Az evangélium szolgája törekedjék azzá lenni, aki Krisztus volt a földön. És ne csak szeplő nélküli tisztasága szolgáljon például nekünk, hanem türelme, szelídsége és szeretetreméltósága is. Élete az igazi szívességet szemlélteti. A szűkölködőkhöz és elnyomottakhoz mindig volt barátságos pillantása és vigasztaló szava. Jelenléte megtisztította a ház légkörét. Élete kovászként hatott a társadalom különféle csoportjaira. Tisztán és hiba nélkül járt a meggondolatlanok, gorombák és barátságtalanok, a tisztességtelen vámosok, az igazságtalan samaritánusok, pogány katonák, durva parasztok és a vegyes tömeg között. Itt is, ott is szólt egy-egy részvétteljes szót. Ha súlyos terheket hordozó, megfáradt emberekkel találkozott, osztozott velük terhükben és elmondta nekik azokat a tanulságokat, melyeket a természetből tanult meg Isten szeretetéről, jóindulatáról és jóságáról. A legnyersebb, legdurvább emberben is próbált reményt kelteni. Biztosította őket, hogy olyan jellemet fejleszthetnek ki, amely által Isten gyermekeivé lehetnek.
Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk.
A barátságos szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a lágy permet. Az Írás azt mondja Jézusról, hogy bölcs nyelve volt, amellyel a fáradtat meg tudta erősíteni (lásd: Ésa. 50:4). Az Úr pedig azt üzeni nekünk:
"A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen..., hogy áldásos legyen a hallgatóknak." (Kol. 4:6; Ef. 4:29)
Ha némelyek, akikkel érintkezésbe kerültök, nyersek és barátságtalanok is, ti ne legyetek kevésbé jóságosak hozzájuk. Ha meg akarjuk őrizni önbecsülésünket, őrizkedjünk attól, hogy mások önbecsülését szükségtelenül megsebezzük. Ezt a szent szabályt még a leglassúbb észjárásúakkal és a legoktalanabbakkal is tartsuk meg. Mert nem tudhatjuk, mi a szándéka Istennek ezekkel a látszólag oly keveset ígérő emberekkel. Már sokszor megtörtént a múltban, hogy keveset ígérő és kevéssé megnyerő személyeket használt fel Isten valamely fontos munka elvégzésére. Szent Lelke megindította a szíveket, minden létező képességet nagy tevékenységre serkentett. Isten a nyers, csiszolatlan kőben jó építőanyagot látott, amely a próbák viharait, a forróságot, nyomást elviseli. Isten nem úgy látja a dolgokat, mint az emberek. Nem a külső után ítél, hanem a szíveket vizsgálja és igazságos ítéleteket hoz.
Az Úr Jézus azt akarja, hogy minden ember jogát elismerjük, mind társadalmi, mind vallási téren. Mint Isten fiaihoz és leányaihoz, mindenkihez tisztelettel, udvariasan és gyengéd szeretettel forduljunk.
A kereszténység nemesíti az embert. Krisztus még üldözői iránt is barátságos volt, és az Ő igazi követői is ugyanezt a lelkületet tanúsítsák. Tekintsünk Pálra, amikor a hatalmasságok elé állították. Agrippa előtt elmondott beszéde példája mind az igazi barátságosságnak, mind a szónoki ékesszólásnak. Az evangélium nem tanítja a világban szokásos formális udvariasságot, hanem csak az igaz, szívből fakadó barátságosságot.
A külsődleges illem figyelembevétele nem elégséges az életben az ingerültség, kemény ítélet vagy helytelen beszéd kiküszöböléséhez. Őszinte nemesség sohasem jelentkezhet, ha az "én" még vezető helyet foglal el.
A szeretetnek a szívben kell lakoznia. A meggyőződéses keresztény cselekedeteinek indítékát a Mestere iránti mély szeretet fogja áthatni. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből embertársai iránti önzetlen érdeklődés fakad majd. Az ilyen szeretet magatartásunkban kegyességet, udvariasságot, szívélyes magatartást eredményez, hangunkat lággyá teszi; felemeli, megnemesíti egész lényünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése