségteljes állások betöltésére képesítették őket. Ha távol volt tőlük, munkájukat mindig figyelemmel kísérte. Timótheushoz és Titushoz írt levelei bizonyítják, mennyire vágyott arra, hogy eredményesek legyenek. "És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által - írja -, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (II. Tim. 2:2)
  
  Pál munkálkodásának módja még egy fontos tanítást tartalmaz a mai prédikátorok számára. Tapasztalt munkások nemes munkát végeznek, ha ahelyett, hogy minden terhet ők hordoznak, fiatalokat oktatnak és az
  ő vállukra is terheket helyeznek. Isten akarata, hogy művében dolgozó prédikátorai az ifjakat az Ő szolgálatára neveljék.
  Azonban a leendő munkás ne vesse alá magát teljesen az idősebb munkás eszméinek és véleményének, akire rábízatott, mert így elveszíti saját egyéniségét. Nem szabad, hogy azonossága beolvadjon az őt tanító személyébe annyira, hogy ne merjen ítéletet alkotni, és csak azt tegye, amit mondtak neki, függetlenül attól, mi a saját felfogása a helyes és helytelen dolgokról. Megvan az az előjoga, hogy személyesen tanuljon a nagy Tanítótól. Ha az illető, akivel együtt munkálkodik, olyan utat követ, amely nem áll összhangban azzal, hogy "így szól az Úr", akkor ne forduljon másfelé, hanem menjen el a feljebbvalójához, tárja elé az ügyet és fejtse ki szabadon saját véleményét. Így a tanítvány áldására lehet tanítójának. Kötelességét lelkiismeretesen végezze. Isten nem tekinti őt bűntelennek, ha hallgatólag elnézi a helytelen cselekedeteket, bármily nagy befolyással vagy felelősséggel is rendelkezik tanítója.
  Tanácsoljuk az ifjú embereknek, hogy kapcsolódjanak az idősebb zászlóvivőkhöz, hogy ezek a hűségesek erősíthessék és taníthassák őket, akik már oly sok harcot átéltek és akikhez a Szentlélek bizonysága által Isten már gyakran szólt, megmutatva nekik a helyes utat. Ha Isten népét veszedelem éri, amely próbára teszi hitét, ezek az úttörő munkások beszéljék el a múltban szerzett tapasztalataikat, amikor ugyanilyen esetekben kételyek merültek fel az igazsággal szemben és idegenszerű nézeteket hoztak be, amelyek nem Istentől származtak. Manapság Sátán keresi az alkalmakat, hogy az Igazság mérföldköveit ledöntse, azokat az emlékműveket, melyeket az út mentén állítottak fel. Szükség van az Úr idős szolgáinak tapasztalataira, akik házukat sziklára építették és állhatatosak az igazságban, jóban és rosszban egyaránt.
  

A BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE

  Ifjú emberek, akik a prédikátori tisztségre akarnak lépni, vagy már azok, ismerjék a prófétai történelem minden láncszemét és minden tanítást,
  
  amelyet Krisztus adott. Az értelem állandó munkálkodás által növekszik erőben, áttekintésben, éleslátásban. Ha a szellem nem működik, elgyengül. A prédikátornak gyakorolnia kell magát a gondolkodásban, és váljon szokásává, hogy elmélyedjen, mert különben nagymértékben veszít gondolkodóképességéből. A fiatal prédikátor küzdjön az Isten Igéjében rejlő nehéz problémák megértéséért és így értelme teljességgel megnyílik. Ha a Szentírás nagy igazságait szorgalmasan kutatja, képes prédikációk megtartására, amelyek világos, határozott üzenetet tartalmaznak és hallgatói segítségére szolgálnak a helyes út megválasztásában.
  Az a prédikátor, aki az igazság tanítására vállalkozik és csak felületesen ismeri Isten Igéjét, megszomorítja a Szentlelket. Aki pedig - ha csekély ismerettel is - elkezdi továbbadni azt, amit tud, ugyanakkor igyekszik tudását bővíteni, az képességet nyer nagyobb munka elvégzésére. Minél több világosságot vesz fel saját lelkébe, annál több mennyei világosságban részesíthet másokat.
  A prédikátori tisztségben ne nyilvánuljon meg gyengeség. Az igazság, melyet mi hirdetünk, mindenható. Sok prédikátor azonban nem szívleli meg azt a feladatot, hogy Isten mélységes gondolatait kikutassa. Ha tetterőssé akarnak válni a szolgálatban és tapasztalatokat szerezni, amelyek mások segítségére képesítik őket, akkor le kell győzniük gondolkodásuk megszokott restségét. Ha egész szívvel szentelik magukat az Írás kutatására, új erőt éreznek majd magukban. Az Isten lehajol az emberi fáradozásokhoz, ha a lélek Őt szomjazza, és a vágyakozó szív elmondhatja: "Csak Istenben nyugodjál meg, lelkem, mert Tőle van reménységem." (Zsolt. 62:6)
  Prédikátorok, akik eredményes munkát akarnak végezni lelkek megmentésére, legyenek a Biblia tanulói és az ima emberei! Bűn elhanyagolni Isten Igéjének tanulmányozását, mialatt valaki mások tanítására vállalkozik. Aki felismeri a lelkek értékét, tudni fogja, hogy túl nagy veszélyben van, ha az isteni tudományban való előmenetelét elhanyagolja. Odamenekül az igazság várához, ahol bölcsességet, ismeretet és erőt nyerhet Isten munkájának elvégzésére. Addig nem nyugszik, amíg felülről fel nem kenettetik.
  Ha Krisztus szolgája Isten Igéjét teszi meg állandó kísérőjéül, fejlődnek képességei, és jobb munkát végezhet. Ha állandóan gyarapszik a bölcsességben, akkor mindig jobban és jobban tudja kiábrázolni Krisztust. Erősödik a hitben és bizonyságot szolgáltat a hitetleneknek a kegyelem és szeretet teljességéről, amint az Krisztusban van. Elméje kincseskamra lesz,
  
  amelyből meríthet, hogy mások szükségletét betölthesse. A Szentlélek munkája által az igazság bevésődik lelkébe, és mindazok, akik tőle hallják az igazságot - akikről egy napon számot kell adnia - nagy áldásban részesülnek. Aki ily módon alkalmassá válik a prédikátori tisztségre, biztos lehet a jutalomban, amely megígértetett azoknak, akik sokakat vezetnek el az igazság ismeretére.
  A hitünkről szóló könyvek alapos áttanulmányozása nagyszerű és fontos segítő eszköz, de nem adják meg a léleknek a legnagyobb erőt. A Biblia a legjobb könyv a világon értelmünk kiképzésére. Tanulmányozása próbára teszi az elmét, erősíti az emlékezőképességet, élessé teszi az értelmet, jobban, mint az emberi filozófiát felölelő összes téma. Azok a nagy tanítások, amelyeket a Szentírás felsorol, az a méltóságteljes egyszerűség, amellyel ezeket kezeli, az a világosság, amelyet az élet nagy feladataira vet, erőt és kitartást kölcsönöz az értelemnek.
  Aki a nagy, ránk váró harcban hűséges akar maradni Krisztushoz, annak mélyebben kell behatolnia az evangéliumba, mint emberek véleményébe és tanításaiba. Az én üzenetem az idős és ifjú prédikátorokhoz ez: Őrizzétek féltő szívvel az ima, a Biblia-tanulmányozás és az önvizsgálat óráit. Egy részét minden napnak fordítsátok az Írás kutatására és az Istennel való érintkezésre, akkor lelki erőt nyertek Istentől és növekedtek a kegyelemben. Egyedül Ő tölthet meg benneteket nemes törekvésekkel és változtathatja át jellemeteket az isteni képmásra. Közelítsétek meg komoly
  imában, és akkor Ő megtelíti szíveteket magasztos és szent törekvésekkel, mélységes, őszinte vággyal a gondolatok tisztasága és világossága után.
  A Biblia igazi megismerése csak a Szentlélek segítségével nyerhető el, aki által az Ige is adatott. Ahhoz, hogy ezt a tudást elnyerjük, a Szentírás szerint kell élnünk. Mindennek engedelmeskednünk kell, amit Isten szava parancsol. Mindenre, amit ígér, igényt tarthatunk. Az élet, amelyet elénk tár, az az élet, melyet ereje által kell élnünk. Csak akkor tanulmányozhatjuk eredményesen a Bibliát, ha így viszonyulunk hozzá.